Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)
1921-01-07 / 5. szám
2. oldal Péntek, 1921 januárius 7, 1 —«ii A megalkotandó magyar szervezetnek a zsidó nemzeti szövetséggel való együttműködésre csakúgy szüksége van, mint a többi népkisebbségeknek s magának a románságnak haladó elemeivel való szoros kooperációra, őszinte és produktiv együttműködés azonban csak akkor lehetséges, ha a magyar szervezet kifejezetten távol tartja magától az antiszemita izgatást s ha a cionista szövetség viszont végkép számol a történelmi ténnyel, hogy itt igen jelentékeny, Üszta magyar kultúrájú zsidótömegek is élnek. Önmagának sem használ, ha ezeket terroriszti- kus eszközökkel akarja a maga táborába kényszeríteni. B ftüaz államiban tfá román lapnak a magyar szervezkedésről irt cikkére Legújabb vesszőparipaként azt dobja szembe a román nemzeti párt lapja, a „Patria“ a magyarság politikai szervezkedése ellen, hogy a magyarság külön parlamentfélét, közjogi jellegű testületet akar létesíteni. Államot az államban. Ez pedig alkotmányellenes dolog. Az ilyesminek a megengedése alkotmányjogi abszurditás, sőt politikai bűncselekmény lenne. A magyarság nem alkothat olyan politikai szervezetet, mely minden magyart egybefoglaljon s mely a magyarság érdekében a Népligához is fordulhasson. Ä magyarságnak csak párt- alakításra lehet joga. Amikor a magyarság tartózkodott a politikai aktivitástól, ezt elkeresztelték titkos politizálásnak, áiiamellenes irredentizmusnak. Most, amikor a politikai aktivitás érdekében értekezletet akar összehívni, akkor ez a baj; az első és szinte bátortalan lépésnek is kaszát akarnak vetni. Mág csak nem is pártról van szó, hanem hogy a magyarság a maga népkisebbségi jogai érvényesítésére és védelmére tömörüljön s ezt már mindjárt azzal a megvádolással illetik, hogy ez állam akar lenni az államban. Odakinálják a magyarságnak, hogy csak pártot alakítson. Az eddigi akadékoskodások után azonban el lehetnénk készülve rá, hogy ez ellen is kisülnének valami alkotmányellenességet. Ez a mindenáron való diszkreditálása a magyarság törekvéseinek, ez igen súlyos politikai hiba, És állítjuk, hogy a magyarság népkisebbségi egyéniségének a kialakítása föltétlenül alkotmányos lépés, ellenben éppen az az alkotmányellenes, ha ezt a kialakulást gáncsolni akarják. A kisebbségi egyezmény 12. §-a világosan kimondja, hogy a nyelvben, fajtában és vallásban különböző népkisebbségek védelme nemzetközi ügy s hogy e tekintetben Románia aláveti magát a Népliga mindenkori döntéseinek. Az is benne van a kisebbségi egyezményben, hogy ez egyezmény rendelkezéseit a román állam alkotmányának alaptörvényei közé iktatja s azon a Népliga beleegyezése nélkül nem változtathat. Az is benne van ebben az egyezményben, hogy Románia a népkisebbségi jogok tekintetében magát nemzetközi ellenőrzés alá helyezi s hogy e jogok elleni hibatevései, illetve vita- lámasztásai nemzetközi bíróság elé tartoznak. Ezt tékos tisztet. Az ezred megáll a főtéren, defiliroz, a polgármester hosszú áradozó beszédet mond. Az ezredes megállítja vicánkoló lovát és katonás rövidséggel, ami őt annyira jellemzi, megköszöni a város üdvözletéi.. Németül beszél, de a végén magyarra fordítja. Óriási tetszés. Most kürtjelzés, vége az ünnepségnek, a hozzátartozók odamehetnek a katonasághoz. Mert fő a fegyelem és amíg le nem fújják a parádét, addig nincs civilörömöknek helye. Zsuzsánna odamegy az ezredeshez és megkérdezi tőle, hogy hol a tartalékos tiszt (nevét későbben irom le, Kázmér). Most, most jön a borzasztó tragikus jelenét — az ezredes lehajol és megmondja Zsuzsánnának a hirt, hogy ... hogy... Kázmért itt görcsös réngatódzás fogja el és meg- gőrnyedíen szorongatja az íróasztalt és a torkát szorítja, tépi. . . hogy a tartalékos tiszt él. Él ? — rebegi Zsuzsánna és odaborul a marcona tiszt kezére. Hol van ? Az ezredes int és. a negyedik Zászlóalj parancsnoka felé mutat. Akkor ismeri fel a fess századparancsnokban szerelmét. Hatásos jelenet. Kázmér le sem itatja szokása ellenére a kutyanyelvet, egyik kezével a halántékát fogja és ir. Zsuzsánna és a tiszt megindulnak. Milyen büszkeség I Mennek, mennek kifelé a mezőre, szabadon lélegzenek, kék ég pányvája felettük . . . Pányva, vagy dunna? — gondolkozik Kázmér. És mennek a boldogok, előttük a diadalmas élet, ragyog a világ és zeng a madárdal. Pont. Leejti Kázmér a pennát. A regény kész. És akkor megfogja szemét a könny és a száraz, kiégett szem Vizbe borul. És bőg és sir és odaborul az asztalra és rázza testét a fájdalom. Kázmér most szabadult fel, Kázmér maga a felszabadulás. Es sirat valakit. És nem tudni kit sirat: a halott £süzsánnát, aki még mindig féloldalra dőlve szóta- lanul rémered, vagy a diadalmas, élő Zsuzsánnát, akit ő lökött ki e keserves órán magéból. román iaptársunk is csak igy tudhaija, hiszen épen az ő pártjukból való miniszterelnök irta alá ezt az egyezményt', sőt épen ez aláirás révén juthattak kormányhatalomhoz. Ha tehşt ezek a rendelkezések állanak s ezeket Románia már vagy féléve ratifikálta is, törvényei közé iktátía, ezzel egyúttal alkotmányának is az integráns részéivé tette. Ezek után világos, hogy a magyarságnak a maga népkisebbségi jogai érvényesítésére és védelmére való tömörülése és szervezet-alkotása csakis alkotmányos lehet s minden olyan aktus, mely ezt megakadályozni akarja, beleütközik az alkotmányba. Ne azt a régi alkotmányt olvassák ott a túlsó oldalon, amelyik Romáidénak az egynemzetüsége idejéből való. Románia tökbnemzetü állammá vált, nemzetközi megegyezések és döntések tették azzá s ebből folyólag nemzetközi kötelmei is támadtak a á maga újonnan bekebelezett nemzetei irányában. A világ azzal a felfogással bizta rá az uj Romániára ezeket a kötelmeket, hogy megfelelő uj államképződés ebben az ifjú államban inkább lehetséges, mint Középeurópa régi államaiban. A világ azzal a bizalommal volt ez ifjú állam iránt, hogy ennek éppen az ifjú lelkesedése a nemzeti különbségeket szereteitel felkarolja ; azoknak nem elnyomására törekszik, hanem utat nyit a teljes kifejlődésükre. Hogy ez a bizalom meg se csalatkozhás- sék, azért foglalta a világ Romániával szemben nemzetközi egyezménybe, hogy az uj Románia népkisebbségeinek az ügye odatartozik nemzetközi ellenőrzés alá és nemzetközi bíróságok döntéseit is ez ügykörben Romániának kötelezően el kell fogadnia. Viszont az uj Románia is a maga liberáliíásá- nak és a népkisebbségek iránti emelkedett felfogásra való hajlandóságának adta a kifejezését, mikor a magyar békeszerződés 47. §-ában Magyar- országgal szemben is mintegy fehér lapot adott a népkisebbségek felől. E szakaszban ugyanis „Románia Magyarországgal való vonatkozásban kötelezi magát, hogy a nyelvben, fajban és vallásban különböző népkisebbségek védelmére olyan rendelkezéseket alkot, amilyent a szövetséges és társult főhatalmak szükségeseknek látnak.“ Ez a törvény- szakasz is ratifikálva van; ez is része, sőt nemzetközi megalapozású része a román alkotmánynak, amit maga a román állam se tudhat egyoldalú akarattal megváltoztatni, csak újabb nemzetközi megegyezéssel. Szereínők, ha a román sajtó a román alkotmánynak ezt az uj fejlődését komolyan venné. Ne kongasson vészharangot, ne csapjon üres lármát és ne akarjon kész akarattal bárkit arra kényszeríteni, hogy a maga népkisebbségi jogai érvényesítésére és védelmére esetleg a népligához is kénytelen legyen fordulni. A cél az itthoni megegyezés, az itthoni önvédelem. A „Patria“ és egygondolkozásu társai s a népkisebbségi jogok többi ellenzői immár legyenek tisztában azzal, hogy nemcsak az államnak vannak jogai a népkisebbségekkel szemben, hanem a népkisebbségeknek is van joguk az állammal szemben. Vegyék tudomásul saját ujfejlődésü alkotmányukból, hogy a népkisebbségi jogok összessége nem csupán állami belügy, hanem nemzetközi vonatkozású ügykör. Vegyék tudomásul, hogy ez ügykör helyes kezeléséért a népkisebbségek követelőén felléphetnek nemcsak az államon belül, hanem a világ előtt is és Románia uj törvényeiben benne van, hogy Románia ez ügykör kezelése tekintetében felmerülő vitás kérdéseknél a népliga bíróságainak döntése alá helyezi magát. Vegyék tudomásul ezt s nemcsak a magyarságnak és a népkisebbségeknek a fejéhez verjék hozzá az alkotmány könyvét, hanem maguk is okuljanak belőle és őszintén tartsák magukat ehhez az alkotmány- fejlődéshez. És ennek tudatában ha együttdolgozunk, nem lesz miért a népiigára hivatkozzunk és nemzetközi vonatkozásokra. Ez a megértés útja és nem az, ha akár a magyarságból, akár a többi népkisebbségekből alázatos szolgaiságokat, kunyorálásokat és remegő térdű behódoiásokat akarunk kikényszeríteni. Tartsuk meg az áflam alkotmányainak azt a jogkörét is, ami a népkisebbségek érdekében való. Ez nem államalkotás az államban, hanem egészséges szervezése az egy és oszthatatlan államhatalomnak. Az uj Romániának nyelvben, fajban és vallásban különböző népkisebbségei kiteszik talán az összes lakosság 30—40 százalékát is. Vájjon ez a 30—40 százaléknyi lakosság csak alávetett tömeg lehet? Olyan tömeg, amely éppen nyelvi, faji és vallási különbségeit nem szabad, hogy érvényesítse-- és védje, vagyis fejlődésének a lehetőségeit megtartsa? Csak ilyen számkivetett tömeg lehetne az a 30—40 százaléknyi lakosság? Nem! Ennek a 30—40 százaléknak is és e 30—4Ö százalékban levő nemzeti különbségnek is szervesen és a maga külön arányainak megfelelően részt kell vennie az államban. Az államhatalomban a népkisebbségek is a maguk belső és külső képességei arányában kell, hogy részesedjenek. Ez nem államalkotás az államban, ez nem privilégizálás a külön nemzeti egyéniségek részére, hanem ez az államfejlődésnek ez igazi útja. Az egyedül lehetséges összemüködtetése és egy államalkotésra való legmélyebb összefogása a külön nemzeti egyéniségeknek. Aztán nemzetközi rendelkezésekkel megszabott ut is ez, amiről le nem térhetünk, hacsak örökös belső és külső vitatásoknak és zavaroknak nem akarjuk kitenni az államunkat. így van ez és nem másképen. A „Patria“ cikke és hasonló megnyilatkozások csak rossz szolgálatöt tesznek az államnak. Ha az ilyen és hasonló Írásokat egybegyűjtve a tárgyilagos külföld maga előtt látja, akkor ezekből csak azt a meggyőződést merítheti, hogy Romániában a népkisebbségi jogok jelentőségének őszinte felfogására és kezelésére nincs hajlandóság. Ne a magyarságot igyekezzék diszkre- ditálni a „Patria“, hanem arra vigyázzon, hogy a román állam legfőbb életérdekeit igy ne diszkre- ditálja. Revízió alá vesznek minden 1818 után létesült ipari vállalatot Kis- és nagyüzemek állami ellenőrzés alatt Jan. 20-áig meg kell történjen a bejelentés (Kolozsvár, jan. 6. Saját tud.1 Az ipari felügyelőség tudomására hozza a közönségnek, hogy a 2247—1920. sz. királyi rendelet értelmében bármilyen transakció (vétel, eladás, tőkeemelés, részvények tömegben való vásárlása stb.l, mely ipari érdekeket és javakat érint, a jelen hirdetés ^ keltétől újonnan alakult gyárak kivételével, a kereskedelem és iparügyi minisztérium engedélyezése nélkül érvénytelenek azon transakciók, melyek 1916. évi augusztus hó 17. óta köttettek meg, hasonlóképen visszamenőleg revízió alá kerülnek. E célból az összes érdekeltek felhivatnak, hogy az említett törvény által érintett transakciókat januárius hó 20-áig ajánlott levélben, vagy személyesen a kolozsvári iparfelügyelőségnek (Fehérbárány-épüleí) jelentsék be. Ezen bejelentések után az összes vidéki vállalatokat felhívják, hogy egy előre jelzett időre bemuias- sák az összes fenti ügyeket érintő okmányaikat, a végleges engedély kiadása végett. E rendelet jelen formájában hézagos és bizonytalanságban hagyja az ipari üzem tulajdonosát. Éppen ezért a kér. ipari felügyelőséghez fordultunk, ahol a következő felvilágosítást adták: A rendelet. 1920 julius 27-én jelent meg és hogy mindezideig nem léptették Erdélyben életbe, annak oka az, hogy a rendelet 1921 jan. 1-ig csak a régi királyságban volt életbeléptetve. Most azután, hogy az egységesítés következtében az iparfeiügyelősége- ket újjászervezték, megadatott a mód arra, hogy a kapcsolt részeken is érvényt szerezzenek a rendeletnek. E rendelet szerint az összes 1916 augusztus 27-ike óta alakult összes iparvállalatok kötelesek bejelenteni a beléletükben előfordult változásokat, tekintet nélkül arra, hogy kisüzemek, vagy nagyüzemek. E kettő között csupán az a különbség, hogy mig a kisüzemek — 20 lóerőig és 50 munkásig — a kér. iparfelügyelőség hatáskörébe tartoznak, addig a nagyüzemek revízióját a kér. iparfelügyelőség referátuma alapján a minisztertanács veszi tudomásul. E bejelentési kötelezettségek alól csak az uj vállalatok mentesek, tehát azok a vállalatok, melyek megszerezték a mindenkori minisztertanács határozatát és fel tudják mutatni szükség esetén. A bejelentéseket kizárólag a kér. iparfelügyelőséghez kell benyújtani a kerülethez (öt vármegye) tartozó érdekelteknek. E bejelentési akcióban a kolozsvári ipari főfelügyelőség nem vesz részt. Hogy miért épen 1916 augusztusáig visszamenőleg követelik a bejelentést, arról nem szól a rendelet. Valószínűleg azért, mert akkor lépett Románia hadiállapotba és ez időponttól kezdődőleg nem lehet számára közömbös, hogy milyen külföldi érdekeltségeken ment keresztül a román iparvállalaí sorsa. Előreláthatólag a rendelet azt célozza, hogy a nagyobb iparvállalatokban az állami érdekeltség és kontroll is szóhoz jusson, amint ezt láttuk a re- sicai, petrozsényi vas- és bányaüzemek példájában. Ami a bejelentés teknikai eljárását illeti, az ipari vállalatoknak minden változást be kell jelentenie, tehát az igazgatóságban történt személyi változásokat is. Januárius 20-ika után a beérkezett bejelentések szerint felhívják az egyes iparvállalatokat adataik dokumentálására. Egyben az ipari felügyelőség e beadványokat felterjeszti a minisztertanácsba, mely dönt, hogy elismeri-e az ipari vállalatot, vagy sem? Rendőrfőparancsnoki hivatal Cluj. Szám: 7—1921. Hirdetmény. Cluj város rendőrfőparancsnoki hivatala ezennel pályázatot hirdet 250 q. széna és 300 q. szalma szállítására, amely a parancsnokság ióállománya részére szükséges. A pályázatok zárt borítékban a legkésőbb január 15-ig 1921. a főparancsnokság, Calea-Victoriei Nr. 95. címre küldendők be. Csak I. rendű széna- és szalma szállításra fogadunk pályázatokat. Az ár kifizetés az átvételnél lesz kiegyenlítve. Cluj, la 5 Ianuarie 1921. IZIDOR POPOV1C1U, főparancsnok, C semege és fűszeráruk legolcsóbban 2 PÁLA1AI és FURIS-cégnél kaphatók. % r
