Keleti Ujság, 1920. április (3. évfolyam, 90. szám)
1920-04-24 / 90. szám
2. oldal K&ixrrC[/SM vári határozatokat vallják a magukénak. Goga is beszél e határozatok szellemében, vagy talán tovább is megy, de ugyanakkor az ő elveinek harcos kolozsvári lapja cenzúráért kiált, mert azt mertük Írni, hogy volt egy erdélyi iparművészet és van erdélyi népipar, amely a maga sajátos jellegét megtartotta a múltban s meg fogja tartani a jövőben, de aminek művészetté fejlesztése minden szempontból kívánatos és kötelesség. A két pártnak a harcától kissé távol dob bennünket a magunk helyzete és a népérdeknek a védelme. De figyelmeztetnünk kell az elvakulásokra és azoknak a meggondolatlanságára, akik olyan szenvedéllyel harcolnak egymás ellen, hogy nem veszik észre, milyen következményekkel járhat, ha a sovén uszításokban akarják egymást túllicitálni. A következmények azonban olyan problémákká nőhetnek, amelyeknek nehéz lesz a megoldásuk. A vasvillát a földbe szurri könnyű dolog s félnek is talán tőle. De ez nem az épitő és békítő munka. A demokrácia szelleme és fogalma elől nem szabad elzárkózni, mert ez bűn volna. Ezt jelenti a Jorga Miklós kijelentése is. A demokráciához ped’g még nem elég a papirosig dározat éí egyszerű kijelentés. Oda intézményes biztosítékokra van szükség. EIMszüit o töröli belts Tizenegymillió lakosa marad Törökországnak — Angol és francia figyelmeztetés a főtanácsnak - A németek a Reichswehr szaporítását kérik — Pánsban folytat] ík a sanremoi tárgyalásokat Kolozsvár, ápr. 23 Még körvonalaiban is alig tudhatni, hogy mit várhat San Remotól a vilá?, azonban vannak, akik kevés jót remélnek tőle s ezek közé tartozik a franciáknál Poincaré és túlzó nacionalista csoportja, a szigetországban pedig néhány konzervatív orgánum. A szövetségesek — ez á jelszava az aggodalmaskodóknak — a fegyveres harcban megmérettek és erősebbeknek találtattak, nehogy tehát most, mikor az egész világ minden porcikája sóvárogja a békét, gyöngének találtassanak. Mert az ő ideológiájuk szerint aki a békét, a nyugalmat nem a seregek, hanem a becsületes demokrácia fegyvereivel akarja alátámasztani, az gyönge séget árul el, tehát az már gyenge is. Ezért előre, óva' intik az uj konferenciát, nehogy gyöngeségnek adja tanujelét. Nem eszik az egyebet: Pet-re-zse lyem Ie-ve-Iet. Az utolsó sort már csárdásritmusra tagolta s a jobb mutató ujjával előbbre-előbbra fúrt a levegőbe. Szóval a nótózás következett. A pap a „Fóthi dalt “ hoz a javaslatba, a stilus kedvéért, bár nehezen ment, mert nem mindenki tudta. A segéd, jegyző litterálus ember volt, az tudta jól. Ő vitte a szólamot. A pap íercelt s eszébe jutottak az egyedi teológusidők, mikor a Sisakban (ércéit kollégáinak korhely éjszakákon keresztül. — Hej, csak megöregszik az ember, sóhajtotta f llengzö pátosszal. Milyen kár, hogy a Vörösmarfhy „Vén cigány “-a nincs megzenésítve. Az illene már hozzám. A nóták bugyborékoltak részeg álmossággal tovább, a füzek az éjszaka kámzsájába burkolózva, feketén állottak őrt a Maros felett s a viz kékszürke, fel fel csillanó ezüstszalagja látszott csak ide a falu alól. Nyirkos hideg fuvallat borzongatta végig a társaság hátát. — Mintha mennénk, rázkódo't össze a főbíró és egyszerre nagyon savanyúnak érezte a szájában a borizt. — Jegyzősegéd ur, szólalt meg álmodozó hangon az esperes, kegyednek fiatal a hangja. Csak azt énekelnék még el: Ó Tihanynak rijjadó ... Tudja, Csokonaitól, A jegyzősegéd a legszebbik baritonját eresztette ki s a pap meghatottan tercelt. A hold oda- sompolygott a füzek háta megé s egy ragyogás lett a Maros. — Felséges egy dal, ilyen nincs több Európában, ropog'atta a főbiró, hanem hát menjünk. Az aljban vár a kocsim. ír 'inni—'numi «w—i—imiii'"inwi' im mm iiinnmr—-norm--------Ez az intelem azonban, ugv látszik, fölösleges. A török béke elkészült San-Remoban. A harminchlrommilliós Törökországot épen cgy- harmadára soványitja. Kimutatják, hogy 9 millió mohamedán azért megmaradt, de arról tnllgat a kimutatás, hogy hánv millió mohamedán kapcsolódik le belőle és válik idegen alattvalóvá. Hozzá gazdaságilag is a legértékesebb területeket veszti el a szultán. Szolimát, a legnagyobb forgalmú előázsiai kikötőt, Me^ zopotámiát gazdag termőföldjeivel, Arábiát, melynek nemcsak homoksivatagjai, de bőséges természeti kincsei is vannak. Megérthető ezt tudva, hogy Foch ötszázezer főnyi hadsereget kontemplált ennek a szerződésnek a végrehajtásához. A főtanács egyébként a német jegyzékeket vette tárgyalás alá, melyek a lefegyverzés ellen próbálnak védekezni. Emlékezetes, hogy Nitti a békeszerződések revízió alá vételét sürgette Londonban, köztük a magyar békeszerződését is. Auritti bukares'i olasz követnek ny latkozíta jelent meg, mely a félreértéseket igyekszik kimagyarázni. Sajátságos, hegy Nitti világos magatartása untalan magyarázatokra szorul. Mi, akik Nitti kijelentéseivel bővebben foglalkoztunk, rámulaítunk már annakidején, hogy az olasz miniszterelnök fellépése nem részletekre, csak az általánosságra vonatkozik. Valamennyi békeszerződést elhibázottnak minősitetfe s valamennyinek rész- letekbemenő revízióját sürgette. Nitti ettől egészen hü szövetségese maradhatott Romániának. Távirataink a következők: Ami Törökországnak megmarad Amsterdam, ápr. 23 A „Westminster Gazette“ tudósítója szerint az olasz és jugoszláv kormányok között az adriai kérdésre vonatkozó megegyezés készen van. A török békére vonatkozólag jelenti a tudósitó, hogy Siriát, Palesztinát, Arábiát, Mezopotámiát, Armeniát, Thráciát és Smirnát elveszik Törökországtól, melynek igy körülbelül 9 millió mohamedán és 2 millió keresztény lakosa marad. Poincaré oktatása a konferenciának Bukarest, ápr. 23 Az „Îndreptarea“ irja Párisból: Poincaré a „Le Matin“-ba cikket irt, melyben a sanremo' békekonferenciára háramló nehéz kérdésekkel foglalkozik. A legfontosabb — irja Poincaré, — hogy a szövetséges államok kormányainak egyike se tanúsítson semmi ingadozást Németországgal szemben. A szövetségesek határozottá n és egyetértőén tartózkodjanak a legcsekélyebb — Az uj sárgával? — érdeklődött a jegyzősegéd. — Azzal, meg a Fecskével. Ilyen pár kanca nincs Európában. Ezekután lassan fele helődlünk, a pap összeszedje a poharakat, meg az üvegeket, előhívta a vincellért s számba adott neki holmit. A pincét azonban er.kezüleg zárta le s a kulcsot belesü- lyeszlette a kájzerje zsebébe. A jegyzőt is felébresztettük, lehetek indulni. — Hóhahó! — kiáltotta a főbiró, iit vagytok János? — l!t, ehejt, válaszolt egy elnyújtott hang a hegy lábjából. — Az uj kocsisod ? kérdezte a pap. — Természetesen, miért kérded ? — Csak. Szerettem volna látni annak a legénynek világoson a pofáját. Székely legény az te Ferkó. — Lehet, csakhogy valami korcsitura. Anyáról, vagy apáról nincs kizárva. Nehéz és fárasztó botorkálésok, sürü és gyakori káromkodások közepette értünk le az aljba. A holdfényen valóban két pompás paripa körvonalai bontakoztak ki a főbiró könnyű, ízléses kocsija előtt. Meg kell adni, értette magát az öreg a lóban és az úri tempóban. A papot hiába kapacitáltuk, nem lehetett fel csalni a kocára semmi pénzért. — Egyetlen mozgásom, mentegetőzött, ki a szellőből, meg be a szöllőbe. Ennyit megkíván mindennap az egészségem. Vettem észre rajta, hogy valami gyermekes félelemmel nézegeti a kocsik de főképen az uj kocsist. — Vigyázzatok a nyakatokra, súgta oda nekem indulás előtt. illúzió nyújtástól, oly értelemben mintha elnézést kérnének a maguk számára azért, hogy ők győzlek. A volt köztársasági elnök dicséri Milterand- nak a Ruhr-kérdésben tanúsítóit erélyét s hozzáteszi, hogy most már a múló jelenségként előfordult félreértésből semmi sem maradt fenn a szövetségesek közt, a kapcsolatot azonban mind szorosabbra kell fonni, inkább mint bármikor, hogy minden kellemetlen meglepetést elkerülhessenek és ha .ebben sikert is akarnak aratni, erre első feltétel a nyiltszivü és barátságos érintkezés. Rámutat azután az 1914 augusztusi tragikus napokra és azzal fejezi be cikkét, hogy az elért magasztos győze'em miatt nem kell elfeledni a mult intő példáit. Most épp úgy, mint a múltban, Franciaország legyen Anglia előőrse. A szövetséges kormányoknak tanulmányoztok kell a Földközi-tenger kérdését és intézkedniük a versaillesi békeszerződés végrehajtása felöl, A munkájuk könnyű lesz, ha a nehány hónap óta mutatkozó szeparatisztikus törekvések kísérleteire szolgáló minden ajtót elzárnak. Angol aniimilltárSimus Bukarest, ápr. 23 Az „Univetsul“ irja Lyonból: Az angol lapok hosszú cikkeket közölnek a sanremoi békekonferenciában megvitatandó függő kérdésekre vonatkozólag. Kifejezik általában ama reményüket, hogy ez a békekonferencia állandó békét biztosit Európában. A „Morning Post“ azt irja, hogy a háború kezdete óta a miliíárizmus összezuzása volt a fő-cél. Ez a művelet azonban kétessé vált azáltal, hogy Németország lefegyverzése késedelmet szenvedett. Hozzáteszi még a lap, hogy a szövetségesek hibáztak e tekinfetb m és Francia- országra e miatt külön, nehéz, utólagos terhek háramlotfak. A „Daily Mail“ csatlakozik a többi lapok álláspontjához és szükségesnek nyilvánítja, hogy San-Remoban sürgős és hatásos intézkedéseket tegyenek Németország leszerelésére. A sanremoi konferenciának igazolnia kell, hogy erős és nem ismétli meg a fegyverszüneti szerződésnél elkövetett tévedését.' Németország létszámemelést kér Róma, ápr. 23 A francia követ a sanremoi konferenciának benyújtotta a német kormány jegyzékeit. Az első a németek válaszát tartalmazza, amelyben bejelentik a polgái őrségek feloszlatását, a második a semleges zónában levő német sereg létszámával foglalkozik és a tüzérség megerősiSzombat, 1920. április 24. A főbiró, m g a jegyző betelepedtek a háisó ülésbe, magam a vicével a kis szembeülésen helyezkedtem el. A jegyzőbojlár esetlen mozdulattal kuporodott a kocsis mellé, a bakra. — Hajtanánk kifelé így negyedórácskáf, indítványozta a főbiró, szellőznék a fejünk. Tudjátok jól, Maiiska nem állhaíja az emberen a borszagot. Jánosi Tudod a váraljai utat? — Igenis, nagyságos főszolgabíró ur, szólt hátra a kocsis, a katonaviselt legények öntudatos, kimért hangján. — Elébb arra megyünk ! Euröpa legszebb két kancája könnyű trappban vágott neki a holdvdágos útnak. Taktusra dobbant a lovak patája a süppedő országúti porban. A jegyző menten elaludt, mi csendesen dudo- rásztunk a vicével, a főbiró kihajolt, mintha a lovai járásában gyönyörködne. Nem iudom meddig meheiiünk igy, csak egyszer a főszolgabíró rettenetes káromkodására riadtunk fel: — Elejtetted, te, te bitang gazember azt a kutyakriszfusát a pofádnak ! A kocsi hirtelen megállt, a főbiró magából kikelve ugrott ki belőle, kikapta tokjából az ostort s azzal vágta a kocsist. Az meg szempillantás alatt a segédjegyző markába nyomta a gyeplőt, félelmetesét ordiíott s egyenest a gazdája nyakába szökött a bakról. Én életemben ilyen verést nem láttam. A meglepett főbírót már az ugrás lendüle e ledöntötte, a kocsis nyomban ráhágoít féllábbal a mellére, ahogy egy bogárra lép az ember, mikor szét akarja tiporni. És neki az ostor nyelével .. . Mire magunkhoz ócsudtunk és kiszedtük a kezéből, a főbiró már csak hörgőit. A legény
