Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)

1919-04-27 / 91. szám

2. oldal KtorrrS&s&e Vasárnap, 1919. április 27 ...............1111 M .........................................................■»ni ■ ■tffiiii.M sikerült a kordonon keresztül törni és gyors száguldással irarnlott tova a vasút félé. A nagy lövöldözésre figyelmesek lettek az állomási megszálló csend­őrök, rendörök, katonák és vasuta­sok és azonnal állást foglaltak el az állomás előtti térségen. Mint­hogy a három autó itt sem akart njegéllani, a rendőrök sorfüzet ad­tak a menekülőkre. Több golyó nem tévesztett célt, sőt az egyik autó is megsérült. A tengeréizek erre gépfegyverrel lőttek vissza a robogó autóról és két kézigránátot dubtak az állomás épülete felé. Több gépfegyvergolyó berepült a váróterembe, ahol két utazni akaró asszony könnyebben meg is se­besült. A véres harc óriási izgalmat kel­tett a vasutáliomás környékén. A három autó elmenekült. Az ütkö­zetről később Birtha Sándor alez­redes személyesen tett jelentést Katz Bélának. A katonák nem akartak harcolni! A Rulikovszky-uti kaszárnyában is izzó volt a hangulat. A Ruli- kovszky-uton négy tömeg hullám­zott és a kaszárnya körül kiván­csién helyezkedett el. A kaszár­nyában levő vörös katonák megle­hetős nyugtalanul viselkedtek és csak nehezen lehetett őket féken tartani. Mialatt Katz Béla Kun Bélával beszélt telefonon, megjelent a vá­rosházán Rates Károly ezredes dandárparancsnok, Balogh Sándor ezredes, továbbá Cserey Vilmos alezredes és később Dutkay Béla őrnagy, akik Katz Bélát keresték sürgős és halaszthatatlan ügyben. Amikor Katz Béla végezte a tele­fonbeszélgetést, a rendőrségről át­vonult hivat ilába, ahol a tanács­kozásba bevonták Rimler Károly polgármestert és Jánossy Gyula főkapitányt is. Ez a nagyfontosságu tanácsko­zás, amely utolsó volt Katz Béla hivataléban — végleges döntést hozott Nagyvárad sorsára nézve. A tanácskozás főleg német nyelven folyt. — Átveszi ön a felelősséget dok­tor ur, ha itt lövöldözés lesz és e várost összelövik ? Csak egy lövés kell és nem lesz elhárítható a katasztrófa. — Mondta az ezredes. — Kérem, kérem Ezredes ur, ne j oly élesen, hiszen megtudjuk egy- , mást közelíteni — felelt K*tz Béla. ; ,) '. í >' ■ y, ' J,: . , , >1 I Meg is közelítették . .. K«tz Béla nyomban fel,- zóiitotta telefonon a hadügyi népbiztosságot, ahonnan Böhm Vilmos népbiztossal beszélt előbb ő, aztán pedig Reies ezre­des. Jelertették a népbiztosnak, hogy a frontokon a vörös hadse­reg fegyelmezetlensége miatt a hely­zet tarthatatlan. — Muszáj tartani — rendelke­zett a népbiztos. — Se emberünk, se muníciónk, se fegyelmünk — vetette ellen Rates ezredes. A vörös katonák nem akarnak harcolni. — Az lehetetlen. Erősítéseket küldünk. Három zászlóalj már út­ban, van es jön a többi is. Raics ezredes, hogy a hadügyi népbiztost meggyőzze, körtelefono­zott a csapatok parancsnokaihoz. Ezék egybehangzóan azt a felvilá­gosítást ádták, • : hogy a katonák nem akarnak többé harcolni. Ezzel aztán végleg el is dőlt a nagyváradi kormányzótanács és az egésZjbiharmegyei proletárdiktatúra sorsa. A terroristák visszaadják a várost a régi vezetőségnek Délután kát óra. Dr. Katz Bila a katonatanács intézőbizottsága előtt nyugodt hangon jelenti ki, hogy a proletáriá'ushak ezek után le kell tennie kezéből a hatalmat és vissza keit adnia a közigazga­tást és a rend fenntartásét a vá­rosi tenácsnak. Majd Rimler Ká­roly polgármesterhez fordult: — A beállott és előre nem látott viszonyok szükségessé tették mondta — hogy a kormányzóta­nács visszaruházza a közigazga­tást a városi tanácsra. Kérem Pol­gármester urat — mondta Katz Béla mély meghatottsággal — tartsa szem előtt azt az uj szellemet, amelytől a város lakossága már ót yen itutva. “ -a 1 Rimler Károly polgármester igy válaszolt Katz Béla szavaira : — A legfontosabbnak tekintem a város nyugalmát és a polgárság közbiztonságát. Én nem politizá­lok, én csak azt nézem, hogy en­nek a varosnak, melyet 35 éve szolgálok, egyetlen polgárát se érje baj és hogy a bevonuló román csapatoknak ne legyen oka arra, hogy megtorlással éljenek. Az átedást jegyzőkönyvbe fog­lalták ezután és az intézőbizottság utolsó intézkedése az volt, hogy proklamációt bocsájtott ki a város proletárjaihoz. A proklamációt dr. Katz Béla szerkesztette és az esti órákban jelent meg a város utcain. Amikor Rimler Károly elhagyta a főispéni szobát, csak annyit mondott: — Na végre! Azután mindnyájan távoztak. De Katz Béla alig félóra múlva már visszatért és a feloszlott „Munkástanécs“-nak reá várakozó tagjaival körülbelül félórát tanács­kozott. Közben Lipót öccse és Székely János, akik már egy hét előtt Budapestre utaztak, telefono­zott neki Budapestről, azután nem­sokára végképpen elhagyta hiva­talát. A polgármester nyomban rend­kívüli ülésre hivta össze a városi tanács tagjait, akik a polgármester szobájában gyűltek össze. A pol­gármester közölte a tanács tagjai­val, hogy újból a tanács kezében a közigazgatás, mire úgy határoz­tak, hogy egy proklamációt bocsáj- t«nak ki á város népéhez. Lukács Ödön főjegyző meg is fogalmazta azt. A városi tanács ülésén, amely zárt volt, később résztvettek Haies ezredes és Cserey alezredes is. A terror kormányzó-tanácsa feloszlott Nagyszombatra való tekintettel, kissé; megkésve szállingóztak Bi- hsrvármegye tisztviselői hivata­lukba. Kilenc órakor a vörös kor­mányzótanács két tagjának: Ladá­nyi Jánosnak, Rehák Pálnak is csak nehezen sikerül bejutniok. Tétován állanak; látják, hogy va­lami történik, de még nem egészen vannak tisztában a helyzettel. Je­lentés jön, hogy a vörös hadsereg Fugyivasárhelynél áll. Idáig vonul­tak vissza a románok elől. Telje­sen letargikusak. Halász százados most érke dk autón. Egyenesen a főjegyzőhöz | fut fel. . j — Hogy állunk?— kérdi Készt- ■ helyi. — A helyzet már kész — mondja i Halász. Hogy a visszavonulók fősz- ] togatásairiak elébe vágjunk, a me- | gyeházát fegyveresen szálljak meg i az urak. Ha a románok bejönnek, { letesszük a fegyvert. Arra a kérdésre, hogy hát fogy- í verek varnak-e, a századosvögig- ! siet az elsőemeleü folyosón, öldalt, jobbra nyiiik egy szoba. A kutas \ a századosnál. A megye tisztvise­lői szempillantás alatt sorakoznak a folyosón. Halász kinyitja az aj­tót. Va'óságo? magazin ez, Mann- licherret, Kropscsekkeh orosz fegy­verekkel, revolverekkel vegyesen. Ettől a perctől a megyei tiszt­viselők tesznek fegyveres szolgá­latot. Nappal a nősek, éjjel nőtle­nek. A kormányzótanács a fegyveres megszállás perceiben határozott. Kulcsait, eddigi ügyvitelét átadta az elispáni hivatalnak. A tanács szobái déli féltizenkettőkor lezá­rultak. Ladányi János sápadtan távozik: — Mi jót akartunk. Nem volt még itt az ideje. Talán egyszer... Kis pléd van a karján. A szem­üvege elhomályosodik. Rehákkal együtt leverten megy ki a kapun. A sietve elköltött ebéd után mát egy ó/akor újra eşyUtt vannak a tisztviselők. Telefon cseng állan­dóan. Vidéki jelentések. Margittán bevonultak. A franciák Nagysza­lonta és Gyula közt lovagolnak. Mezőtelegden vegyest állanak fran­ciák, angolok, románok. Négvkor Budapest keres kapcso­lást. Böhm és Vágó népbiztosok a kormányzótanácsot keresik. Ami? kor bemondják a választ, 'hogy a kormányzótanács megszűnt, csak egy tehetetlen sóhaj hullámzik ide: — Lehetetlen! Közben még Landler Jenő bel­ügyi népbiztos fenyegetődzőtt tele­fonon Karcagról, de senkise félt többé a fenyegetéstől. A terroristák bukása Nagyvárad, áprili* 2S Ma egy hete, szombaton futott a vörös hadsereg Csúcsa felől. Kun Béláék vészhireket kaptak és va­sárnap a pesti lapok mind ezzel "a címmel jelenték még: „Veszély­ben a forradalom !“ Kö/lik u Ka­tona és Munkástanács ülésének.le- folyásét, amelyen Kun Béla nyíl­tan bevallotta, hogy a vörös hadseregben csalódtak, mert a negyrésze nem állotta meg a helyét, megfutott a csúcsai front­ról. „Szatmárnémeti elesett. Nagy­váradon pedig a legközelebbi órák­ban éíed fel ujbpt a kapitalista rendszer“, folytatta beszédét a szov­jetkormány főexponerise, aki a cseh frontról annyit tudott még, hogy „tatárt már ebben az órában meg­kezdődik a tárgyalás“ a proletár­diktatúra ellen. A gyűlés ethatár rozt*, hogy az összrnunkásság, a katona- és munkástanács fele azon­nal a frontra megy. ,i_ A hatódó szovjetkormánynak kapkodását jellemezte még a va­sárnapi lapokban közölt két rende­let. Az egyik szerint az összes ká­véházakat és éttermeket becsukták bizony tála A időre, a másikkal pe­dig beszüntették Budapesten a te­lefon használatát. Bizalmas körben Kun Béta a Nagyváradról érkező hírekre ennyit mondott: Ha Nagyvárad elesik, el va­gyunk veszve! Igazat mondott . . . vörös Oroszlán futása * * fi vörösek vezére megugrott üagsvárcdról — fíki le akarta tartóztatni a vörös Oroszlánt Nagyvárad április 26. A történelmi nevezetességű vá- radi Nagyszombatnak egyik kima­gasló és feljegyzésre kívánkozó epizódja az, amelyben dr. Mnsko- vits József, a nagyváradi „Keres­kedelmi és Iparkamara“ elnöke játszotta a főszerepet. Dr. Moskovits József, Ternyei Antal és Véli Péter szombaton reggel, amikor Oroszlán Pál, „a hadügyi népbiztos politikai, meg­bízottja“ a statárium rendeletét közzé tette, megjeienték az Őr utcai katonai állomásparancsnokságon és ott az akkori állomásparancs- noknágíól azt követelték, hogy Orosz- lánPál urat tartóztassák le. Az állo­másparancsnok figyelmeztette Mos- kovjtsot, ne beszéljen hangosan, mert a szomszéd szobában van Oroszlán és meghallja minden szavát. Dr. Moskövils József éppen véleményének akart kifejezést adni, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és megjelent Oroszlán Pál. — Kit akar ön letartóztatni-? — kérdezte Moskovitshoz fordulva. — Magát. — Engem? — nagyképüskedott a fiatalember — mindjárt megmu­tatom én, kit tartóztat !e. Azzal felszólította az udvaron álló Ót fegyveres vörcs katonát, hogy védéssé el MoskoVits Jótísdfet, Nagyvárad város egyik köztisrte- letben álló és légrokonszepvesebb közéleti feríiát. Az öt katona azon­ban meg se mozdult és nem is ügyelt a toporzékoló Oroszlánra. Az inzultust azonban már nem tűrhette a közéiben álló Balogh Sá^dpr ezredes és bár német nyel­ven d'e* azért alapos magyarsággal rákiáltott a dühös Oroszlánra: — Sie 1 Halten Sie die Gosche, sonst kriegen Sie von mir so eine Ohrfeige, dass Sie gleich krepieren. Sie „bédogfejü“ ! (Hallja! fogja be a száját, különben olyan pofont kap tőlem, hogy beládöglik, maga bádogfejü !) A dühös Oroszlán erre jobbnak Jalta eiszelelni es eltűnt a tumul­tusban. Aznap éjjel azonban heves csen­getés zavarta fel almából Mosko­vits Józsefet Nagy Sándor-utcai la­kásán. Detektívek keresték azzal, hogy azonnal menjen fel a város­házára. Moskovits József nem akart hinni a detektiveknek és ezért telefo­non kérdést intézett Jánossy Gyula rendőrfőkapitányhoz, aki igazolta a detekiiveket. A városházán ' aztán közölték Moskovits Józseffel, hogy a hely­zet olyan, hogy ajánlatos, ha el­utazik a városból. Moskovits vo­nakodott csaladját elhagyni és ki­jelentette, hogy nem utazik el, mert nem fél a vörösöktől, egyébként is annak a véleményének adott kife­jezést. hogy kizártnak látja, hogy a vörösök meg tudják közelíteni Nagyváradot. A családját azonban biztonság okáért elhelyezte a kri­tikus éjszakára egy ismerős csa­ládnál. rromdsG Hogy mennyire igaza volt Mosko- vits Józsefnek, bizonyítja az, hogy maga^ Oroszlán Pál sietett „meg­lógni“, mert érezte, hogy feje foló(t összecsapnak a hullámok, ha gyor­son e! nem hagyja a mégbolyi» tott várost. 'hi,...6 -->1 /ó,b . ’JÓ Mi?r Şzpvethiany miatt b fanSitásokai és alakításokat isi--.elvállaló első- síj x’i rangú munkával ,. ■> i|ddívc; Weta* József úri saPó Mátyás király-tér 24 szóm (Jeszenszky felett az emeist*n) Telefonszáin : 60S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom