Kelet-Magyarország, 2017. december (74. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-14 / 291. szám

2017. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK KELET ■ Naplemente a horgásztónál Nem baj, ha nem kapnak a halak, a pihentető csend és a nyugalom mellett gyönyörű látványt nyújt a festő vásznára kívánkozó naplemente. fotó: szabó gergő Szerencsés volt advent második vasárnapja KEMECSE, DEMECSER, A legtöbb horgász már eltette a horgász­botokat abban a reményben, hogy talán minél hamarabb kitavaszodik. A Kemecsén élő ifjabb Fiola Györgyöt azonban még decemberben is ott ta­láljuk a tavak partján: advent második vasárnapján a deme- cseri Rober-tónál fogta a szép pontyokat.- Előző este rendezte meg a Pecamánia az évzáró gálát, s ott Rátkai Ferenc, a tó tulaj­donosa felvetette, mi lenne, ha tesztelném a pár napja te­lepített pontyokat. Vasárnap délelőtt kimentem a tóhoz, amelynek a nagy része be volt fagyva, így csak a partról 50- 60 méter távolságra tudtam dobni. Mindössze tíz percet kellett várnom az első kapás­ra, aztán jöttek szép sorjában a halak. Összesen 13 darab 5-6,5 kilogrammos pontyot fogtam, valamint 4 darab 1 ki­logramm körüli kárászt. Vajon mi volt a csali és az etetőanyag, hogy ennyire kaptak a pontyok?- A sok fogásban inkább az játszhatott szerepet, hogy a frissen telepített pontyok még keresték a helyüket, ezért ide- oda mozogtak. Egyébként gumikukoricát használtam kis horoggal, az etetőanyag pedig pellet volt, amit lelo­csoltam még egy aromával is. A mozgalmas horgászaton felbuzdulva ezen a hétvégén is megyek, bízom benne, az enyhébb időjárásban még ak­tívabban fognak kapni. Szenvedélyes horgász id. Fiola György is, egy csapatot alkotva versenyeznek. Ami­kor vasárnap meglátogatta hát a tóparton, neki is jutott feladat: az egyik alkalommal tíz másodperc különbséggel mind a két bot kapást jelzett. Az egyik halat végül a gyer­mek hozta a partra, a másikat pedig az édesapa. km-mml Ifj. és id. Fiola György a két ponttyal, amelyek tíz másodperc különbséggel kaptak fotó: magánarchívum Egy sérült vadkan nyomában Ifj. Kurucz Zoltán és Kovács Ferenc a vadkan mellett fotó: magánarchívum Kovács Ferenc: „Ez volt a szakmám, csak nem fogok visszarettenni egy vadkantól. ” NYÍRBÁTOR. Életveszélyes tud lenni egy megsebzett vadkan, gondoljunk csak Szent Imre herceg és Zrínyi Miklós költő és hadvezér tragikus halálá­ra. Éppen ezért óvatosan kell megközelíteni a vadat, ha a lövés után még bemenekül a sűrűbe. Jól tudja ezt a Nyír­bátorban élő Kovács Ferenc is, a nyírbátori Báthori István Vadásztársaság tagja, hiszen dolgozott egykoron hivatásos vadászként és fővadászként is. Az utolsó lővilágnál- Pár évvel ezelőtt, március végén a vadásztársaság tag­jaival vaddisznó vadászatra mentem. A Korhány erdőrész­ben található vadászházunk közelében lévő leseken helyez­kedtünk el. Én az egyik nyila­déknál vártam a vadat. Mivel pár hete elengedtem egy nagy vadkant, ugratásként a lelkem- re kötötték, hogy most lőjem meg - elevenítette fel az egyik vadászatát Kovács Ferenc.- Az utolsó lővilágnál - ami­kor még van annyira világos, hogy nem kell lámpát hasz­nálni - egyszer csak kilépett az erdőből egy vadkan. Egy kis idő múlva már a nyiladék közepén állt, azonban nem mertem lőni, mert éppen út­ban volt a magasfeszültség va­soszlopa. Szép lassan lépege­tett tovább, s be akart menni az erdőbe. A telkemre kötötték, le ne szálljak a lesről. KOVÁCS FERENC- Mielőtt elérte volna a fákat, lőttem. Lerogyott, de aztán volt ereje bemenni a sűrűbe. A lövés után a többiek azonnal telefonáltak, hogy mi történt, majd a telkemre kötötték, te ne szálljak a lesről, ne men­jek utána, mert nem tudni, mennyire sérült meg. Persze, hogy nem hallgattam rájuk, hiszen addig kell megkeresni, amíg világos van, s hát ez volt a szakmám, csak nem fogok visszarettenni egy vadkantól.- A nyomokat követve ráta­láltam a fák között: szembe­fordulva, a lábát maga alá húz­va ugrásra kész mozdulatot vett fel, de amikor más szögből is megnéztem, láttam, nem mozog az oldala, vagyis már nem lélegzik. Akkor szóltam a többieknek, hogy jöhetnek, segítsenek kihúzni. Termetre nagy vadkan volt, a súlya 140- 150 kilogrammot nyomott. Kovács Ferenc lőtt már ettől nagyobb vaddisznót is az el­múlt évtizedekben, közel har­minc vaddisznótrófea díszíti otthon a lakását. Őriz agancso­kat édesapja és nagyapja gyűjteményéből is, ugyanis szintén vadászok voltak. Sőt még egy olyan eszközt is meg­tartott emlékbe, amellyel egy­koron a nagypapával a sörétes patronokat készítették. Va­dászcsaládba született tehát, így nem véletlen a természet iránti szeretete, a vadászat iránti érdeklődése.- Van egy régi fényképem, amelyen 10-12 éves lehettem. Légpuska van a hónom alatt,- Azt csináltam világ életem­ben, amit szerettem. Apor- ligeten születtem 1950-ben, pontosabban Petőfitanyán, a Fényi erdő mellett. Hatalmas erdők, tölgyesek jelentették nekem gyermekkoromban a játszóteret. Nagyapám min­dig büszke volt arra, hogy a csúzli a nyakamban, s áll mel­lettem egy hatalmas német vizsla - mesélt tovább az életé­ről Kovács Ferenc, aki egyko­ron a Nyírlugosi Állami Gazda­ságban volt hivatásos vadász és fővadász, később pedig a nyírbogáti, majd a nyírbátori Báthori István Vadásztársa­ságnál dolgozott hivatásos vadászként és vadászmester­ként. Innen ment nyugdíjba, de még utána is dolgozott négy éven keresztül. A búcsúzáskor tiszteletbeli vadászmesterré avatták. KM-MML Károlyi grófok teremi vadas­kertjét gondozta. Úgy gon­dolom, nem volt régen az bu­taság, hogy aki vadász akart tenni, az előtte legalább egy évig tegyen hajtó. Aki kibírta az egy évet sárban, hóban, szélben, az megérdemelte, hogy vadász legyen. Tölgyesek a játszóterek Téli álmot alszanak a horgásztavak is Amikor még a nyáron pólóban és mezítláb lehetett horgászni a Pazonyi Horgásztanyán is fotó: m. magyar László A befagyott tavon léket kell vágni, a havat le kell takarítani a jégről. NYÍRPAZONY. A zord, hideg idő beálltával befejeződött a békés halak horgászata, de aki szen­vedélyes horgász, azt nem rettenti vissza a fagy, várhatja akár a tóparton, akár a lék mel­lett a ragadozók kapását. Vajon a hideg idő beálltával mit kell tenniük a horgászta­vak gazdáinak? - tettük fel a kérdést Petrilla Csabának, a nyírpazonyi Pazonyi Horgász­tanya tulajdonosának.- Olyan hal nincs a vízben, amit a fagyok beállta előtt ki keltene szedni a tóból, az af­rikai harcsát pedig már ősszel igyekszünk kifogni. Évente 20-25 példányt szoktunk te­lepíteni tavasszal, amikor már 18 Celsius-fok körül van a víz hőmérséklete, augusztus elején pedig szólunk a horgá­szoknak, ha kifogták, el is vi­hetik. Amelyiket nem sikerül kifogni, elpusztul. Tavaly egy afrikai harcsa pusztult el. Bár egy horgász megakasztotta, azonban merítéskor leakadt a horogról. Az egyre hidegebb vízben már nem táplálkozott, nem tehetett megfogni - ma­gyarázta Petrilla Csaba, majd így folytatta:- A többi hal jól elvan. Arra kell ügyelni, ha befagyott a tó, vágjunk rajta léket, a havat pe­dig te kell takarítani a jégről. A tóban egyébként tartunk raga­dozó halakat, például fekete sügért és süllőt, az ő szerepük az, hogy a kishalak el ne sza­porodjanak. November végé­ig tehetett nálunk horgászni. Még akkor is jól ment a ponty, sokat fogtak a horgászok. Az utolsó napon éjszakára is kint maradtak néhányan, s megle­petésként érte őket, hogy job­ban kaptak a pontyok, mint nappal - mesélte a tó gazdája. KM-MML Nem kígyó, bár hengeres a teste Angolna fotó: internet Az alakja lehetővé teszi, hogy minden akadályt leküzdjön. NYÍREGYHÁZA. Sok olvasónk gyakran hallja a különböző ha­lak nevét, de hirtelen nem is tudja, hogy vajon melyik pik­kelyesről van szó. Új soroza­tunkban éppen ezért bemutat­juk a magyarországi folyókban és tavakban élő halakat. A ha­lak bemutatását az angolnával folytatjuk. Az európai angol­na Nyugat- és Közép-Európa északi részén őshonos, telepí­tés révén azonban már Európa szinte minden országában je­len van. Az angolnát kígyósze­rű testforma, az egybenőtt hát- , farok- és farok alatti uszony, a hasúszók hiánya és az egészen apró pikkelyek jellemzik. A hengeres, izmos testforma teszi tehetővé, hogy a folyó­kon felfelé vándorló angolnák minden akadályt leküzdjenek és megtegyenek kisebb utat akár vizenyős réteken is. Hát­színe általában sötétszürke, hasa sárgás, illetve a tengerbe visszafelé vándorló példányo­ké fehéres vagy ezüstösen csil­logó. Súlyosan veszélyeztetett, védett állat. Az életmódját te­kintve úgynevezett katadrom faj, azaz a tengerben zajlik az ívása, de életének nagy részét édesvízben tölti. Táplálkozá­sát tekintve ragadozó hal, és fenéklakó mivolta miatt a víz mélyén előforduló kisebb ál­latokkal táplálkozik. Étlapján szerepelnek elsősorban gyű­rűsférgek, rovarlárvák, pu­hatestűek, rákok, apró halak és békák. km 8 Horgász, vadász I Nyerje meg Szalay Ádám új könyvét a Kelettel! Jk I helyett .........................2*2700 Ft ‘Ém tsa Sí­1----1----------■fc-"“23S* x Három szerencsés előfizetőnk megnyerheti Szalay Ádám új könyvét: Vadonatúj élet 10 lépésben! Válaszoljon az alábbi kérdésre, töltse a kupont és küldje vissza 2017, de­cember 15-éig szerkesztőségünk címére (Nyíregyháza, Dózsa György u. 4-6.) A borítékra írja rá: „Itt a Te időd!" A nyertesek névsorát a 2017. december 18-ai lapszámunkban közöljük. ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom