Kelet-Magyarország, 2017. december (74. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-11 / 288. szám

2017. DECEMBER n„ HÉTFŐ KEKET Üzenet Pócsi Éva hűséges olvasónktól' Azt szokták mondani, az ember sorsa meg van írva,' de ezt a regényt azért bőven lehet irányí­tani. Egy dolog kell hozzá, kétség­telen, sok szerencse. KOÓSJÁNOS Események képekben A gégényi gyermekek már megszokták, hogy a Mikulás évről évre különleges járművekkel érkezik a községbe. Az idén egy John Deer-rel „parkolt le” az intézmények előtt a várva várt, piros ruhás vendég fotók: önkormányzat Kilencvenedik születésnapján kö­szöntötte családja, a nőszövetség és Tiszamogyorós önkormányzata özv. Szalmasági Bélánét A Nyírcsászáriban élő özv. Béres Antalnét 90. születésnapján kö­szöntötte Zichar János polgármes­ter és dr. Kerekes Imre jegyző A hagyományokhoz híven az idén is feldíszítették Borbányán a „mindenki karácsonyfáját” a helyi általános iskolások és a Borbányai Margaréta Nyugdíjas Egyesület tagjai fotó: lovassné erzsike Kulturális programmal egybekötött bortúrán járt Monokon és Tállyán az Őrösért Közéleti Egyesület, a kép Monokon, a Kossuth szobornál készült FOTÓ: DR. FAZEKAS SÁNDOR Meggyújtották az adventi gyertyát az Őrösért Közéleti Egyesület tagjai, a gyerekeknek édességgel, gyümölcsökkel kedveskedett a Mikulás FOTÓ:SZÉCSIJÓZSEFNÉ Tudván, hogy a Nyírbátori Nyugdíjas Értelmiségiek Egyesületében kizá­rólag csupa szív, szorgalmas tagok vannak, egyetlen virgácsot sem vitt a Mikulás, akinek ajándékait, énekeit és gitárjátékát versekkel köszönték meg a résztvevők fotó: Tóth árpádné Lovashintón érkeztek, és bejárták a nagyközség utcáit, intézményeit fotó: önkormányzat Mikulásjárás Nyírbogáton Olvasóink írják Az orvosoknál is jobban gyógyítottak Nálunk a kutya családtagnak számít. Csín, Kristóf és Dübő emberi életkorra átszámolva aggastyán kort éltek meg. Ők elmentek, mi pedig nyug­díjasok lettünk. Negyedik állatként Déziről, a lányomék kutyájáról gondoskodunk olykor. Gyakran elgondol­kodom azon, hogy az ember és a kutya kapcsolatában ki a főszereplő? Mi édesgetjük magunkhoz az ebet, vagy az eb változtat meg, tesz bennünket emberibbé? Vajon az ember magányosnak érezte magát egykoron négylábú társ nélkül? Ki volt közülük, aki megértette, hogy szüksé­gük van egymásra? Tény, az emberi gondozás hű társsá nevelte a kutyákat. Napjaink­ban, amikor megannyi üzleti „barátság” köttetik, nem árt, ha van négylábú barátunk is. Az üzleti, munkahelyi, pénz­ügyi sikerek kicsúszhatnak a kezünkből! Miután mi nyugdí­jasok lettünk, az érdekbarátok lassan elmaradoztak, már má­sok vállát veregetik. Amerikai közmondás: „Ha tönkre megy az üzleted, csak a kutyádra számíthatsz!” Ezért is fontos, hogy ne érdekből, afféle biztonsági okok miatt váljunk gazdikká. Mi, emberek ösz­tönösen megtanuljuk, hogy a törődés és gondoskodás maga a szeretet képessége. Figyelem a kutyákat. Ugatnak, s még sincs közöttük konflik­tus, gyorsan békülnek. Sosem rohannak a válóperes Ügyvéd­Szent Miklós emléknapja alkalmából, minden gyerek örömére, újra ellátogatott településünkre a várva várt Mikulás. Lovashintón érkezett, csapatával bejár­ta a nagyközség utcáit, a járókelőknek szaloncukrot osztogattak. Az önkormány­zat intézményei után az Egyesített Szociális Intéz­ményben is megörvendez­tették az embereket. Az idén minden 14 év alatti nyír­hez vagy a rendőrségre. Vitái­kat követően is együtt tudnak maradni. Ilyenek a haverok is. Én a kötetlen munkaidőm miatt gyakran voltam távol az otthonomtól. A kutyáim minden alkalommal hatalmas lelkesedéssel fogadtak, min­dig áhítottak a közelségemet. bogáti gyermek kapott az ön- kormányzati Mikulástól egy gazdag, tartalmas csomagot, s mellé egy ajándékot: babát, kisautót, plüss állatot stb. Az óvodában és az iskolában nagy izgalommal készültek a fehér szakállú érkezésére. Folyamatosan lesték az ajtót a gyerekek, hogy mikor lép be a küszöbön a kedves ven­dég. Az ajándékhozó minden gyermekhez intézett 1-2 ked­ves szót, a gyerekek versek­A belőlünk áradó szeretet volt az éltető elemük. Megérezték, ha feszülten érkeztünk haza, ha rossz kedvünk volt, és az orvosoknál is jobban gyógyí­tottak. Nyugdíjasként talán ezeket az érzelmi többleteket fokozatosan felértékeljük. Ez ad nekünk nyitottságot, életet kel, énekekkel viszonozták a szeretetet. Este a Mikulás dr. Simonná dr. Rizsák Ildikó polgármesterrel ellátogatott a megyei gyermekvédelmi intézménybe is, ahol a gyere­kek egy-egy vers vagy ének után szintén ajándékokat kaptak, majd megígérték: ezentúl is szót fogadnak, jól fognak viselkedni, hogy jö­vőre újra meglátogassa őket a nagyszakállú. GULYÁS JÁNOSNÉ, NYÍRBOGÁT az éveknek. Sajnos, manapság kidobott, gazdátlan, kóbor kutyák és megtelt menhelyek jelzik, hogy a társadalmunk­ban valami a rossz irányba mozdult el. A probléma adott, a megoldást találják meg a szakemberek! DR. KISS ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA <§> Levél a Télapóhoz: bábelőadása mikulásnapon A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Óvoda mikulás­napi rendezvényének egyik fénypontja a dolgozók vidám bábelőadása volt. A kicsik nagyon élvez­ték a Levél a Télapóhoz című műsort - adta hírül Baranyiné Adamovics Zita pedagógus. FOTÓ: INTÉZMÉNY A szakáll még nem tesz filozófussá... Mindannyian a hátun­kon cipeljük a múltunk terheit, amíg csak élünk. NYÍREGYHÁZA. Nyelvünkre lefordítva úgy tartja a latin mondás: „a szakáll még nem tesz filozófussá”. Jómagam - bár már közelebb vagyok a nyolcvanhoz, mint a hetven­hez - soha életemben nem vi­seltem szakállt, de máig sem hagytam abba a tanulást! Nagy élettapasztalatra tettem szert, elmém és gondolatom a világ­ról időről időre pallérozottabb lett. Igyekszem bölcsen szem­lélni a világ (és benne kis or­szágunk) eseményeit. Nem mellesleg, ravasz dolog az öregedés. Miközben tapin­tatosan törölgeti emlékeze­tünkből az elmúló évek nyű­gös és kellemetlen emlékeit, addig ragyogó fényben kínálja fel gyermek- és ifjúkorunk ár­tatlan éveinek emlékezetét. A napokban olvastam Ignotus Hugó költőnktől: „a múlttal szemben csak egy kötelessé­günk van, lerázni magunkról”. Jómagam nem tudom elfogad­ni ezt az állítást, mert akkor arról a lehetőségről mondanék le, ami nélkül igencsak nehéz volna tiszta jelent és jövőt építeni. Bár azt tartják, nincs nagyszerűbb dolog az egysze­rűségnél, a költő túlságosan le­egyszerűsítette a múlttal való leszámolást. Nem hullik ölünkbe a manna De tekintsünk csak vissza a régmúlt időkre! Múltunk hozzájárul lelki egészségünk töretlen fejlődéséhez. Önma­gunk (és mások) becsapása viszont meghamisítja prog­resszív emlékeinket, ezáltal akár jövőbe vetett hitünket is. Ha tetszik, ha nem: mind­annyian a hátunkon cipeljük múltunk terheit, amíg csak élünk. Azt se felejtsük, mindig utolér, amit magunk mögött hagyunk, mert amik vagyunk és amik leszünk, annak mindig része a múltunk is. Az életben semmi sem csak rossz, vagy jó, fekete, vagy fehér. Ezer más árnyalati különbség van jelen a való­ságban. Ha ezt felismerjük, bölcsebbek lehetünk. Hogy a sok választási lehetőség közül melyik a legjobb, annak eldön­téséhez kell a tapasztalat és a türelem. Mondják is sokan: a türelem a bölcsesség tartópil­lére, az ember igaz tisztasága. Nincs rövid út a boldogsághoz, nem hullik ölünkbe a manna, de vannak negatív kivételek is, mert sajnos az ellenkezőjére is akad példa. Állítom: ezek az emberek sohasem lesznek iga­zán boldogok. Ha van, és hiszünk is az ön­bizalmunkban, a siker ritkán marad el. Hinni persze sok mindenben lehet: gazdaság­ban, egészségben, istenben vagy az ateizmusban, barát­ságban, szerelemben. Nem kü­lönben, a hit a remélt dolgok bizonyosságként való megé­lését is jelenti. Akkor meg mi okom volna a végkifejletben kételkedni? Az élet úgy is csu­pa küzdelem! S hogy mindezekből mi a konklúzió? Platon szerint két A bölcs em­ber mindig megbocsát, de sohasem felejt. KUTNYSK PÁL dolog van az életben, amin az embereknek nem érdemes mérgelődniük: az egyik, amin tudunk változtatni, a másik, amin nem. Ez nem jelenti azt, hogy múltunk lerázható, az el­követett hibák elfelejthetők. A tagadás, a hazugság igyekszik meghamisítani múltunkat, rossz útra terelni jelenünket, a jövőnket. A kapzsiság határtalan A bölcs ember mindig meg­bocsát, de sohasem felejt. Ba­rack Obama szerint „minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszt”. Nem vitás, a félelemgerjesztés, a gyűlölet lángjának éltetése egyszer még akár az országot is lángba boríthatja, ezt pedig épeszű ember nem akarhatja. Az élet pillanatok sorozata és ezek mindegyike a vég felé sodor. Sajnos, az emberi kapzsiság nem ismer határokat. Olyan, mint a Danaidák feneketlen hordója, amibe az alvilágban a Danaidáknak kellett vizet hordaniuk - véget nem érő haszontalan ság. KUTNYIK PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom