Kelet Magyarország, 2017. november (74. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-06 / 258. szám

2017. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Interjú: Orosz István kegyhelylgazgatóval Orosz István: „Máriapócs mindenkié!” FOTÓ: MERÉNYI ZITA A kegyhelyigazgató szinte az anyatejjel szívta magába mind­azt, amit Máriapócs jelent. máriapócs. Orosz István egy éve a nemzeti kegyhely igaz­gatója. „Mindenki parókusa”, mint mondja, akinek épp­úgy kedvesen kell fogadnia a szelfiző turistát, mint a zarán­dokot. A kegyhelyigazgatóval Kiss Péter beszélgetett, az interjút a Magyar Kurír kato­likus hírportál jóvoltából kö­zöljük. Egyéves tapasztalatai alapján milyen igények mutatkoznak napjainkban mindarra, amit egy búcsújáró hely kínál? Má­riapócs mennyiben „múzeum”, szép hagyományok „rezervá­tuma”, és mennyiben elégít ki eleven lelki igényeket? OROSZ ISTVÁN: Mindazt, amit Máriapócs jelent, szinte az anyatejjel szívtam magamba. Máriapócs több mint temp­lom, több mint búcsújáró hely: görögkatolikusságunk szíve. Szerencsés vagyok, mert kicsiny koromtól kezdve gyakran jöhettem ide, sokféle megérkezésben volt részem gyermekként, majd felnőtt­ként, papként - időről időre a legkülönfélébb élethelyzetek­ben, várakozásokkal, imákkal léptem be a kegytemplom kapuján. És ugyanígy sok­féle módon érkeznek ide a vendégeink, mert ők maguk is sokfélék. Van, aki gyónni akar, mások csak a templo­mot jönnek megnézni, aztán szelfiznek előtte, és mennek sörözni, míg megint mások számára egyhetes lelkigya­korlat helyszíne Máriapócs. És mi mindannyiukat szeretettel fogadjuk. Igaz, valamennyi igényük kielégí­tésére nem minden esetben törekszünk. Mi ugyanis a végső - sokszor nem is tuda­tos - igényükre szegezzük a tekintetünket: hogy egyszer boldogok legyenek Isten or­szágában - errefelé próbáljuk terelgetni őket. A tapaszta­latom az, hogy egyre több a turista - ami részben az autó­pálya közelségének köszön­hető -, a búcsújárók száma viszont nem növekszik ilyen arányban. De nem is olyan régen tanúja voltam annak, hogyan válhat egy turistából zarándok. Elvetődött ugyanis hozzánk egy hölgy, aki csak a tornyokat az útról meglátva, eredeti tervét megváltoztatva kanyarodott Máriapócsra, de aztán nagyon megérintették a nálunk kapott élmények. Sokakat a történelmi érdekes­ségek, a gyönyörű ikonok, az itt megesett három könnye- zés csodájának híre hoz el. De itt valójában nemcsak három csoda történt valamikor régen, hanem ma is folyama­tosan történnek csodák: a sok hálatábla arról mesél, hogy életek fordultak meg, mély lelki változások történtek, a látogatóink sokszor évtizedes haragokat tudtak elengedni. Mi, papok pedig a gyónta­tószékben sűrűn lehetünk tanúi, amint egész életüket képesek Isten elé letenni az emberek. Orosz István Hogyan áll párbeszédben a világgal egy búcsújáró hely? Ön szerint milyen téren kell változnia, alkalmazkodnia, s hogyan törekedhet arra, hogy megváltoztassa az igényeket, és sikerüljön olyan embereket is magához vonzania, akiknek korábban eszükbe sem jutott volna úti célul választani Má- riapócsot? OROSZ ISTVÁN: Foggal-kö- römmel küzdők azért, hogy Máriapócs zarándokhely maradjon. Ezért például táblát helyeztünk ki a temp­lomban, hogy a liturgia alatt ne járkáljanak, fényképez­zenek - amit sajnos gyak­ran nem tartanak be. Nagy gonddal őrizzük mindazt, ami Máriapócs lényegét jelenti, de nyitunk azok felé is, akik wellnesshétvégére vagy a gyönyörű táj miatt érkeznek. A programjainkkal pedig arra törekszünk, hogy a társadalom legkülönbö­zőbb csoportjait hívjuk meg zarándokként: orvosokat és egészségügyi dolgozókat, kerékpárosokat, motoroso­kat, lovasokat, „erdők-mezők szolgáit”, sportkedvelőket és így tovább. Az idén nyáron rendeztük meg az első futó­zarándoklatunkat, amelynek közel ezer résztvevője volt. Három-öt nagy búcsúnk van évente, amelyeken összesen harminc-ötvenezer ember vesz részt, a legnagyobbon tíz-huszonötezer. Korábban ezekre koncentrálódott a látogatók java része, míg a közbeeső időkben csak kevesen jöttek. Ez újabban változni látszik: egyenlete­sebb lett a látogatottságunk, ma már a téli időszak sem üresjárat. Véleménye szerint melyek egy korszerű búcsújáró hely legfőbb jellemzői? OROSZ ISTVÁN: A legfonto­sabb az, hogy mindenkinek a szolgálatára legyen, hogy vadidegen embereket is testvéri szeretettel fogad­jon, és minden gondjukra igyekezzen megoldást találni. A máriapócsi kegy­hely harminc munkatársa erre törekszik. Sok olyasmi is fontos, ami „csak” a kellemes itt-tartózkodást biztosítja: hogy kényelmes szállást, jó vacsorát és kávét, színvona­las ingyenes idegenvezetést kapjanak a vendégeink. Ez a sok apró összetevő mind hoz­zátartozik ahhoz, amit egy korszerű búcsújáró helynek „tudnia kell”. Mely tapasztalatai győzték meg az elmúlt év során arról, hogy amit Máriapócs jelent, arra nagy szükség van, és hogy sokak lelki javát szolgálhatja kegyhelyigazgatóként? OROSZ ISTVÁN; Nemrég, egy hétvégi búcsúnkon negyven pap gyóntatott héttől fél ti­zenegyig folyamatosan. Ilyen alkalmakkor mindig rengeteg könnyező embert látunk. Sok egyházközség szervezi hozzánk a lelki napját: az a húsz-száz ember aztán egy éven át nagyrészt abból él, amit itt kapott. Cursillósok és szenvedélybetegek is rendszeresen jönnek hoz­zánk lelkigyakorlatra. Egyre jellemzőbb, hogy parókiális vagy plébániai családtáboro­kat szerveznek nálunk, mivel erre is kiválóan alkalmas a környezet és az infrastruktú­ra. A görögkatolikus liturgia szimbólumgazdagsága, a templom szépsége, harmó­niája; az, hogy itt 1750 óta milliók és milliók imádkoztak sajátos erőteret jelent, és az elcsendesülés, az elmélyülés ideális helyszínévé teszi Má- riapócsot. Csodálatos, de na­gyon nehéz feladatot kaptam az igazgatói kinevezéssel. Mondtam is a feleségemnek az első hónapokban, hogy ebbe valószínűleg bele fogok pusztulni. Huszon­hét éve vagyok pap, de most úgy tűnik számomra, mintha az előző huszonhat év szanatórium lett volna ehhez képest. Ám ez olyan feladat, amibe érdemes belepusztulni, mert Pócsnak nincs párja! km szenvedtek mártírhalált ZÁHONY, A megszálló szovjet hadsereg egységei 6i évvel ezelőtt Záhonyban is áldoza­tokkal járó erődemonstrációt tartottak. A határtelepülé­sen az Országos Légvédelmi Parancsnokság 3932-es tü- zérezrede volt elhelyezve. A laktanyában a megszokott napi tevékenységüket foly­tató katonákat annak ellené­re vették felszólítás nélkül tűz alá 1956. november 4-én, hogy azok fehér ruhadara­bokkal jelezték békés szán­dékukat. A mintegy 20 perces lövegtűz során 29 magyar katona szenvedett súlyos sé­rülést, öten pedig életüket vesztették a támadás során. A mártírhalált szenvedett áldozatok: Kocsány Imre őr­vezető (23 éves), Lengyel Jó­zsef szakaszvezető (25), Stie- gelmayer Géza hadnagy (25), Torjai Gyula főhadnagy (24), Virág Ferenc honvéd (21). Tiszteletükre 1990-ben a laktanya falán emléktáblát leplezett le a még élő egyko­ri bajtársak jelenlétében Für Lajos akkori honvédelmi mi­niszter - tájékoztatta lapun­kat Tancsik Róbert. km teáink 4 ­23 óv*« é v e $ 25 éves 24 éves eves f> Az emléktábla a tüzérlaktanyában FOTÓ: TUDÓSÍTÓNKTÓL Jalla napi menüajánlata: Frankfurti leves, Milánói csirkemellragu, párolt rizs Ai Rendezvények, g esküvők i lebonyolítását, 1 hidegtálak | készítését $ vállaljuk. Napi rendelést reggel 9 óráig fogadunk el! Napi levesajánlatunk mellé és külön is rendelhetők frissensűlt ételek kedvező áron! A menü ára egyszeri rendelés esetén: 650 Ft, kiszállítással: 750 Ft. Heti előfizetéssel: 600 Ft, szállítással: 650 Ft. Nyíregyháza, Tünde u. 10/A S 20/571-1373 HIRDETÉS 0‘sváth György világpolgár halálára Kovács Sándor országgyűlési képviselő, O’sváth György és Fórján Zsolt polgármester avatta fel 2014 októberé­ben a gyűjteményt ARCHÍV FOTÓK: KM Életének 87. évében elhunyt O’sváth György közgazdász, jogász, egykori miniszterelnöki főtanácsadó. BUDAPEST, CSENGER, O’sváth Györgyre illik a jelző: világ­polgár. Budapesten született és érettségizett. Bonnban, Londonban, Párizsban tanult jogot és közgazdaságtant. Harminc esztendeig az Euró­pai Közösség főtisztviselője Brüsszelben, nyugdíjba vo­nulása után az EU Bizottságá­nak tiszteletbeli igazgatója. A rendszerváltás után Antall József külpolitikai főtanács­adója, a Magyar Máltai Lova­gok Szövetségének elnöke, a Szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztes tartomány- nagya, Csenger díszpolgára. A tömör életrajz hamis látsza­tot kelthet, mert nyílegyenes Értékes könyvek várják a kutató­kat a csengeri gyűjteményben életpályát sugall, holott nem említett részletek többször is komoly fordulatot hoztak éle­tében. Börtönben, bányában Már az érettségi előtt ösz- szekülönbözött a hatalom­mal, s megtapasztalhatta, hogy a küzdelem nem min­dig azonos feltételekkel zaj­lik. Piarista diákvezetőként felszólításra sem ítélte el a Mindszenty-perben a her­cegprímást, ezért az ország összes középiskolájából ki­zárták, később összeesküvés, tiltott határátlépés hamis vádjával börtönbe zárták, bá­nyában dolgoztatták. 1956-ban a Keresztény Ifjúsági Szövetség egyik ve­zetőjeként és a Budapesti Forradalmi Tanács Tagjaként vett részt a forradalomban és szabadságharcban. A várható megtorlás elől november 14- én menekült nyugatra, ahol új életet kezdett, tanult, hosz- szú ideig Brüsszelben dolgo­zott. O’sváth Györggyel három interjút készítettem 1999- 2008 között. Mindig szere­tettel beszélt szülőhazájáról, nem hangsúlyozta családja és saját sérelmeit. Egyszer elmesélte, hogy A rendszerváltás után rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követként segítette hazánk uniós csatlakozását. Mádl Ferenccel együtt ala­pítója volt a Nemzeti Körnek. O’sváth György a hazatérése után sokat áldozott az O’sváth Alapítvány megszervezésére. Fő műve a Csengerben létre­1980-ban térhetett vissza először Magyarországra, és akkor sem könnyen, nem is saját jogon, hanem uniós tisztviselőként. Egy európai küldöttség tagjaként érke­zett, amely a budapesti kor­mánnyal tárgyalt a magyar acél uniós exportjáról. Nem mindennapi helyzet volt az asztal „másik oldalán” ülnie. MARIK SÁNDOR hozott O’sváth Gyűjtemény, amelynek több ezer kötet könyvét, köztük felbecsülhe­tetlen értékű ritkaságokat és családi ereklyéket, dokumen­tumokat ajándékozott. A gazdag és sokoldalú gyűj­temény immár három éve szolgálja a nyilvánosságot, a kutatókat. Gyűjtemény Csengerben

Next

/
Oldalképek
Tartalom