Kelet Magyarország, 2017. november (74. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-13 / 264. szám
2017. NOVEMBER 13., HÉTFŐ KELJEI Nyíregyháza, Tünde u. 10/A » 20/571-1373 A 7 plpf qnVfólol/pnnpn nrnháiá tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik. PAULO COELHO Postaládánkból Az ország keleti feléből a nyíregyházi Honvéd Népdalkor becsülettel felkészült az országos találkozóra fotó: olvasónktól Különdíj és ajándékcsomag volt a jutalom Második alkalommal rendezte meg a tagegyesületeinél működő dalkörök és kórusok számára az országos kórustalálkozót és katonadal-feszti- vált ősszel a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége. A rendezvénynek Marcali sportcsarnoka adott otthont. A műsort megelőzte a Kaposvári Helyőrségi Zenekar térzenéje, majd a helyőrségben szolgálatot teljesítő katonai szervezetek emlékére felállított kopjafa megkoszorúzása. A megnyitón a fővédnök Honvéd Vezérkar főnöke így fogalmazott: „a katonadal speciális módon fejezi ki a honvédek identitását és mindennapjait, ezek mellett pedig a hagyományőrzés fontos része”. Az ország keleti feléből a nyíregyházi Honvéd Népdalkor becsülettel felkészült az országos találkozóra. A nyírségi dalárda fellépését különdíjjal és a szövetség ajándékcsomagjával jutalmazták. Maradandó élményt nyújtott számukra a találkozó és a rendezvényt záró közös éneklés élménye is. SZLUK ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA Tartalmas kiránduláson van túl a nyíregyházi Nyugodt Életet Klub. Jártak a keszthelyi Festetics-kastélyban, a sárvári fürdőben, a Szent György-he- gyi Szászi birtokon, Szigligeten, a vár legmagasabb bástyájánál, Badacsonyban és Tihanyban is fotó: dr. szőke lajosné A Bessenyei György Gimnázium 1962-ben végzett 4. b, reál osztály volt tanulói tartottak érettségi találkozót Kisvárdán, hogy 55 év után újra együtt tölthessenek pár órát. Az 38 fős osztályból mindössze tízen tudtak részt venni a programon, több mint húszán sajnos már az égi tanteremből követték nyomon volt osztálytársaik baráti találkozóját. A nagy múltú gimnázium öregdiákjai megfogadták: egy év múlva újra találkoznak. fotó: vincze Péter Dudás Józsefné nyíregyházi olvasónktól: Események képekben Jalla napi menüajánlata: Kolbászos burgonyaleves, rakott karfiol A: Rendezvények, | esküvők | lebonyolítását, f hidegtálak I készítését | vállaljuk. Napi rendelést reggel 9 óráig fogadunk el! Napi levesajánlatunk mellé és külön is rendelhetők frissensűlt ételek kedvező áron! A menu ára egyszeri rendelés esetén: 650 Ft. kiszállítással: 750 Ft. Heti előfizetéssel: 600 Ft, szállítással: 650 Ft. Az idei találkozón is szép létszámmal, nagy örömmel vettek rész az intézmény egykori hallgató FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Együtt az egész évfolyam Olvasóink írják Torontóban is megemlékeztek Méltóképpen ünnepeltük meg Mátészalkám az október 23-ai évfordulót. A Szentpéteri Zsigmond Színház bejáratánál a „büszkeségkapu” előtt tartottuk az ünnepséget, ahol Bíró Lajos szobrászművész bronzból készült portréi az 56-os vezéralakokról a bejárati kapun láthatóak. Itt látható édesanyám testvére, dr. Kovács István portréja is. A nagybátyám 1918-ban született, állami közjegyzőként dolgozott. 1957-ben Jugoszlávián keresztül menekült Kanadába. 1956-ban ő volt a fő szervezője a Szabad Szatmár-Bereg című lapnak. Győznek az emberi jogok című verse miatt elítélték, ezen kívül 30 pontból álló kiáltványt fogalmazott meg. Torontóban ügyvédként dolgozott, most fiai, István és Levente viszik tovább az ügyvédi hivatást. A nagybátyám nyugdíjas korában a Magyar Kultúra Házát igazgatta Torontóban. Kanadában is mindig hű maradt hazájához. Édesanyám, Kónyáné Kovács Ildikó mindig büszke volt testvérére, sajnos már nincsenek közöttünk. Torontóban is megemlékeztek az 1956-os eseményekről. KÓNYA ILDIKÓ MÁTÉSZALKA Tejet, vizet mindegyiket! Iszogatom én a tejet és vizet is, kellő arányban és időben. Vannak velük gondjaim... Például kerülöm azt a boltot, ahonnan közel 300 forintért savanyú tejet vásároltam, a szavatossági ideje még nem November elején tartották 30 éves jubileumi találkozójukat az 1987-ben, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán végzett mező- gazdasági gépészmérnöki járt le. Nekiálltam palacsintát készíteni, kikevertem a tésztát, majd ittam egy korty tejet a maradékból. Savanyú volt. Mi legyen? Vigyem vissza a fél dobozzal a boltba? Nem vittem. A megmaradt tej a mosogatóban landolt, a palacsintán pedig nem volt érezhető a minőségromlás, mivel egy kis vízzel és némi cukorral feltu- ningoltam a masszát. Később mondtam a boltban az eladónak, hogy bizonyára rossz a hűtőjük, vigyázzanak, elnézéskérés helyett vállrándítás volt a válasz. Érdekes téma a minőségi víz kérdése is. Kapható manapság ballonokban, palackokban, ha valakinek szakos hallgatók és tanáraik. Az eseményen szinte az egész évfolyam és néhány kedves, régi tanáruk is részt vett. Ez az évfolyam eddig valamennyi találkozóját nem ízlik a csapvíz. Gyerekkoromban az ásott kutunkból ittam, és emlékeim szerint jó volt. Azóta persze a talajvíz már sokat szennyeződött... Minket, időseket különösen érdekelne, hogy azt a napi két és fél liter vizet, amit orvosi javaslatra meg kellene innunk naponta, honnan szerezzük be? Én és a nejem általában csapvizet isszuk, már megszoktuk a kissé klóros ízt. Valamikor Kótajból érkezett a víz Nyíregyháza vezetékeibe, finom és tiszta volt. Akik a 19 literes ballonokra szavaznának inkább, megtehetik, de tény, hogy mérlegelendő, hogy egy liter ára vetekszik sikeresen megszervezte, és mindegyiken szép létszámmal, nagy örömmel vettek rész az intézmény egykori hallgatói. DR. KISS ZSOLT PÉTER a boltok palackos vizének az árával. A minőségkülönbség a fogyasztás során nyilván tapasztalható. Kisnyugdíjasnál ez havonta cirka 4000 forintos kiadást jelent. Na, most akkor csapvíz, vagy „ide velem” a ballont, kéttagú család esetén négynaponta cserével. Lehet szorozni, osztani, de mindennél többet ér az egészség és a tiszta víz, ami az élet fontos eleme. A pumpálós kút helyett el lehet ballagni a vízautomatához az üres flakonokkal. Tiszta nosztalgia, csakhogy ezért már fizetni kell. DOMBÓVÁRI ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA <§> Úja együtt a volt osztálytársak Ötvenéves érettségi találkozóját tartotta nemrégiben a tiszalöki gimnázium 1967-ben érettségizett 4. b osztálya. FOTÓ: SZENTESI PIROSKA Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói , leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Ha a nagyik abbahagynák a tevékenységüket, három napon belül megbénulna a világ. nyíregyháza. A jótettek titokban születnek, sem a Kor- mányinfóban, sem a tudósításokban nem szerepelnek. Statisztika sem készít róluk oszlopdiagramokat, és írott történelme is minimális. Nem hivalkodnak, nem harsognak, nem igénylik a médiát. Mégis, kik ők? Már családapa voltam, mikor Kosztolányi könyvében ezt olvastam: „Szépek a fiatalok, de az öregek szebbek”. Tetszett. Akkor úgy értelmeztem, hogy szépek a lányok, de az asszonyok szebbek. Teltek az évek, nagypapa lettem. Újra találkoztam az „akkori” gondolattal, de már nem tetszett. Nem éreztem teljesnek, s megfogalmaztam a saját verziómat: „Szépek a lányok, szebbek az asszonyok, de legszebbek a nagymamák!” Tudom, merész gondolattárÉrtákeljük őket az év minden napján! sítás, együtt a lányok tündöklése és a nagymamák ráncai. Talán a szív szépségét érzem. Tény, hogy az évek elhasználják az embert, de a ráncok mélyedéseiből a lélek közvetlen ragyogását látom. A nagymamák csillagok. A világon kb. egymilliárd nagyi él, akik beragyogják a környezetünket, s vetekednek a csillagos égbolt ragyogásával. Ők a csendes jóság pillérei. Mindenütt ott vannak a rohanó, elanyagiasodott világunk hátterében. Ha abbahagynák a tevékenységüket, talán az első napon észre sem vennénk, de a harmadik napon megbénulna a világ. Megszűnne az a titokzatos nagyi-háló, amely ápol és eltakar. Miután levették a menyasz- szonyi fátylat, dolgoztak, fokozatosan hátrébb húzódva, a gyerekeket életre nevelték. Könyörtelennek tűnik, de az élet folytatására születtünk! Most talán kórházak, otthonok csendjében virrasztanak. Segítenek, ha elesünk, velünk örülnek, ha úgy hozza az élet. Ha honanyák lennének... A társadalom igazságtalan: nőnapon és anyák napján ünnepeljük a nagymamákat is, de az év többi napján a tapasztalatuk és szellemiségük gyakran kihasználatlan marad, a férfitársadalomban gyakorlatilag statiszta szerepre kényszerülnek. Ha az országházban honanyaként tevékenykednének, biztos vagyok abban, hogy nem tennének olyat, ami nem építő. A feleségem például egyetlen gyerekét, unokáját, és másokét sem .engedné háborúba, átérezné, hogy az ellenfélnek is van testvére, felesége, nagymamája. Érdekes belegondolni, mi lenne, ha az országgyűlésben a politikai kakaskodások helyett heves receptviták zajlanának... DR. KISS ISTVÁN, NYUGDÍJAS HIRDETÉS
