Kelet Magyarország, 2017. október (74. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-30 / 253. szám
2017. OKTÓBER 30., HÉTFŐ KHU Virágba borulnak megyénk állomásai Két emberöltő, egy munkahely Varga István - a képen egy FETIVIZIG-irodában fotó: a szerző SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG. A nyár elmúltával sem maradnak virág nélkül az állomások. A vasúttársaság októberi virágültetési akciójának keretében a nyáriak helyét színes árvácskák és százszorszépek veszik át több mint háromszáz vasútállomáson. A növényeket a MÁV saját kertészete nevelte, kétharmaduk kis- és nagyvirágú árvácska, egyharmaduk százszorszép. A fajok kiválasztásakor a vasúttársaság kertészei ügyeltek arra, hogy az őszi-téli körülményeket jól tűrő, kevés gondozást igénylő növények kerüljenek az állomásokra. Míg az ezernyi színben pompázó árvácskák szőnyegszerű virágzatukkal kápráztatják el az utazókat, várakozókat, addig a százszorszép egyszerű, mégis elegáns megjelenésű növény, amely a halhatatlan szerelem szimbóluma. A kiválasztott növények nemcsak szépek, de tömött virágzataik ellenállnak az esős, szeles időjárásnak is. A MÁV-csoport arra kéri az utasokat és látogatókat: vigyázzanak a növényekre, hogy azok enyhe tél esetén akár tavaszig is színesíthessék az állomások és pályaudvarok környezetét. A MÁV Zrt. őszi virágosí- tási akciója keretében Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye 28 állomására közel 10 ezer kétnyári növényt ültetnek: Újfehértóra 1500, Záhonyba 1200, míg Nyíregyházára, Mátészalkára, Tiszalökre és Nyírbátorba 500-600 növény kerül. A kisebb települések vasútállomásairól sem feledkeznek meg: a nyírmadai, gé- gényi, kemecsei, demecseri állomásokon 100-200 tő virágot ültetnek. km Varga István közel fél évszázadon át dolgozott a vízügy kötelékében. NYÍREGYHÁZA, NAGYKÁU.Ó. Negyvenöt év nagyon sok idő egy ember életében, különösen ha egyetlen munkahelyen tölti el. Varga István épp ennyit dolgozott a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) kötelékében - tizennyolc éves korától egészen a nyugdíjazásáig, de szakmai gyakorlatain és diákmunkásként is itt szorgoskodott. Ópályinál dobták a „mély vízbe”- A pályaválasztásomat elsősorban építkezésen szerzett tapasztalatok és szülővárosom, Nagykálló vizügyi felügyelőjének ajánlása befolyásolták - emlékezett vissza az immár nyugdíjas szakember, aki 1972-ben középfokú vízmesteri képesítéssel lépett ki az ÉVISZ kapuján, egy évvel később pedig ugyanott technikusi vizsgát tett.- A középiskola után a vízügynél kezdtem dolgozni, az első feladatom a Kállai-főfolyás és egy mellékág állapotfelmérése volt. A „mélyvízbe” 1974-ben dobtak be: Ópályiba rendeltek ki, amikor a harmadfokú árvízvédelmi készültség volt a Krasznán. Jó tanulóidőszak volt, szakmai kérdésekben később, irodistaként sem tudtak „falhoz állítani”.- A munkaügyi osztályra 75- ben kerültem, normás lettem: elsősorban a munkaidő-kihasználás vizsgálata volt a feladatom, de a kocsordi be- tonelemgyártó üzem normáit is én készítettem el munkatársammal - tért rá a következő feladatára, hozzátéve: a sorkatonai szolgálatából is profitált, ugyanis kiképző volt, ekkor tanulta meg, hogyan bánjon az emberekkel. Bár a terveivel ellentétben nem lett meliorációs mérnök, a tanulással nem hagyott fel: először a középfokú munkaelemző, majd a felsőfokú munka- és üzemszervező tanfolyamot végezte el. A következő Varga István nős - felesége a nagykállói kórházban ápolónő -, egy fiú és egy lány édesapja.- Remélem, hogy a nyugdíjas éveimet unokák fogják kitölteni, emellett a kiskert váltás 1984-ben következett, amikor a bércsoportvezetői állást kapta meg, ’93-ban pedig munkaügyi osztályvezető helyettessé lépett elő.- Nagy feladat volt eligazodni a számviteli, munkaügyi ismeretek között, megismerkedni a társadalombiztosítási jogszabályokkal, zökkenő- mentesen levezényelni a bérbruttósítást. A tizenkét igazgatóság közül nálunk elsőként kezdődött meg a közés az olvasás a legkedvesebb időtöltéseim - árulta el, s végezetül hozzáfűzte: elsősorban interneten habzsolja a híreket, de a reggele mindig a Kelet-Magyaror- szággal indul. munkaprogram - idézett fel néhány kihívást a veterán vízügyes, aki az irodai feladatok mellett a gáton is helytállt, ha a szükség úgy hozta: ’95 karácsonyán Aranyosapátiban hat zsilip folyamatos ellenőrzése volt a feladata a harmadfokú készültség idején, míg a 2001- es tarpai töltésszakadáskor a társigazgatóságoktól érkezők elhelyezését, étkeztetését koordinálta. Bíztak benne a munkatársak- Aki a vízügyhöz került, szinte meg sem tudott szabadulni tőle. Sokat köszönhetek a vezetőimnek, jómagam mindenben segítettem az igazgatóságot, a munkatársak bizalommal fordultak hozzám - summázta röviden négy és fél évtizedes pályafutását. KM-HP A hideget jói tűrő virágokat a MÁV saját kertészetében nevelték fotó: máv Kvízmegfejtés Az itt talált Árpád-kori aspersorium (szenteltvíztartó) ma a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításának tárgya. Daiaizsaa 0 A Kelettel indul a napja A Kelet-Magyarország régi számaiból tallóztunk Ezer mázsa szalma lángjai mellett mulattak Székelyben Negyven éve írtuk: „Vaján felavatták az országos úttörőmúzeumot” FOTÓK: KM-ARCHÍVUM Összeállításunkban felidézzük, miről számolt be lapunk évtizedekkel ezelőtt ezen a héten. Hetven éve írtuk 1947. november 1., szombat Ezer mázsa szalma lángjai mellett lakodalmaztak Nem mindennapi „pompával” tartotta lakodalmát egy székelyi gazdalegény. A lakodalmas házban javában folyt a vigasság, ropták a táncot, amikor az udvar felől rémült kiáltás hallatszott: tűz van! A lakodalmas nép kitódult az udvarra, vödröket ragadott és hosszú ideig küzdött a szérűs- kertben tomboló lángtengerrel. A csaknem ezer mázsát kitevő szalma ennek ellenére elhamvadt, csak annyit tudtak megakadályozni, hogy a lángok belekapjanak a tanyaépület nádas tetejébe. A tüzes menyegző ügyében a rendőrség nyomozást indított, mert felmerült a gyújtogatás gyanúja. A károsult gazda is valószínűnek tartja: vőlegény fia haragosai gyújtogattak, hogy bosszúból lángtengerbe fojtsák a lakodalmát. Hatvan éve írtuk 1957. október 31., csütörtök Baltával fejbe verte urát, majd kútba ugrott egy öregasszony Vacsora után, mint falun szokás, a napnyugtával ágyba került egy dögéi család még májusban. Különösen M. János érezte magát fáradtnak a mezei munkától; alig hajtotta le a fejét, szunyókálni kezdett. Az asszony - mint életében soha - most sem akarta elmulasztani a bibliaolvasást. Ült az ágyban, a lapozgatással Káin és Ábel történeténél járhatott, férje közben horkolni kezdett. Oldalba lökte, majd megrázta, hogy hallgasson, de az öreg nem hallgatott: elfordult, a hortyogása egyre erősödött. Elöntötte a düh az asszonyt, felugrott az ágyból, felkapta a baltát, s horkoló férjét többször fejbe verte. A vér pillanatok alatt beborította a vánkost. M. Jánosné megriadva állt az ágy mellett, kihullott kezéből a gyilkos szerszám. Mint az őrült rohant a konyhába, a férje borotvájával akarta felvágni ereit, keze azonban annyira reszketett, hogy nem sikerült. Sikoltott, kivágta a konyhaajtót, majd eltűnt az éjszakában. A sógor a szokatlan zajok hallatán azonnal átszaladt a szomszédba. M. Jánost vérben fetrengve, de még életben találta. A kúthoz rohant vízért, hogy lemossa az öreg arcáról a vért, akkor vette észre, hogy az asszony a kútba ugrott. Azóta mindketten meggyógyultak, az asz- szony most a Bibliát lapozgatva várja a bírósági tárgyalást. A szomorú családi történet tanulságául szolgáljon, hogy a Biblia forgatása még nem útlevél a mennyországba... Ötven éve írtuk 1967. november 3., péntek Kétszer gázolta el Szinte példátlan közlekedési baleset ügyében ítélkezett a Nyíregyházi Járásbíróság, megyénkben régen nem szegték meg ilyen durván a gépjárművezetők elemi kötelességeit. L. József, a Földgép Vállalat dömpervezetője megegyezett négy társával, hogy Pátroháról folyami kavicsot lopnak. Este indultak, előtte valamennyien pálinkát ittak. Felraktak két és fél köbméter sódert a dömperre, azután visszafordultak. A gé- gényi Rózsás utcán haladtak a község belterülete felé, az út jobb szélén egy férfi gyalogolt ugyanabba az irányba. L., aki rakodás közben is jócskán ivott a pálinkából, a dömper oldalával elütötte. A motorházon utazó társa szólt, hogy elütöttek valakit, a vezető ekkor tolatni kezdett, társa kiáltozása ellenére sem állt meg, hanem a hátsó kerékkel rátolatott a fekvő ember csípőjére. L. ahelyett, hogy segítséget szerzett volna, elhajtott, nehogy észrevegye valaki a sóderlopást. A sérült 23 éves férfit a környéken lakók segítségével szállították kórházba, de ott néhány órával később belehalt sérüléseibe. A Járás- bíróság L. Józsefet hat és fél év szabadságvesztésre ítélte. Negyven éve írtuk 1977. november 2., szerda A hermánszegi tizenharmadik Szatmárban, Beregben a harmincon felüliek még jól emlékeznek a híres-nevezetes hermánszegi rezesbandára. A zenekar több évtizeden át fújta a talpalávalót. A rendezők meg a falvak vezetői valósággal versengtek a zenekarért, amelynek tagjai egyszerre húsz-harminc meghívót is kaptak lakodalomra, bálra, szilveszteri mulatságra. A háború után tizenhármán újraszervezték a zenekart, még az ötvenes évek végén is két szekérrel érkeztek a kultúr- házak elé (a hangszerek is megtöltöttek egy szekeret), ahol majd’ mindig tapssal fogadták őket. Már csak hárman élnek közülük, a legidősebb a 71 éves Szakács Mihály.- Huszonhét évig voltam a banda tagja. Népiesen rezesbanda volt a nevünk, hivatalosan fúvószenekar. Én klarinétos voltam, de szat- máriasan csak klánétosnak neveztek. De sokat utaztam, de sokat éjszakáztam, hogy mások szórakozzanak! Bejártuk Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Kömörőt, Magosligetet... Hajdanában egyszer Jánkmajtison a grófkisasz- szonyoknak fújtuk az éji zenét, tetszett nekik, mert csak úgy szórták le az ablakból az aprópénzt. Az árvíz után Nyíregyházáról kijöttek és azt mondták: új hangszert kapunk, csak alapítsuk meg ismét a zenekart. De hárman kevesen vagyunk. Legjobban azt sajnálom, hogy ’61 előtt Hermánszegen nem volt magnó, idegen meg nem jött, hogy megőrizze a muzsikánkat. Ha beállna legalább két fiatal és lenne egy magnó, még rázendítenénk! Társak és hangszalag nélkül csak a pipafüstöt fújja. km „A Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet üzemében naponta nyolcszáz labdát gyártanak” - adtuk hírül 1977-ben 7*« 1977-ből: „A mérki iskola udvarán a tanárok és diákok társadalmi munkával sportpályát építenek”
