Kelet Magyarország, 2017. szeptember (74. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-04 / 206. szám

2017. SZEPTEMBER 4., HÉTFŐ KELET «vinni» r<>»ii.i4i A színházi versenyprogram díjai DOTTORE-dIj a legjobb nagyszínpadi előadásért: Kutyaharapás (a Jászai Mari Színház, Népház, a Nézőművészeti Kft., a Szkéné Színház és a Vádli Alkalmi Társulás közös előadása). A díjhoz jár a Fidelio Fortissimo programjában való részvétel 1,5 millió forint értékben. ______________________________ CAPITANO-DÍJ a legjobb rendezésért: Szikszai Rémusz (Kutyaharapás). _ PIERROT-DÍJ a legjobb kamaraszínpadi előadásért: Fear the Szaknévsor (DEKK by Dumaszínház, Budapest) ____________________________ ARLECCHINO-DÍ J a legjobb férfi alakításért: Székhelyi József ésTrokán Péter (Halpern és Johnson, Gólem Színház, Budapest) _______________ COLOMBINA-DÍJ a legjobb női alakításért: Stefanovics Angéla (Szülői értekezlet, FÜGE Produkció, Budapest) ___________________________ BRIGHELLA-dIj a legjobb férfi epizódalakításért: Mészáros Máté (Bocs, félrement! és Pesti barokk, Orlai Produkciós Iroda, Budapest) ____________ SMER ALDIN A-DÍ J a legjobb női epizódalakításért: Hegyi Barbara (Szentivánéji szexkomédia, Vígszínház. Budapest) ___________________ PULCINELLA-DÍJ a legjobb jelmezért: Pusztai Judit (Szentivánéji szexkomé­dia, Vígszínház, Budapest) ___________________________________ DONNA NONN A-DÍJ a zsűri különdíja: Kém András (A Pesti barokkban nyúj­tott „Nagymama" alakításáért, Orlai Produkciós Iroda, Budapest) _________ HYPPOLIT-DÍJ életműdíj: Jordán Tamás Színház mindig létezett és mindig létezni fog! NYÍREGYHÁZA. Kern András a VIDOR Fesztivál egyik visz- szatérő vendége, aki ezúttal duplázott, hiszen a Szentiván­éji szexkomédiában és a Pes­ti barokk cimű vígjátékban is láthatta a közönség. Albert Fanninak, a Mustár FM ön­kéntesének elmondta, sokszor játszott a VIDOR-on, és azért örül, ha itt léphet fel, mert értő, jó humorú a közönség.- Azt tapasztalom, hogy a színház él és virul. Bárhol is játszunk, telt ház fo­gad bennünket, és szerintem ez a jövőben sem fog megváltozni. A színház három­ezer éve létezik és amíg embe­rek él­nek a földön, mindig is létezni fog. A digitális világ változá­sával együtt el fognak tűnni a kép- és hanghordozók: gon­doljunk csak arra, hogy váltot­ta fel a lemezt a CD, majd az MP3, és hogy tűntek el például videólejátszók. Nem biztos, hogy sokáig ilyenek lesznek a tévékészülékek vagy a rádiók, a színház viszont örök. Az em­berek szeretnek ki/vagy beülni a színházba, ahol élő emberek játszanak nekik - erre mindig volt és mindig lesz igény. Az intenzitás változik, időnként kimegy a divatból, máskor meg bejön, de soha nem tűnik el, eb­ben teljesen biztos vagyok - mondta. KM Kern András és Szabó Kimmel Tamás a Pesti barokk című előadásban Gyerekszobába tuszkolt mesék Kováts Judit és Boldizsár Ildikó fotó: sipeki Péter Boldizsár Ildikó elosz­latott egy tévhitet: a mese nem gyerekműfaj. nyíregyháza. Minden élet­helyzetnek, sőt minden em­bernek meg van a maga me­séje - derült ki a csütörtöki mesés délutánon a Művész Stúdióban, a Művészasztal elnevezésű eseménysorozat 1 premierjén. A háziasszony, Kováts Judit elmondta: a jö­vőben írók, költők, zenészek ülik majd körül az asztalt, és beszélgetnek az élet dolgai­ról. Születéskor, temetésen Első alkalommal Boldizsár Ildikó mesekutató, mesete­rapeuta volt a vendég, aki si­etett leszögezni: a mese nem gyerekműfaj.- Egy százötven éve meg­szakadt folyamatot próbálok újra működésbe hozni és visz- szaadni a felnőtteknek azt, ami korábban évszázadokon át az övék volt: a meséket. Ez az emberiség mindenna­pi tápláléka volt, de valami miatt betuszkoltuk a gyerek­szobába, noha nem ott van a helye. Számomra ez egy misz- szió, de meg kell mondjam, nem olyan egyszerű felnőtte­ket közösségi mesemondás­ra elcsábítani - mondta Bol- j dizsár Ildikó, aki mindig az adott élethelyzethez igazítva mesél. - Mondtam már me­sét születéskor, temetésen, börtönben, kórházban, üzleti találkozón, de kómában fek­vőnek és haldoklónak is. Való igaz, hogy egyetlen mese sem gyógyított még meg senkit, az a gondolkodásmód viszont igen, amibe az adott történet beavat. A mesék az'egyen­súly, a rend és a boldogság forgatókönyvei, és minél töb­bet ismerünk, annál nagyobb lesz bennünk és körülöttünk a rend, ezzel egyensúlyba kerü­lünk és boldogabbak leszünk. Hófehérke vagy mostoha?- Vannak, akiknek fizikai, másoknak lelki problémái vannak, és olyanok is, akik csak eltévedtek egy-egy élet­szakaszban. Mindannyian máshogy betegek, máskép­pen is reagálnak az őket ért helyzetekre, ezért különböző meséket mondok nekik. Nem a diagnózishoz, hanem az azt kísérő állapothoz keresek tör­ténetet, ehhez pedig a világ valamennyi mesekincsét is­mernem és használnom kell.- Mindenki gyógyíthatja ma­gát mesékkel, de ehhez egy­részt sok történetet kell olvas­ni, másrészt nagyon őszinte válaszokat kell adni a felmerü­lő kérdésekre. Ez sokszor nem könnyű, hiszen megrendítő erejű tud lenni, ha Hófehér­kének hisszük magunkat, de kiderül, hogy inkább a gonosz mostohával mutatunk hason­lóságot. De az biztos, hogy ha képesek vagyunk a történetet belső történésekként értel­mezni, megláthatjuk, hogy mit akar nekünk üzenni, és meg­mutatja az útjelző táblákat. A sikerhez pedig néha kútba kell ugranunk - természetesen a saját, belső kutunkba - mond­ta Boldizsár Ildikó. Az estnek volt még egy me­sés mozzanata: a Móricz Zsig- mond Színház társulatának tagjai Ildikó Holle asszony című történetének vidoros változatát adták elő - pon­tosabban azt mutatták be, hogyan kezdik el a próbafo­lyamatokat, hogy értik, illet­ve nem értik meg a rendező utasításait, és az is kiderült, hová tűnt el a hó a gyerekek szánkója alól - de az már egy másik mese. km-sza Székhelyi József és Trokán Péter FOTÓK: VIDOR.EU Hamlet és Horatio után két idősödő úriember nyíregyháza. A Krúdy kama­rában vasárnap játszott Hal­pern és Johnson megrendítő, olykor melankolikus vígjáték szerelemről, barátságról, bol­dogságról Trokán Péter és Székhelyi József tolmácsolá­sában. Trokán Péterrel Albert Fanni, a Mustár FM önkéntese beszélgetett. - Annak idején Jocóval (Székhelyi József, a szerk.) együtt kezdtük a pá­lyát, és bár éveken át nem volt közös munkánk, nagy örömünkre most összesodort bennünket a sors, pontosab­ban Borgula András rendező. Pályánk kezdetén Hamletet és Horatiót játszottunk, most pe­dig két idősödő urat: a szere­tett asszonynak meg kell hal­nia ahhoz, hogy találkozzanak. Azért szeretem az előadást, mert emberi a hangneme és bár kétszemélyes darab, még­sem akar agyafúrt trükkökkel operálni. Minden pillanatban figyelnünk kell egymásra, ha történik valami új, valami meglepő, arra azonnal reagál­nunk kell, és bár nem vagyunk fiatalok, remekül álljuk a sarat - mesélte Trokán Péter, hoz­zátéve: egy éve mutatták be a darabot, a közönségnek pedig ugyanúgy tetszik Budapesten, mint Győrben - és mint Nyír­egyházán. km Ez egy nagyon sok fűszerrel készült zene nyíregyháza. - Óriási élmény 80-90 éves emberekkel ülni egy asztalnál és hallgatni, ahogy énekelnek - mesélte Gáspár Dánielnek, a Mustár FM önkéntesének Herczku Ágnes, aki együttesével ked­den lépett színpadra. - A mai napig gyűjtöm a népdalokat, és ez számomra nem csak adatbázis, amire építkezhe­tek: nekem a találkozások, az emberi kapcsolatok is sokat jelentenek. De van bennem nyughatatlanság, ezért más népek zenéjét is szeretném megismerni, és beépíteni a Herczku Ágnes fotó: sipeki Péter dalainkba. Nikolával (Nikola Parov, a szerk.) 1999 óta dol­gozunk együtt, rá a bolgár népzene mellett többek között ír, amerikai, mongol és perzsa zenei stílusok is hatottak, rá­adásul nagyon sok hangszeren játszik, a közös munkáink ép­pen ezért a magyar népzenei gyökerekre épülő dalokat sze­rető és a világzenét kedvelő közönséget is kiszolgálják. Ez egy nagyon sok fűszerrel ké­szült zene, amelyben sokféle stílus ötvöződik és a zene szé­les spektruma jelenik meg. Kitartó közönség- Ha a televíziós megjelenése­ket vagy a rádiók játszási lis­táját nézzük, azt látjuk, hogy nem kényeztetik el a népze­nét játszó együtteseket. Ezen nem tudunk változtatni, hi­szen nem vagyunk varázslók és ez nem is a mi feladatunk. Tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és örülünk, ha be tudjuk vonzani az embe­reket. Van egy szűk, de kitar­tó közönségünk, bennünket pedig az tesz boldoggá, ha azt látjuk: tetszik nekik a zenénk - mondta az énekesnő. km A nyíregyházi VIDOR-fellépésük benne van a nyári top dtben A fiatal zenész nem szé­gyellj kivinni a sérülé­kenységét a színpadra. NYÍREGYHÁZA. Két évvel ez­előtt már jártunk a VIDOR-on, akkor a kisszínpadon léptünk fel, és emlékszem: arról áb­rándoztam, hogy milyen jó lenne egyszer a nagyszínpa­don állni - és tessék, most teljesült az álom - mesélte kedd este Gáspár Dánielnek, a Mustár FM önkéntesének Petruska András, aki nagyon jó hangulatú koncerttel aján­dékozta meg a Kossuth tér közönségét. Itt és most- Jó érzés ilyen fellépéssel zárni a nyarat - mondta. - Na­gyon sok helyen léptünk fel az elmúlt hónapokban, talán több koncertünk is volt, mint amennyit a lelkem elbír, ezért örülök annak, hogy egy em­berléptékű fesztiválon érvéget ez a sorozat. Ráadásul olyan koncerttel, amely a kedvemre való: végig áradt a nyugalom, a közönség szerette, amit csi­náltunk. Az „itt és most kell jól érzeni magunkat”-elvet val­lom, és ebből a szempontból is ideális volt a fellépés, amely az idei top ötben mindenképpen benne van. A muzsikus elmondta: nem volt tudatos döntés, hogy ze­nész lesz. Gyerekként ugyan­olyan fontos volt számára a legózás, mint a gitározás - ez utóbbinak is inkább játék ré­sze vonzotta, és a mai napig ezzel sikerül megtartania a játékos énjét. - Kicsit később ráébredtem, hogy ezzel sze­retnék foglalkozni, és az is ki­derült, hogy ha a zenéből aka­rok megélni, azért tennem is kell valamit. Eljutottam ahhoz a kifejezőeszközhöz, ami mi­att ma már helyem van a hazai zenei életben, de hogy hol a helyem a közönség szívében, az nehéz kérdés.- Színpadon állni komoly felelősség, és természetesen nem vagyok próféta, de még­sem mondhatok akármit. A közönség egy része mindenfé­le kritika nélkül élvezi a zenét, vannak, akik vagy a dallamra vagy a formára figyelnek, és olyanok is, akik komplexitásá­ban kezelik, amit hallanak: ne­kik az üzenet is fontos. Olyan dolgokról énekelek, amelyek engem és a generációmat foglalkoztatják, és nem szé­gyellem kivinni a színpadra a sérülékenységemet - mondta Petruska András, aki lassan elkezdi elkészíteni a harmadik lemezét. A munkamódszerei változatlanok: nem szereti ismételni magát, és számára fontos, hogy a tartalom és a forma is unikális legyen. KM Petruska András jó hangulatú koncerttel ajándékozta meg a közönséget fotó: sipeki Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom