Kelet Magyarország, 2017. szeptember (74. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-25 / 224. szám

2017. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ Köródl László Őszköszöntő Isten veled augusztusi este, Isten veled hosszú, forró nyár! Megállt a Hold, lábaimat leste, azt hitte, hogy búcsútáncot jár! Pagonyi Szabó János Tovább sütkérezik Öregedő Nap az égen... hivalkodó Nyár a múltja. Későn kél már, korán nyugszik, lapos íven vezet útja. Köszönnek a szeptemberi esték, jönnek már az emberes hónapok. Elbúcsúznak csendesen a fecskék, nem kérdi meg senki, hogy vagyok. Csalfán mosolyogva biztat: heveskedik még egy kicsit. „Indián nyárral” felérhet, ha még tovább sütkérezik. A Tisza-partnál nem libeg már bója, üres fészkét itthagyta a gólya: kopogtatnak majd az őszi hajnalok, én ajtót nyitok, mert itthon vagyok. Sugara már nem a régi, lanyhuló meleget áraszt. Nyomában a lopakodó ezer-arcú ősz ad választ. Hoztál nekem, augusztus, sok szépet, féltve őrzöm én a sok emléket. Lankad a napsugár, tüze nem oly bősz, kaput nyitok előtted, köszöntelek Ősz! Sárgul a rét, levél hullik, elszárad a sok szép virág. Nagy iramban érkezik meg, gyorsan változik a világ. Semmiből kelt szellő éled... fát csavaró viharrá nő! Szürke felhők tornyosulnak, s leszakad az őszi eső. Villám fénye csapkod körbe, nagyokat dörren utólag. Alkonyi Nap bóbiskolhat, s megpihen még ott futólag. Megfáradtán járt az égen, de erőt gyűjtve visszatér. Tavaszig „csak” fényét adja, s „Vénasszonyok nyarát" ígér. Ősz hava nyugtatja bánatos lelkemet, Mélázva csodálom e tiszai árteret, Bújó fények útján remények, remélek, Zúzott kövek alatt apró, fehér fények, Négynegyednyi Holdnak utolsó negyede, Bessenyeiné Zita: Régi képek Bánattá dermedtek már a régi képek, Szélfútta utakon már csak jót remélek, Nyári áldás alatt szikrázó villámok, Hazugságból kinőtt egynyári virágok, Vászon és rezeda illatát beszívom, Öregedő lelkem siratom, nyugtatom, Őszi könnynek nedvét arcomba simítom, Bánatkönnyes szemem fényesre csiszolom, Mondják, ezen negyed a boldogság köve, Talán e kín hozza az átsírt könnyek gyöngyét, Hisz a sérült kagyló szüli igazgyöngyét. Az elveszett testvérbolygó „...nagyon jól tudják, hogy ide nem érdemes visszatérni” illusztrációk: internet „Sok mindent megtud­tam. Olyan dolgokat, amelyek gyökeresen megváltoztathatnak mindent!” TOlLPRÓBA. - Garrison! - szó­lította meg Ray az erdőből ki- ténfergett barátját. - Úristen! El sem hiszem, hogy megke­rültél. Merre kószáltál ennyi ideig? Azt ne mondd, hogy el­tévedtél, hisz tőled senki sem ismeri jobban az erdőt! Garisson nem szólt egy szót sem. Látszólag sokkos álla­potban volt. Ray ledobta a tú­razsákot, és odasietett hozzá egy pléddel, amelyet barátja hátára dobott. - Jól vagy? A férfi bizonytalanul bólin­tott.- Már azt hittük, hogy elra­boltak - mondta Ray aggódva.- A feleséged teljesen össze­roppant, amikor meghallotta, hogy nyomod veszett.- Elvittek - szólalt meg re­kedten Garisson, miközben lerogyott egy fatönkre. - Épp végeztem a favágással, ami­kor megjelent előttem egy idegen. Egy földönkívüli. Ray összehúzta a szemöl­dökét.- Hogy mi? Most hülyítesz?- Nem. Felvittek a hajóra. Elrepültem velük. Utaztam az űrben, érted? Én, Mike Ga­risson, megjártam a világűrt!- mondta a férfi, s közben ne­vetni próbált idegességében.- Nem viccelek, tényleg így történt. Kommunikáltam is velük. Sok mindent megtud­tam. Olyan dolgokat, ame­lyek gyökeresen megváltoz­tathatnak mindent! Még most is alig bírom felfogni. Ray nem szólt semmit. Le­ült a fűbe, s hallgatta a barát­ját.- A Földnek volt egy test­vérbolygója. Majdnem egy pályán keringett a mi boly­gónkkal. Ezek a lények ott éltek évmilliókkal ezelőtt. A Földet kísérleti bolygóként használták. Ők teremtettek rajta életet más világokból hozott organizmusokból. Itt még kezdetleges volt min­den, amikor a Föld testvér­bolygójába belecsapódott egy meteor. Ők azonnal meghal­tak. A becsapódás oly mér­tékű volt, hogy a bolygójukat kibillentette a pályájáról és egyre közelebb került a Nap­hoz... Aztán szétrobbant.- Ha meghaltak, kik voltak, akik téged elvittek? - kérdez­te Ray.- Ók. A túlélők. Ezek a lé­nyek folyamatosan utaztak a világegyetemben. Nagyobb expedíciókat szerveztek, és a hosszú utakról nagyon sokára tértek vissza. Mire valamen­nyien hazatértek, a bolygójuk már teljesen megsemmisült.- Miért nem jöttek a Föld­re?- Akkorra már az emberiség uralta. Nem akartak beavat­kozni az életünkbe. Az expe­díciójuk során számos más bolygót találtak, amely az ő új hazájuk lett. Néha eljönnek hozzánk, de itt már nem akar­nak semmit, csak figyelnek minket. Nézik, hogy mit te­remtettek, és nagyon jól tud­ják, hogy ide nem érdemes visszatérni.- És nem is áll szándékuk­ban segíteni az emberi fajon? - kérdezte Ray.- Nem. Tudják, hogy mi menthetetlenek vagyunk. Minduntalan többre vá­gyunk, s ez lesz a vesztünk. Szerintük mi foguk kiirtani saját magunkat. Es ha ez be­következik, ők visszatérnek. Persze csak akkor, ha nem robbantjuk fel a Földet.- Elmondod mindenkinek, hogy mi történt veled?- Nincs értelme, semmin sem változtatna. Az ember­nek minden csoda néhány napig tart, és sokan nem is hinnének nekem.- Akkor mihez kezdesz most?- Élek. Élem tovább a mo­noton életemet, de közben teljes erőmmel azon leszek, hogy a jövő nemzedékének felfogását megváltoztassam. A szerencse egyszer már ve­lünk volt. Nem mi pusztul­tunk el, hanem ők. Nekünk meghagyta a sors az élette­rünket. Meg kell becsülnünk! FECSKE LÁSZLÓ A Kelet-Magyarország régi számaiból tallóztunk Helyreállítják a Mária Terézia korában épült vízimalmot „120 ezer Adidas táska elkészítését vállalta az év elején a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet. Most 90 ezernél járnak, a siker elérésében jelen­tős szerepe van a munkaversenynek” - írtuk 1977-ben fotók: km-archív Összeállításunkban fel­idézzük, miről számolt be lapunk évtizedekkel ezelőtt ezen a héten. Hetven éve írtuk 1947. szeptember 27., szombat Küldöttség a balsai híd ügyében Ismeretes, mily nagy előnyök­kel járna megyénk lakosságára nézve a balsai híd mielőbbi felépítése. Ez a fontos feladat a hároméves tervben szerepel, azonban tekintettel arra, hogy a híd hiánya elszakítja Szabol- csot az ország fontos részeitől, küldöttség indul megyénkből a főispán vezetésével Buda­pestre, hogy azt kérjék, a híd megépítését soron kívül az első év tervébe illesszék be. Hatvan éve írtuk 1957. szeptember 28., szombat Érdekes lelet Tiszaszalkán Nem mindennapi leletre buk­kantak a napokban Tiszaszal- ka határában: közvetlenül a talajréteg alatt mamutcsontot találtak. A csont a szakértők véleménye szerint fiatal ál­lattól származik. A lelet alap­ján feltehető, hogy a környék lankái további, az ősállattan szempontjából rendkívül ér­tékes csontokat rejtegetnek. 1957. októberi., kedd Barabás a megye 130. villamosított faluja A napokban nagy öröm érte Barabás lakóit. A villanysze­relők elvégezték a dolgukat, és kigyúlt a villany a község­ben. A felszabadulás óta Ba­rabás a 130. község megyénk­ben, ahol padlásra kerülnek az ósdi petróleumlámpák. Az Októberi Forradalom 40. év­fordulójára az állami gazda­ság KISZ-szervezete színda­rabokkal, szavalatokkal és táncokkal készül. Örülnek an­nak, hogy műsorukban már villanyfénynél gyönyörköd­hetnek a falu lakói. Helyreállítják a túristvándi vízimalmot A Túr folyó mentén áll a túr­istvándi vízimalom, amelyet még Mária Terézia korában építettek. Fennállása óta igen sok gazdája volt, ennek kö­vetkeztében - főleg nemtö­rődömségből - a malom régi, művészi zsúptetejét pala váltotta fel, az őrlőberende­zéseket is vasszegekkel „javí­tották”. A malomipari vállalat most véget vet a műemléknek nyilvánított épület pusztulá­sának. Visszaállítják az ere­deti formáját, újra zsúptetőt kap és a malom öreg kövei is újra elfoglalják régi helyüket. A vállalat szerelői máris elvál­lalták, hogy minden vasanyag nélkül, kézi faragással adják vissza a műemlék értékét. Ötven éve írtuk 1967. szeptember 27., szerda Nincs kefekötő a megyében Érdekes képet mutat a me­gyében működő magánkis­iparosok szakmánkénti meg­oszlása. A legtekintélyesebb számban - 438-án - a cipészek és csizmadiák vannak. Őket követik a lófogatú szekérfu­varozók 420-an, majd 230 fő­vel a fodrászok, 229-cel pedig az asztalosok következnek. Egyetlen mester képviseli a műanyag-feldolgozó, a faesz­tergályos, a takács és a tető­fedő szakmát. A megyében géphurkoló, fűzőkészitő és ortopédkötszerész, kefekötő és ecsetkészítő, valamint kút­ásó magánkisiparos nincs. Negyven éve írtuk 1977. szeptember 29., csütörtök Tizenkilencen Tizenkilencen ülték körül a hosszú asztalt a legjobban tel­jesítők, de lehettek volna akár hétszázan is. Megyénkben az aratási versenyben 710 ter­melőszövetkezeti kombájnos vett részt. A verseny törvé­nye, hogy nem lehet minden­ki győztes, de nyertes igen - az egész megye lakossága nyertes lett, mert az idén min­den eddiginél jobb minőség­ben, rövidebb idő alatt - au­gusztus elsejére - befejezték a rekordtermés betakarítását. Tizenkilenc napbarnított me­zei munkás, szemre olyanok, mint mindenki, aki a földe­ken dolgozik, nem válogatott izomkolosszusok. Erejük a fejükben, az ügyességükben van, amivel a száz lóerőkben számolt, milliós értékű gépe­ket irányítják. A versenydíjak átvétele után ugyan nem szó­nokoltak az „ország kenyeré­ről,”, nem dicsekedtek „hősi helytállással”, de a feleleve­nített esetek jól példázzák kö­zösségi felelősségüket, az új típusú szövetkezeti dolgozók gondolkodásmódját. Az egyik eset Újfehértón történt. Va­sárnap volt, a kombájnosnak színházjegyet vett a felesége. Déltájban megkérdezte a vele egy táblán dolgozó kombáj- nost: „Te ma egész nap dolgo­zol?” Az igenlő válaszra csak ennyit mondott: „Én is.” Fe­lesége hiába várta ünneplőbe öltözve. „Színház lesz télen is, de aratni most kell, és a versenyben sem maradhatok le” - érvelt otthon. Ő is ott ült a tizenkilenc között. Másikuk lakodalmi meghívást mon­dott le. Talán ennél is érdeke­sebb annak a kombájnosnak az esete, aki a tartalék ékszí­ját adta oda a szomszédos termelőszövetkezet kombáj- nosának, aki pedig a verseny­ben komoly vetélytársa volt. Jelentéktelennek látszó törté­netek? Én nem annak tartom, hiszen ezek az emberek már a fejekben is „elszántották” a mezsgyéket. km 1977-ből: „A Mezőgép baktalórántházi gyáregységében novemberig ezer mezőgazdasági pótkocsi vázát készítik el” ? 1 0 „Az ország minden tájáról a nyíregyházi Trabant-találkozóra összesereg- lett tulajdonosok örömmel fogadták a szakértők segítségét a Kossuth téren” - adtuk hírül negyven évvel ezelőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom