Kelet Magyarország, 2017. szeptember (74. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-25 / 224. szám
2017. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ Köródl László Őszköszöntő Isten veled augusztusi este, Isten veled hosszú, forró nyár! Megállt a Hold, lábaimat leste, azt hitte, hogy búcsútáncot jár! Pagonyi Szabó János Tovább sütkérezik Öregedő Nap az égen... hivalkodó Nyár a múltja. Későn kél már, korán nyugszik, lapos íven vezet útja. Köszönnek a szeptemberi esték, jönnek már az emberes hónapok. Elbúcsúznak csendesen a fecskék, nem kérdi meg senki, hogy vagyok. Csalfán mosolyogva biztat: heveskedik még egy kicsit. „Indián nyárral” felérhet, ha még tovább sütkérezik. A Tisza-partnál nem libeg már bója, üres fészkét itthagyta a gólya: kopogtatnak majd az őszi hajnalok, én ajtót nyitok, mert itthon vagyok. Sugara már nem a régi, lanyhuló meleget áraszt. Nyomában a lopakodó ezer-arcú ősz ad választ. Hoztál nekem, augusztus, sok szépet, féltve őrzöm én a sok emléket. Lankad a napsugár, tüze nem oly bősz, kaput nyitok előtted, köszöntelek Ősz! Sárgul a rét, levél hullik, elszárad a sok szép virág. Nagy iramban érkezik meg, gyorsan változik a világ. Semmiből kelt szellő éled... fát csavaró viharrá nő! Szürke felhők tornyosulnak, s leszakad az őszi eső. Villám fénye csapkod körbe, nagyokat dörren utólag. Alkonyi Nap bóbiskolhat, s megpihen még ott futólag. Megfáradtán járt az égen, de erőt gyűjtve visszatér. Tavaszig „csak” fényét adja, s „Vénasszonyok nyarát" ígér. Ősz hava nyugtatja bánatos lelkemet, Mélázva csodálom e tiszai árteret, Bújó fények útján remények, remélek, Zúzott kövek alatt apró, fehér fények, Négynegyednyi Holdnak utolsó negyede, Bessenyeiné Zita: Régi képek Bánattá dermedtek már a régi képek, Szélfútta utakon már csak jót remélek, Nyári áldás alatt szikrázó villámok, Hazugságból kinőtt egynyári virágok, Vászon és rezeda illatát beszívom, Öregedő lelkem siratom, nyugtatom, Őszi könnynek nedvét arcomba simítom, Bánatkönnyes szemem fényesre csiszolom, Mondják, ezen negyed a boldogság köve, Talán e kín hozza az átsírt könnyek gyöngyét, Hisz a sérült kagyló szüli igazgyöngyét. Az elveszett testvérbolygó „...nagyon jól tudják, hogy ide nem érdemes visszatérni” illusztrációk: internet „Sok mindent megtudtam. Olyan dolgokat, amelyek gyökeresen megváltoztathatnak mindent!” TOlLPRÓBA. - Garrison! - szólította meg Ray az erdőből ki- ténfergett barátját. - Úristen! El sem hiszem, hogy megkerültél. Merre kószáltál ennyi ideig? Azt ne mondd, hogy eltévedtél, hisz tőled senki sem ismeri jobban az erdőt! Garisson nem szólt egy szót sem. Látszólag sokkos állapotban volt. Ray ledobta a túrazsákot, és odasietett hozzá egy pléddel, amelyet barátja hátára dobott. - Jól vagy? A férfi bizonytalanul bólintott.- Már azt hittük, hogy elraboltak - mondta Ray aggódva.- A feleséged teljesen összeroppant, amikor meghallotta, hogy nyomod veszett.- Elvittek - szólalt meg rekedten Garisson, miközben lerogyott egy fatönkre. - Épp végeztem a favágással, amikor megjelent előttem egy idegen. Egy földönkívüli. Ray összehúzta a szemöldökét.- Hogy mi? Most hülyítesz?- Nem. Felvittek a hajóra. Elrepültem velük. Utaztam az űrben, érted? Én, Mike Garisson, megjártam a világűrt!- mondta a férfi, s közben nevetni próbált idegességében.- Nem viccelek, tényleg így történt. Kommunikáltam is velük. Sok mindent megtudtam. Olyan dolgokat, amelyek gyökeresen megváltoztathatnak mindent! Még most is alig bírom felfogni. Ray nem szólt semmit. Leült a fűbe, s hallgatta a barátját.- A Földnek volt egy testvérbolygója. Majdnem egy pályán keringett a mi bolygónkkal. Ezek a lények ott éltek évmilliókkal ezelőtt. A Földet kísérleti bolygóként használták. Ők teremtettek rajta életet más világokból hozott organizmusokból. Itt még kezdetleges volt minden, amikor a Föld testvérbolygójába belecsapódott egy meteor. Ők azonnal meghaltak. A becsapódás oly mértékű volt, hogy a bolygójukat kibillentette a pályájáról és egyre közelebb került a Naphoz... Aztán szétrobbant.- Ha meghaltak, kik voltak, akik téged elvittek? - kérdezte Ray.- Ók. A túlélők. Ezek a lények folyamatosan utaztak a világegyetemben. Nagyobb expedíciókat szerveztek, és a hosszú utakról nagyon sokára tértek vissza. Mire valamennyien hazatértek, a bolygójuk már teljesen megsemmisült.- Miért nem jöttek a Földre?- Akkorra már az emberiség uralta. Nem akartak beavatkozni az életünkbe. Az expedíciójuk során számos más bolygót találtak, amely az ő új hazájuk lett. Néha eljönnek hozzánk, de itt már nem akarnak semmit, csak figyelnek minket. Nézik, hogy mit teremtettek, és nagyon jól tudják, hogy ide nem érdemes visszatérni.- És nem is áll szándékukban segíteni az emberi fajon? - kérdezte Ray.- Nem. Tudják, hogy mi menthetetlenek vagyunk. Minduntalan többre vágyunk, s ez lesz a vesztünk. Szerintük mi foguk kiirtani saját magunkat. Es ha ez bekövetkezik, ők visszatérnek. Persze csak akkor, ha nem robbantjuk fel a Földet.- Elmondod mindenkinek, hogy mi történt veled?- Nincs értelme, semmin sem változtatna. Az embernek minden csoda néhány napig tart, és sokan nem is hinnének nekem.- Akkor mihez kezdesz most?- Élek. Élem tovább a monoton életemet, de közben teljes erőmmel azon leszek, hogy a jövő nemzedékének felfogását megváltoztassam. A szerencse egyszer már velünk volt. Nem mi pusztultunk el, hanem ők. Nekünk meghagyta a sors az életterünket. Meg kell becsülnünk! FECSKE LÁSZLÓ A Kelet-Magyarország régi számaiból tallóztunk Helyreállítják a Mária Terézia korában épült vízimalmot „120 ezer Adidas táska elkészítését vállalta az év elején a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet. Most 90 ezernél járnak, a siker elérésében jelentős szerepe van a munkaversenynek” - írtuk 1977-ben fotók: km-archív Összeállításunkban felidézzük, miről számolt be lapunk évtizedekkel ezelőtt ezen a héten. Hetven éve írtuk 1947. szeptember 27., szombat Küldöttség a balsai híd ügyében Ismeretes, mily nagy előnyökkel járna megyénk lakosságára nézve a balsai híd mielőbbi felépítése. Ez a fontos feladat a hároméves tervben szerepel, azonban tekintettel arra, hogy a híd hiánya elszakítja Szabol- csot az ország fontos részeitől, küldöttség indul megyénkből a főispán vezetésével Budapestre, hogy azt kérjék, a híd megépítését soron kívül az első év tervébe illesszék be. Hatvan éve írtuk 1957. szeptember 28., szombat Érdekes lelet Tiszaszalkán Nem mindennapi leletre bukkantak a napokban Tiszaszal- ka határában: közvetlenül a talajréteg alatt mamutcsontot találtak. A csont a szakértők véleménye szerint fiatal állattól származik. A lelet alapján feltehető, hogy a környék lankái további, az ősállattan szempontjából rendkívül értékes csontokat rejtegetnek. 1957. októberi., kedd Barabás a megye 130. villamosított faluja A napokban nagy öröm érte Barabás lakóit. A villanyszerelők elvégezték a dolgukat, és kigyúlt a villany a községben. A felszabadulás óta Barabás a 130. község megyénkben, ahol padlásra kerülnek az ósdi petróleumlámpák. Az Októberi Forradalom 40. évfordulójára az állami gazdaság KISZ-szervezete színdarabokkal, szavalatokkal és táncokkal készül. Örülnek annak, hogy műsorukban már villanyfénynél gyönyörködhetnek a falu lakói. Helyreállítják a túristvándi vízimalmot A Túr folyó mentén áll a túristvándi vízimalom, amelyet még Mária Terézia korában építettek. Fennállása óta igen sok gazdája volt, ennek következtében - főleg nemtörődömségből - a malom régi, művészi zsúptetejét pala váltotta fel, az őrlőberendezéseket is vasszegekkel „javították”. A malomipari vállalat most véget vet a műemléknek nyilvánított épület pusztulásának. Visszaállítják az eredeti formáját, újra zsúptetőt kap és a malom öreg kövei is újra elfoglalják régi helyüket. A vállalat szerelői máris elvállalták, hogy minden vasanyag nélkül, kézi faragással adják vissza a műemlék értékét. Ötven éve írtuk 1967. szeptember 27., szerda Nincs kefekötő a megyében Érdekes képet mutat a megyében működő magánkisiparosok szakmánkénti megoszlása. A legtekintélyesebb számban - 438-án - a cipészek és csizmadiák vannak. Őket követik a lófogatú szekérfuvarozók 420-an, majd 230 fővel a fodrászok, 229-cel pedig az asztalosok következnek. Egyetlen mester képviseli a műanyag-feldolgozó, a faesztergályos, a takács és a tetőfedő szakmát. A megyében géphurkoló, fűzőkészitő és ortopédkötszerész, kefekötő és ecsetkészítő, valamint kútásó magánkisiparos nincs. Negyven éve írtuk 1977. szeptember 29., csütörtök Tizenkilencen Tizenkilencen ülték körül a hosszú asztalt a legjobban teljesítők, de lehettek volna akár hétszázan is. Megyénkben az aratási versenyben 710 termelőszövetkezeti kombájnos vett részt. A verseny törvénye, hogy nem lehet mindenki győztes, de nyertes igen - az egész megye lakossága nyertes lett, mert az idén minden eddiginél jobb minőségben, rövidebb idő alatt - augusztus elsejére - befejezték a rekordtermés betakarítását. Tizenkilenc napbarnított mezei munkás, szemre olyanok, mint mindenki, aki a földeken dolgozik, nem válogatott izomkolosszusok. Erejük a fejükben, az ügyességükben van, amivel a száz lóerőkben számolt, milliós értékű gépeket irányítják. A versenydíjak átvétele után ugyan nem szónokoltak az „ország kenyeréről,”, nem dicsekedtek „hősi helytállással”, de a felelevenített esetek jól példázzák közösségi felelősségüket, az új típusú szövetkezeti dolgozók gondolkodásmódját. Az egyik eset Újfehértón történt. Vasárnap volt, a kombájnosnak színházjegyet vett a felesége. Déltájban megkérdezte a vele egy táblán dolgozó kombáj- nost: „Te ma egész nap dolgozol?” Az igenlő válaszra csak ennyit mondott: „Én is.” Felesége hiába várta ünneplőbe öltözve. „Színház lesz télen is, de aratni most kell, és a versenyben sem maradhatok le” - érvelt otthon. Ő is ott ült a tizenkilenc között. Másikuk lakodalmi meghívást mondott le. Talán ennél is érdekesebb annak a kombájnosnak az esete, aki a tartalék ékszíját adta oda a szomszédos termelőszövetkezet kombáj- nosának, aki pedig a versenyben komoly vetélytársa volt. Jelentéktelennek látszó történetek? Én nem annak tartom, hiszen ezek az emberek már a fejekben is „elszántották” a mezsgyéket. km 1977-ből: „A Mezőgép baktalórántházi gyáregységében novemberig ezer mezőgazdasági pótkocsi vázát készítik el” ? 1 0 „Az ország minden tájáról a nyíregyházi Trabant-találkozóra összesereg- lett tulajdonosok örömmel fogadták a szakértők segítségét a Kossuth téren” - adtuk hírül negyven évvel ezelőtt
