Kelet Magyarország, 2017. szeptember (74. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-25 / 224. szám

2017. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ KELET Háttér ■mm ■■■■■■■■Mi Tirpák ízek: az iskolák főzőversenyét a Kállay Rudolf szakképző iskola nyerte (képünkön), míg a felnőttekét a Lugas Étterem fotó: racskó Tibor egy százötven év alatt ide- szivárgó szlovákoktól, akik nagyrészt a római katolikus vallást követték - ismertette dr. Bodnár Zsuzsanna. A Sóstói Múzeumfalu nép­raj zkutató-muzeológusa kifejtette: Nyíregyháza ha­tárának megművelése napi ki- és hazajárással nem volt megoldható, így egy sajátos településtípus alakult ki: a bokortanyák vagy tanyabok­rok. Itt 10-15 lakóépület és a hozzájuk tartozó gazdasági egységek egy tömböt alkottak a határban, körülöttük a meg­művelendő szántóföldekkel. A várost a bokortanyák egész sora fogta és fogja ma is körül.- A tirpák lakosság élet­módja a betelepüléstől kezd­ve kettős volt: tavasztól őszig a bokortanyákon, télen pedig a városban laktak. Kinn csak az állatokra felügyelő cse­lédek vagy családtagok ma­radhattak. Gazdálkodásukat kezdetben az állattenyésztés jellemezte, s ezért a legeltetés idejére nyári szállásokat épí­tettek. Az állattartás fellendü­lésével azonban szükségessé vált, hogy a jószágot télen is kint tartsák, s hogy az ember is egész évben kint éljen. A földművelés terjedése is hoz­zájárult a bokortanyák állan­dó népességének kialakulásá­hoz: a tirpák gazdák cselédei, majd a tirpák gazdák utódai is itt laktak. A Bokortanyák Lakosságá­ért Egyesület 2003-ban ala­kult, céljuk ébren tartani a jelen és a jövő lelkiismeretét, múltunk, őseink tetteit, ha­gyományait, és követni pél­dájukat.- Az első betelepítési kísér­let óta eltelt idő velünk élő, ál­talunk írt történelem, hiszen még állnak a sárból és vessző­fonatból készült falak, meg­vannak a nádfedeles tetők, a ma már tizedik nemzedék viselte, többnyire szláv ere­detű, számunkra történelmi nevek. Őseink e több mint ne­gyed évezred során megéltek itt mindent: a boldogulásukat jelentő robotot, közösségi és családi ünnepeket, tűzvészt, pusztító ragályt, nem beszél­ve a szokásaik, nyelvük, vallá­suk, életmódjuk mássága mi­atti gúnyról és üldöztetésről - jegyezte meg Gyebrószki Já­nos. Az egyesület elnöke hoz­zátette: hogy a tirpák elneve­zés már nem a gúny kifejezése hazánk távoli tájain sem, az a 260 esztendővel ezelőtt ide­települt őseinknek, és szor­galmas, takarékos, előrelátó utódaiknak köszönhető.- A bokortanyák népe - nap­jainkban 60 sajátos település- forma ad hajlékot és termőföl­det nekik, nekünk - hatalmas tetteket vitt véghez. Össze­kapaszkodva, közösségükért élve és munkálkodva terem­tettek maguknak és az utánuk következő nemzedékeknek templomot, majd iskolát, azaz jövőt. km-csa,pi Leküzdve minden nehézséget építették fel városukat a „szabad menetelül tót jobbágyok” A nyíregyházi tirpákok múltiáról Kujbusné dr. Mécséi Éva, a megyei levéltár igazgatóia szolgált további informáci­ókkal lapunknak. Több mint 300 család érkezett 1753-tól Békés megyéből, és sokan jöttek később a Felvidékről is. Az új lakosok átformálták Nyíregyházát. Mivel döntő többségben lettek, közülük kerül­tek ki a közösség ügyét eldöntő bírók, és a földesúrtól kapott kedvezményeknek köszönhetően ők váltak a legtekintélye­sebb gazdákká is. Magukat szabad menetelő tót jobbágyok­nak vallották. Hithű evangélikusok voltak, akik azonban II. József türelmi rendeletéig csak korlátozottan és titokban gyakorolhatták vallásukat. Sajátos településszerkezetet ala­kítottak ki, létrehozva a határbeli bokortanyákat. A jó piaccal bíró állattenyésztéshez a szomszédos településeken földeket is béreltek. Sokat dolgoztak, leküzdve minden nehézséget „hitből és homokból" felépítették a városukat. A Szabolcs megye közepén magyar reformátusok, katolikusok gyűrűjében élő. növekvő létszámú, felvidéki iparosokkal, sőt nemesekkel is gyarapodó nyíregyházi szlovák közösséget, amely szokásai, sajátos életmódja és helyi tájszólása miatt különbözött a más településeken élő szlovákoktól, lassan kezdték tirpákoknak nevezni. Talán a sokat tűrő, szenvedő gazdákra utal az elnevezés, talán máshol kell a szó jelentését keresni. Ennek a szorgalmas, és az evangélikus hit által is összekovácsolt közösségnek az érdemeit mutatja az a külön­leges és egyedi fejlődés, amelynek révén a 18. század közepén még pusztuló faluból bő másfél évszázad alatt virágzó város lett. A betelepítésnek és a folyamatos bevándorlásnak kö­szönhetően mint a megye legnépesebb települése, 1786-ban négy országos vásárra feljogosított mezővárosi kiváltságot kapott. Országosan különleges lett azáltal, hogy 1803-ban és 1824-ben pénzen megváltotta földesúri terheit, majd 1837- ben újabb privilégiumot kapott az uralkodótól. Ettől kezdve választottak polgármestert a város vezetőjének. A hajdani, poros Nyíregyháza a 19. század utolsó harmadá­ban újabb látványos fejlődést tudhat magáénak: lett köve­zett útja, közvilágítása, formálódott a városcentrum is, az emeletes városháza környékén a legrégebbi és legnagyobb evangélikus templom mellett újat emeltek a görög és római katolikusok, valamint a reformátusok is. Bankok létesültek, üzletek, boltok, áruházak nyíltak. Befutott az első vonat, a vasút környékén áruraktárak sorakoztak, az átutazók már szállodában szánhattak meg. Megkezdte munkáját a törvényszék, az itt állomásozó katonaság számára laktanya épült, de volt színház, fürdő és a vidéki gyermekeket is fo­gadó gimnázium. Mindinkább közkedveltté vált a városszéli Sóstó; 1876-ban pedig Nyíregyháza lett Szabolcs megye székhelye. A „tót ajkú" gazdák közül ekkor már sokan kiköl­töztek végleg a tanyákra, nagycsaládi közösségükben sokáig őrizték még nyelvüket, szokásaikat. Amikor a tisztviselők, kereskedők, katonák egyre többen lettek a városban, mind gyakrabban lehetett magyar szót hallani, sőt, a nyelv műve­lésére és ápolására, a tudás közkinccsé tételére egyesületek, testületek is alakultak. Parkokat hoztak létre és szobrot állítottak mindazoknak, akiket példaképnek tekintettek: Bessenyeinek, Kossuth Lajosnak, majd Benczúr Gyulának. A köztéri alkotások sorát a sok áldozatot követelő I. világhá­ború hőseire emlékező alkotás is gyarapította. A második világháborúban a soha vissza nem térő katonák miatt érzett fájdalom mellett el kellett szenvednie a nyíregyháziaknak a bombatámadást és több mint 1300 ember málenkij robotra hurcolását. A traumát lassan feledve a város talpra állt és azóta is folyamatosan épül, megújul. Az előrelépés, a modernizálás mellett a 21. századi városban a karbantartott építészeti emlékek, a történelmi fordulópontokra emlékez­tető szobrok és emléktáblák, a város történetét feldolgozó kiadványok és a régi századokat idéző olyan rendezvények, mint a Tirpák Fesztivál is hozzájárulnak a múlt megismeré­séhez, a hagyományok ápolásához. Még állnak a sárból és vesszőfonatból készült falak, megvannak a nádfedeles tetők. NYÍREGYHÁZA. - Az évenkén­ti mestervacsorákon a leg­modernebb technológiákkal készült, legújabb ételeket és trendeket mutatjuk be, a Tirpák Fesztivál célja azon­ban az, hogy megismerjük a gyökereinket - mondta a megnyitón Tóthné Medved Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség re­gionális szervezetének elnö­ke, aki azt is elárulta: a szom­baton bemutatott több mint negyvenféle étel nagy része a tirpákság örökségét hordozza zamatéban, de a hagyomá­nyos magyar ízekről sem fe­ledkeztek meg. A rendezvény második napján, vasárnap pe­dig bográcsban és grillen ké­szült étkek, valamint számos pálinkafőzde párlatai közül válogathattak a látogatók. Bokortanyák a határban- A tirpákok a 18. század kö­zepétől az I. világháború végéig a Felvidékről Nyír­egyházára és annak határába települt szlovák anyanyel­vű népességet jelentik, akik magukat leginkább tótnak, és nem szlováknak vallják. Első nagyobb csoportjuk 1753-ban gróf Károlyi Ferenc hívására jött Békéscsabáról, Szarvasról, Mezőberényből, Orosházáról és Tótkomlósról. Evangélikus vallásúak, ez kü­lönböztette meg őket a mint­Őseink a több mint negyed évezred so­rán megéltek itt mindent. GYEBRÓSZKIJÁNOS varos Egy hitből és Ellenőrzésekre számíthatnak NYÍREGYHÁZA. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Adó- és Vámigazgatósága a 39. héten az alábbi településeken tervez helyszíni ellenőrzéseket: hét­főn Nyíregyházán és Ibrány- ban, kedden Vásárosnamény- ban, szerdán Mátészalkán és Ópályiban, csütörtökön Nyírbátorban és Nyírbogáton, míg pénteken Nyírturán és Sényőn. A NAV munkatársai elsősorban a nyugta- és szám­laadást ellenőrzik. km Kelet kvíz Itt született (1851-1940) Kosutány Ignác jogász, kolozsvári és szegedi egyetemi tanár. a) Mátészalkán b) Fehérgyarmaton c) Nyírbátorban d) Tornyospálcán A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Megkérdeztük ön szerint fontos a hagyományok megőrzése, ápolása? Darkóné Pusztai Ágnes A hagyományok átadása fon­tos, hiszen azokon keresztül ismerhetjük meg a szűkebb világot, amiben élünk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az édesanyák, nagymamák igyekeznek átadni konyhai tudásukat arányaiknak. Ágoston László A magyar népi hagyományok megőrzése, ápolása a zsige- reimben van, hiszen négy évtizede néptáncolok. Az elkövetkező generációk csak úgy ismerhetik meg táncain­kat, ételeinket, értékeinket, ha átadjuk a tudásunkat. M .... Nagy Andrea Gyűjtöm a régi családi recepteket, képeket, sokat beszélgetünk. Fontosnak tartom, hogy mindazt, amit a szüleimtől, nagyszüleimtől megtanultam, egyszer én is továbbadhassam a saját gyer­mekeimnek. Szakosné Éva Hagyományőrző vagyok, tirpák elődeink örökségét igyekszem továbbadni a fia­talabbaknak. A tánc, az ének és a tirpák ételek tesznek minket azzá, akik vagyunk, s arra törekszünk, hogy ezt gyermekeink is megértsék. ® Dr. Alban a Tirpák Fesztiválon A kilencvenes évek sztárja, a nigériai születésű svéd fogor­vos-énekes, Dr. Alban adott koncertet szombaton a nyíregy­házi Kossuth téren. fotó: racskó tibor Levelek 950 éves múltja előtt tisztelegtek A község vezetője a múlt megismerésének fontosságát hangsú­lyozza. levelek. - A századi apátság 1067 körül kiadott eredeti alapítólevelében már emlí­tik Leveleket, ezért bátran kijelenthetjük, hogy a tele­pülés az idén 950 éves. Jó ideje számon tartjuk már ezt a jeles évfordulót, s bő egy éve az önkormányzat képvi- selő-testülete megkezdte az előkészületeket. A magyar kultúra napján, január 22-én kezdődött az ünnepi prog­ramsorozat, gyermeknapon a legkisebbek is megemlékez­tek a jubileumról, augusztus 19-20-án a történelmi egyhá­zak hívei ünnepeltek, ma pe­dig a településen élők teszik ugyanezt - mondta köszön­tőjében Borsodi László pol­gármester vasárnap délelőtt a leveleki művelődési ház szín­háztermében.- Sokan sokféleképpen ér­telmezik a múlthoz és a je­lenhez fűződő viszonyunkat. Van, aki nem szeret hátra­nézni, a múlton rágódni, én azonban Jókai Annával értek egyet: a jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tarto­zást ki nem egyenlíti, a jövő­től sem követelhet. Nincsen ház alap nélkül, s nem élhet a fa gyökerek nélkül. Fontos, hogy ismerjük településünk múltját, lássuk, hogy honnan jöttünk, mert úgy könnyebb meghatározni, hová tartunk. Ez az évforduló pedig nagy­szerű lehetőség minderre. Kovács Sándor országgyűlési Az ünnepségen bemutatták Sípos Gergő és id. Borsodi László helytörté­neti kiadványait is fotó: pusztai Sándor képviselő arról beszélt, hogy a levelekiek keresztényi hi­tüknek, nemzeti hovatartozá­suknak, magyar nyelvüknek köszönhetően maradhattak fenn ezidáig, s feladatuk, hogy a következő ezer eszten­dő is így teljen el.- Az olyan összetartozó közösségek jelentik a jövőt számunkra, mint amilyen a leveleki is. Az emberek, akik ismerik, szeretik egymást, köszönnek az utcán, tudják a másik gondját, baját, örömét és bánatát. Az ilyen erős köte­lékekből épül fel egy megye, egy ország, ezért nagyon fon­tos, hogy minden egyes tele­pülés megemlékezzen a saját múltjáról, mert abból tud erőt meríteni, tanulni a hibákból, támaszkodni az erényekre - fűzte hozzá Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke. Prof. dr. Németh Péter, idő­sebb Borsodi László és Dávid József településtörténeti, valamint Sipos Gergő vetítés­sel egybekötött előadása, a kitüntetések átadása és az is­tentisztelet után a helyi civil szervezetek és intézmények adtak műsort. km 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom