Kelet Magyarország, 2017. szeptember (74. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-21 / 221. szám

2017. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK 6 Horgász, vadász KELET Szalanics Alexandra a 8 kilogrammos ponttyal fotó: molnár András Nem tudott ellenállni a hal a tigrismogyorónak NYÍREGYHÁZA, KÁLMÁNHÁZA. A Kálmánházán élő Szalanics Alexandra számára a horgá­szat nemcsak egy fellángolás, hanem igazi szenvedély. Ha teheti, gyakran ellátogat az Oroson található Erdélyi-ma­jor horgásztavához. Nem volt ez másképpen az elmúlt hét­végén sem, Alexandrának ak­kor sikerült megfognia ezt a 8 kilogrammos tükörpontyot. Igaz, a reggeli órák kicsit ese­ménytelenül teltek, hiszen még csak egy kis kapás sem volt. Ekkor új csalival próbál­kozott, tigrismogyorót tett a horogra, s ez már igencsak ízlett a halaknak, onnantól kezdve ugyanis sorra húzta ki a partra a hasonló súlyú amu­rokat és pontyokat. km Legyen a folyó, a tó bármennyire ismerős, a tragédiát jobb megelőzni ILLUSZTRÁCIÓ: M. MAGYAR LÁSZLÓ Ne vegyük félvállról az életet mentő mellényt! nyíregyháza. Horgászok tra­gikus baleseteiről szólnak a hírek. Csónakkal a vadnai tóba borult két horgász a na­pokban, az egyikük elmerült a vízben. A rendőrségi tájé­koztatás szerint a két férfi horgászás közben valamiért felállt a csónakban, amely ennek következtében meg­billent és felborult. A horgá­szok a vízbe estek, egyikük ki tudott úszni a partra, a társa azonban elmerült. A Bala­tonon egy idős házaspárral borult fel a horgászcsónak. A feleséget ki tudták menteni a közelben lévő horgászok, a férfi azonban elmerült. A há­zaspár csónakjában ott volt a mentőmellény, de nem vet­ték fel, ez okozta a tragédiát; Bár csak másodfokú viharjel­zés idején kötelező a csónak­ban a mentőmellény viselete, de erősen ajánlott elsőfokú viharjelzés idején, illetve kor­látozott látási viszonyok kö­zött, így ködben, este és éj­szaka is. Az őszi horgászszezon kez­detén ennek azért is nagy a jelentősége, mert egyre hűvösebb az idő, az embe­rek jobban felöltöznek, és egy csónakból vízbe kerül­ve sok ruhában nehezebb a felszínen maradni, miköz­ben a víz is egyre hidegebb. A mentőmellény csak akkor nyújt segítséget a horgász­nak, ha azt fel is veszi. KM ■ Amur a zsákmány A Petneházán élő Liptai József a közelmúltban a sok szép ponty mellett amurokat is fogott a nyírpazonyi Pazonyi Horgásztanyán. Az amurok között volt egy 11 kilogrammos is. FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM Nem dörren lőfegyver immár a Sóstói-erdőben Bár felvetődött a vadá­szat megtiltása, azon­ban vitathatatlan az ökológiai fontossága. NYÍREGYHÁZA. Számos vitára adott okot az elmúlt években, amikor a Sóstói-erdőben a va­dászok szerettek volna eleget tenni a számukra jogszabály­ban előírt gyérítéseknek. A parkerdőben sétálók, kerékpározók és futók, a ku­tyasétáltatók és a kiránduló családok a vadállatok pártját fogták: lelkes amatőrök tiltott etetőt építettek, feljelentést tettek a félelmet keltő lövések miatt, a vadászoknak magya­rázkodniuk kellett a házak­hoz közeli dörrenések ügyé­ben, ugyanakkor napirenden voltak a vadak által okozott gépjárműbalesetek is. Hiányoznak a csúcsragadozók Már az is felvetődött, hogy a vadászatot teljesen meg kel­lene tiltani ezen a területen, csakhogy a vadászatnak nap­jainkban a csúcsragadozók hiánya miatt vitathatatlan ökológiai szerepe van. Ezért a vadászat megszüntetése kéz­zelfogható hátrányokkal jár­na, s mindennek elsősorban a lakosság látná kárát, gon­doljunk csak a gyorsan elsza­porodó rókák és vaddisznók károkozásaira. Az erdőgazdálkodásban és a vadgazdálkodásban érin­tett felek úgy érezték, hogy a márciusban megkezdődött, 20 évre szóló vadgazdálkodá­Olyan meg­oldást keres­tünk, amit a vadászok és a lakosok is elfogadnak. g|| jjg FAZEKAS GERGELY A vadászij használatakor közel kell kerülni az elejtendő vadhoz, ebben segít a terepszínű ruha is ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET si ciklus alkalmat adhat egy jó megoldásra.- A tavasszal volt egy meg­beszélésünk a Natura 2000 kezelési tervvel kapcsolat­ban, s azon a Vadászkamara megyei szervezete magára vállalta, hogy a résztvevők­kel egyeztetve olyan meg­oldást próbál találni, amely minden félnek megnyugvást hoz - elevenítette fel az előz­ményeket lapunk számára Fazekas Gergely megyei tit­kár. - Egyeztettünk az érin­tett vadásztársaságokkal, a Nyírerdő Zrt.-vel mint erdő- gazdálkodóval, valamint a vadászati hatósággal. Minden érintett szervezet kész volt a kompromisszumra. Bérbe adták a területet- Az hamar egyértelművé vált, hogy az erdőtömböt nem lehet kivenni a vadászat alól, hiszen csak tovább nö­vekednének a gépjárműves vadbalesetek, nem beszélve az erdősítésekben keletkezett vadkárokról. Valami más utat kellett találni. A területből közel 200 hektárral érintett Királyteleki Vadásztársaság vetette fel ebben a patthely­zetben, hogy számára nem a mindenáron való vadászat a cél a parkerdőben, hanem szülessen olyan megoldás, amit a vadászok és a lako­sok is egyaránt elfogadnak. így került a képbe a hagyo­mányos vadászati mód, a vadászíjászat - folytatta Fa­zekas Gergely. - A vadásztár­saság a területet bérbe adta nyíregyházi vadászíjászok­nak, akik Lukács Tamás ve­zetésével elfogadhatónak tar­tották a feltételeket, és végül szerződést kötöttek, km-mml Figyelik a vadak mozgását Lukács Tamás több mint tíz éve járja az erdőket vadászíj­jal.- Nem sok idő telt el a szer­ződés megkötése óta, így még csak ismerkedünk az erdővel, a lehetőségekkel. Heti rend­szerességgel kint vagyunk az erdőben hajnalban és este is, figyeljük az állatok mozgását. Az eredményesség érdekében sokkal több alkalommal kell kint lenni, mint a puskás va­dásznak, hiszen nagyon közel -15-30 méterre - kell lennünk a vadhoz, hogy íjjal elejthes­sük, de éppen ebben rejlik a biztonsága is - magyarázta Lukács Tamás. - Hogy jobban beolvadjunk a környezetbe, terepszínű ruhában vagyunk. Előfordult, hogy nem vett ész­re a közelben elfutó sportoló, de ugyanakkor az öltözéket látva megijedhetnek az em­berek. Remélem, egyre job­ban elterjed a vadászíjászok híre az erdőt járók között, s immár természetes lesz a szá­mukra, hogy olykor-olykor ta­lálkoznak velünk, hiszen ép­pen azért vagyunk ott, hogy zavartalanul élvezhessék az erdő nyújtotta lehetőségeket. Elbeszélések az együtt átélt élményekről A szerző nem akarta, hogy elvesszenek ezek az aranyos, humoros, de nagyon is emberi történetek. TiszALöK. Sok olyan köny­vet ismerünk, amelyek va­dásztörténetekről szólnak. A közelmúltban megyénkben azonban egy olyan kiadvány jelent meg, amely bár kötő­dik a vadászathoz, mégsem a hajtásról, a cserkelésről, a magaslesen eltöltött órákról szól, hanem a vadőrök mun­kájáról. A történetek írója Halmi Gábor nyugdíjas hivatásos vadász. Az elbeszélések nem a szerző életét mutatják be, sőt nem is igazán róla szól­nak, hanem egy különleges munkatársáról, Pucsok Al­bertról, akivel nyolc évig dolgozott együtt, s ez idő Halmi Gábor az érdeklődé­sünkre így emlékezett vissza az előzményekre:- Vagy tizenöt évvel ezelőtt kezdtem papírra vetni a tör­téneteket, amikor Pucsok Al­bert meghalt. Nem akartam, hogy elvesszenek ezek az aranyos, humoros, de nagyon is emberi történetek. Termé­alatt számtalan - nem éppen hétköznapi - kalandban volt részük. Az író ír, de abból még nem mindig lesz könyv. A kézirat elkészítése csak az első lé­pés, a második lépés pedig az volt, amikor Halmi Gábor a kézirattal megkereste a me­gyei vadászkamarát, hogy a szervezet támogatását kérje elképzeléséhez. szetesen jóval több emlékem van a közös évekről, a könyv­be került írások csak egy kis töredékét mutatják be közös munkásságunk vidámabb pil­lanatainak.- Nagyon jó kolléga volt, tudott alkalmazkodni, soha nem váltunk el haraggal. Nem könnyű kiemelni egy történe­- Minden tőlünk telhe­tőt megtettünk azért, hogy nyomdába adható állapotba kerüljön a kézirat. Elévülhe­tetlen érdemeket szerzett a könyv formába öntésében dr. Varga Sándor, aki az illusztrá­lás mellé a nyelvi lektorálást is vállalta. Csakhogy a legfon­tosabb lépés még hátra volt. Valakinek elő kellett teremte­nie az anyagiakat ahhoz, hogy tét sem a többi közül, de ha mégis választanom kellene, azt emelném ki, amikor 25 napon keresztül javítottunk egy etetőt.- Otthon mindig kéznél van a könyv, olvasgatva visszare­pülök az időben, hiszen mi nyugdíjasok főleg már az em­lékeinkből élünk. a nyomda legyártsa a könyvet - tájékoztatta lapunkat a va­dászkamara megyei titkára, Fazekas Gergely, aki magára vállalta a szerkesztői felada­tokat. - Itt mutatkozott meg szívet melengetőén a vadá­szok összetartása. Mindazok, akik ismerték Halmi Gábort, támogatták elképzelését, így jött össze a szükséges tőke. A könyvbemutatót augusz­tus végén a tiszalöki városi könyvtárban tartották meg. A rendezvényre meghívást kaptak a családtagok, a volt kollégák, a barátok, a vadász­társak, s természetesen meg­tisztelte a rendezvényt Pu­csok Albert két fia is, Albert és Csaba. km-mml A könyv borítója FOTÓ: KM-REPRODUKCIÓ A szerzőt visszarepítik az írások a múltba

Next

/
Oldalképek
Tartalom