Kelet Magyarország, 2017. augusztus (74. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-31 / 203. szám

2017. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK KELET Bemutatók is várják majd az érdeklődőket archIv fotók: m. magyar László Sasok, sólymok, agarak a megyei vadásznapon baktalórántháza. Vadászok szállják meg szeptember 2-án, szombaton Baktalóránt- házán a városi szabadidő- központot, ott rendezi meg ugyanis a Vadászkamara megyei szervezete, a megyei kormányhivatal és a város önkormányzata a megyei va­dásznapot. Természetesen a vadászok mellett minden ér­deklődőt is szeretettel várnak a szervezők, hiszen fontos cél az is, hogy a „civilek” megis­merkedjenek a vadászok éle­tével és munkájával. km A vadásznap programja 09.45: Néptáncosok hívogatója, 10: Vadászkürtös jó napot, 10.05: Mo­hosmenti Vadásztársaság Dalárdája - Vadászhimnusz, 10.15: Megnyitó beszédek, 10.30: Vadász istentisztelet és a megyei vadászok zászlójának megáldása, 11: Ifjú vadászok avatása, 11.30: Kitüntetések átadása, 12: Halmi Gábor könyvbemutatója, 12.30: Nyír­egyházi Tánctanoda néptánc műsora és táncháza, 13.00: Simonyi Óbester Szablyavívó Iskola bemutatója, 13.30: Munkakutyák bemutatója - vadász­kutyák (Hornyák Szabolcs), agility és őrző-védő kutyák (ME0ESZ Nyíregy­háza Önálló Jogú Szervezete), vakve­zető kutyák (Hajdúsági Vakvezető és Segítőkutya Képzésért Alapítvány), agarász bemutató magyar agárral (Magyar Agár Tenyésztők Országos Egyesülete), erdélyi kopó bemutató (Nagy Tamás), 16: a főzőverseny eredményhirdetése és díjátadás A jó hangulatot biztosítja: Barsi Csaba és az Agyagbanda. A gyermekek számára: népi fajátékok, gyermekfoglalkoztató, ugrálóvár. Egész nap látható: vadász grafikák (Róka Bence) és vadfotók (Gyuricska Pétemé) kiállítása, solymászok, íjászat, sétakocsikázás, termékbemu­tató és vásár. Ügyességi és népi játékok kínálnak szórakozást a gyermekeknek Fogások képekben A székelyi Őzetanyai víztározóban fogta közelmúltban 23 órakor ezt 24,5 kilogrammos pontyot a Nyírvasváriban élő Lencsés József FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM A fehérgyarmati Szenczi Tamás a város melletti Balla-tóban a napokban fogta ezt 17,30 kilogrammos amurt fotó: magánarchívum Egy nagy családot alkotnak A vadászat mellett számos feladatuk van a vadászoknak illusztráció: internet A vadásztársaságnak erős közösségépítő ere­je is van, hiszen beke­rülni sem egyszerű. nyíregyháza. A vadászok egy-egy vadásztársaság tag­jaként vadásznak. De mit is csinálnak vajon a vadásztár­saságok? Ezt a kérdést tettük fel Fazekas Gergelynek, a va­dászkamara megyei titkárá­nak. Engedélyezett mennyiségben- Először is azt kell -tisztázni, hogy mi is egy vadásztársa­ság? Nagyon leegyszerűsítve a vadásztársaság egy olyan egyesület, amelyben olyan tagok vannak, akik vadász­nak. Ebből következik a má­sik kérdés: Hol vadásznak? Hazánk minden talpalatnyi földje vadászterület, így a va­dásztársaságoknak ebből kell a képességeikhez és adottsá­gaikhoz mérten kisebb-na- gyobb részt bérelniük. Ezen vadásznak. Többnyire helyi érdekeltségűek a társasá­gok, tehát adott településen élő emberek veszik bérbe a település határát. Nagyot té­ved azonban az, aki azt hiszi, hogy csak vadásznak a tagok, és más dolguk nincs. Először is hatóság által engedélyezett mennyiségben lőhetnek ki va­A gazdákkal együttműköd­ve a termé­sek meg­védése is a feladatuk. FAZEKAS GERGELY dat. Másrészt etetni-gondozni kell elsősorban a vadakat és csak másodsorban vadászni rájuk. A gazdákkal együtt­működve a termések meg­védése is komoly feladatuk, mint ahogy a bérelt területért fizetendő díj kigazdálkodása is rájuk hárul. Ügyelniük kell továbbá a környezetre, az ille­gális szemétlerakókra, a fatol­vajokra és egyéb törvénnyel szembe menő személyekre, akiket a rendőrséggel együtt ­- Az elnöknek nem könnyű a tagokkal megértetnie, hogy a vadásztársaságban önös érdeknek helye nincs, csak a közösség boldogulása számít. És persze „mérkőzni” a ható­ságokkal, a gazdákkal, vala­mint megfelelni a számtalan működve próbálnak lefülel­ni. A működésüket felügyeli a vadászati hatóság, a NAV, a bírósági hivatal és persze a rendőrség is. Ahhoz, hogy mindennek meg tudjanak fe­lelni bizony sokat kell tenni­ük. Többek között hivatásos vadászt kell foglalkoztatniuk, aki a vadgazdálkodás szakmai irányításáért felel.- A vadásztársaság végső soron olyan, mint egy nagy család. Nagyon erős közös­előírásnak, határidőnek. Há­látlan feladata a renitensek szankcionálása. De hát a csa­ládfő is dorgál olykor a di­cséret mellett, hogy a család sokáig jól működjön. Persze, azért öröm is éri gyakran a ve­zetőt egy-egy sikerkor. ségépítő ereje is van, hiszen bekerülni sem egyszerű. A fegyver nem játék- Szigorú etikai és tárgyi felté­telei vannak annak, hogy vala­kit maguk közé fogadjanak. Ez nem csoda, hiszen a fegyver nem játék. Kétszer is meggon­dolja minden társaság, hogy az új jelentkező alkalmas-e rá, hogy balesetmentesen vadásszon - folytatta a szak­ember.- Mint minden családnak, a vadásztársaságnak is van „feje”. Úgy hívják elnök. Az elnök dolga nagyon nehéz és egyáltalán nem hálás feladat. Viccesen azt is mondhatnánk, hogy ha nincs elég baja valaki­nek, akkor legyen csak vadász­társasági elnök. Neki kell a leg­alább 15-20 fős, de esetenként akár 40 fős társaságot össze­fogni. KM-MML Olykor dicsér és dorgál is Tíz órán keresztül várták a halakat Az egyesület rendez pergető- és csukafogó­versenyt is. MÁRIAPÓCS. Tíz órán keresztül tartott az a pontyfogó ver­seny, amelyet a közelmúlt­ban rendezett a Máriapócsi Horgász Egyesület. Rekkenő hőségben mérték össze tudá­sukat a helyi és a környékbeli horgászok. A végeredmény: 1. Okszi Attila, 2. Gergely János, 3. Vereb László. A legnagyobb kifogott hal egy 3,36 kg-os ponty volt, ez Gergely János nevéhez fűződik. A tízórás versenyt hamarosan 24 órás megmérettetés követi, de az egyesület rendez még ebben az évben pergetőversenyt és őszi csukafogó versenyt is. km Vereb László és az egyik ponty FOTÓ:TÓTH ÁRPÁD Furcsa élőlények maradtak a kosárban ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET Ma már alig van ember, aki szabadban, élő csí­kot látott. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG. Va­lahonnan Zemplénből tartot­tam hazafelé éppen, amikor a rakamazi Nagyréten azt lá­tom, hogy három nyakig sáros cigány férfi a Tisza-ártérben csíkászik. A folyó menti göd­rök a rekkenő hőségben kiszá­radtak már, de az aljuk nedves volt még, azokban turkált a három csíkász, és egyre másra hajigálták ki a partra egy kisfi­únak a tekergőző állatokat. A világ legfinomabb hala Régi, szatmári nyarak jutot­tak az szembe, amikor nagy­apámmal, meg Szűcs Ferkó barátommal ugyanígy vallat­tuk a Kraszna egyik holtágát. Mi csak Ócska-Krasznának mondtuk, lent kanyargóit a Hívő-tanyánál, már majdnem Szamosszeg alatt. Pályi volt oda vagy három kilométer, de megérte a gyaloglás, mert A réti csík lapátnyi kárászokat, meg ka- romnyi csukákat rejtett a víz - legalábbis nagyapám szerint. Az ő szava pedig szent volt, pedig sohasem halászott. Ak­kor is mi csusszantunk a víz­be, ami büdös volt és fekete, és folyton valami láthatatlan szúrós növények tekeredtek ránk, ráadásul a beígért halak is elmaradtak. Egyszer azonban valami egészen furcsa élőlények maradtak bent a kosárban, fél tucatnyi tekergő kígyó. Rémülten hajítottuk mesz- sze a kosarat, de nagyapánk hangja megnyugtató volt: csík az mind, a világ legfi­nomabb hala. Több se kel­lett nekünk, estig kotortuk a nehéz, fojtó szagú partszéli iszapot, és legalább ötven hátborzongatóan csikorgó csíkkal indultunk hazafele. Otthon nagyanyánk kibelez­te, kimosta, és forró zsírban ropogósra sütötte mindet. Ha még ettek fenséges falatokat! No, az volt az első és mind­máig utolsó csíkevésem, mert jött az iskola, a futball, később pedig, mikor megint megkí­vántam a csíkropogóst, már eltűnt rég, ami meg maradt, szigorúan védett lett. Ma is az. Hála istennek, mert fogynak a mocsaras, lá- pos mezők, mind szűkebb az élettere. Ma már alig van em­ber, aki szabadban, élő csíkot látott, ami egyébként gyönyö­rű jószág, megnő húsz-har­minc centisre is, és jó erős szivar vastagságú. A réti csík mellett van vágó, és kövi csík, sőt hegyi csík is, de mind mé­retben, mind számban mesz- sze a réti mögött maradnak. Ezek legfeljebb tíz centisre nőnek, és ceruzavékonyak, eleink, ellentétben a rétivel még a disznónak se adták. Mi annak idején csalihalként harcsára horgásztunk velük, de most már azok is védettek. Meg az igazat megvallva soha, semmit se fogtunk velük. Igaz, a horgon remekül mozogtak. BALOGH GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom