Kelet Magyarország, 2017. augusztus (74. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-21 / 194. szám
2017. AUGUSZTUS 21,, HÉTFŐ KELET Üzenet Filep Gáborné gergelyiugornyai olvasónktól: Ha eljő majd az élet ősze, Bár szomorúan, ridegen, Azért még egy-két őszirózsát, Hiszem, hogy meghagy ő nekem. JUHÁSZGYULA Harmincöt éve töretlen az összetartó erejük fotó: olvasónktól Tartalmas, közös programokban nem volt hiány fotó: szabadosné zsuzsa Valóban családias nap volt Postaládánkból Múlnak a gyermekévek... „Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút...” Erre cáfolt rá egy osztály, amelynek összetartó ereje már 35 éve töretlen. Erre a nyíregyházi, jósavárosi 15-ös iskola volt növendékeinek augusztus 4-5-én az Ibrány-Tiszaháton megtartott osztálytalálkozója a bizonyíték. Bármennyire idősek vagyunk, a szeretet, az emlékek visszavisznek a gyermekkorba, örök élményt adnak a résztvevőknek. Hálát mondok Szenderák Marikának és férjének, Belies Zoltánnak, a szervezőknek, akik annyi örömet szereztek a közelmúltban az Angliában autóbalesetet szenvedett fiamnak. Gondolva azokra az osztálytársakra is, akik önhibájukon kívül nem tudtak részt venni ezen a mesés napon, remélem, hogy jövőre ott lesznek a következő találkozón. Erőt, egészséget kívánok szeretett Hajdú Józsefné osztályfőnöknek is, aki szívén viseli 35 éve végzett osztálya összetartását, amelynek minden tanulója imádott Zsóka nénije. Példamutató kitartásukhoz szívből gratulálok! MATEJKÓANDRÁSNÉ (MATEJKÓ LACI ÉDESANYJA) Olvasóink írják Versenybírókat képeztek A Magyar Ultiszövetség döntése alapján, 2009 után második alkalommal szerveztük meg a versenybírók kétévente esedékes továbbképzését Kisvárdán, melynek végén 23 vizsgázó játékvezetőként fejezte be a kétnapos tanfolyamot. A kurzuson jelen volt a szövetség elnöke, két alelnöke és főtitkára, valamint a sportulti szakág vezetője, ezzel is jelezve, milyen fontos programról van szó. A résztvevők figyelmesen hallgatták az életszerű problémákat taglaló előadásokat, aktívan részt vettek az azt követő vitákon, kötetlen beszélgetéseken, és az első nap végén rendezett tesztversenyeken is. A Party étterem ismét kitett magáért, a program végén a sikeres vizsgázók Muzslai Róberttól, a szövetség elnökétől vették át az oklevelüket. MÉSZÁROS KÁROLY, SZERVEZŐ Kívánjunk eleget! Csecsemő- és kisgyermeknevelőként dolgozom, imádni való csöppségekkel és nagyszerű, segítőkész kollégákkal vagyok körülvéve nap mint nap. Létrehoztunk egy idézet-falat, amin olyan gondolatok, bölcsességek sorakoznak, amelyek megerősítenek bennünket hivatásunkban, erőt adnak a mindennapi terhek viseléséhez. Ezekből állítottam össze egy csokrot a Kelet-Magyarország olvasóinak. íme: „Vezesd őket, utat ne tévessz, S magadhoz mindig hű maradj, / Mert élen állsz, és messze látszol, Sose Remekül sikerült a mátészalkai „Idősek kertjében” tartott családi nap, amely már hagyomány az intézményünkben. A szeretteiket meglátogató fiatalok élvezték a játékos mozgást, a műsort, az alkotó foglalkozásokat. Ebéd után érdekes előadást hallhattunk arról, hogyan kerül a méz az asztalunkra, mennyit dolgoznak „az ügyön” a méhek és feledd: példa vagy!”. Amikor azt mondjuk, „eleget kívánok neked”, azt kívánjuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból. „Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen szürkének is tűnnek napjaid. a méhészek, s miért ajánlott e finomság napi fogyasztása. A több mint harminc gyermek és mintegy tíz kísérő családtag mellett önkéntes segítők és lelkes kollégák járultak hozzá jelenlétükkel, aktivitásukkal a nap sikeréhez. Ajándékokat osztottunk, a NEEKA, a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt és a magánszemélyek (Bodóné Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot. Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen. Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek. Elegendő Veress Mónika, Bartha Csikós Mária, Sipos-Papp Tünde) támogatásának jóvoltából. Az Idősek kertje dolgozóin kívül az Ezüstkor egyesület is hozzájárult a derűs családi nap sikeréhez. Talán mondanunk sem kell, mit jelen egy-egy ilyen közös(ségi) együttlét a kincsként tisztelt időseknek, gondozottaknak. BRÁDER ZOLTÁNNÉ ANIKÓ nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse. Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy mégjobban megbecsüld mindazt, amid van. Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra.” SZ. ERZSÉBET Emberileg és szakmailag is példakép Marika munka közben fotó: olvasónktól A betegekkel való bánásmódja, empátiája példamutató, bármelyik osztályon kell teljesítenie a feladatát. NYÍREGYHÁZA. A Kelet-Magyar- ország „Egészség” oldalán nemrégiben megjelent egy fénykép, amelyen Miklósné Magyar Mária, a nyíregyházi Jósa András kórház gyógytornásza Pro Sanitate kitüntetést vesz át Balog Zoltántól, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterétől. Mi, akik ismerjük Marikát, nagyon örültünk az elismerésének, és sokan gratuláltunk neki. Én 12 éve ismerem. Egy gerincműtét utáni rehabilitációs folyamat, a vízitorna vezetőjeként ismertem meg, s lettünk jó barátok. Foglalkoztam a fiaival matematikából, vele együtt izgultam, amikor a fiúk egyetemi felvételire készültek. Szorgalmasan tanult Miklósné Magyar Mária 1958. július 7-én született Kállósemjénben. Szülei mezőgazdasággal foglalkoztak. Az általános iskolai tanulmányait ott végezte kitűnő eredménnyel, középiskolába a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban akkor működő egészségügyi szakközépiskolai tagozatra járt. Hazaérve nem mindig ülhetett le tanulni, mivel a ház körüli munkában számítottak a segítségére, s az öccse tanulására is oda kellett figyelnie. Jelesen érettségizett, de a tanulni akarását akkor, a körülményeik miatt, csak Szegeden, a védőnőképzőben folytathatta. Védőnői oklevéllel a kezében két évig a lehető leglelkiismeretesebben látta el feladatait. Hogy ebben a munkában is tudása legjavát adta, bizonyítják az egykori anyukák, akik azóta már nagymamává lettek, amikor felismerik és hálásan emlékeznek a tőle kapott tanácsokra. Marika tanulmányait az Orvos Továbbképző Főiskola gyógytornász tagozatán folytatta, Budapesten. Szorgalmasan tanult, dolgozott, jó közösségi ember lévén életre szóló barátságokat kötött. Kedvesség és segíteni akarás Legutóbb olaszországi zarán- dokúton vettek részt egy pesti barátnőjével, mert az istenhit, vallásosság is fontos szerepet tölt be az életében. Tisztelem érte, mindig valamiért, valami felajánlással, családjáért, a munkavégzés sikeréért teszi meg a zarán- dokutakat. Betegekkel való bánásmódja, empátiája példamutató, bármelyik kórházi osztályon kell teljesíteni feladatát. Tudja, hogy a kedvesség, a jó szó, a segíteni akarás mit jelent egy-egy beteg gyógyulásánál. Mozdulj, Nyíregyháza! A gyógytornászi oklevéllel a kezében a megyei kórházban dr. Skribek Józsefné „Ági néni” volt a felettese. Mint mondta: Marikánál jobb, lelkesebb, maximalistább beosztottja szinte nem is volt. Közben meghalt Marika édesanyja, melyet szörnyű tragédiaként élt meg, de a munkáját továbbra is a lehető leglelkiismeretesebben, pontosan végezte, felettesei, kezeltjei legnagyobb megelégedésére. Ismereteit szakmai továbbképzéseken mélyítette, gyarapította. Miután férjhez ment, 1991- ben megszületett Máté, aki bölcsészként végzett. Az 1994-ben világra jött Marcel a képzőművészeti egyetem farestaurátor mesterképzésén tanul. Nagyon büszke a gyermekeire, a munkáján kívül a családi összetartás is igen fontos Marika számára. 1997- ben dr. Vágvölgyi János igazgató-főorvos kérésére a nagy- kállói pszichiátriai intézethez „igazolt át”, ott dolgozott 2008-ig. Munkáját sokáig Kál- lósemjénből, majd Nyíregyházáról bejáróként látta el. Egy szóra bekapcsolódott a „Mozdulj, Nyíregyháza!” programba mint csoportvezető, a megyei gyógytornász társaság elnöke. Ezt a feladatkört is igen lelkiismeretesen, időt, pénzt nem sajnálva látja el. Továbbképzéseket szervez. Mint volt betege - azóta barátja - még egyszer szívből gratulálok neki, további munkájához jó erőt, egészséget, gyerekeiben sok örömet kívánok. RAFFAY ZOLTÁNNÉ Vendégsorok Angyal Sándor Hová siet, fiatalember? Ami sok, az sok. Ez jár az eszemben, amikor a belvárosi körúton, ahol én ötvennel haladok hűséges autómmal, immár negyedszer kürtőinek rám hegyesre felnyírt hajú fiatalemberek, sürgetvén, hogy tapossak jobban a gázra, ne cammogjak, mint egy kivénhedt medve. Kettő a fülsiketítő tülkölés közben csaknem belerohan az előtte szintén a szabályoknak megfelelően közlekedő autóba, míg a harmadik a járdaszegélyről döccen vissza az úttestre, kis híján fejre állítva hivalkodóan látványos márkáját. Nem véletlenül történik sok baleset az utakon, némely úrvezetők - de olykor teherkocsisok is - úgy vágtatnak, csaknem száz kilométeres sebességgel, mintha életmentéshez robognának - talán nem sokkal később értük vijjog a mentőautó... Azért a rendőrök sem tétlenkednek, s a kevésbé szembetűnő helyekre kirakott sebességmérő készülékek is teszik a dolgukat. Az idei első félévben 6,5 milliárd forint bírságot szabtak ki hazánkban gyorshajtásért, tehát havonta több, mint egy milliárdot kellett fizetniük a meggondolatlan vagy csak hőbörgő közúti száguldozók- nak, ami azért nem kevés. Mindehhez közel kétszázezer bírságlevelet postáztak ki, köztük a legszigorúbból, az egyenként 300 ezer forintos büntetésből ötvenhárom darabot. Úgy tűnik mindebből, hogy egyes őrült száguldóknak semmi sem drága, pedig azokból a büntetésre elfecsérelt milliárdokból nagyon sok benzint vehettek volna, amivel, ha némileg lassabban hajtanak, jóval tovább is érnek. A magunkfajta szabálykövető korosabbak pedig már azért is hálásak lennénk, ha a nyírt hajúak a tülkölésükkel nem hoznák ránk a frászt. sandor.angyal@inform.hu Némely vezetők úgy vágtatnak, csaknem száz kilométeres sebességgel, mintha életmentéshez robognának.
