Kelet-Magyarország, 2017. június (74. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-15 / 137. szám

2017. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK KELET Háttér 3 Aminek minden cseppje kincs Sör, virsli: retro véra­dást rendeztek a kórház sebészeti tömbjének nagyelőadójában. NYÍREGYHÁZA. Jelentem: meg­szúrtak. Senki sem kénysze­rít ett rá, hogy bevállaljam, de ha már bedugtam az orrom az ajtón, a karomat is adtam. Miután átmentem az összes rostán, közelített felém a tű, és bevillant: ez már döfi! Segített a nagymamáján 10 óra 34 perc: Bár a kórhá­zi dolgozók éves véradásáról harsogott a plakát, senki sem tiltotta meg, hogy „külsősök” is belépjenek. A Jósa András Oktatókórház sebészeti tömb­jének nagyelőadójában nagy volt a sürgés-forgás szerda délelőtt. Cseppet sem unat­koztak a szervezők, mindenki precízen tette a dolgát, közben a folyosón gyülekeztek a do­norok. Ekkor éreztem bizser­gést az ereimben: ha már ott vagyok, beállók a sorba. 10 óra 45 perc: „Legyen szí­ves elővenni a lakcímkártyá­ját, a személyijét és a TAJ-kár- tyáját!” - szólt a kedves ukáz, majd megkaptam a véradók nyilatkozataként szolgáló kér­dőívet. 10 óra 47 perc: A folyosón alkalmi ismerőssel találkoz­tam, ergo Szikora Róberttel. Az ismert zenészre a megszó­Úgy gondol­tuk, hogy a retro jelleg vonzó le­het... GURÁLY EDINA Horváth Attila számára nem volt kérdés, hogy a karját nyújtja fotó: racskó tibor lalásig sem hasonlító őri úri­ember családi programot szer­vezett a délelőttre.- Nagymamánk térdproté­zist kap, elhatároztuk, segí­tünk rajta. Négyen jöttünk el, mindannyiónknak megfelelő a vércsoportja. Korábban is adtam már vért, sosem szé­dültem olyankor, most viszont egyenesebb a gerincem, hi­szen a közeli hozzátartozóm­mal tehetek jót - mondta a Mátészalkán ételkihordóként tüsténkedő szemüveges do­nor. 10 óra 49 perc: A nyilatko­zatban egyebek között alá­írással kell nyomatékosítani, hogy jártam-e mostanság külföldön, hogy megcsípett-e kullancs, hogy az utóbbi egy hónapban volt-e herpeszem, hogy dolgozok-e magasban. Tollászkodásom végén irány az űjabb állomáshely. 10 óra 51 perc: Hemoglo­binszintre kíváncsi a készsé­Korábban is adtam már vért, sosem szédültem olyankor. SZIKORA RÓBERT ges, kék gumikesztyűs hölgy. Kiderül: nem vagyok vérsze­gény, nem sűrű a vérem, a 157-es értékkel ugróm az aka­dályt. Jár egy félliteres Mizse víz (választhatok: bubis vagy mentes), majd a nápolyival- A véradók világnapján az Országos Vérellátó Szolgá­lattal együttműködve vártuk retro véradásra a donorokat a Jósa András Oktatókórházba. Úgy gondoltuk, hogy a retro jelleg vonzó lehet, és igazunk is lett, sokan jöttek el a konk­együtt távozom. A kezemben Lajos Mizse. 10 óra 55 perc: Pörög min­den gyorsan. A paraván mö­gül kiszűrődnek a kérdések: „Nem szed semmilyen gyógy­szert? Egészségesnek érzi magát?...” Mellette strand­papucsban várja türelmesen a tar fiatalember, hogy lecsö­pögjön az adagnyi vére.- Irányított véradás ez ré­szemről. B negatív a vérem, ami ritkaságnak számít, ettől persze még pozitív a hozzáál­lásom - említette mosolyogva rét felhívásunkra - jegyezte meg Gurály Edina, a Magyar Vöröskereszt megyei igazga­tója, aki nem csak szónokolt a véradás fontosságáról, ha­nem ő is hidegvérrel a karját nyújtotta, hogy segíthessen embertársain. Az igazgató is donor volt Horváth Attila dagadó bicep­szekkel. 11 óra 2 perc: A vérnyomá­som átlagos, a reggeli kávé sem dobott rajta sokat látvá­nyosan. 11 óra 5 perc: - Ebben az évszakban a potenciálisan alkalmas lakosság aktivitása J csökken a szabadságolások, a nyaralások és a mezőgazdasá­gi munkák miatt. Aki a szoká­sos véradóhelyétől távol van, a www.veradas.hu oldalon kedvére tájékozódhat a lehe­tőségekről. Szó szerint tárt karokkal várjuk őket - közölte Gurály Edina, a Magyar Vö­röskereszt megyei igazgatója. 11 óra 10 perc: Bal kezem­ben vörös szivacsszívet mar- kolászok. Fertőtlenítő spray szisszen, és a szemem sem rebben abban a szúrásban, amikor eggyé válók a vére­dénnyel. Négy és fél decit csapolnak le, aztán irány a J virsli és a sör. A retro filing je­gyében a lejátszóból bömböl Koncz Zsuzsától az Ó, Mister Alkohol! Néhány óráig még rajtam a vatta, a megszaba­dító hirtelen mozdulat pedig epilálásnak sem utolsó. Jó visszagondolni a napra, a do­nortársakra, az ismerős arcok­ra, hisz mi egy vérből valók vagyunk. km-ltl Miért június 14-e? A véradók világnapja június 14-e: e napon született Kari Landstei- ner, az ABO-vércsoportrendszer Nobel-díjas felfedezője. 1930-ban orvosi Nobel-díjat kapott. Felismerte a gyermekbénulás fertőző voltát és azonosította kórokozóját: felfedezte a hapténeket és Alexander Wienerrel közösen az Rh-faktort. Még olcsóbb lesz a benzin Budapest. A héten már má­sodszor döntött úgy a MÓL, hogy változtat az üzemanyag árán. Péntektől bruttó 2 forinttal csökkenti a 95-ös benzin lite­renkénti nagykereskedelmi árát, a gázolajé azonban nem változik. A csökkentéssel a benzin átlagára 339 forint lesz, a gázolajé 335 forint ma­rad. Az autósok akár 50 forin­tos különbséget is tapasztal­hatnak a töltőállomások árai között. MTI « Nem korlátozott védelem Védőkorlátot telepítettek a szakemberek a Tokaji úti vasúti átjárónál, az új kerékpárút mentén. fotó: racskó tibor Nemzeti ereklyeérkezik NYÍREGYHÁZA. Szent László hermája érkezik Nyíregyhá­zára június 23-án, pénteken, az ereklye fogadása 17 órakor lesz a Kossuth téri szökőkút- nál. A bevonulást követően püspöki köszöntő kezdődik a Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban, majd a szentmisék előtt egyéni tiszteletadásra is lehetőség nyílik. Másnap, június 24-én Szabolcs községbe zarándo­kol az ereklye, ahol a Szent László-év központi ünnepsé­gét tartják. km Kelet kvíz A község magja az un. „Tófenek” nevű vízállás köré épült, ezzel máig meg­határozva a településszerkezetet. ajTiszabecs b) Tornyospálca c) Napkor d) Jéke A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Vér-valóság Három életet ment meg, aki egyszer vért ad, tartja a mondás, így aztán nem vitás, derék dolog az, ha valaki időnként odatartja a fél karját az embertársaiért. Gond csak akkor van, ha megcsappan vagy éppen fogyatkozni kezd az önkéntes állampol­gári hajlandóság. Állítólag Magyarországon egyelőre nem kell számolni tartós vérkészítményhiájinyal, bár a teljes igazságot valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Nincs ugyanis az az Országos Vérellátó Szolgálat, amely pá­nikot merne kelteni egy ilyen bejelentéssel. Inkább gyorsan kieszelnek néhány trükköt az emberek tű alá csábítására. Ilyen megoldás újabban, ha arcokhoz kötik a véradókam­pányokat, ugyanis mozgó- sítóbb erejű egy megejtő ábrázat, mint egy vércsepp az injekciós tű mellett a plaká­ton. Ezenkívül olyasmiről is hallani, hogy a transzfúziós osztályok hajlandóak lesz­nek házhoz is kikocsizni a nagyobb merítés érdekében. Nem kizárt, hogy a jövőben már nem csak az „oda me­gyünk lakni, ahol tejet kapni” szignáltól lesznek hangosak a falvak utcái, hanem mondjuk a „Give blood! I do...” (Adj vért! Adok...) dallamsorától is Iwan Rheon Give című dalából. Egyébként - a számadato­kat nézve - évente 110-120 ezer ember segítőkészségén múlik a betegbiztonság, ennyien már képesek a 400 ezer vérkészítményre szoruló beteget kisegíteni. Az összlét- szám egy közel tízmilliós országban nem tűnik annyira soknak, csak akkor, ha meg­gondoljuk, hogy mindez napi 1500-1700 véradást feltéte­lez, ami 500-600 milliliterrel számolva testvérek között is közel ezer liter vér naponta. No meg több mint 10 millió forint, feltéve persze ha piaci alapon - mondjuk osztrák árakon - számolnánk. jozsef.matyasovszki@kelet.hu Kollégáink mesélnek arról, számukra miért fontos a véradás Bednárik Mónika, szerkesztő Egy ismeretlen emberéletéért- De jó vére van! - mosolygott rám a vérellátó állomás mun­katársa, miután meghatározta a vércsoportomat és az Rh-fak- toromat, de ezen kívül egyet­len momentumra nem emlék­szem az első véradásomból. Arra igen, nem azért akartam 18 éves lenni, hogy felnőtt legyek, hanem adni akartam valamiből 4 decit, amiből ne­kem van - és újratermelődik -, másnak meg pont erre van szüksége. Túl a második 18- on is megnyugtat a tudat: egy ismeretlen ember életéért fon­tos az, amit teszek. Ladányi Tóth Lajos, újságíró Karnyújtásnyira a vadidegentől Kapni jó, de adni még jobb - e bölcsesség minden terü­leten bombabiztos, kivéve a vérmezőn. Mivel senkinek a halántékához nem szegeznek revolvert, a donori lét önkén­tes. Elég a békés felajánlás, és karnyújtásnyira kerülünk ah­hoz, hogy barátilag segítsünk a vadidegennek. Ha nem konk­rét célszemély miatt vállaljuk a szurit, rejtély, hogy kibe hul­lik a vérünk. Kifejezetten jóle­ső érzés volt olvasni az sms-t: „Köszönjük, hogy véradásával hozzájárult egy beteg gyógyu­lásához! Szép napot! ÓVSZ”. László Nikolett, értékesítő Jól jár, aki adja, saz is, aki kapja Mentő vitte be a kórházba édesanyámat a napokban. Szerencsére nem neki volt szüksége ellátásra, hanem egy életmentő műtéthez kel­lett azonnal vért adnia. Na­gyon örült, hogy segíthet, s ugyanezt érzem én is, ahány­szor csak a karomat nyújtom másokért. Ilyenkor az is jól jár, aki kapja és aki adja, s utóbbinál nem az ingyen virs­likre és italokra gondolok. A véradók vére felhasználás előtt egy szűrővizsgálaton megy keresztül, ami sok min­denre fényt deríthet. Mán László, szerkesztő Képeslap jött a kórházból Tizenkilenc évesen a hódme­zővásárhelyi laktanyában ad­tam elsőként a véremet. Nem a hazáért, hanem elsősorban a háromnapos eü-szabiért. Hó­napokkal később kaptam egy levelezőlapot a vásárhelyi kór­házból, amelyben tudatták: a szülészeten egy anyuka kapott az általam adottból. Ez megfo­gott, és párszor még az egye­temen (DATE) is ott voltam a többiekkel. Később már ilyen és olyan okok miatt nem éltem a lehetőséggel, ám továbbra is le a kalappal azok előtt, akik így segítik embertársaikat! Nyéki Zsolt, főszerkesztő Kell a jó véna, s szándék hozzá Huszonöt - de kiszámolja...?! S valóban: nem az a lényeg, hogy hányszor, hanem hogy amíg lehet. Az első néhány­ban még volt némi számítás: a katonaságnál két nap sza­badság, utána a kollégiumban szalámi járt érte... A legszebb köszönetét a gyerekkori ba­rátomtól kaptam, akinek a felesége egyszer a kórházba került, és vérre volt szüksége. A barátom (aki a tű látványá­tól képes elájulni) aznap este mint rendszeres véradónak szorította meg a kezem... Adok, amíg tudok, bárkinek. Szentpáli Szabolcs, designer Lelkesedés és önzetlenség Két évvel ezelőtt a szerkesz­tőségben szervezett véradá­son nyújtottam először a ka­rom. A döntésembe nemcsak a többiek lelkesedése játszott szerepet, hanem a mottó, mely szerint három ember életét menthetem meg ezzel. Az ajándék nápolyiszelet az önzetlenségért adott ked­ves gesztus, és az sem utolsó szempont, hogy a véradással saját magamnak is jót teszek, mert így felfrissül a vérem. Tudom, hogy egészséges va­gyok és legközelebb is segít­hetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom