Kelet-Magyarország, 2017. május (74. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-03 / 101. szám

2017. MÁJUS 3., SZERDA KEEET FOTÓ: SIPEKl PÉTER Beteg vagyok, de bol­dog-mondja Anita, akinek negyedszer is szembe kell néznie a leukémiával. nyíregyháza. - Nem volt időm azon rágódni, hogy miért tör­tént ez velem, azonnal el kel­lett kezdeni a kemoterápiát- meséli Anita.- Emiatt el kellett vetetni a kisbabámat, de a kezelés és a csontvelő-transzplantá­ció hatott, meggyógyultam. Legalábbis hat éven át ebben a tudatban éltem. Mivel ez a betegség két év után már csak nagyon ritkán újul ki, hat évig minden reggel úgy ébredtem fel, hogy boldog voltam: bol­dog, hogy legyőztem a kórt, hogy élhetek. Éppen ezért letaglózott, amikor négy év­vel ezelőtt kiderült: vissza­tért a betegségem. Megint jöttek a kemók és a csontve­lő-transzplantáció. Ezúttal is a testvérem volt a donor, az átültetés mégsem érte el a célját, mert az új sejtek nem pusztították el a rákos sejteket. Sokáig jól éreztem magam, de a betegség ismét kiújult. Tíz százalék volt az esélye- Mini-transzplantáció kö­vetkezett: donor limfocitákat kaptam, amelyeknek meg kellett volna ölniük a beteg sejteket. Ha ez működik, an­nak szinte azonnal látható jelei vannak: például elkezd kipirosodni a bőr. Ott ültem a kórházi ágyon, és szugge- ráltam a bőröm, hogy végre vörösödjön már. Néztem a kis Én pozitívan állok az élet­hez, és szerencsére ez átragad a szeret­teimre is. VITÁL ANITA Anita, Zoli és az imádott kutyusok tükörben az arcom, de nem történt semmi... Mégis úgy tűnt, hogy minden rendben van. Jól voltam, annyira hogy visszamentem dolgozni. Már éppen ott tartottunk, hogy elkezdtük tudni befizetni a csekkjeinket, amikor megint beteg lettem. Újabb kemote­rápia következett, és hama­rosan ismét kapok csontvelőt - ezúttal már nem a testvé­rem lesz a donor. Ez az utolsó esélyem, mert a szervezetem nem bír ki több kezelést. Több kemoterápiám volt, egy teljes transzplantáció, és három, ún. DLI-kezelésem. Egyszer elkezdtem összeszámolni, hogy mennyi időt töltöttem kórházban, de 16 hónapnál abbahagytam. Néhány hét­tel ezelőtt ráadásul kétoldali gennyes tüdőgyulladást kap­tam, tíz százalék volt az esé­lyem a túlélésre. Behívták a családomat, hogy búcsúzza­nak el tőlem, egyszer a szí­vem is leállt. Két hétig voltam mélyaltatásban, utána újra kellett tanulnom lélegezni és járni is, de itt vagyok.- Hogy lehet valakinek eny- nyire erős a teste? - kérde­zem, Anita pedig azt mondja, nem a teste erős, hanem a lelke. - Meg fogok gyógyulni, ebben biztos vagyok. Nagyon sok álmom van: nyugodtan szeretnék élni egy szép, ker­tes házban, utazgatni, kirán­dulni, és boldognak lenni Zolival - mondja, a vőlegénye pedig bólogat - lelkileg nehe­zen viseli, hogy a szerelme szenved. Azt mondja, türe­lemre van szükség, odafigye­lésre, kitartásra és őrült nagy szeretetre. Zoli öt éve Anita társa, azt mondják, a beteg­ség olyan erőssé tette a kap­csolatukat, amit semmi sem téphet szét. Hajnali kávézások- Miután először beteg let­tem, a férjemmel elváltunk, és öt évvel ezelőtt egy kutyás hirdetéssel kapcsolatosan kezdtünk el Zolival az inter­neten beszélgetni. Ő akkor New Yorkban dolgozott, és hónapokon át vagy egyikünk, vagy a másikunk kelt fel haj­nalban azért, hogy a reggeli kávézáskor beszélgethes­sünk. Öt hónapig bírtuk ezt az állapotot, amikor itthon mindent eladtam és kiköl­töztem. Mind a ketten dol­goztunk, boldogok voltunk együtt, amikor kint újra beteg lettem. Nem tudtunk volna űzetni a kezeléseket, ezért kaptam annyi kemoterápiát, hogy a repülőutat kibírjam, majd hazajöttünk. Zoli iga­zi társ: sokszor annyi erőm sincs, hogy egyedül mosa­kodjak, de néha még az is ne­hézséget okoz, hogy felálljak - mindenben segít, és látástól vakulásig dolgozik, csak hogy megéljünk valahogy. Iszonyú drágák a gyógyszerek, heten­Anita a Kosztyu Ádám Em­lékére Alapítvány Tégy Jót! adománygyűjtő projektjének nagyköveteként rendszere­sen segít rászoruló embertár­sain. - Az nem megy, hogy csak kapni akarok, ehhez adni is kell. A segítségnyújtás számomra természetes: pon­tosan tudom, milyen az, ami­kor az ember bajban van és támogatásra szorul. Adomá­nyokat és pénzt gyűjtünk, de te kell majd járni Budapestre, meg kell venni a vitaminokat, és magunkat is fenn kell tar­tani. De nem adjuk fel, nem tehetjük. Megírja a történetét- Én pozitívan állok az élet­hez, és szerencsére ez átra­gad a családomra, a szeret­teimre is. Persze, időnként én is kiakadok, és azt kér- J dezgetem, hogy miért kell nekem mindig szenvedni, de a hullámvölgyeken gyorsan átlendülök - meséli Anita, akinek csak egyszer csuklik el a hanga a beszélgetés során: amikor a családjáról beszél. Azt mondja, ebben a harcban valójában nem is a fájdalom vagy a kiszolgáltatottság a legnehezebb, hanem az, hogy J szenvedést okoz azoknak, akiket a legjobban szeret.- Én értük, miattuk fogok meggyógyulni, és persze itt | van Zoli, akihez foggal-kö­römmel ragaszkodók, mint ahogy ő is hozzám. Három­szor kérte már meg a kezem: egyszer például az intenzív osztályon, és mindig igent mondtam, de az esküvőre még nem került sor. Az is előttünk áll még, mint hogy a könyvem befejezése is: meg­írom a történetemet, és azzal lezárom az életemnek azt a szakaszát. Utána pedig végre én következek! km-sza segítség lehet a közlés is: az interneten sokan fordulnak hozzám kérdésekkel, ezért ha van hozzá erőm, leírom, hogy mi történik velem. Bár jólesik néha nem a betegségemre gondolni, sokat segít, ha ki­írom magamból az érzései­met. Sok betegtársammal ke­rültem szoros kapcsolatba az elmúlt évek alatt, és sokukat el is vesztettem, de tudom, hogy nekem sikerülni fog. Sok barátot elveszített Megkérdeztük Megbecsülés övezi a tűzoltókat? HAJZER BLANKA: A MOZGA ORSOLYA: biztonságunkért teszik Sokszor huszonnégy kockára az életüket. órát is dolgoznak. PATAKI KLAUDIA: Eddig mindig időben érkezett a segítség. OROSZ DÓRA: Életve­szélyes szituációkban kell helytállniuk. TAMÁS LAURA: Nagy bátorság kell bemenni az égő romok közé. BUKTA RÉKA: Nagy felelősséggel jár a munkájuk. Emléktáblát állítottak a hétköznapok hőseinek Varga Béla, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság igazgatója és dr. Ulrich Attila alpolgármester az emléktáblánál fotó: sipeki Péter Hajzer Blanka szerint az egyik legfontosabb munka a tűz­oltóké. - Az orvoslás mellett az egyik legfontosabb mun­ka a katasztrófavédelem, hi­szen a mi biztonságunkért teszik kockára az életüket a szakemberek, ezért meg­érdemlik, hogy megbecsül­jük a munkájukat - mondta. Mozga Orsolyának az egyik ismerőse dolgozott a tűzol­tóságnál. - Napi szinten érte­sülök a hírekből tűzoltásról, balesetekről, ahol helyt kell állniuk. Az egyik nyugdíjas ismerősöm azt mesélte, hogy gyakran huszonnégy órát is dolgoztak a munkatársaival - nyilatkozta. Pataki Klaudia vi­déken él, sokszor hallott már környékbeli tűzesetekről. - Errefelé ritkán, de előfordul­nak erdőtüzek, és eddig még mindig időben érkezett a se­gítség - mondta a sényői lány. Orosz Dóra nagyra becsüli ezt a hivatást. - Nekem ugyan nincs tűzoltó ismerősöm, de sokat látom a hírekben, hogy milyen életveszélyes szitu­ációkban kell helytállniuk. Tamás Laura szerint ezt a fajta hivatást csak kivételes embe­rek tudják ellátni. - Nagy bá­torság kell ahhoz, hogy valaki bemenjen az égő romok közé és másokat megmentsen - tette hozzá. Bukta Réka pá­lyaválasztás előtt áll, de nem végezne ilyen munkát. - Nagy felelősséggel jár a tűzoltók munkája, én biztosan nem tudnék még csak hasonlót sem végezni - közölte a kö­zépiskolás lány. km-or Flórián Nap alkalmából tartottak ünnepséget a parancsnokságon. NYÍREGYHÁZA. - Az értelmező szótár szerint a hős a bátran helytálló személy, az, aki - fő­leg a harcban - a rá leselkedő veszélyek ellenére kitart, és akit tisztelnek, mert bátor vagy nemes cselekedetet hajt végre. Hős az az ember, aki bátorságával és helytállásá­val példát mutat másoknak. Nem kell háborúkba menni, hogy hősöket keressünk! Nap mint nap itt élnek, itt vannak ők közöttünk - kezdte ünnepi beszédét Toldi András tű. őr­nagy, Nyíregyháza tűzoltópa­rancsnoka a hétfői emléktáb­la-avatás alkalmával.- Idestova 133 éve alakítot­ták meg a nyíregyházi önkén­tes tűzoltóságot. Az alapítók, majd később a hivatásos tűz­oltók úgy veszik fel a szol­Néhány káreset, ahol hősiesen helytálltak a nyíregyházi tűzoltók: 1888 - Nagyvendéglő tűzesete, 1908 - tűz a Vármegyeházán, 1920 - Korona szálló tűzesete. 1944 - a vasútállomás bombázásakor a tűzoltók már a harmadik hullám távozása közben munkához láttak, 1970-Tiszai árvíz, 1982 - a Zsannai gázkitörés oltásában is részt vett 2 jármű és legénysége, gálatot, hogy nem tudják: aznap mi vár rájuk. Nem is gondolnak vele, hiszen bíz­nak megszerzett tudásukban, önmagukban, bíznak bajtár­saikban, bíznak az őket segítő, kiszolgáló technikában, és így együtt, a csapat nyugodtan készülhet feladatai ellátására. - Tény, hogy a történelmük alatt nem kellett tűzoltó baj­1994 - tűz a Taurus gumigyárban, 2001 - helytálltak a Tarpai gátszaka­dásnál, kimenekítésben, védekezés­ben helyreállításban 2005 - tűz a sóstói Vadasparkban a zsiráfházban, 2013 - Márciusi hó helyzet, 2013 - Dunai árvíz, 2014 - Ferenc körúti tűzeset 2015 - Ungvár sétány tűzeset ahol két szint égett, Petőfi út lakástűz. társtól úgy búcsúzniuk, hogy szolgálatteljesítés közben vesztette életét.- Olyan emléktáblát avat­tunk fel, amely a nyíregyházi tűzoltók bátorságának, helyt­állásának, a hétköznapok, a szolgálat hőseinek, a ma élőknek és az elődöknek állít emléket. Bízom abban, hogy az utánunk jövő tűzoltó gene­rációk is átérezve hivatásunk fontosságát, a táblán olvasha­tó idézet szellemében végzik majd áldozatos munkájukat - tette hozzá dr. Ulrich Attila alpolgármester. A citátum önmagáért be­szél: „Ha dúl a bősz elem, E hármat ne feledd: Erős kar, bátor szív, testvéri szeretet! Jutalmad ez legyen: betöltőd tisztedet” km-ltl Az elmúlt 133 esztendő jelentősebb káresetei Nézőpont Száraz Ancsa Negyedszer is győzni fog Mellbe vágott az utolsó mon­dat, amivel elbúcsúztunk. Azt mondta: beteg vagyok, de boldog. Miért is ne lenne? A szerelme tűzön-vízen át kitart mellette, ha baj van, a család­ja rohan, hogy segíthessen, a testvére kérés nélkül mond igent, amikor a csontvelőjére van szükség. Ezrek szorítanak érte, neki. Másoknak pedig ő segít: adománygyűjtéssel, jó szóval, biztatással. Az életén egyetlen „hibapont”: a leu­kémia, ami az elmúlt tíz évét tönkretette. De a következő negyvenet-ötvenet már nem fogja. Mert Anita tudja, hogy legyőzi. Háromszor már meg­tette, meg fogja negyedszer is. Ahogy ő fogalmaz: nincs más választása. Mert bár­mennyire is erős a teste és a lelke, ha ez nem sikerül, nem biztos, hogy lesz visszaút. Ezért ez most a legfontosabb csata - és ha csak rajta múlik, a legutolsó is. Beteg, de boldog. Mert azt mondja, minden együtt van az életében, ami ehhez kell. Szerelem, szeretet, széttép- hetetlen kötelékek. Ezek se­gítik egy olyan úton, amelyen még csak kevesen tudtak végigmenni. Neki sikerülni fog, mert olyan erősen hisz benne, ahogy csak kevesen képesek. Beteg, de boldog - mondja és én elszégyellem magam. Mert vele beszélgetve újra rádöbbenek, hogy az életben mi az, ami valóban fontos. Ami túlmutat a minden­napok ostoba játszmáin, rutinfeladatain, fontosnak hitt, ám jelentéktelen esemé­nyein. Ismerem magam: ma ezt még tudom, de holnapra már felülírják a játszmák, a feladatok és az események, így sokszor kell még beszél­getnünk, hogy belém ivódjon Anita tanítása. Negyven-öt- ven év talán elég lesz... anita.szaraz@kelet.hu Kelet kvíz A település lakói a 16.század második felétől már a református hitre tértek. Hosszú időn át itt volt Felső-Szabolcs esperesi központja. a) Tornyospálca b) Kék c) Rápolt d) Tuzsér A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el ■ Sportolnak Kedden kezdődtek és még ma is tartanak a sportese­mények a Debreceni Egye­tem Egészségügyi Karán. FOTÓ: RACSKÓ TIBOR „Nem a testem erős. hanem a lelkem”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom