Kelet-Magyarország, 2017. január (74. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-02 / 1. szám

2017. JANUÁR 2., HÉTFŐ KELET gyermekek ugyanis lélekben örökre az elhunyt édesanyá­val maradnak, szívükben ezt a sérülést, ezt a súlyos terhet életük végéig magukkal viszik. Olvasva a védőügyvéd érveit, óhatatlanul felvetődik az emberben: Nehogy már szentet csináljon egy gyilkos­sággal gyanúsított férfiból! Lehetne ajándékot külde- nem a román ügyvédnek? A Biblia lenne az, a könyvjelzőt pedig a tízparancsolathoz tenném, mégpedig ahhoz ponthoz, ahol az áll: Ne ölj! Ez a parancsolat ugyanis etnikai származástól független... laszlo.magyar@kelet.hu Jegyzet Mán László Nejlon nem, cekker igen Amennyiben a hét végén vala­melyik Eb-n még kinn maradt honfitársunk nejlonzacskóba szerette volna rakni mondjuk egy boltban vásárolt üdítő­jét, hoppon maradt volna. Üdítőt kapott volna, ám „reklámszatyrot” már nem. A franciáknál ugyanis július első napjától tilos az egyszer használatos műanyagzacskó­kat árusítani. A műanyagzacs­kók tilalmáról szóló törvényt tíz évig tartó vita után tavaly nyáron szavazták meg. Az új szabályozás minden keres­kedelmi ágazatot érint az élelmiszeripartól a szupermar­keteken át a benzinkutakig. A téma fontosságához néhány adalék. A franciáknál eddig mintegy 17 milliárd műanyag­zacskót használtak fel egy év alatt. Egy ilyen zacskó egy másodperc alatt elkészül, általában húsz percig haszná­latos, ám négy évszázadba is beletelhet, mire lebomlik. A tengeri hulladék megközelítő­leg 75 százaléka zacskó vagy szatyor... Követendő példa a franci­áké, és ha a reklámszatyrok megjelenése előtt is be lehe­tett vásárolni, akkor ezt köve­tően is meg lehet tenni. Nem egyszer használatos műanyag­gal, hanem vászonszatyorral, papírzacskóval vagy hosszú éveken át szolgáló, nem eldo- bós cekkerekkel. laszlo.man@kelet.hu Jegyzet Matyasovszki József Névtelenek földjén Milyen különös, hogy a sze­gény emberek többségének általában nincs neve. Egy utcasarkon kéregetőről, egy szélvédett zugokban meghú­zódó nincstelenről senki nem tudja, hogy hívják. Béla vagy Géza? Nem is nagyon érdekel senkit. De sokaknak az arcát ismerjük: újságok lapjairól, szociofotókról, rosszabb esetben a közösségi oldalakon trollkodók durva vicceiből néznek vissza ránk. Mulat­ságot keltenek, mint Kálmán bácsi, akinek zilált a frizurája, gyűrött az ábrázata, csálé a szemüvege. Olyan ő, amilye­nek mi soha nem szeretnénk lenni. Nevetésre ingerlő. Vagy épp szánalmas - az se sokkal jobb az előzőnél. Egy fotómű­vész ezt úgy nevezte: pellen­géren a nyomorúság. Persze másféle szegénység is létezik. Ott van például a rejtőzködő. Mert amíg akad egy szerény hajlék, néhány elnyűtt rongy, egy rakat tűzifa, addig az ember titkolja szégyenét. Addig még ember, akinek maradt egy csipetnyi önérzete. Mert hát a szegény­ség egy kicsit mindig gyanús. „A nyomorult talán függő, buta, lusta vagy akaratgyen­ge” - gyárt magyarázatot a sanda, gyanakvó világ. Pedig a nyomor az ember­társak szégyene, s a közös­ségé, mindannyiunké, mivel máig nem tudtuk elérni, hogy Móricz, Móra és Sánta Ferenc szomorúsága soha ne térhes­sen vissza. A legszomorúbb az olyan nyomor, ami öröklődik. Utódról utódra száll, lerázha- tatlanul. Persze, ismerem a sztorit a legkisebbik fiúról, aki gyárigazgató lett. De láttam már elhagyott férfit, aki ipari konténerházban nevelte a lányát, elfeledett öreget, beteg kisnyugdíjast, munkahelyről kitett idősödőt, s már egyre nehezebb hinnem a mesékben a névtelenek földjén. jozsef.matyasovszki@kelet.hu Szemcsepp a tisztán­látáshoz Lenyűgözött csütörtökön a közmunkások „őszi majálisa”, vagyis a megyénk közfoglal­koztatottjainak keze munkáját dicsérő termények és termé­kek gazdag tárháza a nyíregy­házi kiállításon. A legnagyobb elismerésem azoké a férfiaké és asszonyoké, fiataloké és időseké, akik a komolytalan keresetük ellenére is komo­lyan veszik a rájuk bízott fel­adatokat, és legjobb tudásuk szerint igyekeznek teljesíteni, nem ritkán túlteljesíteni azokat. Valamennyi közfoglalkozta­tottnak azonban aligha lehetne mellére tűzni a „kiváló dolgo­zó” jelvényt. Biztos vagyok benne, hogy amíg a szorgal­mas, lelkiismeretes munká­sok tették a dolgukat, nem kevesen voltak, akik messziről kerülték a munkát, nem ritkán a munkahelyet is. Olyanok, akik napjában többször betér­tek a boltba némi szemcsep- pért (a féldecist hívják így), majd a kocsmákba további védőitalért, lopták a napot (és amit csak lehetett). Vagy egyszerűen csak angolosan tá­voztak, amint aláírták a reggeli jelenléti ívet. Fizetésnapon persze ugyanannyi, vagy közel annyi ütötte a markukat a léhűtőknek, mint a kániku­lában gályázóknak. És akkor még nem szóltunk a szezonális munkák, szüretek, betakarítá­sok idején előforduló tömeges „lebetegedésekről”. Ezt is látnunk kell - szem- cseppel, vagy anélkül - ami­kor a kirakat mögé is bepil­lantva a közmunkaprogram teljesítményeit számba vesz- szük. Reális megvilágításban legfeljebb eredményekről, előrelépésekről és megoldan­dó problémákról beszélhe­tünk, sikertörténetről aligha. istvan.palicz@kelet.hu Jegyzet Pusztai Sándor Adjon két tiszt előnyt! Amikor gyermekként sak­kozni hívott Goldstein bácsi, nyitás előtt adott két bástya előnyt, hogy az erőviszonyo­kat kiegyenlítse. Azért jutott eszembe a történet, mert a nemzeti futballbajnokságban életbe léptetett szabály már kihat az összeállításra. Két húsz évnél fiatalabb focis­tának folyamatosan pályán kell lennie, ezért került Pálinkás Gergő, aki befejező csatár, a balhátvéd posztjára a Spartacus utóbbi meccsein. Egykor Temesvári Miklós visszavitte Polyákot jobbhát­védnek, nem értettük, de az saját ötlete volt a mesternek. Amíg nem volt érvényben ez a szabály, évente 1-2 focista került a felnőttkeretbe az akadémiákról. Gyanítom, már készülnek a listák, melyek igazolni próbálják, hogy ennek hatására egyre több fiatal kerül a csapatok­ba. Csak az edzők fogják a fejüket, hogy kit hova állít­sanak, ahol a legkisebb kárt okozzák a csapatnak, és az is a taktika része lesz, hogy az ellenfél összeállításában hol van olyan pulya, akit egy kifejlett bácsi odébblök, mint a tollpihét. Lesz-e türelme a szurko­lótábornak ahhoz, hogy ezt a 9-9 elleni játékot ki bírja várni, vagy mindkét edző ad a másiknak két tiszt előnyt? Ha már itt tartunk, az MLSZ vezetésében miért nincs állandóan két húsz év alatti fiatal? sandor.pusztai@kelet.hu Mindenki egyért, egy mindenkiért Aki megélhette, tudja, hogy az élet legnagyobb ajándéka, ha szülővé válhat az ember. De az áldás mellé, vagy inkább elé a teremtő a felelősséget is odarendelte ám. Mert azt beláthatjuk, hogy előbb kell gondolkodnunk, s csak aztán élvezhetjük önfeledten az élet adta örömöket. A kisfiam öt és fél éves. Mindig is egyenran­gú félként kezeltük. Amikor életében először találkozott szabadon növő gombával, gyermeki rácsodálkozását nagy örömmel néztük a párommal. Ahogy azt is, hogy a lelkesedés nem írta felül a józanságot. Alig múlt kétéves, de már tudta, hogy hol a ha­tár. A mesék, amikkel estén­ként altattuk, ugyanis remek lehetőséget adtak arra, hogy a képzelet szárnyán suhanás közben tudást is szerezzen. Elég volt annyit tennünk, hogy beszéltünk a valóságról is. Tudtuk, hogy csak egy mó­don lehet felkészíteni őt a rá váró kihívásokra, ezért őszin­tén bevallottuk neki, hogy mi is tudatlanok vagyunk. Ezért óvatosak is. Amit nem isme­rünk, azt nem bántjuk, kellő tisztelettel közelítjük meg, mert jobb a biztonság. Ez a felelősségvállalás azon­ban nem csak a saját gyerme­keinkig kell hogy terjedjen! Minden apróság megérdemli ezt. Ha a veszély bárhol felüti a fejét - legyünk akár szülők, akár ismeretlen járókelők vagy hivatalos személyek -, azonnal cselekednünk kell! Ha így teszünk, ezen minta alap­ján belőlük talán majd olyan felnőttek válnak, akiknek fontos lesz, hogy egymásra is odafigyeljenek. tibor.racsko@kelet.hu Jegyzet Száraz Ancsa Törölve Egy napilap olvasói számára egyetlen igeidő létezik: a jelen, és egyetlen nap: ama­mert ami reggel még aktuális, estére már lejárt lemez. De ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség a régiekre, sőt! Egy- egy fontos dátumhoz érve az első dolgunk elővenni a meg­fakult lapszámokat, hogy fel­idézzük, mit is írtunk egykor. Úgy bánunk velük, mint a hí- mes tojással, mert az értékük felbecsülhetetlen. Mennyivel könnyebb, ha az internetes korszakból tallózhatunk! Né­hány kattintás után olvasha­tók a cikkek, láthatók a képek - elénk tárul egy korlenyomat, ami megmarad, amíg világ a világ. Illetve, amíg a rendszer megengedi. A Népszabadság tulajdonosa nem akarta, hogy ez a következő generációk­nak is megadasson: eltün­tették már a lap szinte teljes archívumát. Nem volt tele győzelmi jelentésekkel, ez tény. De hozzánk tartozott, a közös múltunk része volt. A hivatalos magyarázat szerint gazdasági okok miatt húzták le a napilapnál a rolót - tegyük fel, így történt. És a digitális archívum megsemmisítését mivel magyarázzák? Több tíz­ezer cikk és több százezer kép tűnt el a virtuális semmiben, mintha nem is léteztek volna. A pusztítás a kor tükre, aki tiszteli a sajtót, és az abban dolgozókat, ilyet nem tesz. Az elhallgattatás közepette ez a törlés gomb most mindennél beszédesebb. anita.szaraz@kelet.hu Jegyzet Csókot, s CSOK-ot! Csókszor CSŐK ez a végze­tem, szerelem a négyzeten Nézőpont Nyéki Zsolt Az időutazó gróf Én azt mondom: „A hazát szeretni, nem kell félnetek, jó lesz.” így, ezekkel az írásjelekkel. Tudom, vannak, akik in­kább így olvasnák ezt: „A hazát szeretni nem kell, félnetek jó lesz.” Alig halkultak el a honvédelem napi köszöntők, máris készülhetünk a nemzeti összetartozás méltó ünnep­lésére, s e két hét magunkba szálló töprengésében sajátos értelmet nyernek a világ dolgai. Meglendítette például méretes vonalzóját, és kormost adott a magyaroknak az Egyesült Államok 42. elnöke. A 2001-ben leköszönt Bili Clinton különös üzenetet címzett nekünk a magyar honvédelem napja előtt alig egy héttel: ha nem is hadüzenet, de épp tiszteletteljesnek sem mondha­tó. Szerinte Magyarország (ahogy Lengyelország, s a többi közép-európai nemzet) az USA-nak és a hidegháborúnak köszönheti a szabadságát. Tudjuk persze, hogy elnök- választási kampány van Nincs attól ciniku- odaat>ésafeleseugeatét>de 11,, attól meg sértő, bántó ez a SaÓb dolog, amikor szuperhatalmi gőg, tévhit, a Vllágbéke oltárára vagy nyugodtan nevezhetjük VPtPtr álr1n7öttnl hazugságnak is. Semmiféle VtfLcLL diLlUZdllUi szabadságot nem hoztak el hálát vár Gl az im- nekünk az amerikaiak, ellen­nrK7tnr ben mindig asszisztáltak, ami­^ kor elvették tőlünk a szabad akarat, döntés jogát: amikor magyarok millióit szakították el Trianonnál, amikor a kom­munista blokkba dobták hazánkat Jaltánál, és a kisujjukat sem mozdították értünk ’56-ban. S nincs attól cinikusabb (ostobább, vagy épp tudatosabb...?) dolog, amikor a világbé­ke oltárára vetett áldozattól hálát vár el az imposztor.­A sors érdekessége, hogy egyik este, épp a clintoni eszmefuttatás után került a kezembe egy molyrágta, régi könyv. A Magyar Külügyi Társaság jegyzi „Igazságot Ma­gyarországnak!” címmel, 1928-ból. Nem kisebb személyi­ség, mint Apponyi Albert gróf vezeti a szerzői bizottságot, s mintha csak ő is üzent volna az (őt időben és műveltség­ben is évszázados lemaradással követő) elnöknek: „... ma­guknak a nemzeteknek lelkét is elfogja gyakran a mások fölött való uralkodás vágya”. A tipikusan amerikai hallga­tóságának is van egy intelem ebben a könyvben: „(...) de modern népek is sokszor megittasodnak a vezetőik által reájuk erőszakolt dicsőségtől.” Megejtően tiszta üzenet, de nem jut el sem az óceán túlpartjára, sem az összezavart vén Európa szívébe. Sebaj, mindig lesz, ki lefújja a port e könyvről, s aki a hidegháborús vesztesek oldaláról felemeli a szavát a máig tartó lenézés, másodrendűség ellen. zsolt.nyek@kelet.hu- dúdolgatta hősünk mun­kahelyéről hazafelé menet. A feje még zúgott a hirtelen eldarált tanácsoktól, amikkel a frissen csatasorba állt népe­sedési biztos látta el a céges kollektívát. - Ideje belehúz­nunk, ha igénybe akarjuk venni a milliókat - mantrázta a devizahitellel terhelt au­tójának volánjánál ülve, mi­közben sokadjára tette meg a munkahelye és a másfél szobás lakótelepi lakása közti távolságot. Ahogy hazaért, indult is a mókuskerék. A felesége nekilátott a vacsora elkészítésének, ő pedig leült játszani a másfél éves kisfiúk­kal. Az asszonyból áradt is a szó: a gyerek rengeteget hisz- tizett, nem akart aludni, alig evett valamit, és egyébként is, hetek óta nem tudnak se­hová sem kimozdulni, mert a kicsi azonnal megfázik. De a férfi nem figyelt rá. - Szeret­nél testvérkéket? - cirógatta meg kedvesen kisfiát. Költői kérdésére választ persze nem várt. Hősünk lelki szemei előtt már látta, ahogy egy nagyobb lakásba költöznek I végre, ahol nem kell többé a szomszéd veszekedését hallgatni, vagy a felettük lakó fiatal pár házibulijaihoz asszisztálni. Kisvártatva asztalhoz ül­tek, s elfogyasztották szerény vacsorájukat. Megfürdették a gyereket, s amíg az asz- szony a kisfiút altatta, a férfi felidézte a népesedési biztos aprólékos, minden részlet­re kiterjedő útmutatását. Hősünk tudta: nem hibázhat. Az elkövetkező néhány perc nagyban befolyásolja család­ja jövőjét... gergely.tarnavolgyi@kelet.hu Adrienn is szívesen olvasgatja a lapot FOTÓ: SIPEKI PÉTER A sétálóutcában is olvashatják a Keletet nyíregyháza. Másfél eszten­deje már, hogy lapunk a szer­kesztőség előtt elhelyezett táblán is elérhető, nézeget­hető. Minden reggel kikerül a legfrissebb Kelet-Magyar- ország, így azok is elolvashat­ják híreinket, akik (még) nem előfizetőink. KM Jegyzet Palicz István Jegyzet Racsko Tibor Tarnavölgy Gergely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom