Kelet-Magyarország, 2017. január (74. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-26 / 22. szám
2017. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK KELET MSZPJöbb helyen is átszabná a megyeszékhely 2017-es költségvetését a Magyar Szocialista Párt nyíregyházi szervezete. A részletekről szerdán Jeszenszki András városi elnök és Aranyos Gábor, a városi elnökség tagja tájékoztatta a sajtó képviselőit. - Konstruktív módosító javaslatokkal állunk elő abban bízva, hogy elfogadják azokat. Bizonyos területek meglátásunk szerint túl-, illetve alulfinanszírozottak, ezért átcsoportosításokra van szükség. Hárommillió forinttal növelnénk a városi nagy együttesek támogatási összegét a Városkép Kft. marketingkerete terhére. Több bérlakásra lenne Szükség, hosszú a várólista, megoldást jelentene a Benczúr-iskola melletti épület lehetőségeinek kiaknázása. A kerékpáros közlekedési kultúra javítása érdekében javasoljuk, hogy a Zelk-iskola melletti sportpályán hozzunk létre egy KRESZ-tanpályát. Komoly lendületet adna az útfelújításoknak, például a külterületeken, illetve az új lakóparkoknál, ha lakossági önrész társulna az önkormányzati támogatásokhoz. A Bujtosi Városligetben emléktáblás sétány létrehozását javasoljuk - mondta el Jeszenszki András. ® Jelmezvásár Aletta és Dániel a farsangra hangolódás jegyében már nyitott szemmel járnak. fotó: sipeki Péter A márki temetőben sok magyar hősi halott alussza örök álmát „Én is keresztapja lettem egynek” FOTÓK: MAGÁNARCHÍVUM Minden katonáját hazahozta így élte meg 74 évvel ezelőtt a magyar katona a doni katasztrófát. nyíregyháza. A fényeslitkei- ek doni zarándoklata indított bennünket arra, hogy munkatársunk 1996-ban elhunyt édesapja, Galambos Béla, a 13. gyalogezred m. kir. tartalékos hadnagyának a 2. világ- háborús emlékirataiból közölt részletekkel lélekben mi is elzarándokoljunk a Don-ka- nyar poklába. Üszkös romok, halott bajtársak „1942 júniusában mentünk ki. A miskolci Gömöri pályaudvaron vagoníroztunk be. A vonaton kapta meg zászlóalj- parancsnokom, Bohus alezredes a parancsot, hogy Tininél kell áttörnünk az orosz alakulatokat. Odaérve csak füstölgő, üszkös romokat és épphogy elhantolt halott bajtársakat találtunk... Itt tapasztaltuk meg először a háború szörnyűségét. Másnap gyalogmenetben Starin, majd Növi Oszkolon át jutottunk el holtfáradtan Márkiba, ahol aztán ezredparancsnokunk, Fehér ezredes szónoklatot intézett - persze magyarul - az összegyűlt orosz asszonyokhoz. Egy református és egy görög katolikus lelkész volt kint velünk, utóbbihoz ezután hozták keresztelkedni a helyi kisgyermekeket. Én is keresztapja lettem egynek. Az oroszok a Don túlsó partjáról lövöldöztek időnként. Étkezni csak este tudtunk. A gulyáságyú csak ekkor mert kijönni az első vonalba, s ekkor kaptunk egy-egy kulacs vizet. A katonák nem igen mosakodtak, meg is tetvese- dett mindenki... Gyakran végigjártam a szakaszok bunkeréit, s biztattam a fiúkat: hat hét múlva leváltanak minket, s megyünk haza... Márkiban is kaptunk egy orosz légitámadást. Volt egy szekérnyi sebesült, akiket a hadosztály-parancsnokságra vittek orvoshoz. Én éppen akkor voltam ott a postáért. Visszatérve az enyéimhez szörnyű kép, nyerítő, sebesült lovak, a fákról csüngő tüdődarabok fogadtak. Zsebesi Béla hadapródőrmester is ekkor halt meg, éppen a feleségének írt levelet. A temetésekhez én asszisztáltam mint kántortanító. Mindenkit külön sírba tettünk, fej fával jelölve. A márki temetőben sok magyar halottunk alussza örök álmát...” Beállt a tál „November 1-jén beállt a tél. A ruházatunk, fegyverzetünk gyatra, a lőszer is kevés volt. Segédtisztként próbáltam minél több lőszert halmozni, hogy a zászlóaljnak legyen tartaléka. Volt olyan hét, hogy az oroszok naponta két-há- romszor kíséreltek meg betörni a vonalainkba. Nagyon ébernek kellett lennünk.” Erős akarattal „Három hadtesttel kellett volna kimennünk a Donhoz, de csak kettő lett belőle. A németek 200 kilométeres frontszakaszt hagytak nekünk, így nagyon ritka volt a vonalunk, s mögöttünk tartalékerő sem volt. Eljött 1943. január 12., az urivi áttörés napja, ami fordulópont volt az életünkben. A nyíregyháziak váltottak bennünket. Hiányos fegyverzettel küldték ki őket azzal, hogy tőlünk kapják a többit! Mi harminc puskát adtunk át nekik, és ennyi maradt a mi - ekkorra már erősen megritkult - zászlóaljunknak. Az oroszok pont ekkor támadtak. Szegény nyíregyháziak itt vé- reztek el, rögtön az elején! Mi szerencsénkre megkaptuk a visszavonulási parancsot, és másnap reggel indultunk gyalog a 35-45 fokos hidegben, térdig érő hóban a Dontól Ki- jev irányába. Menet közben sok megfagyott magyar katonát láttunk. Az éhesen vánszorgó katonák rongyokba, pokrócokba csavarták a lábukat. Nagy volt a nyomorúság. A visszavonuláskor a tartalékraktárakat fel kellett gyújtani, hogy ne jussanak az oroszok kezére. Erős akarat kellett, hogy végre hazatérhessünk áprilisban. Én minden katonámat hazahoztam! Itthon már várt a hadnagyi előléptetésem, a bronz és ezüst Signum Laudis meg a Tűzkereszt hadiszalagon a kardokkal. Ezeket a fiamnak adtam emlékül...” - írta Galambos Béla nyugdíjas pedagógus. km Idősb Galambos Béla (1915-1996) Balról Dalmay Árpád, Varga Éva és dr. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet ügyvezető igazgatója fotó: magánarchívum Irodalmárok emlékét őrzi a kétnyelvű tábla BEREGSZÁSZ. A magyar kultúra napja alkalmából a nyíregyházi székhelyű Beregszászért Alapítvány a kárpátaljai városban felavatta három irodalmár - Bellyei László (1910-1995) irodalomtörténész, kritikus, író, publicista, műfordító, Regő- czi Győző (1864-1945) költő, publicista és Reichard Piroska (1884-1943) költő, műfordító, kritikus közös, magyar és ukrán nyelvű emléktábláját a járási könyvtár épületén. A beregszászi születésű irodalmárok emléktáblája még 2015-ben, Bellyei László és Regőczi Győző születési, illetve halálozási évfordulójára készült, de a város engedélyének hiányában nem avathatták fel. Most a járási köz- igazgatási hivatal, valamint a járási tanács művelődési és turisztikai osztályának hozzájárulásával kerülhetett fel az emléktábla a könyvtár falára. Avatóbeszédet Dalmay Árpád, az alapítvány kuratóri- umának elnöke tartott, majd Halász Lászlóval, a művelődési és turisztikai osztályvezetőjével, valamint Varga Évával, a könyvtár vezetőjével együtt leleplezték az emléktáblát, km Az érintett települések vezetői megnézhették a pályázati notebookokat és tableteket fotó: pusztai Sándor PÁRTHÍREK: © MEGYÉNKBŐL Beköszönthet a digitális jólét Az informatikai eszközökre február 13-ától két hónapon át lehet pályázni. KISVÁRBA. - A program alapvető célja, hogy az emberek mindennapjaiba beférkőzzön a digitális tudás. A pályázat keretében a hat megyei járás 68 településén élők több mint 2400 notebookhoz és 400 tablethez juthatnak hozzá, és részt vehetnek egy 36 órás ingyenes képzésen - mondta el érdeklődésünkre dr. Solymár Károly Balázs szerdán Kisvárdán. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért felelős helyettes államtitkára kifejtette: a pályázóknak internetkapcsolattal kell rendelkezniük és el kell sajátítaniuk a digitális eszközök kezelésének alapjait. A programmal a nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül nevelő szülőket, a megváltozott munkaképességűeket, fogyatékkal élőket, a nyilvántartott álláskeresőket, a közfoglalkoztatási programban részt vevőket, a 45 év feletti munkavállalókat és az aktív időseket célozzák meg.- Kisvárda örömmel csatlakozott a programhoz; nagyon fontos, hogy a digitális írástudás a rászorulók számára is elérhető legyen. Ehhez szükségesek a notebookok és tab- letek, valamint egy olyan környezet, ahol ezek használatát meg tudják tanulni - mutatott rá Leleszi Tibor, a település polgármestere. A részletes feltételekről www.emagyarorszag.hu/pa- lyazat oldalon lehet tájékozódni. KM A gépész, aki jól tudja azt is, hogy mitől működik az ember Máté Mihály nemcsak a gáton legény, hanem akkor is, ha karját kell nyújtani. NYÍREGYHÁZA. Szakolyból indult - itt született 1955. április 17-én -, bejárta a fél világot, hogy aztán újra otthon érezhesse magát a Nyírségben. Máté Mihály gépésztechnikusnak tanult, aztán a sors a fővárosba vetette. Több cégnél is dolgozott, sőt külföldön is vállalt munkát gépész csoport- vagy épp brigádvezetőként. Aztán eljött az idő - elmúlt már harminc -, amikor azt mondta: elege van a nomád életmódból, haza szeretne jönni a családhoz. Úgy is tett. így került a Fel- ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz. Természetesen gépészként kezdte a vízügynél, amely akkoriban még meliorációval is foglalkozott. Szépen emelkedett a ranglétrán: főgépész, majd művezető lett. Igen ám, de jött a rendszerváltás, az átszervezés, viszont jó szakemberre mindig szükség volt, így Mihály 1994-ben a Műszaki Biztonsági Szolgálathoz került, ahol előbb gépészeti ügyintézőként dolgozott - közben megszerezte a gépészmérnöki diplomát is -, majd részlegvezető, 2005-ben pedig szolgálatvezető lett. Ma a Nyíri Szakaszmérnökség vezetőhelyettese. Időközben vízrendezési szakmérnöki képesítést is szerzett. Természetesen tagja a védelmi osztagnak, amelyben szintén a gépészet a szakterülete. A szakma szépségei * Mint minden szakmában, ebben is az a szép feladat, ha alkothat az ember - vallja. - Erre, szerencsére, most is lehetőség van. Legutóbb, amikor a Túr folyó vízrendezési fejlesztési munkálatai folytak, örömmel vállaltuk, hogy megtervezzük, sőt kivitelezzük két fontos vízkormányzó műtárgy gépészeti részét. A mi feladatunk továbbá a vízkárelhárítási munkákhoz szükséges eszközök, berendezések biztosítása és a védelmi gyakorlatok előkészítése. Az pedig a legtermészetesebb, hogy ár- vagy belvízi védekezés idején ott vagyunk a gáton az első vonalban, hisz mi felelünk a szivattyútelepekért, mindenféle védelmi gépért, a védelmi eszközök karbantartásáért. A százszoros véradó Máté Mihály azonban nem csak arról „ismerszik meg”, hogy precíz és megbízható a szakmájában. Rendkívülit alkotott például abban is, hogy immár több mint száz alkalommal nyújtotta a karját. Nem arról beszél általában, ez mennyire fontos, hanem elmeséli, hogy negyven évvel ezelőtt először adott vért, majd katonaként egy véradásért két nap eltávozás „járt”. Évi két eltávozásért megérte. Akkor még évi két alkalommal lehetett vért adni (általában 4,5 decilitert egyszerre), ma 56 nap elteltével ismételhet. Édesapja is sokszoros donor volt. Bár a vízügynél rendszeresen szerveznek véradást (legközelebb február 10-én lesz), Máté Mihály teljesítményét eddig meg sem tudták közelíteni.- Azt hallottam az egyik szakembertől, hogy ennyi véradásnak az energiaigénye akkora, mint amennyi egy olimpiai bajnok felkészüléséhez szükséges. km-gyl Bevetésen - középen Máté Mihály fotó: fetivizig
