Kelet-Magyarország, 2017. január (74. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-23 / 19. szám
2017. JANUÁR 23., HÉTFŐ KEQET Interjú: Mónus József világbajnok íjásszal Büszke magyarként akar elégtételt venni Mónus saját maga készíti a fegyvereket A nánási íjász a tavalyi sikerek után az új évben sem tétlenkedne, további csúcsokat döntene meg. ÍJÁSZAT. „Mónus József nyilaitól ments meg, Urunk minket” fohászkodhatnak a hajdúnánási világklasszis vetélytársai. Ám az imák rendszerint süket fülekre találnak, hiszen a Fehér Farkas becenévre hallgató tradicionális távlövő íjász - aki laptársunk, a Hajdú-bihari Napló és a Haon által szervezett Év sportolója választáson a legnépszerűbb férfi sportoló lett a megyében az elmúlt évben - sorra nyeri a rangosabbnál rangosabb megmérettetéseket. Mónus a Naplónak adott interjújában többek között betekintést engedett a felkészülés menetébe, kitért az íjkészítés hosszadalmas procedúrájára, valamint megemlékezett a tanítványai ragyogó eredményeiről. Mikor és hogyan kezdődött a karrierje? MÓNUS JÓZSEF: 2006-ban fogtam először íjat ebben az életemben, de meggyőződésem, hogy én már korábban, ezer évvel ezelőtt is harcoltam. Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra befejeztem a munkámat, elszakadtam a gazdasági világtól, ahol nagyon sikeres voltam. Itthon io ooo íjászból 9800 irigy rám, mivel csak magukért versenyeznek. Eleinte én is hasonlóan cselekedtem, önző voltam, de ezt követően megváltozott a gondolkodásmódom. A legfontosabb célom, hogy elsőségeimmel felhívjam a világ figyelmét a magyarságra, a küzdeni tudásunkra. A piros-fehér-zöld lobogó becsületéért küzdők, amit a győztes jogán megmutathatok mindenkinek. Ez azért fontos, mert elégtételt akarok venni a sérelmekért a nagy történelmi népek pillanatban a különböző nehézségek, sérülések, illetve gyötrődések, az ázás, fázás, izzadás már semmit sem számítanak. Pénzügyi szempontból mennyire megterhelő a viadalokon való részvétel? MÓNUS JÓZSEF: Nehéz kigazdálkodni az anyagi feltételeket, hiszen a versenyek költségesek, de eddig sikerült megteremtenem a lehetőséget az indulásra. Az ingemen, ruházatomon nincsenek feliratok, támogatók lógói. Nekem az érdek nélküli emberek hozzájárulása számít. Szerencsére Hajdúnánás és felett. Mindezt a magam módján, békében, barátságban, de büszke magyarként teszem. Megbocsátani lehet embereknek, koroknak, ám elfelejteni nem szabad, mennyi kárt okoztak nekünk és elődeinknek. Egy-egy viadalra miként készül fel? MÓNUS JÓZSEF: Annak érdekében, hogy minden évben legyőzzem az ellenfeleimet, valamint világrekordokat érjek el, nagyon sok dolgot teszek. Nemcsak a riválisokat kell túlszárnyalnom, hanem a Föld legnevesebb nyíl- és íjkészítőit. 20ll-ig Grózer-íjakkal versenyeztem, ám ezt követően szerencsére szétváltak útjaink, hiszen szériaeszközökkel lőni és hónapokat várni egy-egy darabra hatalmas terhet jelentett. Amióta megszakadt a kapcsolat, magamnak gyártom a fegyvereket, így nem tornyosul senkinek az érdeke előttem. Rendkívül időigényes folyamat az előállítás, egy nyíl gyakran kétéves munka eredménye. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb minőségű íjakat készítem. Mindennap ötszázszor lövök, ha versenyekre készülök, ennek a dupláját teljesítem. Egy-egy céllövő-megmérettetésre általában egy hónapig gyakoriok. Az önuralom nagyon fontos, az utolsó kísérletnél sem remeghet meg a kéz. A kiélezett szituációk alkalmával annak a sok embernek a vágyából merítek erőt, akik ismeretlenül is bíznak bennem. Az ország legtöbb pontján már hallottak rólam, számukra nem a személyem a fontos, hanem az, hogy tisztában vannak vele, akad valaki, aki a magyar zászlóért versenyez. Amikor a tiszteletedre eljátsszák a Himnuszt, sokkal erősebb leszel. Ebben a csodálatos Mónus József négyszeres világbajnok és húsz világrekord fűződik a nevéhez FOTÓK: MAGÁNARCHiVUM Debrecen városa, illetve Haj- dú-Bihar megye közgyűlése, amikor nagyon szükséges volt, azonnal a segítségemre j sietett. Hála nekik, és ezúton is köszönöm, hogy mellém ■ álltak. Elégedett a 2016-os esztendő eredményeivel? mónus József; Négy világrekord elérését terveztem, ebből hármat sikerült kipipálnom, csupán apróságok választottak el a tökéletes mérlegtől, ennek ellenére nincs bennem hiányérzet. A versenyeket egy adott napon rendezik, így az aktuális környezeti és időjárási körülményeket egyaránt le kellett küzdenem. Két tanítvány jövőjét is egyengeti. Róluk mi a véleménye? MÓNUS JÓZSEF: Ők nagyon fontosak a számomra. Azt a titkot, amely a legyőzhetetlenséghez szükséges, szeretném átadni, ezért választót- tam két fiatalt, fiamat, Mónus Lacit, valamint Prokaj Kiarát, az ifjú egri hölgyet. Eljutottak arra a szintre, hogy 2016 szeptemberében a világ legnagyobb lövésével rukkoltak elő kiélezett és kifejezetten nehéz kategóriában. Olyan eredményeket produkáltak, amelyeket szerintem harminc éven belül senki sem tud majd megdönteni. Az olimpiai stílusíj csúcsa 373 méter volt a nők között, amit Kiara 397 méterrel adott át a múltnak. Lacinak pedig 394 métert kellett túlszárnyalnia a férfi kategóriában, és ez 455 méterrel összejött. Sikerült lerakniuk a névjegyüket, elismert harcosokká váltak. Ők viszik majd tovább a célkitűzéseimet, nekik kell mindenhol győzedelmeskedniük, ami hatalmas nyomást jelent. A tavalyi év beteljesülése volt a két gyerek fantasztikus teljesítménye. Hiába van például Magyarországnak ezer világbajnoka, ha a legrangosabb szövetségénél, a World Archery rekordlistáján a magyar zászló mellett csak három név szerepel. A csúcsomat 2016 tavaszán bejegyezték, Mónus László és Prokaj Kiara eredményei pedig hamarosan bekerülnek. Feleségem is világrekorddal büszkélkedhet, ami nagy szó, ugyanis a fiam taníttatásának minden terhét a nyakába vette. Húsz alkalommal világrekordot állított fel, négyszer volt világbajnok, négyszer eurázsiai bajnoki címet szerzett, kilencszer pedig a világfesztiválon diadalmaskodott, megnyerte az Ordos-Nadamot Kínában, 653 métert lőtt Belső-Mongóliában. Melyik trófeára a legbüszkébb? MÓNUS JÓZSEF: Egyiket sem akarom kiemelni. Az eredmények egymásra épülnek, hiszen egy új csúcs a korábbiból táplálkozik. Szerencsével sosem tudtam messze lőni, mindegyik sikeremet aprólékosan megterveztem, és keményen meg is dolgoztam értük. Ha egyik rekordot a másik fölé helyezném, megcsorbítanám a fontosságukat. Köztudott rólam, hogy nem lövök kétszer ugyanazzal az íjjal, a versenyek után a győztesek falára helyezem a fegyvereimet. Az ellenlábasokkal milyen a viszonya? MÓNUS JÓZSEF: Ahhoz, hogy győztesen kerülj ki egy ütközetből, a hitednek kell a legerősebbnek lennie, valamint a riválisoknak tartaniuk kell tőled. Ha beszédbe elegyedsz az ellenfeleiddel, mindenkihez közelebb kerülsz, ami gyengíthet. Nincs semmilyen konfliktus, de akkor lehetsz a világ legjobbja, ha a vetély- társaid a legkevesebbet tudják rólad. Tisztes távolságban próbálok maradni az ellenfeleimtől, minél kevesebbet akarok megmutatni magamból, ami nehéz, hiszen rengeteg videó és fénykép készül a versenyek során. Az íjkészítők megpróbálják ellesni a praktikákat, ezzel sikertelenségüket „kiegyenesíteni”. A versenyzők száma változó, Dél-Koreában általában közel háromszázan állnak rajthoz, Törökországban akár ötszáz fő is elindulhat. Amerikában rendszerint csupán húsz-huszonöt lövő vesz részt, ennek az a magyarázata, hogy csak világcsúcstartók utaznak a tengerentúlra. Oda hiába mész, ha nem tudsz az 1940 óta jegyzett rekordlistán szereplő elképesztő lövéseknél nagyobbat produkálni a gyakorlások során is. A mezőny nagyságától függetlenül nekem mindegyik eseményre százszázalékosan fel kell készülnöm, sosem szabad a véletlenben bízni a versenyek alkalmával. Az őseinkre jellemző ruházatot szokott viselni a világeseményeken, ennek mi a magyarázata? MÓNUS JÓZSEF; Hagyomány- tisztelőnek tartom magam, nem pedig hagyományőrzőnek. A viseletem nem hiteles másolata az Árpád-kornak, ezt a stílust nem tudom tökéletesen reprodukálni, de tiszteletemet fejezem ki az öltözékemmel, a hajfonatko- ronggal és a tarsolylemezeken található motívumokkal. A ruházatom elkészítéséért egyébként a debreceni Váradi László és Váradi Kata felel. Milyen tervekkel vág neki 2017- nek? MÓNUS JÓZSEF: A programom már részben összeállt: először Norvégiában verseny- zek, majd Lengyelországban, Törökországban, Mongóliában, Olaszországban és Amerikában is megmérettetem magam, de Posta Pál barátommal, a Hagyományos Történelmi íjász Világszövetség alelnökével még átgondoljuk a stratégiát. Szerepel még egy lényeges helyszín a terveim között, viszont ezt csak közvetlenül az indulás előtt árulom el. Történelmi jellegű fegyverekkel akarok világrekordokat dönteni. Egy egyszerű faíjjal lőtt majd 400 méter a csúcs, ezt szeretném felülmúlni, valamint a 907 méter elérése ugyancsak vágyaim között szerepel. BIRÓÁDÁM naplo@naplo.hu Mónus József fiával, Lászlóval (balra) és a másik tanítványával, Prokaj Kiarával
