Kelet-Magyarország, 2017. január (74. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-03 / 2. szám

2017. JANUÁR 3., KEDD 6 Interjúrészletek 2016-ból (111.) Feladjuk az életformát Georg Spöttle fotó: sipeki Péter Amíg Brüsszel tétlenke­dik, az embercsempé­szek aratnak, virágzik a milliárdos üzlet. nyíregyháza. - Amit eddig látunk Európa vezetőitől, az a teljes behódolás, ami nagy baj, mert nem védjük határa­inkat, eddigi életünket, érték­rendünket, biztonságunkat - nyilatkozta Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő, aki a Nyíregyházi Leány- és Nőegylet Egyesület vendége­ként tartott fórumot. Előtte adott interjút a Kelet-Magyar- országnak. „Mindig nagy szerelmem volt a Közel-Kelet, megszerettem az iszlám világot, az arabokat” - nyilatkozta 2002-ben. Ma is ezt mondja? Georg spöttle: Ugyanúgy szeretem az arab világot és az iszlámot is. Óvok mindenkit attól, hogy iszlamofób legyen, mert az Allah nevében gyilko­ló terroristáknak semmi kö­zük ehhez a valláshoz. Ettől még valós veszélyt jelentenek a fanatikusok, akik azt hir- . detik: menjetek, gyilkoljatok meg minden keresztényt, foglaljátok el az országaikat. Nem válogatnak az eszkö­zökben, az Iszlám Állam azt is kijelentette: fegyverrel és asszonyaink méhén keresztül hódítják meg Európát. Sokan nézik hitetlenkedve a nyugat-európai reakciókat... Milyen erő tarthatja ezt fent? GEORG SPÖTTLE: A túlzott liberalizmus, hogy nekünk, európaiaknak kell befogadók­nak lennünk, de ez strucc­politika. A jelenlegi uniós politikai elit álláspontja az, hogy segítenünk kell ezek­nek az embereknek, de kéz a kézben együtt dolgozunk az embercsempészekkel, hisz amíg nem mondjuk ki, hogy állj, ez így nem mehet tovább, addig az embercsempészek aratnak, virágzik a milliárdos üzletág. Sokszor el sem hisszük az ag­gasztó híreket erről. GEORG SPÖTTLE: Pedig igazak. Egyes német iskolák konyhá­járól kitiltották a disznóhúst, nem állítanak fel köztéri karácsonyfákat, mert tavaly több belga és német városban megrongálták, felgyújtották a migránsok. Dániában a királyi palota előtt sincs már min­denki karácsonyfája. Teljes behódolás, ami nagy baj. Mi adjuk fel napról napra a saját gondolkodásunkat, szabadsá­gunkat, életformánkat, holott ők jönnek ide, ők kérnek segítséget tőlünk. Magyarországon él, de szolgált Irakban, Szíriában, Líbiában, Libanonban. Ilyen kalandos életút után kérdés: lesz újabb küldetés? Erősen sodródik az események sűrűjébe... GEORG SPÖTTLE: Én már nem vállalkozom több küldetésre, a civil szférában dolgozom, egy privát biztonsági céget vezetek. No, de az az igazság, hogy ki kell állnom a konti­nens biztonságáért, Magyar- országért, mert én szeretem ezt az országot, itt élek, fontosnak tartom a magyar emberek védelmét. Olyan nincs, hogy valaki ebben a kérdésben ne foglaljon állást, de ne pártpolitikai alapon tegye. A magyar kormány jó úton jár: kezdettől figyel­meztetett arra, mi történik, ha nem védjük meg Európa határait. Jó lenne, ha többen is felismernék ezt, és nem vesznénk el ebben a liberális ámokfutásban, amit Brüsszel és Merkel diktál. km-nyzs A világhírű szívsebész szavai gyógyírként hat­nak az emberi lélekre. nyírkárász. Szétszedik a nem­zetet - állította előadásában dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész, a Magyar Kultúra Lovagja Nyírkárászon. Gya- lázzák a hitét, rákényszerítik a nemek összemosását, meg­hazudtolják a történelmét, s a pártok is csak marják egymást. Pedig amikor az USA sorra vette a fő betegségcsoportok tényezőit, első helyre került a családi stressz, másodikra a munkahelyi és a harmadik lett a nemzet stressze. S csak ki­lencedik halálok a dohányzás. A professzor ezért is járja az országot, hogy gyógyírt hoz­zon a lelkeknek. Mindenhol telt ház várja, még a legeldugottabb falvakban is. DR. PAPP LAJOS; Pedig nem én vagyok a fontos, én csak a közvetítő vagyok. De egy­szerű a válasz. A teremtő Isten rezeg át ilyenkor a szavaimon, ha hagyom, hogy irányítson. S ha a jelenlévők várják a helyes szót, a szép magyar beszédet, az igét, akkor soha nincs probléma a fogalmazással. Amikor ülnek olyan emberek is a terem­ben, akik Istent - valamilyen oknál fogva - nem képesek elfogadni, kicsit nehezebb a dolgom. De azt is meg kell oldani, mert az úristen azzal bízott meg mindannyiunkat, hogy evangelizáljunk. Ki-ki a maga talentuma és képessége szerint. A talentum csupán lehetőség, a képesség több ennél. Ahogy a nyelvünk fogalmaz: a talentumot képes vagyok hasznosítani. Miért döntött úgy, hogy evange- lizálni fog? DR. PAPP LAJOS: Rádöbbentem, a média nem tudja megfele­lően közvetíteni, amit el kell mondanom. Muszáj odamen­ni az emberekhez, s elmonda­ni, hogy tenni kell magunkért, mert ezt várja el a Teremtő. Csak a Kárpát-medencében több mint 1500 településen jártam, idestova 19 éve járom az országot és a diaszpórát. Amerikában nyugattól keletig 13 helyen tartottam előadást, Kanadában úgyszintén. De nem szívesen megyek a ten­geren, de még a Kárpát-hazán túlra sem, mert itthon annyi helyen nem voltam még. El­sőként az itthon szenvedőket, az én szeretett honfitársaimat kell segítenem. Pedig nem csak köszönetét kap érte, néha még le is fasisztázzák. dr. PAPP LAJOS: Olvassanak rám egy szót, vagy egy mon­datot, ha tudnak! Minden a nyilvánosság előtt hangzik el, föl is lehet venni. De ott a pél­da: Krisztus urunkat Pilátus miért engedte megfeszíteni? Igazat mondtak róla? Engem nem feszítettek meg, csak feszegettek, amit alázattal és türelemmel elviselek. Bevallom: néha nagyon vá­gyom én már ebből a világból abba a másikba. De nem én határozom meg, hogy jöjjek, mint ahogyan a távozás sem tőlem függ. Nem szenvedek az igaztalanságtól, mert ha valaki besároz, neki is Isten előtt kell majd felelni a hamis tanúságért, a rágalmazásért. Az én dolgom a megbocsátás és a szeretet, az övé pedig az Úr előtt amúgy is tisztázódik. Hogyan látja ma a nemzettest egészségi állapotát? DR. PAPP LAJOS: Csodákat élek meg. A népünk most kezd föltámadni, apró szellemi rőzsetüzek gyúlnak, csak még nem érnek össze. Ez a nemzet végre nem a hatalomtól kap­ja az utasítást. Ha a pici kis csoportok összeérnek, akkor nagy tüzeket fog a világ látni. KM-MJ Amatörizmus és profizmus Környezete számára olykor úgy tűnik, hogy „Madár” nosztalgiával fordul a festők ikonikus Nagybányája felé. NYÍREGYHÁZA. Madarassy György Prima-díjas festőmű­vész anno Nagybányáról tette át székhelyét Magyarországra, s lelt otthonra Nyíregyházán. Itt máig jól érzi magát, ám az utóbbi időben - a közösségi oldalán megosztott fotók, gondolatok tanúsága szerint is - mintha kissé lehangolná második otthonának szellemi, kiváltképpen művészeti téren tapasztalt szárnyaszegettsége. MADARASSY GYÖRGY: Hogy most Nyíregyháza kevésbé volna a szívem csücske, mint Nagybánya? Nos, ez nem pontosan így van. Nagy­bánya talán azért helye­ződött elő­tér­be, mert az ember, amikor elért egy bizonyos kort, óhatatlanul is visszatér oda, ahonnan indult. Ez tulaj­donképpen egy természetes visszavágyódás, aminek a hátterében nálam valóban meghúzódik egy engem kissé lehangoló dolog. Az elmúlt évtizedekben ebben a városban is nagyjából megta­láltam a folytatását annak az intenzív művészeti pezs­gésnek, amit Nagybányán éltünk. Amikor eljöttem ide, Nyíregyházára, ismeretlen voltam a városban, az or­szágban, ezért mindent meg kellett tennem, hogy engem művészként megismerjenek. Ez minden energiámat lekö­tötte, s működött is néhány évvel ezelőttig. Ám egyszer csak megtorpant. A hiva­tásos képzőművészeti élet halódik, a helyét átveszi egy amatörizmus, amivel amúgy semmi bajom, csak ez, ahogy mondani szokták, egy más kávéház. Az amatőröké na­gyon szép, jó is, hogy létezik, de nem az én világom. Az enyém egy profi világ, amelyik meg gyakor­latilag nem létezik. Ön szerint milyennek kellene lennie egy profi képzőművé­szeti életnek? MADARASSY GYÖRGY: Olyan­nak, amit profik csinál­nak. Kezdve attól, hogy ki ítéli meg. Mert azt, hogy mit csinál a Madarassy György FOTÓ: SIPEKI PÉTER profi, a szakmának vagy a vá­ros szakmai elitjének a dolga megítélni. Ez nyilvánvaló, de erről soha nem beszélünk, soha nem hozzuk szóba. Most belekarattyol mindenbe mindenki - ráadásul méghoz­zá olyanok is, akiknek semmi közük sincs hozzá - és aztán ítélkeznek a képzőművészet­ről (is). Ez elég lehangoló annak fé­nyében, hogy itt évtizedek óta működik egy felsőfokú tanár-, s ezen belül képzőművészeti képzés is. Ez tehát nem egy bányászváros, hanem értelmi­séget képező kultúrszékhely... MADARASSY GYÖRGY: Nem tudom, hogy elszólás vagy tudatos fogalmazás volt a bányászváros emlegetése negatív ellenpontként, de én belekötök. Mindig el szoktam mondani azt, hogy Nagybá­nya egy 15 ezer lakosú kis bányászváros volt 1896-ban, de nem vált ötvenezres nagy­várossá Hollósiék odajötté- vel. Ugyanakkora maradt, de az odaérkezett ismert művészek körül kialakuló légkör valamit mégiscsak megmozgatott abban a kisvárosban. Persze anél­kül, hogy a nagyon kemény munkát végző bányászokat bántanám, mégsem ők voltak azok, akik megcsodálták a képzőművészeket. Pedig szá­mos csóró művész bányász családoknál volt - ahogy Bányán akkoriban mondták - elkvártélyolva, mivel ott olcsó pénzért lakhatott, s egy tál leves mindig akadt neki is. Aztán ez a „csóró művész” elment festeni, hogy hama­rosan egy országos hírű, nagy festő legyen belőle. km-gb Forró hómezó'nek tűnt a pálya Húst is kaptak, nem csak tésztát, ám a me­xikói kudarc okait a mai napig nem értik. labdarúgás. Harminc évvel ezelőtt, 1986-ban a magyar válogatott is részt vett a me­xikói világbajnokságon. A megyénkből származó Nagy Antal csapatkapitányként vett részt a rendezvényen. Sokat gondol még arra a bizo­nyos szovjetek elleni mérkőzés­re? Rémálmaiban felriad még, hogy a negyedik percben már kettő-nullra vezet az ellenfél? NAGY ANTAL: Mostanában, hogy közeledett az évfordu­ló, egyre többet emlékeztet­tek rá, amúgy álmodni már nem álmodom vele. Amióta a mai válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, gyak­ran hallani, hogy legutóbb harminc éve szerepeltek a magyarok világversenyen, így aztán nem is tudjuk kike­rülni, hogy mikor is történt mindez. Azért mégiscsak a világbajnokság a sportág legnagyobb ünnepe, és a mi­énk az utolsó magyar csapat, amely vb-résztvevő volt. % Magyarán az idő begyógyította a sebeket és megszépültek az emlékek? nagy ANTAL: Ami Mexikóban történt, azt máig nem értjük, de az oda vezető úton azért sok szép minden történt ve­lünk. A hollandok idegenbeli legyőzése, az osztrákok elleni két siker, a Hanappi-stadi- on, amely tele volt magyar szurkolóval, vagy akár Ciprus kétszeri legyőzése. Ezekről kevesen beszélnek, mert Irapuato emléke, a szovjetek elleni nulla-hat mindent elhomályosít. Ön volt annak a válogatottnak a csapatkapitánya. Valóban mondott olyat a vb előtt, hogy „világbajnokok akarunk lenni”? NAGY ANTAL: Sajtótájékoztatón vettünk részt, a játékoso­kat sorban arról kérdezték, hogy mi a cél. Már sokadszor elhangzott, hogy továbbjutni a csoportkörből, amikor az egyik újságíró közbeszólt, hogy ez túl unalmas, valaki végre mondhatna mást is. Ekkor én megjegyeztem, persze minden futballistának az az álma, hogy világbajnok legyen. Másnap úgy jelentek meg az újságok, hogy azt nyilatkoztam, világbajno­kok akarunk lenni. Később a szememre vetették, hogy túl magabiztos voltam. Mi vezetett vajon a kudarchoz? NAGY ANTAL: Három-négy összetevője van ennek. Az egyik, hogy a szakvezetőség úgy döntött, a bajnokság végét ellazsálták a játékosok, ezért szükség van egy kőke­mény felkészülésre a világ- bajnokság előtt az ausztriai magaslaton. Hóban, fagyban, miközben Mexikóban, hason­ló magasságban negyven Cel­sius feletti hőmérséklet várt ránk. Ez volt az egyik hiba. A másik, hogy azt mondták, a negyvenhat fokhoz hozzá lehet szokni, ezért edzünk meccsidőpontban, délben. Nos, kiderült, nem lehetett hozzászokni. Míg a többi csapat az árnyékban pihent, addig mi szenvedtünk a tűző napon. A szovjetek elleni meccs előtt mindenki bágyadt volt, kettős látásra panaszko­dott. Káprázott a szemünk, tiszta fehérnek tűnt minden, mintha forró hómezőn ját­szottunk volna. Nem említette az étkezést. Tényleg tésztát ettek tésztával? NAGY ANTAL: Egy fenét! Ettünk mi mindent, húst is. Amikor egyszer megint szénhidrátot kaptunk, akkor valaki meg­jegyezte a játékosok közül, most már szívesebben enne újra húst. Ebből alakulhatott ki ez a tésztasztori. km-bt TOUT Dr. Papp Latos FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM „Az én dolgom a szeretet” Nagy Antal fotó: pusztai Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom