Kelet-Magyarország, 2016. december (73. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-08 / 288. szám
2016. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK KELET Háttér 3 Nézőpont Matyasovszki ^ Névtelenek földjén Milyen különös, hogy a szegény emberek többségének általában nincs neve. Egy utcasarkon kéregetőről, egy szélvédett zugokban meghúzódó nincstelenről senki nem tudja, hogy hívják. Béla vagy Géza? Nem is nagyon érdekel senkit. De sokaknak az arcát ismerjük: újságok lapjairól, szociofotókról, rosszabb esetben a közösségi oldalakon trollkodók durva vicceiből néznek vissza ránk. Mulatságot keltenek, mint Kálmán bácsi, akinek zilált a frizurája, gyűrött az ábrázata, csálé a szemüvege. Olyan ő, amilyenek mi soha nem szeretnénk lenni. Nevetésre ingerlő. Vagy épp szánalmas - az se sokkal jobb az előzőnél. Egy fotóművész ezt úgy nevezte: pellengéren a nyomorúság. Persze másféle szegénység is létezik. Ott van például a rejtőzködő. Mert amíg akad egy szerény hajlék, néhány elnyűtt rongy, egy rakat tűzifa, addig az ember titkolja szégyenét. Addig még ember, akinek maradt egy csipetnyi önérzete. Mert hát a szegénység egy kicsit mindig gyanús. „A nyomorult talán függő, buta, lusta vagy akaratgyenge” - gyárt magyarázatot a sanda, gyanakvó világ. Pedig a nyomor az embertársak szégyene, s a közösségé, mindannyiunké, mivel máig nem tudtuk elérni, hogy Móricz, Móra és Sánta Ferenc szomorúsága soha ne térhessen vissza. A legszomorúbb az olyan nyomor, ami öröklődik. Utódról utódra száll, lerázhatatlanul. Persze, ismerem a sztorit a legkisebbik fiúról, aki gyárigazgató lett. De láttam. már elhagyott férfit, aki ipari konténerházban nevelte a lányát, elfeledett öreget, beteg kisnyugdíjast, munkahelyről kitett idősödőt, s már egyre nehezebb hinnem a mesékben a névtelenek földjén. jozsef.matyasovszki@kelet.hu Kelet kvíz Melyik falu határában találhatók Gothard, Rét, Vasvári, Riese, Luskod települések maradványai? a) Kállósemjén b) Kántorjánosi c)Laskod d) Petneháza A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kitüntetettek Josef Kogler és Fodor István ügyvezető igazgatókkal fotó: ékn, matey istván 15 év Száraz Ancsa (szerkesztő, Kelet-Magyarország, első sor j3) Varga Zsolt (értékesítési vezető, Kelet-Magyarország, hátsó sor bal szélen) 20 év Bodnár Tibor (újságíró, Kelet-Magyarország, hátsó sor b2) Erős János (terjesztési menedzser, Kelet-Magyarország, első sor bal szélen) Dr. Kovács Julianna (értékesítési vezető, Szu- perinfó, Szabolcs és Szeged, első sor j2) Lukács Barnabás (médiahirdetési felületértékesítő, Szuperinfó, első sor jobb szélen) Nívódíjasok Év értékesítője Szabolcs megyében Lukács Barnabás (médiahirdetési felületértékesítő, Szuperinfó) Kollégák köszöntése Kiadónk, a Russmedia Kft. (és jogelődje, az Inform Média Kft.) életében hosszú évek óta hagyomány, hogy minden esztendőben megköszöni a jubiláló kollégáknak az eddig végzett munkát, a kiemelkedő teljesítményeket pedig nívódíjjal ismerik el. Kedd este Debrecenben találkoztak a jubilálók és a nívódíjasok, hogy átvegyék emlékplakettjüket a cégvezetéstől. Jubilálók 10 év Pálfi Mónika (médiahirdetési felületértékesítő, Kelet-Magyarország, első sor b2) Pusztai Sándor (fotóriporter, Kelet-Magyarország - hiányzik a képről) Szentjóbi-Szabó Attila (designer, Kelet-Magyarország - hiányzik a képről) Bogi, Zsani és Réka - imádják egymást és az apukájukat is A három lányát egyedül nevelő édesapa legnagyobb félelme, hogy ki kell költözniük onnan, ahol élnek. nyíregyháza. Elnézést, egy picit késünk, mert Mikulás-ünnepség volt az iskolában - mondja a telefonban Vadászi József, és valóban: néhány perc múlva feltűnnek a járdán. Az édesapa tolja a biciklit, a kormányon nagy táska, két lány ugrándozik előtte, egy pedig mögötte: a család lassan hazaér. A Simái út egyik irodaépületében élnek. Amint belépünk, Réka, Zsanett és Bogi elkezdik bontogatni a csomagokat. Hiába szól rájuk az apukájuk, hogy vacsora előtt ne egyenek túl sok édességet, a lányok elmerülnek a csokimikulások világában. Vidáman mutatják egymásnak, kinek mit hozott a télapó, és nagy az öröm, amikor kiderül, hogy mindenki mást kapott, és meg tudják egymással osztani a táblás csokikat, cukorkákat, nápolyikat. Nem maradhatnak ott Nagyon ritka náluk ez a fajta kánaán: alig százezer forintból élnek négyen, de ami még a nélkülözésnél is jobban sújtja őket, az az anyuka hiánya. - Két éve elhagyott benSegítünk Hisznek a szén karácsonyban ízeretnénk boldog pillanatokat szerezni nekik - ehhez kérjük olvasóink segítségét fotók: racskó tibor nünket és egyik pillanatról a másikra egyedül maradtunk - meséli József.- Rám szakadt minden, azóta mosok, takarítok, főzök, tanulok a gyerekekkel, viszem-hozom őket, egyszerre kell lennem az anyukájuknak és az apukájuknak, négy órában pedig dolgozom a Startnál. - Papa nagyon jól főz - szól közbe Zsanett és a másik két lány is bólogat. - Ez az egyik legnehezebb, hogy mindig legyen étel az asztalon - folytatja az apuka.- Próbálom úgy beosztani a pénzünket, hogy mindenre jusson, de nagyon nehéz! Néha előfordul, hogy felhívom az egyik szülőt az iskolából, és kérek egy kiló kenyeret, de a legszörnyűbb az, amikor valamelyik lány szeEgyszerre kell lennem az édesanyjuknak és az édesapjuknak. VADÁSZI JÓZSEF retne vetetni velem valamit és azt kell mondanom, hogy nem lehet. Sokszor sírok útközben a biciklin és azon gondolkodom, mit tehetnék. Laktunk már több helyen, anyaotthonban is voltunk, de januárban kiégett a szoba, ahol éltünk és mindenünk odalett.- Az egyik lány osztálytársának az édesapja ajánlotta fel, hogy lakjunk itt, de ez csak ideiglenes megoldás. Amikor meglátom itt az autóját, görcsbe rándul a gyomrom, mert attól félek, hogy azért jön, mert költöznünk kell. Nyíregyházán mindenütt telt ház van, így Nagykállóba kellene mennünk, de ahhoz, hogy a lányok beérjenek az iskolába (a Bembe járnak), öt órakor kellene őket kelteni. Bérletre nincs pénzünk, így reggel és este is majdnem egy órát gyalogolunk, de legalább ezen tudunk spórolni. - Józsefnek sokat segítenek az osztálytársak szülei és az iskola igazgatója.- Sokszor kapunk ruhákat, most is azt cipeltem a táskákban - mondja. Másra viszont nem számíthat. Elza és telefonok- Állami gondozott voltam, senkim sincs, a volt párom testvéréhez szoktunk nyaranta elmenni, de itt helyben nagyon egyedül vagyunk. Pedig jó lenne néha beszélgetni, szólni valakihez - ezért is szeretem a munkámat: olyan örömmel megyek dolgozni, hogy füstöl alattam a bicikli. Egy munkahelyi baleset miatt az egyik kezem sorvad, le is vagyok százalékolva, ezért dolgozom négy órában, de nem is tudnék többet.- Tárcsás mosógépünk van, legalább egy fél nap, amíg kimosok, és ha van rá lehetőség, megfőzöm a vacsorát, mire elindulok a lányokért a suliba, és persze takarítok, pakolok - mindent elvégzek, amit itthon kell.- Papa, hová tetted a nagy csomagomat? - kérdezi Bogi, apukája pedig máris keres, kutat a táskák között. A három lány nagyon nehezen viselte, amikor az anyukájuk elhagyta őket, egy időre pszichiátriára is kerültek. Sokat javult a helyzet, de egy valami nem változott: hiányzik nekik az édesanyjuk. - Egy- seer volt itt, de a szünnapjukra sem jön el soha, nem is találkoznak. Amikor átölel valamelyikük és azt mondja, hiányzik neki az anyukája, mit mondjak?! Bogi úgy alszik el, hogy a párnája alá teszi az anyukája fényképeit, reggelente szedegetem ösz- sze a fotókat. Nagyon nehéz- mondja az apuka, a cserfes szépségek pedig lassan már velünk is foglalkoznak a csokis finomságok után. Szeretik az iskolát, a tesi mind a hármuk nagy kedvence - rögtön meg is mutatják, milyen ügyesen mennek le hídba, Zsanett pedig úgy teszi a lábát a nyakába, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Réka imádja a Jégvarázs című mese Elzáját- karácsonyra egy ilyen babát szeretne, a nővérei pedig telefont kérnének a Jézuskától. Hisznek abban, hogy létezik. De a beszélgetés végén mind a hárman kibökik: szeretnének egy otthont. Egyikük már le is rajzolta, kitették a falra. Rajta a felirat: a szeretet adja az otthon melegét. Arra kérjük olvasóinkat, hogy aki tud, segítsen szebbé tenni a család karácsonyát. Leginkább tartós élelmiszerre és ruhára, cipőre lenne szükségük - adományaikat a szerkesztőségünkben gyűjtjük, hogy december 24. előtt eljuttassuk Vadásziékhoz. Köszönjük! KM-SZA Kívánságlista Réka 8 éves, 31-es cipőt hord, Jégvará- zsos babát szeretne Zsanett 9 éves, 33-as a lába, telefont kért karácsonyra Bogi 11 éves, 36-37-es cipőt hord, ő is telefont szeretne Karácsony környékén ki- helyre kerül a pénzem, nem ■melten fontos, hogy gon- fukarkodom - mondta el ér- loljunk azokra is, akik nem deklődésünkre Dankó Dalma. engedhetik meg maguknak, - A református szeretetszol- íogy édességgel, apró ajándé- gálát karácsonyi akciójához tokkal kedveskedjenek sze- minden évben csatlakozom, etteiknek, ezért, ha tudok, ilyenkor ajándékcsomagot ámogatom őket - válaszolta készítek, ruhákat, cipőt gyűj- cérdésünkre a nyíregyházi tök a rászorulóknak - árulta (ondor Bernadett. A megye- el a komorói Fábián Sándor, izékhelyen élő Kató Krisztina Horváth István a Vöröskereszt- s igyekszik támogatni a rá- nél dolgozik, így „munkaköri izorulókat. - Ha megtehetem, kötelességének” érzi, hogy léhány száz forintot adok a segítsen másokon. - Főként izerény körülmények között tárgyi adományokat, játéko- ilőknek. Ilyenkor mindegy, kát, tartós élelmiszert teszek íogy betegekről, szegények- a dobozba. Baranyi Pál ritkán ől vagy gazdátlan állatokról adakozik. - A beteg gyerme- ran szó. - A mindennapok so- kék számára szoktam pénzt án főleg hajléktalanokkal ta- felajánlani - osztotta meg la- álkozom, s ha úgy vélem, jó púnkkal a jándi férfi, km-csa FABIAN SÁNDOR: HORVATH ISTVÁN: BARANYI PÁL: A beteg Ruhát, cipőt gyűjtök, „Munkaköri kötelessé- gyermekeknek szok- csomagot készítek. gém” az adakozás. tam pénzt felajánlani. KONDOR BERNADETT: KATÓ KRISZTINA: DANKÓ DALMA: Fő- 1 Karácsony környékén Adok néhány száz fo- ként hajléktalanoknak 1 jól jön a segítség. rintot a szegényeknek, adakozom. I Megkérdeztük Ön hogyan támogatja a segítségre szorulókat? •a Családi ereklyék Száz éve született Nyíregyházán Kállay Kristóf, akinek é' apja, Kállay Miklós hazánk miniszterelnöke volt. A cent um alkalmából emlékkiállítás nyílt a Kállay Gyűjtemé