Kelet-Magyarország, 2016. december (73. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-08 / 288. szám

2016. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK KELET Háttér 3 Nézőpont Matyasovszki ^ Névtelenek földjén Milyen különös, hogy a sze­gény emberek többségének általában nincs neve. Egy utcasarkon kéregetőről, egy szélvédett zugokban meghú­zódó nincstelenről senki nem tudja, hogy hívják. Béla vagy Géza? Nem is nagyon érdekel senkit. De sokaknak az arcát ismerjük: újságok lapjairól, szociofotókról, rosszabb esetben a közösségi oldalakon trollkodók durva vicceiből néznek vissza ránk. Mulat­ságot keltenek, mint Kálmán bácsi, akinek zilált a frizurája, gyűrött az ábrázata, csálé a szemüvege. Olyan ő, amilye­nek mi soha nem szeretnénk lenni. Nevetésre ingerlő. Vagy épp szánalmas - az se sokkal jobb az előzőnél. Egy fotóművész ezt úgy nevezte: pellengéren a nyomorúság. Persze másféle szegénység is létezik. Ott van például a rejtőzködő. Mert amíg akad egy szerény hajlék, néhány elnyűtt rongy, egy rakat tűzi­fa, addig az ember titkolja szégyenét. Addig még ember, akinek maradt egy csipetnyi önérzete. Mert hát a szegény­ség egy kicsit mindig gyanús. „A nyomorult talán függő, buta, lusta vagy akaratgyen­ge” - gyárt magyarázatot a sanda, gyanakvó világ. Pedig a nyomor az embertársak szégyene, s a közösségé, mindannyiunké, mivel máig nem tudtuk elérni, hogy Móricz, Móra és Sánta Ferenc szomorúsága soha ne térhessen vissza. A legszo­morúbb az olyan nyomor, ami öröklődik. Utódról utódra száll, lerázhatatlanul. Persze, ismerem a sztorit a legkisebbik fiúról, aki gyárigazgató lett. De láttam. már elhagyott férfit, aki ipari konténerházban nevelte a lá­nyát, elfeledett öreget, beteg kisnyugdíjast, munkahelyről kitett idősödőt, s már egyre nehezebb hinnem a mesék­ben a névtelenek földjén. jozsef.matyasovszki@kelet.hu Kelet kvíz Melyik falu határában találhatók Gothard, Rét, Vasvári, Riese, Luskod települések maradványai? a) Kállósemjén b) Kántorjánosi c)Laskod d) Petneháza A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kitüntetettek Josef Kogler és Fodor István ügyvezető igazgatókkal fotó: ékn, matey istván 15 év Száraz Ancsa (szerkesztő, Kelet-Magyarország, első sor j3) Varga Zsolt (értékesítési vezető, Kelet-Magyar­ország, hátsó sor bal szélen) 20 év Bodnár Tibor (újságíró, Kelet-Magyarország, hátsó sor b2) Erős János (terjesztési menedzser, Kelet-Ma­gyarország, első sor bal szélen) Dr. Kovács Julianna (értékesítési vezető, Szu- perinfó, Szabolcs és Szeged, első sor j2) Lukács Barnabás (médiahirdetési felületértéke­sítő, Szuperinfó, első sor jobb szélen) Nívódíjasok Év értékesítője Szabolcs megyében Lukács Barnabás (médiahirdetési felületértéke­sítő, Szuperinfó) Kollégák köszöntése Kiadónk, a Russmedia Kft. (és jogelődje, az Inform Média Kft.) életében hosszú évek óta hagyomány, hogy minden esztendőben megköszöni a jubiláló kollégáknak az eddig végzett munkát, a kiemelkedő teljesítmé­nyeket pedig nívódíjjal ismerik el. Kedd este Debrecenben találkoztak a jubilálók és a nívódíjasok, hogy átvegyék emlékplakettjü­ket a cégvezetéstől. Jubilálók 10 év Pálfi Mónika (médiahirdetési felületértékesítő, Kelet-Magyarország, első sor b2) Pusztai Sándor (fotóriporter, Kelet-Magyaror­szág - hiányzik a képről) Szentjóbi-Szabó Attila (designer, Kelet-Ma­gyarország - hiányzik a képről) Bogi, Zsani és Réka - imádják egymást és az apukájukat is A három lányát egyedül nevelő édesapa legna­gyobb félelme, hogy ki kell költözniük onnan, ahol élnek. nyíregyháza. Elnézést, egy pi­cit késünk, mert Mikulás-ün­nepség volt az iskolában - mondja a telefonban Vadászi József, és valóban: néhány perc múlva feltűnnek a jár­dán. Az édesapa tolja a bicik­lit, a kormányon nagy táska, két lány ugrándozik előtte, egy pedig mögötte: a család lassan hazaér. A Simái út egyik irodaépületében élnek. Amint belépünk, Réka, Zsanett és Bogi elkezdik bontogatni a csomagokat. Hiába szól rájuk az apukájuk, hogy vacsora előtt ne egyenek túl sok édes­séget, a lányok elmerülnek a csokimikulások világában. Vidáman mutatják egymás­nak, kinek mit hozott a télapó, és nagy az öröm, amikor kide­rül, hogy mindenki mást ka­pott, és meg tudják egymással osztani a táblás csokikat, cu­korkákat, nápolyikat. Nem maradhatnak ott Nagyon ritka náluk ez a faj­ta kánaán: alig százezer fo­rintból élnek négyen, de ami még a nélkülözésnél is jobban sújtja őket, az az anyuka hiá­nya. - Két éve elhagyott ben­Segítünk Hisznek a szén karácsonyban ízeretnénk boldog pillanatokat szerezni nekik - ehhez kérjük olvasóink segítségét fotók: racskó tibor nünket és egyik pillanatról a másikra egyedül maradtunk - meséli József.- Rám szakadt minden, azóta mosok, takarítok, fő­zök, tanulok a gyerekekkel, viszem-hozom őket, egy­szerre kell lennem az anyu­kájuknak és az apukájuknak, négy órában pedig dolgozom a Startnál. - Papa nagyon jól főz - szól közbe Zsanett és a másik két lány is bólogat. - Ez az egyik legnehezebb, hogy mindig legyen étel az aszta­lon - folytatja az apuka.- Próbálom úgy beosztani a pénzünket, hogy minden­re jusson, de nagyon nehéz! Néha előfordul, hogy felhí­vom az egyik szülőt az isko­lából, és kérek egy kiló ke­nyeret, de a legszörnyűbb az, amikor valamelyik lány sze­Egyszerre kell lennem az édesanyjuknak és az édesapjuknak. VADÁSZI JÓZSEF retne vetetni velem valamit és azt kell mondanom, hogy nem lehet. Sokszor sírok út­közben a biciklin és azon gondolkodom, mit tehetnék. Laktunk már több helyen, anyaotthonban is voltunk, de januárban kiégett a szoba, ahol éltünk és mindenünk odalett.- Az egyik lány osztálytársá­nak az édesapja ajánlotta fel, hogy lakjunk itt, de ez csak ideiglenes megoldás. Amikor meglátom itt az autóját, görcs­be rándul a gyomrom, mert attól félek, hogy azért jön, mert költöznünk kell. Nyír­egyházán mindenütt telt ház van, így Nagykállóba kellene mennünk, de ahhoz, hogy a lányok beérjenek az iskolába (a Bembe járnak), öt órakor kellene őket kelteni. Bérletre nincs pénzünk, így reggel és este is majdnem egy órát gya­logolunk, de legalább ezen tu­dunk spórolni. - Józsefnek so­kat segítenek az osztálytársak szülei és az iskola igazgatója.- Sokszor kapunk ruhákat, most is azt cipeltem a táskák­ban - mondja. Másra viszont nem számíthat. Elza és telefonok- Állami gondozott voltam, senkim sincs, a volt párom testvéréhez szoktunk nya­ranta elmenni, de itt helyben nagyon egyedül vagyunk. Pe­dig jó lenne néha beszélget­ni, szólni valakihez - ezért is szeretem a munkámat: olyan örömmel megyek dolgozni, hogy füstöl alattam a bicikli. Egy munkahelyi baleset mi­att az egyik kezem sorvad, le is vagyok százalékolva, ezért dolgozom négy órában, de nem is tudnék többet.- Tárcsás mosógépünk van, legalább egy fél nap, amíg kimosok, és ha van rá lehe­tőség, megfőzöm a vacsorát, mire elindulok a lányokért a suliba, és persze takarítok, pakolok - mindent elvégzek, amit itthon kell.- Papa, hová tetted a nagy csomagomat? - kérdezi Bogi, apukája pedig máris keres, kutat a táskák között. A há­rom lány nagyon nehezen viselte, amikor az anyukájuk elhagyta őket, egy időre pszi­chiátriára is kerültek. Sokat javult a helyzet, de egy vala­mi nem változott: hiányzik nekik az édesanyjuk. - Egy- seer volt itt, de a szünnap­jukra sem jön el soha, nem is találkoznak. Amikor átölel valamelyikük és azt mond­ja, hiányzik neki az anyuká­ja, mit mondjak?! Bogi úgy alszik el, hogy a párnája alá teszi az anyukája fényképeit, reggelente szedegetem ösz- sze a fotókat. Nagyon nehéz- mondja az apuka, a cserfes szépségek pedig lassan már velünk is foglalkoznak a cso­kis finomságok után. Szeretik az iskolát, a tesi mind a hármuk nagy kedven­ce - rögtön meg is mutatják, milyen ügyesen mennek le hídba, Zsanett pedig úgy te­szi a lábát a nyakába, mintha ez lenne a világ legtermésze­tesebb dolga. Réka imádja a Jégvarázs című mese Elzáját- karácsonyra egy ilyen babát szeretne, a nővérei pedig te­lefont kérnének a Jézuskától. Hisznek abban, hogy létezik. De a beszélgetés végén mind a hárman kibökik: szeretné­nek egy otthont. Egyikük már le is rajzolta, kitették a falra. Rajta a felirat: a szeretet adja az otthon melegét. Arra kérjük olvasóinkat, hogy aki tud, segítsen szebbé tenni a család karácsonyát. Leginkább tartós élelmiszer­re és ruhára, cipőre lenne szükségük - adományaikat a szerkesztőségünkben gyűjt­jük, hogy december 24. előtt eljuttassuk Vadásziékhoz. Köszönjük! KM-SZA Kívánságlista Réka 8 éves, 31-es cipőt hord, Jégvará- zsos babát szeretne Zsanett 9 éves, 33-as a lába, telefont kért karácsonyra Bogi 11 éves, 36-37-es cipőt hord, ő is telefont szeretne Karácsony környékén ki- helyre kerül a pénzem, nem ■melten fontos, hogy gon- fukarkodom - mondta el ér- loljunk azokra is, akik nem deklődésünkre Dankó Dalma. engedhetik meg maguknak, - A református szeretetszol- íogy édességgel, apró ajándé- gálát karácsonyi akciójához tokkal kedveskedjenek sze- minden évben csatlakozom, etteiknek, ezért, ha tudok, ilyenkor ajándékcsomagot ámogatom őket - válaszolta készítek, ruhákat, cipőt gyűj- cérdésünkre a nyíregyházi tök a rászorulóknak - árulta (ondor Bernadett. A megye- el a komorói Fábián Sándor, izékhelyen élő Kató Krisztina Horváth István a Vöröskereszt- s igyekszik támogatni a rá- nél dolgozik, így „munkaköri izorulókat. - Ha megtehetem, kötelességének” érzi, hogy léhány száz forintot adok a segítsen másokon. - Főként izerény körülmények között tárgyi adományokat, játéko- ilőknek. Ilyenkor mindegy, kát, tartós élelmiszert teszek íogy betegekről, szegények- a dobozba. Baranyi Pál ritkán ől vagy gazdátlan állatokról adakozik. - A beteg gyerme- ran szó. - A mindennapok so- kék számára szoktam pénzt án főleg hajléktalanokkal ta- felajánlani - osztotta meg la- álkozom, s ha úgy vélem, jó púnkkal a jándi férfi, km-csa FABIAN SÁNDOR: HORVATH ISTVÁN: BARANYI PÁL: A beteg Ruhát, cipőt gyűjtök, „Munkaköri kötelessé- gyermekeknek szok- csomagot készítek. gém” az adakozás. tam pénzt felajánlani. KONDOR BERNADETT: KATÓ KRISZTINA: DANKÓ DALMA: Fő- 1 Karácsony környékén Adok néhány száz fo- ként hajléktalanoknak 1 jól jön a segítség. rintot a szegényeknek, adakozom. I Megkérdeztük Ön hogyan támogatja a segítségre szorulókat? •a Családi ereklyék Száz éve született Nyíregyházán Kállay Kristóf, akinek é' apja, Kállay Miklós hazánk miniszterelnöke volt. A cent um alkalmából emlékkiállítás nyílt a Kállay Gyűjtemé

Next

/
Oldalképek
Tartalom