Kelet-Magyarország, 2016. december (73. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-29 / 305. szám

8 Horgász, vadász 2016. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK KÉST Mi lehet vajon a Jándon látott gímtróf ea titka? SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG. Az ősszel Jándon megrende­zett trófeamustrán kicsiknek és nagyoknak is feltűnt egy olyan agancs, amelynek az egyik ágát valószínűleg egy lövedék lyukasztotta át. Próbáltuk megtalálni azt a vadászt, aki ezt a trófeát ki­állította, de sajnos eddig nem találtunk a nyomára. A trófea­mustrán tíznél több vadász- társaság vett részt, és bár több szervezetnél érdeklődtünk, sehol sem tudták megmonda­ni, vajon ki ejthette el. Pedig nagyon kíváncsiak lennénk arra, vajon már ilyen állapot­ban ejtette el a vadász, vagy az ő első lövése az agancsot találta el és utána jött még csak a halálos lövés. Örömmel meghallgatnánk a vadászat körülményeit, ezért reménykedünk abban, hogy a trófea tulajdonosa is olvassa ezeket a sorokat, s megkeresi majd M. Magyar László kollé­gánkat a 06-20/480-l693-as telefonszámon. km A fiatalok is érdeklődve nézték Jándon, vajon mitől keletkezett a lyuk a gímszarvas agancsán archív fotók: m. magyar László Változatlan árakon 2017-ben is Többször írtuk már lapunkban, hogy a horgászjegyek ára nem változik meg 2017-ben. Emlékeztetőül íme néhány jegyár. Császárszállás: felnőtt éves: 30 ezer forint felnőtt éves éjjel-nappal: 40 ezer forint felnőtt éves 63 éve felett, 2 hor­gász-készséggel: 25 ezer forint felnőtt éves 63 év felett, 2 horgász­készséggel (É-N): 33 ezer forint felnőtt napi: 2 ezer forint felnőtt éjszakai: 3 ezer forint felnőtt heti: 10 ezer forint ifjúsági éves: 15 ezer forint ifjúsági napi: 1 ezer forint ifjúsági heti: 5 ezer forint Oláhréti tápcsatorna: felnőtt éves: 6 ezer forint felnőtt napi: 600 forint Halásztanyai csatorna: felnőtt éves: 5 ezer forint felnőtt napi: 600 forint ifjúsági éves: 3 ezer forint ifjúsági napi: 500 forint Tisza felnőtt éves: 18 ezer forint 65 év felett férfiak, 2 horgász-kész­séggel: 14 ezer forint felnőtt napi, 2 horgász-készséggel: 1 ezer forint ifjúsági és nők éves, 2 hor­gász-készséggel: 14 ezer forint (eddig ez nem volt) rekreációs halász területi éves jegy (3 db szélvarsa): 33 ezer forint emelőhálós, 16 négyzetméternél nem nagyobb: 25 ezer forint Holt-Számos: felnőtt éves: 30 ezer forint 63 év felett, 2 horgász-készséggel: 23 ezer forint felnőtt napi: 2 ezer forint ifjúsági éves/63 év felett, 1 bot: 12 ezer forint Mátyus, Rózsás-holtág: felnőtt éves: 5 ezer forint Keleti-főcsatorna: felnőtt éves (csak partról): 15 ezer forint felnőtt éves (partról és csónak­ból): 18 ezer forint felnőtt éves 63 év felett, 2 hor­gász-készséggel, csak partról: 12 ezer forint felnőtt éves 63 év felett, 2 horgász-készséggel (partról és csónakból): 15 ezer forint Az Oláhréti tápcsatornánál A vaddisznók mellett szarvasok is a terítéken VÁSÁROSNAMÉNY, JÁND. Az el­múlt hetekben szinte min­den szombatra jutott egy-egy vaddisznóhajtás a vásárosna- ményi székhelyű Beregi Tisza Vadásztársaság szervezésé­ben, s minden alkalommal volt mit lefényképezni a va­dászat befejezése után. Szabó József, a vadásztársaság elnö­ke tájékoztatta lapunkat a de­cember 17-én megrendezett vaddisznó terelővadászatról is. A vadászat utolsó esemé­nyei már a vadásztársaság jándi vadászházához kötőd­nek, a vadászok ott készítet­ték el ugyanis a terítéket. A vadászatot vezetők értéke­lésükben elmondták, ismét jól sikerült a hajtás, hiszen terítékre került 20 darab vad­disznó és 4 darab gímszarvas tarvad. km A teríték a jándi vadászház udvarán fotó: vadásztársaság Múzeumban a nagyvilág állatai A múzeumban sok információval lesznek gazdagabbak a fiatalok is archív fotó: zsoldos Barnabás Lesz folytatás, hiszen jelentős anyag van még feldolgozatlanul. vásárosnamény. Ötven évvel az I97l-es budapesti vadásza­ti világkiállítás után, 2021-ben ismét hazánk ad majd otthont ennek a nagyszabású rendez­vénynek. A főváros mellett azonban jelentős szerep jut majd a vidéken található va­dászati múzeumoknak is, így a Keszthely-Hatvan-Vásáros- namény „tengely” minden bizonnyal gyakran szerepel majd abban az évben a híra­dásokban. Az ártér volt a játszótér Több olvasónk is felkaphatja a fejét: vadászati múzeum a Bereg fővárosában? Igen. S mivel leginkább csak a szak­mabeliek ismerik, megkértük Kiss B. Zoltánt, a kiállítás szel­lemi atyját és létrehozóját, elevenítse fel a megalakulás körülményeit. A Felső-Tisza-vidéki Vadgazdák Szövetségének elnöke először is a gyermek­korát idézte fel, hogy meg­érthessük a benne kialakult gyűjtőszenvedélyt.- Nagyvarsányban olyan utcában nőttem fel, ami az ártérre vezetett, s nekünk, gyermekeknek szinte az volt a játszóterünk. Nagyon ér­dekelt a természet, szinte minden lenyűgözött, amit ott találtam. Bogarakat gyűj­töttem, leveleket préseltem, figyelgettem a fiókákat és etettem is őket. Akkor még nem tudhattam, hogy geneti­Ahogyjönfel a nap, egyre több madár és vadállat hangja szól. KISS B. ZOLTÁN kailag, anyai ágon mindez be­lém lehetett kódolva, hiszen nagyapám és a nagybátyám - mindketten a Kajdi József nevet viselték - vadászok vol­tak. Ahogy nagyobb lettem, sokszor elvittek magukkal. Részt vettem hajtásokon is, mindig mentem, amikor volt rá lehetőségem. Később még egy vadászkutya boldog tu­lajdonosa is lehettem. Az első és utolsó lövés Nem sokan mondhatják el magukról, hogy hamarabb megszerezték a vadászenge­délyt, mint az érettségi bi­zonyítványt. Kiss B. Zoltán e kevesek közé tartozik. Pár­huzamosan készült mindkét megmérettetésre, s először a vadászvizsgát tette le. Máig őrzi az első vadászengedé­lyét, amit éppen nagybátyja állított ki 1978. május 2-án. Óvja, félti még ma is az első fegyverét, az egycsövű, egylövetű orosz IZS puskát, hiszen még fontos szerep vár rá: vadászként ezzel szeret­né majd leadni az utolsó lö­vést, hogy elmondhassa: vele kezdte, s vele fejezte be a va­dászatot.- Kezdetben csak trófeákat és koponyákat gyűjtöttem, majd készültek nyakprepará­tumok, majd teljes testalakot kaptak az általam elejtett álla­tok, de akkor még sejtelmem sem volt, mi lesz a sorsuk - folytatta Kiss B. Zoltán. - Mi­kor Hatvanban kialakították a Nemzeti Vadászati Múze­umot, felvetődött bennem, létében alakítottuk ki ezt a múzeumot. A látogatót a kiállító helyiségben sötét­ség fogadja, s részese lehet annak, ahogy jön fel a nap, egyre több madár és vadál­lat - többek között oroszlán, kafferbivaly - hangját hallja. Végül az egész helyiség fény­be borul, s meg lehet alapo­sabban nézni a vadakat. A látogatók iPaden keresztül tájékozódhatnak a múzeum­hogy felajánlom az állatokat az ottani gyűjteménynek, de aztán arra gondoltam, le­gyen itt Vásárosnaményban egy olyan kiállítás, amely természetes környezetben, interaktív módon, hang- és fényeffektusok felhasználá­sával mutatja be a nagyvilág - Afrika, Ázsia, Kanada, Euró­pa valamint a szűkebb haza, Bereg élővilágát. ban elhelyezett vadak előfor­dulásáról, élőhelyeiről, a vad elejtésének körülményeiről olyan formában, hogy a láto­gatók - különösen a gyerme­kek - betekintést kapjanak a vad és a vadász kapcsolatába. Mivel jelentős anyagom van még feldolgozatlanul, az épü­let egy újabb szárnyába másik kiállítást tervezek, azonban annak a koncepcióját még ki kell dolgozni - tette hozzá be­fejezésül Kiss B. Zoltán. m. magyar László laszlo.magyar@kelet.hu Egy újabb kiállítás tervei- A régi dohánybeváltó épü­Már magasan lóg az abrakostarisznya A magyar horgász ak­kor megy süllőre, mikor nem eszik a ponty, al­szik a kárász, nem rabol a balin. NYÍREGYHÁZA. Ha azt mond­juk, hogy a harcsa a hazai vi­zek királya, akkor a királynői korona mindenképpen a sül­lőé. Talán az egyetlen olyan halunk, amit az is elcsipeget a tányérról, aki egyébként ki nem állhatja a halat. Ilyenek is vannak. Áz egyik azért nem szereti, mert túl szálkás, a másik azért, mert túl halízű, a harmadik azért, mert túl zsí­ros - a süllőre egyik se igaz. Minden nagyobb folyóban Örül is a horgász, mikor a horgára akad, ámbár a ma­gyar nem kifejezetten sül­lőhorgász. Arra általában csak akkor megy, mikor nem eszik a ponty, alszik a kárász, nem rabol a balin. Ez némiképp érthető is, hi­szen süllőből jóval kevesebb van, mint mondjuk pontyból, keszegből, bár a folyókra ez nem is biztos, hogy igaz. A süllő, vagy ahogy a ki­lón felüli példányokat hív­ják, a fogas, nálunk csaknem minden nagyobb folyónk- ban, továbbá a Balatonban és termetesebb tavainkban otthonos. A sebes sodró kis folyókat viszont mindenütt kerüli. A Balatonban, amely­nek legnemesebb és európai hírűvé vált hala homokos és A szerző egy balinnal a Túr partján köves helyeken, rendszerint mélyebb vízben tartózkodik, a folyóinkban pedig általá­ban a természetes, vagy művi akadályok, bedőlt fák, meder­törések, hidak, sarkantyúk lötyögő vizeiben. És hát a kö­vezések mentén, a szélviz és a sodrás találkozásánál. Az isza­pos részeket azonban kerüli. Igazi ragadozóhal A fogassüllő életmódját Herman Ottó úgy jellem­zi, mint igazi ragadozóhal, amely a folyókban mindenre ráveti magát, amit legyőzhet; még saját faját sem kímélvén meg, elnyeli az apróbb vízi vadat, a vízi patkányt, szóval mindent, ami él és mozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Éppen a táplálékban való telhetetlensége hozza magával, hogy a folyóban élőnek nem olyan tiszta ízű a húsa, mint a Balaton főhaláé, mely túlnyomóan sugár kar­dossal, gardával és küszfajok- kal táplálkozik. De felvesz mást is, például a dévért, megeszi az ujjnyi vastag festőkagylót, továbbá a nagyobb vízi rovarokat is. De azért neki is megvannak az ellenségei. Milliméteres korában például a haltetű, fél centis porontyként pedig pont a garda, amit felnőve meg ő pusztít előszeretettel. Áprilisban, jó időben már március végén is ívik, ami­ben úgy segíthetünk neki, hogy gallyakból, vízinövé­nyekből ívófészkeket készí­tünk. Ezekre előszeretettel lerakja az ikráit, s általában a kelés is eredményesebb, mint a természetes helyeken. Műcsalival élvezetesebb Báró Szurmay Sándor így ír róluk: „Fogásuk főkép ősszel eredményes, amidőn az éj­jeli fagyok beálltával az apró halnépség már téli szállásai­ra elbúvik, amidőn a süllő és csuka abrakostarisznyája már magasabban lóg. Egész apró halacskával vagy nagy cso­móban feltűzött gilisztával, mégpedig úszóval ellátott egyszerű horoggal, melyet félviz mélységre eresztünk és engedünk a part mellett úszni az árral. Kis szél mellett vagy bukdácsoló vízben sikere­sebb a horgászat, mert a csali folytonos mozgása jobban in- gerli a halat harapásra. Előbb csak az alsó végét fogja meg és lassan lehúzza azt egy-két arasznyira. Ott megáll rövid időre és nyeleget. A harapás e kezdő stádiumában nem sza­bad zavarni a halat, mert üres horgot húznánk ki. Várni kell, míg újból elindul és lenyelés után lejjebb viszi az úszót. Ekkor bevághatunk és kihúz­hatjuk.” Szurmay báró szerint a süllő fogása műcsalival, or­sósforgóval (villantóval) még élvezetesebb, ha a víz men­tén cserkelve felkeressük őket, s nem várjuk meg egy helyben, amíg odajönnek a csalihoz. Sokan vagyunk, akik ugyanígy vélekednek. BALOGH GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom