Kelet-Magyarország, 2016. december (73. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-19 / 297. szám

2016. DECEMBER 19., HÉTFŐ KELET MAOVAAORSZiO Üzenet Nyári József Istvánná máriapócsi olvasónktól: Ha találkozom valakivel, sose érzem magam felsőbbrendűnek. A szívem mélyéből legyek képes becsülni az előttem álló embert! ABRAMS DOUGLAS A nap előfizetője Nekem így tetszik a Kelet-Magyarország NYÍREGYHÁZA. Több mint fél évszázada előfizetője már la­punknak a Nyíregyházán élő Tóth Imre, aki februárban töl­ti be a 88. életévét.- Reggel korán megérkezik az újság. Először csak átné­zem, majd odaadom a fele­ségemnek. Nyugdíjas vagyok 1990 óta, van időm mindent figyelmesen elolvasni, tulaj­donképpen minden érdekel. Nem tagadom, először mindig a gyászoldallal kezdem - me­sélte olvasási szokásairól Tóth Imre, aki matematika-fizika szakos tanárként dolgozott, valamint megyei szakfelügye­lő is volt. Mint kiderült, egy­szer, még 1985-ben az egyik cikkünknek ő volt a főszerep­lője, ugyanis néhai kollégánk, Páll Géza abból az alkalomból mutatta be a lapban, hogy megkapta az oktatási terüle­ten dolgozók legrangosabb kitüntetését, az Apáczai-díjat.- Szeretem olvasgatni a spor­tot is. Egykoron sokat jártam a Szpari meccseire, ma már csak IMCIX 1 ItEKX I Tóth Imre fotó: pusztai Sándor itthonról szurkolok a csapat­nak. Jó időben a sóstói kis ker­temet gondozom Éva lányom segítségével, éppen ezért na­gyon örülök a Kiskert oldal jó tanácsainak. A feleségem az újságban olvasott recepteket szokta kipróbálni. Nekem így tetszik a Kelet-Magyarország, ahogyan van - mondta Imre bácsi, s még elárulta: kará­csonyra hazajön a Budapesten élő két dédunokája, így újra együtt lesz a család. KM Leveleinkből Érdemes jót tenni! Szeretnék köszönetét mon­dani a kéki Rétközi Vadász- társaság két tagjának azért, mert ágyban fekvő 90 éves férjemnek (akivel 61 éve kö­töttünk házasságot) lehetővé tették, hogy kedves gépkocsi­jától, egy 28 éves Moszkvics­tól elbúcsúzhasson. Különös együttérzést tanúsítottak egy olyan beteg ember iránt, aki eddig nem akarta eladni szeretett segítőtársát. Kerekes Zoltán vadőr és Poór Imre betegen beültették a lejárt műszakival rendelkező gépkocsijába, és egy kevés­bé forgalmas helyen (kint a határban, a földutakon), a rendőrség tudtával köruta­zással elbúcsúztatták kedves járművétől. Köszönöm a két jólelkű embernek ezt az önzetlen tettet. Köszönöm Kerekes Zoltánné és Buszlai Tiborné szociális gondozónk­nak is a támogatást. Magam és beteg férjem nevében ne­kik, családjaiknak jó egészsé­get és sok szerencsét kívánok a következő évre! LIPPAIGUSZTÁVNÉ, KÉK Olvasóink írják Hogy szép legyen a karácsony Az adventi időszak, a kará- csonyvárás beköszöntével sajnos a trükkös tolvajok, besurranó bűnözők is mun­kához látnak. Ha idegenek csengetnek be és valakit keresnek vagy szolgáltatást ajánlanak, ne engedjük be őket a lakásba! A hivatalos személyektől is kérjük el az igazolványukat! Ha ismeret­len, lakóknak vélt szemé­lyeket látunk csomagokkal (doboz, bőrönd, nagy táska, televízió, képek, bútorok stb.) közlekedni lakóházban, figyeljük meg, hogy melyik lakásból jöttek ki. Próbáljuk megjegyezni személyleírá­sukat! Nem győzzük eleget hangsúlyozni: amennyiben elutazunk hosszabb idő­re, kérjük meg barátunkat vagy ismerősünket, esetleg a helyi polgárőr-egyesület vezetőjét, hogy ürítsék ki a postaládát, illetve járőröz- zenek arra gyakrabban. A betörőknek ne tűnjön fel az üres lakás! A karácsonyi forgatag a zsebesek fő iránya a lopások szempontjából. Pénzünket, bankkártyánkat ne mutogassuk feltűnően, ha vásárolunk! Tegyük olyan helyre, hogy illetéktelenek ne férjenek hozzá, olyan helyen tartsuk, hogy azon­nal észleljük, ha a zsebes meg akarja szerezni pén­zünket! Ha ilyesmit tapasz­talnak, jelezzék rendőrnek, polgárőrnek. Ne felejtsük: a bűncselekmények és a károk többsége megelőzhető, ha odafigyelünk magunkra, má­sokra, hogy szebb és nyugod­Az ünnepléskor számba vettük az ez évben végzett munkánkat FOTÓ: ERDÉLYI TAMÁS Generációk ünnepeltek A nyíregyházi Dialóg Nyug­díjas Egyesület generációs ünnepséget rendezett a városi önkormányzat segít­ségével. Eljött közénk dr. Ulrich Attila alpolgármester, Dóró Erika főtanácsadó és dr. Hudákné Fábián Nóra tanárnő is, aki az elmúlt évben sok jó tanáccsal látott el bennünket. Most a Korona Hotel vendégei lehettünk, gyönyörű környezetben, több mint százan. Velünk ünnepeltek a Bem József Ál­talános Iskola 3/A osztályos tanulói, tanáraik és a szülői munkaközösség tagjai. Ün­nepi köszöntőjük szívet me­lengető betlehemi játék volt, melynek előadása könnyeket csalt idős tagjaink szemébe. Jólestek alpolgármester úr biztató szavai. A kör nálunk is bezárult, mint az adven­ti koszorú, az ünneplés mellett számba vettük az év során végzett munkáinkat. Köszönjük mindazoknak, akiknek részük volt a szerve­zésben, a finom vacsorát, a nótázással jó hangulatot te­remtve, amely felejthetetlen, emlékezetes kikapcsolódást nyújtott. KARDOS LÁSZLÓNÉ, ELNÖK tabb legyen a karácsonyunk és napjaink egésze. Áldott ünnepeket kívánok minden­kinek! SZABÓ LAJOS Hála és köszönet a gyógyítóknak Közel egy évtizede rendsze­res (kéthavonta visszajáró) betege vagyok a Jósa András Oktatókórház neurológiai osztályának. Egy gyógyítha­tatlan, de megfelelő infúzi­ós kezeléssel elfogadható szinten tartható autoimmun betegségem van. Ez idő alatt volt alkalmam megismerni az ott dolgozók feszített munkatempóját, túlter­heltségét. Hisz sajnos sok a beteg, kevés az orvos, nővér. Ennek ellenére is igyekez­nek maximálisan teljesíteni, lelkiismeretesen ellátni mun­kájukat. Ezúton szeretném hálámat és köszönetemet kifejezni dr. Diószeghy Péter főorvos úrnak, dr. Bodnár Ilona főorvosnőnek, az osz­tály valamennyi orvosának, nővérének és adminisztra­tív dolgozójának. Kívánok továbbra is erőt, egészséget és munkájuk méltó anyagi elismerését. T. ISTVÁNNÉ, NYÍREGYHÁZA Lengyel karácsonyi est ünnepi ostyatöréssel Vendégsorok Elbúcsúztatták kedves járművétől FOTÓ:OLVASÓNKTÓL NYÍREGYHÁZA. Egy esemé­nyekben gazdag év után ismét együtt ünnepelt de­cember 9-én a Nyíregyhá­zi Egyetem ebédlőjében - a hagyományos ostyatöréssel egybekötött lengyel karácso­nyi esten - a nyíregyházi Len­gyel-Magyar Baráti Társaság, a lengyel önkormányzat és a vendégeink. A rendezvényen testvérvá­rosunk, Rzeszów polgármes­terének feleségét, Aleksandra Ferencet már régi jó barátként üdvözölhettük. A lengyel karácsonyi han­gulathoz a Nyíregyházi Len­gyel-Magyar Dalárda kolen- dákat (lengyel karácsonyi énekeket) adott elő, majd csodálatos verseket hallgat­hattunk. Műsort adtak a Sza­bolcs Táncegyüttes tagjai, majd a Lengyelországból ér­kezett Wysoczanie népi zene­kar hangjaira a karácsonyeste egy fergeteges mulatsággá alakult, amelyben volt közös éneklés és tánctanulás a rög­tönzött táncházban. BÁRKÁNYIWIESLAWA Angyal Sándor Ajándék a fa alatt Advent, a 4. évszázad óta „az Úr eljövetele” kifejezést takar­ja. Ennyi idő alatt a szokások is sokat változtak. Napjainkban ekkor tapasztalhatjuk az esztendő legnagyobb vásárlási lá­zát, mintha a legtöbb ember ilyenkor akarná bepótolni, amit év közben elmulasztott. Olvasom valahol, hogy az egyik angol anyuka félmillió fontot költött három gyermeke kará­csonyi ajándékára - fejenként nyolcvan darabra - s amikor lerakta a feldíszített fenyőfa alá, annak csak a csúcsa látszott ki. Nyilván ennek az angol anyukának tellett ilyen drága költekezésre, nem úgy, mint az én korosztályomnak valaha, gyermekkorában. Sokan emlékeznek még a háborús évekre, amikor pengőből s a harcok Aleksandra Ferenc és Mussó László képviselő közösen szelik meg az ünnepi tortát fotó: olvasónktól Egy kilogramm liszt is lehet segítség Nem az ajándékok adják meg a kará­csony igazi hangu­latát, hanem a sze­retet, a ragaszkodás egymáshoz. Van, aki az év minden napján találkozik a nincstelenség borzal­maival. nyíregyháza. Ilyenkor sok em­bernek, családnak azon fő a feje, hogy kit, hogyan, milyen ajándékkal, főleg milyen ér­tékűvel lepjen meg karácsony­kor. Nagyon sokan rettegnek attól, hogy talán a legszük­ségesebb élelmiszer sem lesz a család asztalán. A segély- szervezetek is nagy gondban vannak, hogy legaíább a leg­egyszerűbb dolgokkal, ruha, élglem formájában tudjanak segíteni a rászorulókon. En­nek érdekében szerveznek gyűjtőakciókat különböző for­mában. Aki tud és akar is segí­teni, szíve szerint tesz eleget a nemes felhívásnak. Sajnos a segítségre szorulók az év minden napján találkoznak a nincstelenség borzalmaival. Pléd a karitásznak Valószínű, azok az emberek érzik át az adakozás fontos­ságát, akik jó maguk is szű­kösen élnek, vagy korábban hasonló körülmények között nevelkedtek. Nagyon találó a jelmondat, „egy kiló liszt is segítség”. Ha elgondolko­dunk ezen, eszünkbe kellene jutnia, hogy hetente, naponta egy vásárlás során hányszor veszünk többször is egy kiló liszt áráért olyan tárgyakat, amelyekre nem feltétlenül van szükségünk. Én magam olyan szegény sorsú család­ban nőttem fel, ahol nagyon elkelt a hasonló segítség. Ép­pen ezért, ha tehetem, eleget Szívem sze­rint teszek eleget mindenkor a felhívásoknak. H.L. teszek a felhívásnak, nem egy kilogramm liszt erejéig. Egy pár évvel ezelőtt, kará­csony előtt úgy gondoltam, vásárolok öt plédet és áta­dom a karitásznak. Az eladót arra kértem, tegye azokat egy nagy zsákba. Értetlenül né­zett rám. Elmondtam, mi a célom. Tovább nem kérdezett semmit. Elővett még egyet, és azt mondta, „ezt az én ne­vemben adja át”. Ez gyakran eszembe jut. Sokszor még a tehetősek is azon morfon­díroznak, hogyan, mit, mi­ként segítsenek. Lehetőség van minden szerveződés nél­kül is. Csak akarni kell. H. L után forintból alig akadt valami karácsonyra, ezért leg­feljebb a cserevilágtól, a pesti piacokról remélhettünk némi kopott játékot. Mostanság viszont, bár európai mércével nem állunk az országok gazdasági élbo­lyában, idehaza is tapasztalni a szokatlanul népes vásárlói tömeget az áruházakban. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar családok jó részé­nél is közbeszól a szükség, csak a nagyon szerencsések vagy az ügyesen alkalmazkodók, sündörgők engedhetik meg maguknak a feltűnő karácsonyi költekezést. Azért a legtöbb családnál valamennyi jut élelemre, ajándékra vagy a közösség által adományozott tűzifára. Egy piackutatás kimutatta például, hogy karácsonyi ajándékra nálunk átla­gosan 40 ezer forintot költenek el a családok. Ebben benne vannak a tehetősebbek meg a fele lakosság is, akik csupán 25 ezer forintnál kevesebbet képesek kiadni gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Vannak tehetősebbek számosán, akik ilyenkor is összeszorítják a markukat, nem költekeznek, mondván, karácsony után is jönnek a hétköznapok. Ők máskor is így élnek, nem csak karácsonykor, s van közöttük jó néhány, aki eközben sorban áll az ingyen ebédosztáskor. Az viszont kedvező változás, hogy hitelt ünnepi ajándéko­zásra a népességünk csupán 4 százaléka vesz fel a pénzin­tézeteknél, nem adósítja el magát felelőtlenül. Van tartozá­suk e nélkül is temérdek, csak győzzék sárga csekkel... sandor.angyal@kelet.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom