Kelet-Magyarország, 2016. november (73. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-04 / 259. szám

2016. NOVEMBER 4„ PÉNTEK mir Egy nap krónikája: 1956. november 4. Hajnali 4 órakor általános szovjet támadás indul Budapest, a nagyobb városok ás a fontosabb katonai objektumok ellen. ________________________ Budapestet Kuzma Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadja. A főváros védői felveszik velük a harcot. A támadásról, annak megindulásakor Király Béla tesz jelentést telefonon a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének. 5 óra 20 perckor Nagy Imre rádióbeszédet mond: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy meg- döntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” ______ 5 óra 5 perckor a szolnoki rádió hullámhosszán közlemény hangzik el, amely sze­rint Nagy Imre kormányának volt minisztereiből megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom ellen. Később Kádár már miniszterelnök­ként olvassa fel kormánya felhívását és névsorát. ___________________ 7 óra 57 perckor Háy Gyula író és felesége, Éva azTrószövetség nevében a szellemi élet vezetőihez fordul segítségért: ..Segítsetek Magyarországon! ...Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!” 8 óra 7 perckor a rádió adása zene közben megszakadt. Reggel 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik: Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán (az MSZMP Intéző Bizott­ságának tagjai), valamint Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán és családtag- jaik. Összesen negyvenhárom személy kap menedékjogot. ______________- Nagy Imre és Donáth Ferenc távozása után a parlamentben maradiakhoz csatlakozik Bibó István, valamint Mindszenty bíboros, aki átmegy az amerikai kö­vetségre, és menedékjogot kap. Bibó mint a törvényes magyar kormány egyetlen, a Parlamentben maradt képviselője kiáltványt fogalmaz, mely így végződik: „Kérem a nagyhatalmakat és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését a leigázott nemzetek szabadsága érdekében...lsten óvja Magyarországot".____________- A túlerő láttán a Nagy Imre-kormány és a katonai vezetés nem kísérli meg a fegyveres ellenállást. A szovjet csapatok a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverzik. Vidéken több helyen komolyabb ellenállás bontakozik ki, amelybe katonai egységek is bekapcsolódnak. _____________________- Soldatic jugoszláv nagykövet közli Nagy Imrével Tito és Rankovic üzenetét, hogy híveivel együtt ismerje el a Kádár-kormányt. Az MSZMP Intéző Bizottságá­nak a követségen tartózkodó öt tagja ezt egyhangúlag elutasítja. A szovjet tankok leverték a forradalmat fotó: internet tuzsér. A tuzséri rendezvé­nyen jelen volt Wittner Má­ria, aki maga is részese volt a forradalmi eseményeknek, majd később elszenvedője a kegyetlen szovjet megtorlás­nak. Olyan pontossággal em­lékezett vissza a részletekre, mintha azok tegnap történtek volna. Akit eltiport a rendszer Egy pápai áldás adott és ad a mai napig erőt Wittner Máriának. FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Piusz pápa megáldotta, és ez a pápai áldás pedig rám is hatott, azóta is ez ad nekem erőt és ki­tartást. Meghamisított történelem- Mindenhova szívesen me­gyek, ahova hívnak, mert hiszem, hogy annak az em­bernek, aki nem ismeri meg a saját történelmét, jövője sincs- mondta a volt országgyűlé­si képviselő, aki összesen 13 éven át volt börtönben. Witt­ner Mária zárásképpen hoz­zátette: a Kádár-rendszerben meghamisították a történel­met, mert a történelem lap­jaira csak a győztesek, illetve azok hűbéresei írhattak. KM-TG Ez történt a forradalom megyei vezetőivel Szilágyi Lászlót és Tomasovszky Andrást kötél által végrehajtandó halálra ítélték. Az ítéletet 1958. május 6-án hajtották végre. __________________________ Rácz István tanár II. rendű vádlottat az ún. népi demokra­tikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt ötévi börtönre, 1000 forint vagyonelkobzásra ítélték. _____ A honvédelmi bizottmány két tagja, Hubicska Zoltán honvéd őrnagyot 1 év letöltendő, míg File György rendőr századost 1 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ormos László századost 6 hónap felfüggesztett börtönnel, Petényi József rendőr századost 10 hónap felfüggesztett börtönnel sújtották._________________________ Szentmártoni Sándort és Lupkovics Györgyöt 15-15 év börtönre ítélték. ___________________________ Dandos Gyula Svájcba akart eljutni. Szakorvosi javaslattal a szentgotthárdi szanatóriumba került, ahonnan kétszer kísé­relt megszökni, a határőrök a második szökésekor lelőtték. Halálra ítélték Lapunknak elmondta: az 1956-os eseményekben szinte az első naptól részt vett, a Ma­gyar Rádió ostroma közben csatlakozott a felkelőkhöz, október 24-én a Corvin köz­ben segédkezett a sebesültek ellátásában. A Vajdahunyad utcai cso­porthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekbe is „belekóstolt”: elfoglalták a X. kerületi rendőrkapitányságot, hogy fegyvereket szerezzenek. Wittner Mária mindenhova szívesen elmegy, ahova meghívják A november 4-ei szovjet táma­dás során megsebesült és kór­házba került. - November 9-én sikertelenül próbáltam meg elhagyni az országot. Letartóz­tattak, de ekkor még elenged­tek. Ezután sikerült Ausztriába szöknöm, de pár hét után ha­zajöttem és segédmunkásként dolgoztam, ám 1957 júliusában újfent letartóztattak, majd egy koncepciós per során, 21 éves koromban halálra ítéltek - idézte fel emlékeit lapunknak Wittner Mária, aki arra a kérdé­sünkre, hogy minek köszönhe­tően kerülte el a kivégzést, így felelt: - Keresztanyámat XII. Csak egyszer kerüljünk ki élve! Nem mindenkit tudtak a szolgálatukba állítani illusztráció: internet Az AVH-csoport tagjai azon osztozkodtak, ki kiért menjen. NYÍREGYHÁZA. 1956. november 5-e lehetett, amikor Havacs Mihály, Kovács Tibor és én adtunk ügyeletet a megyei rendőr-főkapitányságon. Ké­sőbb megjelent Dobronyi Ist­ván és Szabó András is. Nem volt nagy ügyeleti forgalom, beszélgettünk, ultiztunk. Za­vartan bejött Petényi József akkori főkapitányság-vezető és kérte, a kártyát tegyük el, később azt mondta, a villanyt is oltsuk el. Sejtettük, hogy valami készül, hiszen az előző napi ügyeleteseket a szovjetek átkísérték a börtönbe, s csak másnap engedték haza. Fel kellett törni a hivatalt Petényit alaposan kérdőre vonták. Átjött az ügyeleti szo­bába és könnyezve mondta, hogy „Fiúk, ha az éjjel elvisz­nek, ne sajnáljatok”. Sorba álltunk, s az időközben meg­érkezett szovjet csoport tagjai megmotoztak minket. Petényi azt kérte, ha van nálunk fegy­ver, adjuk elő. Tiszttársaim véleménye szerint drámai pillanat következett, amikor odaléptem a szekrényhez és onnan emeltenj ki a pisztolyo­mat és adtam át. Az izgalmat tetézte, hogy Dobronyi István a magánál hagyott tárat a fotel mögé csúsztatta és az nagyot koppant a padlón. Szerencsére nem figyeltek rá. Mondták is a társaim, „csak egyszer kerül­jünk ki innen élve”. Csoportos csizmakopogást hallottunk, s megjelent a cso­port vezetője, Végh ÁVH-őr- nagy, és Végső hadnagy. Amíg minket félreállítottak, az ÁVH-csoport nekiugrott az új­ságoknak, és az ellenforradal­márok nevét böngészte. Ezu­tán osztozkodtak, hogy ki kiért menjen. Érdekes, hogy Oláh Sándor kedvesen üdvözölt minket, érdeklődve, hogy nem történt-e bajunk. Egy magas, szemüveges, kopaszodó, kissé hajlott hátú tiszt és egy tisza- löki ÁVH-tiszt elvittek minket magukkal a bejelentő hivatal feltörésére. Kovács, Havacs és én gyengének bizonyultunk a rácsok kifeszítésére, az csak az ő segítségükkel sikerült. A keresett személyek lakhelye­inek megállapítása után meg­kezdődött a felkutatásuk: az ablakból láttam, hogy egy fi­atal diákgyereket lerepítettek a teherautóról, ahol a börtön várta őket. Másnap lefegyverezve elen­gedtek minket, sőt a későbbi­ekben igyekeztek (volna) szol­gálatukba állítani, de ez nálam nem volt eredményes - ezért is járok ma is felemelt fejjel. GINCSAI MIKLÓS, NYÍREGYHÁZA A befalazott szálkái ember A mátészalkai forradal­márok sem számíthat­tak kíméletre. Mátészalka. Az 1956-os forra­dalom és szabadságharc má­tészalkai eseményeit Pénzes Ottó pedagógus lebilincse­lő könyvéből (A kerek világ közepén - Igaz mesék Má­tészalka valaha volt hőseiről, művészeiről, tudósairól, szél­hámosairól) ismerhetjük meg: ... A legnagyobb büntetést Fekete Ferenc kapta. Ő Ame­rikában született, korábban kisgazdapárti vezető volt, s a forradalom leverése után Ju­goszláviába próbált átszökni. No, ez így együtt 8 évet ért, s a vagyona felének elkobzá­sát. Hogy a felesége a harma­dik kislányukat várta, hogy a házkutatáskor még a kislá­nyok ákombákom leveleit is cenzúrázták, hogy megrok­kant egészséggel szabadult, hogy csak segédmunkásként dolgozhatott, s élete végéig rendőri felügyelet alatt állt, az mind ennek a nyavalyás rendszernek, illetve az azt működtetőknek a lelki világát tükrözi. Fekete Ferenc a börtönben ismerkedett meg és kötött barátságot Göncz Árpád író­val - a rendszerváltozás utáni Magyarország első államfőjé­vel -, aki egy nemzeti ünnep alkalmával később el is láto­gatott Mátészalkára. Dr. Be- reczky Béla 5 évet kapott, s ez a talpig úriember szabadulása után fizikai munkásként dol­gozhatott. Az a párttitkár volt a legvadabb vádlója, akinek a forró napokban az életét men­tette meg azzal, hogy az irodai cserépkályha mögé bújtatta a szobába berontó felkelők elől. Hét évig bujkált a padláson Érdekes történet Bakos Zoltá­né is. Ő volt az a csendőrtiszt, aki sok zsidó ember életét próbálta elviselhetőbbé ten­ni az üldöztetések idején, majd orosztudását kamatoz­tatva mentette a menthetőt. Azt, hogy Zoltánt az ötvenes években eltávolították a gim­náziumból apja múltja miatt, már szinte természetesnek is vehetjük. Amikor azonban kiskatonaként Dunaújváros­ba szolgálatra vonult be, -a forradalmi események köze­pébe került. Egy percig sem volt kétséges, hogy hol a he­lye. Igen ám, csakhogy mint átállt katona - még november 6-án is harcolt -, sok jóra nem számíthatott. Hazajött Mátészalkára, és ettől kezdve hét évig bujkált házuk padlásán és egyéb rej­tekhelyeken. Édesapja el­híresztelte, hogy Londonba disszidált. Az 1963-as amnesz­tia idején szabadult önkéntes rabságából. Máig a „befalazott emberként” emlegetik. km Hiába bíztak a győzelemben illusztráció: internet Vagonok, könnyek, csatornák - a forradalom gyerekszemmel Volt, akit egyetlen pla­kát kiragasztása miatt hurcoltak meg. Beregszász. Az iskolából ha­zafelé tartva osztálytársunk, Császár Pisti gyakran behívott bennünket édesapja asztalos­műhelyébe, ahol szinte állan­dóan szólt a rádió - aznap az októberi forradalom szókap­csolat többször is elhangzott. - Októberi forradalom? - törölte meg gyöngyöző homlokát a bi­cikli szerelésébe belemelege­dő Pisti. - Nemrég ünnepeltük az iskolában: Lenin, Szmolnij, Auróra... Az öreg Császár köze­lebb lépett hozzánk. Vállamra tette a kezét: - Ti az oroszor­szági forradalomról tanulta­tok. Ma pedig a Budapesten lezajlott magyar forradalom évfordulója van. Éppen a tize­dik... Fájdalmas sírás a vagonokból Hogy forradalom volt Magyar- országon, arról már koráb­ban tudomást szereztünk. A nálunk három évvel idősebb Zoliról mindenki tudta, hogy szülei Budapesten élnek, őt pedig az édesapja ’56 őszén azért hozta ide nővéréhez, nehogy a nagy felfordulásban baja essék. Zoli időnként me­sélt a harcokról, melyeket ő ugyan nem élt át, de a bátyja sok mindenről beszámolt neki. Bennünket, suhancokat az hozott lázba, hogy ott, a „messzi” Budapesten bárki könnyen fegyverhez jutha­tott akkoriban. És így bárkiből könnyen lehetett hős. Nálam a romantikus ábrándozás nem tartott soká, mert az asztalos műhelybeli jelenet után nem sokkal édesanyámmal meg­látogattuk nagynénémet, aki akkortájt ment Csapra férjhez. Amiről ő beszámolt, abban viszont már nem volt semmi lelkesítő. Először egy eszenyi fiatal lányról, Elláról beszélt - édesanyámék szülőfaluja alig három kilométerre fekszik Csaptól -, akit azért hurcoltak Varga János, Kovács Elemér riport­gyűjteményének hőse 1956-ban meg, mert a magyar forrada­lom kitörésekor egy plakátot ragasztott ki. Erre az volt írva, hogy a ruszkik hagyják békén a magyar népet, s takarod­janak ki nemcsak Magyaror­szágról, de Kárpátaljáról is. Ella hónapokat töltött a KGB börtönében. Valaki a szü­leinek azt tanácsolta, küld­jék idegszanatóriumba, ott biztonságban lesz. Később hazajött, és itt húzta meg ma­gát. - Amúgy a lány élőhalott - mondta édesanyám, aki már korábban beszélt Elláról, az egykori osztályelsőről, aki na­gyon szépen szavalt.- Azok a vasutasok, akik akkoriban az állomáson telje­sítettek szolgálatot, sokszor emlegették, hogy olyan két­ségbeesett kiáltozást, fájdal­mas sírást még nem hallottak, mint ami ezekből a zárt kocsik­ból kiszűrődött. Azt beszélték, hogy a fogva tartottakat elő­ször az ungvári börtönben he­lyezték el, majd onnan vitték őket Szibériába. Jóval később, már egyetemistaként tud­tam meg, hogy akkoriban az ungvári börtönben több mint nyolcszáz Magyarországról ideszállított rab sínylődött. KOVÁCS ELEMÉR, BEREGSZÁSZ Nemzeti gyásznap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom