Kelet-Magyarország, 2016. november (73. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-03 / 258. szám

2016. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK 8 Horgász, vadász Párban fogják a csukát rakamaz. A partról és csónak­ból is foghatják a csukákat a párban horgászó versenyzők november 5-én a rakamazi Nagy-Morotvánál. A Cormo- ran Sporthorgász és Termé­szetvédő Egyesület nevezési díjas versenyén felnőtt és nyugdíjas kategóriában lehet indulni. Nevezni a helyszínen 7 órától lehet mindazoknak, akik a helyi és az országos horgászrendben leírtaknak megfelelnek. A szervezők a résztvevőket ebéddel is ven­dégül látják. km Bár most még nem eveztek a fiatalok, de így is nagy élmény volt a csóna­kázás FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM A szabadban tartották a szakköri foglalkozást rakamaz. A rakamazi Nagy-Morotvával ismerked­tek a napokban a helyi álta­lános iskola leendő kis horgá­szai. A Horgász-suli program keretében a település hor­gászvizeivel és a vízparttal barátkoztak a szakkörbe je­lentkezett gyermekek. Míg az egyik csoport Borbély Mihály, a Cormoran Sporthorgász és Természetvédelmi Egyesület elnökével csónakázott, addig a többieket Biri Imre, a Hor­gász-suli programvezetője igyekezett bevezetni a hor­gászat rejtelmeibe. A kifogott és a megszökött apró halak alaposan feltüzelték a kicsik képzeletét. A szép környezet, a gyönyörűen szikrázó napsü­tés, a jó fogás és a csónakázás izgalma tette felejthetetlenné az első foglalkozást. km Milyen vajon a Tisza? így látják a horgászok! SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG. A feleségem minden évben egy- egy mappát nyit a dokumen­tumok megőrzésére a számí­tógépen. Ide gyűjtjük az év nagy fogásait. Nos, ebben az évben szinte csak tájképek ke­rültek e mappába, igaz, azok nagyon szépek... Október 13-án három hóna­pos átok tört meg, újra sike­rült harcsát fognom. Ráadásul nem egyet, kettőt! Örömöm le­írhatatlan... Mégsem ez a fon­tos, hanem a Tiszának mint élőhelynek az állapota, a ben­ne élő élőlények életesélyei­nek a súlyos veszélyeztetése. Nem vagyok biológus, ám azt már tapasztaltam, milyen az, ha egy szobában nincs elég levegő, és ha nincs lehetőség szellőztetésre, akkor ez rosz- szullétet, bágyadtságot okoz, szélsőséges esetben akár áju­lást is. Márpedig szeretett fo­lyom felszínét elborító barnás, időnként habzó, gusztustalan valami ugyanezt tette a vízi élőlényekkel, tehát nem csu­pán esztétikai szempontból volt jelentősége. A zsákmány pucolása köz­ben szerzett tapasztalataim is ezt igazolták. A harcsák feltűnően soványak voltak. Nyúzáskor a hátfarok felet­ti részén egy csöppnyi zsírt sem találtam, ami így tél előtt nem jó jel. A gyomortartalom? Szinte semmi. Miért volt „üres” ez a három hónap? A legjobb kuttyogató időszakban mintha elvesztet­ték volna a hallásukat a nagy bajuszú barátaim, akármilyen csodacsalival kecsegtettem is őket. Májusban még vették a lapot, egy 107 centis, tíz és fe­les egyed erejéig. Tilalom után megváltozott valami. Vagy én lettem sokkal, sokkal ügyet­lenebb horgász, vagy szeren­csétlenebb hatványozottan? Na, de minden sporttársam egyszerre felejtette el a tu­dományát...? A rendszeresen etetett pontyozóhelyünkön jó, ha néhány karikakeszeg jelentkezett hajnaltól alko­nyaiig. Depressziósak lettek a halak. Elvesztették az ét­vágyukat, az életkedvüket. Vajon az a turista, aki az idén megtapasztalhatta a szennyes folyam taszítását, jövőre visz- szavágyna ide? Valóban senki sem érti, a horgászok morgo- lódása nem öncélú, hanem vészjelzés? Lehet, megnyug­tató a hír: „csupán szerves eredetű anyagok” kerültek a Tiszába? Az emberi ürülék is ide sorolandó? TÓTH NÁNDOR, A TISZA SZERELMESE Szinte csak tájképek kerültek bele a Tóth család idei mappájába FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM KELET Teszteltük a halneveldét Mindenkinek volt sikerélménye, hiszen valamennyien fogtunk pontyot. SZÉKELY, ŐZETANYA. Oly sokat írt szerkesztőségünk az el­múlt években a horgászokról, hogy úgy gondoltuk: éppen itt az ideje, hogy a Russmedia Kft. munkatársai ismét meg­mutassák, nemcsak a számí­tógép klaviatúrájához, de a horgászbothoz is jól értenek. „Hitelesítés” bemondásra Őzetanyára látogattunk el, ahol a horgászparadicsom tulajdonosa, Bukovinszki Ist­ván felajánlotta: tesztelhetjük a neveidében lévő pontyokat. A három és fél órás verseny után kiderült, mindenkinek volt sikerélménye, hiszen valamennyien fogtunk pon­tyot. A szerencsésebbek és az ügyesebbek többet is. Igaz, az összesítéskor kiderült, né- hányan nem tudtak a mér­legelésről, s mire hozzájuk ért a bizottság, a halaik már a tóban úszkáltak szabadon. Bár szó sem volt ultiról, azért a zsűri a bemondások alapján „hitelesítette” a kifogott hala­kat. Minden horgász álma, hogy görbüljön már a bot fotók: m. magyar László Természetesen senki sem vonja kétségbe a munkatár­sak és a családtagok horgász­tudását, azonban van még két titok, ami hozzásegített bennünket a sok fogáshoz: egyrészt az őzetanyai nevelő­tó halai jól neveltek, tudják, hogy a vendégeket illik szóra­koztatni, másrészt mindehhez hozzájárult az a „huncutcsali” elnevezésű etetőanyag is, amit a készítője, Vasi László vállal­kozó adott nekünk ajándékba. Az eredményhirdetéskor a legügyesebbek a Laguna Hor­gászáruház felajánlásaként vásárlási utalványokat vehet­tek át. Mit ér azonban a siker, mit ér a dicsőség, ha üres a has, ha korog a gyomor? Sze­rencsére a megfáradt csapatot Bukovinszki István jóvoltá­ból finom halászlé várta, s aki nem szégyellte, az bizony többször is szedett. km-mml A végeredmény Munkatársak: 1. Kormány Zoltán, 2. M. Magyar László, 3. Lukács Barnabás, 4. ifj. Dankó Mihály, 5. Dankó Mihály, 6. Zajácz Tamás _______________ Vendégek:!. Juhász Zsolt, 2. Dankó Milán, 3. Marjai Károly, 4. Farkas László, 5. Kormány Zsuzsanna, 6. Gebei Péter A vendégek közül Juhász Zsolt fogta a legtöbb pontyot A Russmedia Kft. dolgozóinak versenyét Kormány Zoltán, a technikai részleg munkatársa nyerte Tanácsok gépjárművezetőknek a vadbalesetek elkerülése érdekében 1. Lassítson! A megengedett legna­gyobb sebesség nem azt jelenti, hogy annyival is kell haladnia. Ha lakott területen kívül 90 helyett csak 80 km/ó sebességgel megy, jóval több idő lesz reagálni a hirtelen felbukkanó vadra. ________________ 2. Ne mobilozzon! Ha másra figyel, lassabban tud reagálni. Lehet,- hogy egy vad áll az úton a következő ka­nyarban, vagy a következő bukkanó mögött.__________________ 3. Kapcsolja be a biztonsági övét! Már nem lesz rá ideje, mielőtt a fékre tapos. 4. Kapcsolja fel a távolsági fényszórót, így nagyobb területet láthat át! Ter­mészetesen a szembejövő forgalom esetén le kell kapcsolni a reflektort! 5. A szembejövő forgalomnál nehezebb észrevenni a közelben lévővadállato- kat. A sebesség csökkentése segíthet. 6. Tartson nagyobb követési távolsá­got! Az elöl haladó gépkocsi is bármi- kor hirtelen fékezésre kényszerülhet. 7. Folyamatosan figyelje az út két oldalát is! Vezetés közben az ember hajlamos elmerengeni._________ 8. Ha vadat lát, lassítson! A vadállatok kiszámíthatatlanul viselkednek. Van, hogy nem mozdulnak, de az is lehet, hogy megugranak és valamelyik irányba vágtatni kezdenek. ______ 9. Ha egy őzet vagy szarvast látott, számítson többre is! __________ 10. Dudáljon, ha vadállat van az úttesten! A fényszóróba nézve nem biztos, hogy látják a járművet, a hangjelzés segíthet nekik, hogy ■ tudják, merről jön a veszély. Ha az állat nem az úton áll - lehet, hogy a _hangtól megriad és a kocsi elé ugrik. 11. Lakott területen beiül is találkozha­tunk őzekkel vagy más vadállatokkal. Általában sötétedés után jönnek elő, de gyakorlatilag bárhol és bármikor felbukkanhatnak. ___________ 12. Ha hirtelen nagytestű vad kerül a gépkocsi elé, fékezzen, adjon hangjelzést, de ne rántsa félre a kormányt, még ha így el is üti az állatot! Egy út menti fának vagy a szemben közlekedő gépkocsinak csapódva sokkal súlyosabb baleset következhet be. 13. Ha elpusztult, vagy haldokló vadállatot lát az úton, hívja a 112 segélyhívó számot! Ne próbálja meg elhúzni, még életben lehet, és egy rémült állat súlyos sérülést okozhat. Trófeák árulkodtak az idei sikerekről Növekedik az állomá­nyok száma, a trófeák minősítése egyre jobb. jánd. Látványos kiállítás ke­rekedett azoknak a gím- és dámvadaknak a trófeáiból, amelyeket ebben az évben Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében ejtettek el a vadászok. A Felső-Tisza-vidéki Vadgaz­dák Szövetsége néhány év­vel ezelőtt úgy döntött, hogy minden évben megrendezi ezt a trófeamustrát, hogy a vadá­szok és az érdeklődők láthas­sák, milyen szép, gazdag és értékes szarvasállománnyal rendelkezik megyénk. A vendégeket a kiállítást szervező házigazdák nevében Kiss B. Zoltán, a szövetség el­nöke köszöntötte. Kiemelte, hogy milyen öröm a sok fiatal jelenléte, hiszen ők jelentik a jövőt, ők folytatják majd a ter­mészet védelmét. Köszönetét mondott Szabó Józsefnek is, a Beregi Tisza Vadásztársa­ság elnökének, hiszen a civil szervezet ajánlotta fel a jándi vadászházát a trófeamustra helyszínéül. Meghívott vendégként be­szédet mondott Rácz Fodor Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti és Vadgazdálkodási Főosztá­lyának munkatársa, aki egy rövid ismertetőt is tartott a magyarországi gím- és dám­vadállomány elmúlt évtized­beli alakulásáról. - Jó látni egy ilyen trófeamustrát, hiszen megmutatja, hol tart hazánk vadgazdálkodása. Jó továbbá felidézni az elejtés körülmé­nyeit, ugyanakkor tanulni is lehet a hibákból - fogalmazott a szakember, aki visszatekin­tett a pár évtizeddel korábbi időszakokra is. - Érdemes volt az 1970-es években hazánkba telepíteni a dámszarvasokat, hiszen az állományt tekintve ma már ott vagyunk a világ élmezőnyében. Támba Miklós, a Felső-Ti­sza-vidéki Vadgazdák Szö­vetségének vadászmestere a kiállítást mutatta be. Mint elmondta, 12 vadásztársaság A kiállítás jó alkalom volt a tapasztalatcserére is fotók: m. magyar László A fiatalok is nagy érdeklődéssel nézegették a trófeákat felajánlásaként 62 gím- és 70 vasok száma, növekedett az dámtrófeából áll a mustra, elejtett példányok száma is, Az elmúlt évtizedben nőve- a trófeák minősítése is egyre kedett a gim- és dámvadszar- jobb. km-mml

Next

/
Oldalképek
Tartalom