Kelet-Magyarország, 2016. november (73. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-16 / 269. szám
2016. NOVEMBER 16.. SZERDA mm Postaládánkból Azt hitték, bármit megtehetnek nyíregyháza. Nem akarok senki fölött pálcát törni, tolerálom a különböző véleményeket a forradalmunkkal kapcsolatban. Azt leszögezhetjük, hogy ezen időszak politikája csak a lakosság kisebbik részének kedvezett, akik hűségesen kiszolgálták az akkori rendszert. Az erőszakos adók, beszolgáltatások, rekvirálások, a kuláklisták, az első erőszakos téeszesítések, deportálások, az alacsony melós bérek, a kierőszakolt versenyek, az egyre feszesebb normák felállításai, az elavult munkaeszközök és létesítmények országos elégtelenséget teremtettek. Az Államvédelmi Hatóság kegyetlen túlkapásai csak ráerősítettek arra a tudatra, hogy ilyen nagy hatalmi háttérrel egyesek mindent megtehetnek, és sosem eshet bajuk. A hatalmon lévők egymás elleni harca, a hatalomféltés, a koncepciós perek egyaránt jellemzik ezt az időszakot. Egyaránt együtt érzek azon áldozatok hozzátartozóival, akiknek szeretteit az ÁVÓ-hoz sorozták be, majd Vengrinyák János fotó: km kiskatonaként estek áldozatul, mint ahogyan azokat sem feledhetjük, akik nyíltan részt vállaltak az ország működtetésében, a városlakók élelmezésében. Sokaknak nem volt egyéb „bűne”, mint hogy igyekeztek fenntartani a rendet, ahogyan azt nálunk Szilágyi László és Toma- sovszky András tették. A forradalom és szabadságharc emlékét nem lenne szabad a napi pártcsatározások mély színterére süllyeszteni. Ne feledjük hőseinket, ahogyan az áldozatokat sem! A szabadságharcunk álljon memen- tóként előttünk, szolgáljon példaként, hogy a terror politikája hová vezethet! VENGRINYÁK JÁNOS, SÓSTÓHEGY Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Olvasónk írja Zöldségeket beszél, aki szerint nincs alternatíva nyíregyháza. Nemcsak megosztottam, kommentáltam is egy érdekes, vagy inkább elgondolkodtató, sőt bosszantó képet a minap a Facebookon. A fotón egy termékcímke látható, az alábbi adatokkal: „Leveszöldség; csomagolás helye: Magyarország; tömeg: l kg; minőség: 1. osztály”. Na, ezután jön az „érdekesség”, a tartalmi felsorolás: „kelkáposzta (Lengyelország), karalábé (Olaszország), sárgarépa (Hollandia), petrezselyemgyökér (Magyarország), vöröshagyma (Ausztria), zeller (Hollandia). Ideje lenne már elgondolkodni azon, hogy mit veszünk le a boltban a polcról! Addig lehet ilyenekkel etetni a jó népet, amíg nem dönt úgy, hogy koszi, de ezt azért már mégsem veszi be a gyomrom. Miért engedik a döntéshozók, hogy olyan árucikkekkel legyenek tele a boltok (lásd: leveszöldség), amit itthon is megtermelünk, előállítunk, s ezzel rontjuk a hazai termelők piacát? Nem elég, ha csak bosszankodunk ezen, majd kosárba tesszük az olcsó árut. Vegyük észre, hogy mi vagyunk a valódi döntéshozók! Mindig arra panaszkodunk, hogy nincs beleszólásunk abba, hogyan is mennek, miként alakulnak a dolgok hazánkban, pedig egyes területeken nagyon is van! Ebben az esetben például tényleg mi döntjük el, hogy a tyúkhúslevesbe milyen zöldségeket teszünk. Olcsó kifogás, hogy nincs alternatíva, hogy nem tudhatjuk, mit vásárolunk, és hogy talán a hazai termelők is trük- köznek a csomagolásokkal, s lehet, hogy drágábban sem kapunk jó magyar minőséget. Aki nem hajlandó részt venni ebben a gazdaságszétzúzós, importzöldségevős történetben, megtalálja a megfelelő megoldást, például megtermeli magának, megbízható forrásból, piacon vásárol. LENCSÉS BRIGITTA, NYÍREGYHÁZA Valamennyien dobogós helyezést értek el a nívós versenyen fotó: a szerző Székelyföldön „ciripeltünk” Olvasóink íiják Hull az elsárgult levél... Mint tudjuk, környezetünk védelmében rendelet tiltja az avarégetést, a háztartások mindegyike kapott barna kukát, amibe a zöldhulladékot gyűjtheti. Igen ám, de ősszel megszaporodik a lehulló levelek mennyisége, nem fér a kukába, más gyűjtőedényben pedig a szállítók nem viszik el, illetve nem is ürítik a barna kukákat gyakrabban. Mit tesznek a házigazdák? Meggyújtják a felesleget, remélve, hogy nem „szagolja ki” büntetendő tettüket semmilyen ellenőr. Ahelyett, hogy szabálytalankodásra „kényszerítik” a rendszerető embereket, inkább érdemes lenne korrigálni a hatályos rendeletet Nyíregyházán. Ebben az évszakban, de főleg októbertől november közepéig gyakrabban kellene elszállítani a barna kukákat, legalább a kertvárosi övezetekben, különben marad a füstölgés és a füstölés, gyújtogatás. F. ÁGNES, NYÍREGYHÁZA Okos lépések Egyre gyakrabban találkozom az utcán, buszon olyanokkal, akik egy percet sem bírnak ki netezés nélkül, okostelefonjuk szinte hozzájuk nőtt. Sajnos ők azok, akiket köny- nyen baleset érhet, ugyanis figyelmüket leköti a kütyü, így jóval szétszórtabbak, figyelmetlenebbek (például, ha zebrán haladnak át). Néha az eszünket is használjuk, ne mindig csak a netünket! SZABÓ LAJOS, NYÍREGYHÁZA A Szentegyházi Gyermekfilharmónia Alapítvány vendégszerető meghívására immár hetedik alkalommal utaztunk Székelyföldre. Útközben ellátogattunk Gyulafehérvárra, Erdély egykori fővárosába. Megcsodáltuk a római katolikus érseki székesegyházat, benne Hunyadi János és Hunyadi László síremlékét, Izabella királynő és János Zsigmond fejedelem kőszarkofágjait, majd megkoszorúztuk Márton Áron püspök síremlékét. Másnap délelőtt ragyogó időjárás kísérte kirándulásunkat a Vargyas-szoros- ban, ahol kalandos ösvényeken és hat függőhídon át jutottunk el az Almási barlanghoz. Utazásunk fő célja azonban az volt, hogy eredményesen szerepeljünk a Szentegyházán rendezett esti versenyen, a Szentegyháza-Nyíregyháza Ciripelőn. Az előválogatót október elején tartottuk a sóstóhegyi iskolában. A nyíregyházi intézmények mellett más településekről is neveztek versenyünkre, így végül kilenc megyénk- beli és kárpátaljai általános iskolából érkezett (összesen 54) gyerek csillogtatta meg tudását mese, vers,- prózamondó, valamint népdalt éneklő kategóriákban. A legjobban teljesítők közül zsűri választotta ki azt a 9 főt, akik Szentegyházán mérhették össze tehetségüket az ottani gyerekekével. A székelyföldi „ciripelő” rendkívül színvonalas volt, ezért büszkék lehetünk arra, hogy a negyvennégy fős mezőnyben a kis versenyzőink mindegyike dobogós helyezést ért el. LEVICZKY MIHÁLY ELNÖK, SÓSTÓ-SÓSTÓHEGYIIGRICE CIVIL EGYESÜLET ® Immár még jobban „csípik” a csipkebogyót Nagyon jól érezte magát a Nyíregyházi Kálvineum Idősek Klubja a Szarvaskőn megrendezett Csipkebogyó fesztiválon. Megismerkedtek a csipkebogyó lekvár készítésének fortélyaival, előadást hallottak a gyógynövények felhasználásáról, majd végigkóstolták az elkészített csipkebogyó, kökény, fekete ribizli lekvárokat és megízlelték a csipkebogyó bort is. FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Leveleki nyugdíjasok a Biblia falujában Különleges ajándékot vitt Károlyi az Isten házába: magyar nyelven a teljes Szentírást. LEVELEK. Vizsolyba, a „Biblia falujába” látogatottak el a közelmúltban az Őszi Levél Nyugdíjas Egyesület tagjai. Az úti cél kiválasztása nem volt véletlen, hiszen a klubtagok vallásos, templomba járó emberek, így szinte mindegyikük otthonában megtalálható a Szent Biblia. Az első magyar nyelvű kiadványt azonban még nem mindenki látta, így utazásunk végére rengeteg ismeretre tettünk szert, és nagyon sok élménynyel gazdagodtunk. A Református Betlehem Látogatóközpontban a jól felkészült idegenvezető részletesen mesélt a falu nemzeti értékeiről, hazánk egyik legősibb református templomáról, az Árpád-kori freskókról, de legbüszkébb az első teljes magyar Szentírás-kiadásra, a Vizsolyi Bibliára volt, amit 2014-ben hungarikummá nyilvánítottak. Mi is megcsodáltuk a 6 kilogramm súlyú, 2412 oldalas, gyönyörű könyvet, amelyet Károlyi Gáspár gönci református lelkész másfél év alatt készített el és nyomtatott ki. Az elkészült műről később így írt: „Szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik, magyar nyelven az egész Bibliát!” A csoportunk nagyon élvezte a könyvnyomtatás bemutatását, amit ki is próbáltunk, s egy-egy kinyomtatott Biblia-lapot haza is vihettünk. Megtudtuk, hogy a faluban Méz múzeum is létezik. Kíváncsian tértünk be a szépen felújított épületbe, ahol meg kóstoltuk a különleges ízesítésű mézeket. Kirándulásunkat a közeli Hejcén folytattuk. Sok embernek, ha ezt a nevet hallja, csak egy szomorú esemény jut az eszébe: a 2016-os repülőgép-szerencsétlenség, amelyben 42 szlovák katona vesztette életét. Érdemes betérni Hejcére Természetesen mi is megnéztük az áldozatok tiszteletére készült emlékművet, s leróttuk kegyeletünket, de nem csak ezért érdemes betérni ebbe a kis faluba. Aki csendre, jó levegőre vágyik, itt megtalálja: rengeteg a fa, a zöldövezet, a parkokban faragott szobrokat láthatunk. Hejce vonzerejét növelik a régi típusú parasztházak, a Sze- rencs-patak barokk kőhídjai is. Megtekintettük a Károlyi Gáspár emlékére berendezett múzeumot is, amit 1999-ben Orbán Viktor miniszterelnök nyitott meg. Bepillantást nyertünk a mezőváros, a református egyházközség mindennapjaiba, láttuk az Oroszországból visszahozott értékes ősnyomtatványokat, a különböző nyelvű Bibliákat. ÁKLIMÁRTONNÉ ELNÖK, ŐSZI LEVÉL NYUGDÍJAS EGYESÜLET, LEVELEK Az idegenvezető részletesen mesélt a falu értékeiről, de legbüszkébb a hungarikummá nyilvánított Vizsolyi Bibliára volt fotó: olvasónktól Fórum 7 Üzenet . Kertész Tímea hűséges olvasónktól: -Ugg Azt mondják; nem szabad a múltbeli kapcsolatainkból kiindulni, de nehéz nem észrevenni az ismétlődő viselkedésmintákat, amiket egy csomó női sorstársammal újra meg újra tapasztalnunk kell. LAUREN URASEKLencsés Brigitta fotó: km
