Kelet Magyarország, 2016. október (73. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-25 / 251. szám

2016. OKTÓBER 25., KEDD KELET Interjú 7 Interjú: Csepreghy Nándor államtitkárral X / // _ ■ w ■ ■ ■ J unauo, erős gazaasagra van szuKseg nek a pénzek, úgy a fejlesztési ciklus végéig is jönni fognak - mond­ja az államtitkár. KORMÁNYZAT. Csepreghy Nán­dor, a Miniszterelnökség ál­lamtitkára a legégetőbb aktu­ális kérdésekre adott izgalmas válaszokat exkluzív interjú keretében: munkaerőhiány, uniós pénzek ma és holnap, a közfoglalkoztatás jövője. Azt nyilatkozta nemrég állam­titkár úr, hogy az állami szfé­rából elbocsátandók légiója enyhítheti a munkaerőhiányt. Vajon tényleg lehet így pincé­reket, ácsokat, informatikuso­kat vagy orvosokat, ápolókat kiképezni? CSEPREGHY NÁNDOR: A 2010- es kormányváltáskor sokan nevettek, amikor azt mond­tuk, hogy 10 év alatt l millió új munkahelyet hozunk létre - most ott tartunk, hogy hat év kormányzás után 650 ezerrel többen dolgoznak itthon. A kérdés ma már nem az, hogy van-e hol dolgozni, hanem az, hogy honnan lesz elegendő munkaerő. Erre a kérdésre három válaszunk is van. Egyrészt a szakképzési rendszer évről évre egyre inkább lefedi a munkaerőpiac támasztotta igényeket, egyre több olyan szakember kerül ki a képzési rendszerből, aki valóban el tud helyezkedni, mert már nemcsak elméleti tudással rendelkezik, hanem gyakorlati tapasztalattal is. Ez a duális rendszer egyik, talán legfontosabb előnye. A másik ilyen lehetőség a munka­erőhiány orvoslására a ma külföldön dolgozó hataljaink hazacsábítása, amiben a csők igen komoly ösztönző lehet. Sok fiatal az alapegzisztencia megteremtése miatt ment kül­földre, vállalva, hogy pár évig meghúzza a nadrágszíjat an­nak érdekében, hogy megte­remtse a családalapítás anyagi hátterét. A csők számukra egy olyan kiváló lehetőség, amely­nek Európában nincs párja. A magyar állam ma egy vidéki fiatal számára szinte teljes, egy fővárosi fiatal számára pedig jelentős segítséget tud nyújtani az otthonteremtési programon keresztül. Ter­mészetesen esetükben nem az a kérdés, hogy tudnak-e annyit keresni Budapesten, mint Londonban, hiszen erre akár évtizedes távlatban is nemleges a válasz. A kérdés ma inkább az, hogy milyen életminőséget tudnak itthon elérni. Ebben pedig merem állítani, hogy igenis verseny- képesek vagyunk. A harmadik terület, amelyre támaszkodni lehet, az a bürokrácia. El kell felejteni azt a kilencvenes évek előtti szemléletet, hogy az első munkahely egyben Csepreghy Nándor a nyugdíj előtti utolsó is. Az állam az elmúlt huszonhat évben túlsúlyossá vált, ezen változtatni kell. Igen, egyik napról a másikra nem könnyű átlépni a közszférából a privát szektorba, de csak azért, mert ez egy komoly kihívás, nem hátrálhatunk meg. Ha meghátrálunk, ne is beszél­jünk modern és versenyképes államról. Egy ilyen programot azonban csak akkor lehet vég­rehajtani, ha stabil a gazdasági növekedés, ez esetben pedig komoly kereslet van azokra az emberekre, akiknek az állam már nem jelent perspektívát. Kétségtelenül aktualizálni és fejleszteni kell a közigaz­gatási rendszerben dolgozók tudását, és ahogy a privát szférában természetes az élethosszig tartó tanulás szük­ségessége, úgy az államról és az állami alkalmazottakról is ehhez hasonlóan kell gondol­kodnunk. Valós-e az uniós pénzek teljes megvonásának veszélye az unió és a kormány között fennálló vitás kérdések miatt? CSEPREGHY NÁNDOR: Annyi­ra valós, hogy a bizottság a napokban utal a magyar költségvetésnek 200 milliárd forintot. De félretéve a tréfát, úgy látszik, manapság az el­lenzék dolga az, hogy farkast kiáltson akkor is, ha csak egy nyuszi ül a fűben. Az más kérdés, hogy a média miért ül fel rendszeresen ezeknek a hecckampányoknak - az elmúlt 6 évben számtalan Névjegy: Csepreghy Nándor Született: Kolozsvár, 1983 politikus, parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes Tanulmányai Középiskolai tanulmányait 1998 és 2002 között a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban végezte, majd 2002 és 2008 között a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudo­mányi Karának hallgatója, ahol előbb történelem, majd kommunikáció szakon, public relations szakirányon szerzett diplomát. Politikai tevékenysége Politikai pályája 2003-ban vette kez­detét, amikor részt vett a Fidelitas sar- kadi alapszervezetének megalapításá­ban; még ebben az évben alelnöknek választották a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség frissen megalakult helyi alapszervezetében is. A 2008-as magyarországi népszava­záson („szociális” vagy „háromigenes” népszavazás) idején a Fidesz ifjúsági alkampányát vezette. 2011 májusától 2012 novemberéig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kom­munikációs főosztályvezetője, 2013 augusztusáig pedig a Nemzeti Fejlesz­tési Minisztérium helyettes államtit­kára volt. A Miniszterelnökségen 2013 augusztusa óta dolgozik, korábban fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkárként. 2015. október 8-ától a Miniszterelnök­ség államtitkára, miniszterhelyettes. alkalom volt, amikor ez megtörtént. Két kezem sem elég, hogy összeszámoljam, hányszor hallhattuk az ösz- szeomlás jóslatát, majd aztán elmaradt a világvége - ami­ről persze már nem igazán j szóltak sajtóhírek. Egy olyan kormánynak, amely hivatá­sát komolyan veszi és felelős döntéseket akar hozni, ilyen­kor az a dolga, hogy ha kell, harcoljon, ha pedig lehet, akkor megállapodjon a vita I másik résztvevőjével - legyen szó akár Brüsszelről, akár másról. Ez történt eddig, és ez fog történni ezt követően is. Ahogyan most is jönnek a pénzek, úgy a fejlesztési ciklus végéig is jönni fognak. Hogy lesznek-e viták, ame­lyek miatt az ellenzék megint hangosan felhördül majd? Persze, hogy lesznek. De csak ott nincsenek, ahol célok és j érdekek sincsenek, mi pedig világosan látjuk az ország ér­dekeit. És ez nem más, mint minél több és minél erősebb magyar gazdasági szereplő, I olyanok, akik a nemzetközi piacon is megállják a helyü­ket. Hogyan látja az uniós pén­zek eddigi felhasználásának eredményességét? Rengeteg felesleges pazarlást, rossz minőségű munkát, presztízs- és túlárazott beruházást is látunk. Ez a jellemző, vagy a rossz példák túlzottan szem előtt vannak? CSEPREGHY NÁNDOR: A pontos értékítéletet nehezíti, hogy összemosódnak a fejlesztési ciklusok, ráadásul itt a kez­dő- és végpontok korántsem fedik a politikai ciklusokat. Nem egyértelmű, hogy egy- egy kormányzat felelőssége mikor ér véget és mikor kez­dődik a következőé. Az előző fejlesztési ciklus 2007-ben, még a Bajnai-Gyurcsány érá­ban indult. Akkor állították pályára azt a 7 éves perió­dust, amelynek a vége már a mi kormányzásunk időszaká­ra esett, 2015-re. És így van ez most is, amikor úgy jelölünk ki irányokat 2022-ig, hogy saját választói felhatalma­zásunk 2018-ig szól. Ezért is tartom kiemelten fontosnak a párbeszédet, hogy azok a szereplők, akik kis túlzással, de mégis függetlenek ettől a politikai ciklikusságtól, egyetértsenek azzal, ami történik. 2007-ben egy rossz politikai alku eredménye volt, hogy egy koncepciótlan és gyáva fejlesztési időszak kezdődött, 2014-ben pedig egy erős politikai akarat és a vállalkozókkal folytatott párbeszéd eredménye, hogy egy olyan ciklusba kezdtünk bele, amely a nemzeti gazda­sági érdeket helyezi előtérbe. Azt nem állítom, hogy nem lesznek hibák ebben a ciklus­ban, azt viszont határozottan kijelentem, hogy ennek az időszaknak az eredménye lehet egy erősebb magyar gazdaság. Hogyan látja a közfoglalkoz­tatás jövőjét? Merre lehet továbblépni a jelenlegi rend­szerből? CSEPREGHY NÁNDOR: A köz- foglalkoztatás rendszerét a 2007-2008-as gazdasági világválság hívta életre. Ma­gyarországon a válság hatá­sára a munkanélküliek száma ugrásszerűen, mintegy 150 ezer fővel megnövekedett. A jelenlegi rendszer nem tekinthető a korábbi közcélú, közhasznú és közmunka­programokból álló széttagolt rendszer jogutódjának, hiszen 2010 óta egységes finanszírozási és jogszabályi keretek között, a tevékenysé­geket, a támogatási elve­ket és ennek rendszerét is újragondolva, átértelmezve működtetjük a programokat. A közfoglalkoztatási intéz­ményrendszer legfontosabb feladata a tartósan munka nélkül lévők aktivizálása és annak megakadályozása, hogy a munkájukat újon­nan elveszített álláskeresők tekintetében bekövet­kezzen a munka világától való elszakadás. Alapvető kormányzati cél, hogy aki képes rá, az munkából szár­mazó jövedelemből éljen, és neszociális ellátásból. Aki képes a munkavégzésre, azok számára biztosítani kell a FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN foglalkoztatást, ezzel együtt a jövedelemhez jutást. Nem fenntartható hosszú távon egy olyan társadalom, amely­ben a segélyezés egyenértékű a munkával szerzett jövede­lemmel. A közfoglalkozta­tásban elérhető jövedelmek jelentősen meghaladják az állástalan, munkakereső személyek számára más forrásokból elérhető jutta­tások összegét. A közfoglal­koztatás kiszámítható, biztos és a leginkább rászorultak számára is elérhető munkajö­vedelmet jelent. A magasnak nem tekinthető jövedelem ugyan nem old meg minden jövedelmi problémát, de ele­gendő arra, hogy a tartósan leszakadó régiók nagyszámú, rossz jövedelmi helyzetű lakosságának körében csök­kentse a szegénységben élők arányát. Itt van egy értékvál­lalási kérdés is, amely nem függetleníthető a politikai meggyőződéstől. A balol­dal politikai jövője ott van, ahol emberek milliói élnek függőségi viszonyban az ál­lamtól. Mi egy olyan országot szeretnénk építeni, ahol az alulról szervező közösségek építik fel a nemzetet, olyan közösségek, amelyek saját boldogulásukért tesznek, és nem az államtól várják a problémák megoldását. Az elmúlt 26 év bizonyította, hogy a szociális függőségre építő politikai törekvések bár igazságosnak tűnhetnek, de közelebbről csak a lesza­kadást konzerválják, nem viszik előre sem az egyént, sem pedig az országot. Mi lesz 2020 után? Áll-e majd a lábán a magyar gazdaság uniós pénzforrások nélkül? CSEPREGHY NÁNDOR: A magyar kormány felkészült arra az esetre, ha a fejlesztéspolitika jelentősen átalakulna, és a kohéziós források megszűn­nek, vagy a maitól jelentősen különböző formában válnak elérhetővé a régió számára. Ezért is fontos annyira, hogy oíyan ciklust zárjunk, amely gazdasági értelemben már függetlenít az uniós pénzek­től. Az a cél, hogy ha úgy ala­csökkentés nem egy hirtelen váltás... CSEPREGHY NÁNDOR kulna, hogy a kohéziós politi­ka jelenlegi konstrukciójában megszűnne, akkor is legyen olyan gazdasági teljesítmény hazánkban, hogy a kormány saját erőforrásokra támasz­kodva is tudja működtetni a fejlesztéseket. Egyértelmű­en az a cél, hogy az ország legyen képes megteremteni a 2020 utáni növekedés alap­ját, gazdasági fejlődésünk ne attól függjön, hogy továbbra is érdeke lesz-e a gazdagabb nyugat-európai államoknak beruházni Közép-Kélet-Euró- pában. Bürokráciacsökkentés: vannak kisebb lépések, de az áttörés nem látszik. Hihetetlenül bonyolult, körülményes minden Magyarországon - főleg azok hőkölnek meg, akik külföldről jönnek haza. CSEPREGHY NÁNDOR: A bürok- ráciacsökkentés nem egy hir­telen váltás, hanem egy hosz- szabb távú folyamat. Ennek a legfontosabb lépéseit már megtettük. Egyrészt hozzá kell nyúlnunk az állam intéz­ményrendszereihez, ahhoz a hálózathoz, amely működteti az országot. Ez egyszerre jelent intézményrendszeri csökkentést és a kiszolgáló bürokrácia létszámcsökken­tését is. A hétköznapi életet szabályozó rendszereket is meg kell változtatni - ez részben jogszabályalkotó, egyszerűsítő folyamat. Fon­tos kialakítanunk azt a szem­léletet, hogy az állam nem uralkodhat a vállalkozások és az állampolgárok felett, hanem sokkal inkább szol­gálnia kell őket. Tény, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, viszont olyan cél, amelyért érdemes tenni és konfliktusokat felvállalni. A legnagyobb kérdés nem az, hogy a kormány akarja-e ezt, vagy sem, hanem az, hogy a társadalom számára látható­ak lesznek-e a részeredmé­nyek, amelyek legitimálják a bürokráciacsökkentés további lépéseit. Magyarországon ma nincs felnőttképzés, itt gyakorlatilag csak pénzmosásról van szó nálunk ezen címszó alatt - mondja az MKIK elnöke. Ön is így látja? CSEPREGHY NÁNDOR: Hallot­tam Parragh László elnök úr véleményét, és őt olyan embernek ismertem meg az elmúlt években, aki kétszer is meggondolja azt, amit mond, mielőtt egy ilyen súlyú kijelentést tesz. A szakkép­zés rendszerének jelentős átalakítása és a felnőttkép­zés, átképzés területén megfogalmazott kormányzati ambíciók sem azért jelen­nek meg egyre több helyen, mert mindennel elégedettek lennénk. Az a technológiai fejlődés, amelyet már senki nem von kétségbe, ezen a területen is teljesen új szemléletet és eszközöket kíván. Ezt a munkát viszont csak a piaccal karöltve tudjuk elvégezni, ezért továbbra is nyitottak vagyunk a Kamara elnökének véleményére, sőt a segítségét is kérjük ennek a munkának az elvégzéséhez. KISS LÁSZLÓ laszlo.kiss@eszak.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom