Kelet Magyarország, 2016. szeptember (73. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-05 / 208. szám

2016. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ KELJEI 4 VIDOR Fesztivál 7 A XV. VIDOR Fesztivál díjazottjai Féligazságok négy hangra A Makk Károly vezette hattagú zsűri minden produkciót egyenként értékelt és tizenkét díjat ítélt oda. Dottore-díj- A legjobb nagyszínpadi előadás: Kvartett (Vígszínház. Budapest) + A Fidelio Fortissimo programjában való részvétel. Capitano-díj- A legjobb rendezés: Szente Vájk, A szőke ciklon (Játékszín, Budapest). Plerrot-dlj- A legjobb kamaraszínpadi előadás: Finito (Pinceszínház, Budapest). Artecchlno-dí)- A legjobb férfi alakítás: Szervét Tibor (A nagy kézrablás, (Thália Színház, Budapest). Colombina-díj- A legjobb női alakítás: Hernádi Judit (Mindent Éváról, Orlai Produkciós Iroda, Budapest). Brighelta-díj- A legjobb férfi epizódalakí­tás: Nagy Viktor (Boeing, Boeing, (Katona József Színház, Kecskemét). Smeraldlna-dlj- A legjobb női epizódala­kítás: Györgyi Anna (Finito, Pinceszínház, Budapest). Pantalone-díj- A legjobb díszlet: Kálmán Eszter (A szerelem zsoldosai, a Dumaszínház és a FÜGE Produkció közös előadása, Buda­pest). Különös tekintettel a két szereplőre - Bata Éva, Vinnai András -, akik váratlan ritmuskezeléssel, az ebből kinövő társas élet problémáival eredeti stílusban jelentkeztek. Pulcinella-díj- A legjobb jelmez: Győri Gabi (Primadonnák, Nemzeti Színház, Győr), kinek női ruhái forradalmian izgalma­sak voltak, Nagy Balázs és Járai Máté játéká­val párját ritkító vígjátékot hoztak létre. Hypolllt-díj- Életműdíj: Józsa Imre (A szőke ciklon, Játékszín, Budapest). Különdíj- A legjobb néma vígjáték, a test színháza: Andrássy Máté és Újvári Milán (Elhanyagolt férfiszépségek, FÜGE Produk­ció, Budapest). Különdíj- A legjobb esztrád: EztRád (A Nézőművészeti Kft. és a Szkéné előadása, Budapest). A Vígszínház előadása mesteri módon lebe­gett tragikum és komi­kum között. nyíregyháza. Nagy hatású előadással búcsúzott a VI­DOR: a négyszólamú Kvartett eleven társadalmi problémá­kat exponált. Spiró György 1996-ban keletkezett műve azóta semmit nem avult. Az alakokat feszítő ellentmon­dásokban magunkra ismer­hetünk, mondataik bennünk hangzanak el. Léleknyomorító panellét A Kvartett abszurd és szív- bemarkolóan valóságos egy­szerre. Egy lepusztult panel­lakásban vegetáló koros házaspárhoz beállít egy öltö­nyös Vendég (Kern András), akiről később kiderül: 1957 elején Amerikába disszidált magyar. A játék jelenében, negyven évvel később, ott egyedül ma­radva, azért jön haza, hogy megköszönje, illetve meghá­lálja a mára megöregedett csa­ládfőnek (Hegedűs D. Géza) azt: akkor megmentette az életét. Megmentette azáltal, hogy szólt neki: meneküljön, mert nemsokára jön a kom­munista számonkérés. Most azonban az Öreg nem ismeri meg, vagy nem akarja megis­merni őt. Felesége (Börcsök Enikő) és lánya (Péter Kata)' is hordozzák a lélekdeformáló panellét nyomorát. A bennük saját családot ke­reső, jó szándékú Vendég vé­gül rájön, hogy akciója lehe­tetlen. Végleg egyedül marad, s szomorúan távozik az újból bezárkózóktól. Mindenkinek a maga igazsága A Vígszínház előadásának egyik megkapó értéke az, hogy mesteri módon képes a tragikum és a komikum kö­zötti lebegésre. Mindegyik fi­gurának megvan a maga (fél) igazsága, még akkor is, ha azt nem képes artikulálni. Marton László rendező en­gedte érvényesülni a spirói „szövegszínház” intenzív mo­nológjait, miközben sokat me­rített a kisrealista színjátszás hagyományából. Az összeszű­kült lakásbelsőt, egy szétmálló lakótelepi konyha lepukkant bútorait, hűtőjét ábrázoló te­ret (díszlet: Bagossy Leven­te) használta fel a kudarcos életutak keretezéséhez. Kern András póztalan egyszerű­FOTÓ: VIDOR.EU séggel megjelenített amerikás magyarja kitűnően ellenpon­tozta a Hegedűs D. Géza meg­rajzolta, a múlt szétporladt eszméihez görcsösen ragasz­kodó egykori munkásőrt. Péter Kata markánsan for­málta meg a pénz közelsé­gétől megszédülő, elvált fia­talasszonyt. A sem a korábbi, sem a rendszerváltás utáni történelemből semmit nem értő, némileg szenilis anyát a zseniális Börcsök Enikő ki­vételes erővel állította elénk. KARÁDI ZSOLT Grecsó Krisztián: „két zenekart vittem már el a hátamon a teljes kudarcig” Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László fotó: janics attila Egy szülinapi buli után kezdte el a közös mun­kát az író és a zenész. NYÍREGYHÁZA. Akár bérletet is vehettek volna a rajongóid - mondta Grecsó Krisztián szerda délután a Művész Stú­dióban Kollár-Klemencz Lász­lónak, akinek a VTDOR-on háromszor is jelenése volt. Szombaton a Kistehénnel lé­pett színpadra, csütörtökön a Budapest Bárral zenélt, szer­dán pedig itt volt a közös est­jük. Egészen pontosan zenés kalandozás, amely azért volt különleges, mert Kollár-Kle­mencz László prózaíróként, Grecsó Krisztián pedig dal­szerzőként is bemutatkozott. A népszerű írónak sem is­meretlen terep a fesztivál, igaz, jó régen, de járt már itt. Ismeri a bokortanyákat is, bár a találkozás végkimenetelé­re nem emlékszik szívesen ... - Az ÉS-ben megjelent egy összeállítás a bokortanyákról és a tirpák hangulatról. Én szerkesztettem, de azt, hogy mi kerül még az oldalra, nem tudtam. így amikor megjelent, felhívott Csabai Laci és meg­kérdezte: mégsem volt rend­ben a szöveg, amit küldött ...? Kiderült, hogy egy erősen pornográf karikatúra került a cikk mellé, így az eredetileg tervezett hatás elmaradt, any- nyira, hogy azt a lapszámot utána nem nagyon mutogat­tuk. Sajnos felvették videóra... Az író és a zenész barátsága hosszú évtizedekre nyúlik vissza, a közös dalszerzés pe­dig egy jól sikerült szülinapi buli következménye. - Az A38 hajón ünnepeltük Laci 50. születésnapját. Bölcsészként elmaradt mellőlem a gitár, és azon az estén úgy gondoltam, itt az ideje, hogy visszatérjen hozzám. Közösen zenéltünk, amivel csak egyetlen baj volt: valaki felvette videóra... Laci ugrált, én pedig úgy álltam mellette, mint egy cö- vek. Érdekes az agy, mert ne­kem úgy maradt meg az este az emlékezetemben, hogy én magam voltam a rock - egé­szen addig, amíg meg nem néztem a felvételt. Ennek ellenére elkezdtük a közös műhelymunkát. Laci újra el­kezdett prózát írni, én pedig dalokat. A versek és én? Hát ... Évekkel ezelőtt bementem a Magvető kiadó akkori ve­zetőjéhez, Morcsányi Gézá­hoz, és boldogan újságoltam, hogy újra írok verseket - azt hiszem, soha nem láttam annyira szomorúnak. A vers nem nagy üzlet, rettegnek is tőle a kiadók, de én azt látom, hogy ha nem is kötet formá­jában, de mindenképpen megtalálja a maga útját: egy kiskocsmában vagy slam poet- ryként. Egyébként korábban írtam már dalszövegeket - két együttest vittem el a hátamon a teljes kudarcig ... Kollár-Klemencz László novellákat ír. Egyelőre két témában. Az egyik a nyári találkozások, a másik pedig a disznóvágás. - Várom, hogy felüsse a fejét valami más is, de addig maradnak ezek - mondta. km-sza Sediánszky Nóra és Makk Károly FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Csevej, viccek és sok utazás nyíregyháza. A fesztivál alatt teljes gőzzel működtek az iro­dalmi kávéházak. Volt nyár­végi csevej, időutazás, de egy különleges érettségi vizsgának is tanúi lehettek a Művész Stúdió vendégei. Felolvastak A Vörös Postakocsi szerzői, Sediánszky Nóra útirajzairól mesélt, Makk Károly pedig soha nem hallott történeteket is megosztott a közönséggel. Milyen a halvány lila dunszt? NYÍREGYHÁZA. Kiállítások is színesítették a fesztivált. A színház galériájában nem lé- J tező tárgyakból nyűt tárlat, a Pál Gyula teremben a nyíregy- I házi ösztöndíjasok munkáit láthatták az érdeklődők, a Vá­rosi Galériában a Hajdúnánási Ifjúsági Alkotótábor anyagát állították ki, a megyei könyv­tárban pedig Karádi Zsolt és Karádi Nóra színházi fotóiból válogattak. km Karádi Nóra (j) fotó: sipeki Péter Vigyázz rám is! Szász Levente Vigyázzunk a gyerekekre! V @ Ovibuti Csütörtök délelőtt a Mustárházban ovibuli volt, ahol a Dió Trió együttes Muzsikáló természet című előadását közel 550 óvodás gyerek láthatta. fotó: mustárház A világhírű zenész majdnem focista lett A világsztár a fociról és természetesen a trom­bitáról is mesélt. nyíregyháza. A fesztivál egyik legnagyobb sztárját, Boban Markovicot az édesapja győz­te meg arról, hogy trombitán játsszon, jóllehet, a kis Boban inkább focizni szeretett volna. A Mustár Fm önkéntesének, Antonelia Di Maurónak (a tol­mács Varga Kitti volt) elmesél­te, miért döntött mégis a zene mellett.- Nem fociztam olyan jól, mint ahogy a trombitáltam. Gyerekként nem igazán szeret­tem zenélni, de hála az égnek, az édesapám biztatott. Tudta, hogy minden kezdet nehéz, és azt is, hogy ha sokat gya­korlunk és kitartóak vagyunk, annak meg lesz az eredménye. Nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam, hiszen híres zenész lettem, de a focit is sze­retem, a kedvenc csapatom a Crvena zvezda. Boban Markovid életében nagyon fontos szerepet játszik a Guca, a Balkán leghíresebb rézfüvós fesztiválja, ahol több­ször is győzött, ám az idén „át­állt a másik oldalra”.- A Guca a trombita ünnepe. Sok díjat nyertem ott, ebben az évben viszont újfajta élmény­ben volt részem, hiszen amel­lett, hogy zsűritagként dol­goztam, én voltam a fesztivál nagykövete is. Hosszú éveken át vettem részt rajta, így Gucát a második otthonomnak te­kintem - mondta a zenész, aki hozzátette: rengeteg fellépése van, és valamennyit nagyon szereti, de szombaton a nyír­egyházi közönség volt számá­ra a legfontosabb. KM Fantasztikus hangulatot teremtettek fotó: racskó tibor «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom