Kelet Magyarország, 2016. szeptember (73. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-08 / 211. szám

2016. SZEPTEMBER 8„ KELET Üzenet Kolozsvári Zoltánná, nagydobosi olvasónktól: Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott, aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett. LEV TOLSZTOJ Vigyázz rám is! Dán Marcell Vigyázzunk a gyerekekre! Emlékezés: Abramjan Dávid Elment egy művész, pedig még élhetett volna. Mindössze 67 éves volt Abramjan Dávid, amikor sorsa betel­jesedett. Mondhatnánk, önmagában sok művész útját járta be. 1949-ben született az örményországi Sevan-tó partján. Az ottani ötvösisko- lákután Moszkvában végzett felsőfo­kú tanulmányokat, majd a nyolcvanas években került Magyarországra, azon belül is Nyíregyházára. A Westsik Vilmos utcán kapott egy kiüresedett kis tanyai iskolát. Itt élt és dolgozott, szinte éjjel-nappal. Sokoldalú művészként ismerték meg hazánkban, de Európa számos országában is. Az örmény iskola remek szobrai, ötvösmunkái ősei hagyo­mányaiból táplálkoznak. Festmé­nyei, ékszerei is kiállják az igényes művészetkedvelők kritikáját. Egyedüli cizellőr volt hazánkban, aki iskolát is teremtett. Szabolcsban sok fiatal sajátította el tőle az ötvösművészetet magas fokon. Dráma, dráma hátán érte, szeretett fiát korán elragadta a halál. Egyedül­álló stílusú házának bővítése félbe maradt. Munkásságát megakasztotta iskolájának az elvesztése is. Ő elment, de keze munkái Svájc, Dánia, Németország és Anglia templomait, intézményeit díszítik. És nem utolsósorban láthatjuk gyönyörű csilláregyütteseit a város- és a me­gyeházán. Sokoldalú tevékenysége értékeit hazánk köz- és magángyűjte­ményeiben is megismerhetjük. Mun­kássága ránk és utódainkra maradt. Búcsúzó tisztelői Események képekben A mádi furmintnapi ünnepség keretében telt ház előtt adott koncertet a helyi római katolikus templomban a nyíregyházi Lengyel-Magyar Dalárda szeptember elején. fotó: bárkányi wieslawa Hangulatosabbra nem is sikerülhetett volna az alvégesi tánccsoport őszköszöntő bálja! Szeptember első szombatján közel százötvenen láto­gattak el a Jalta étterembe, ahol a zumbaparódia mellett spanyol táncot is bemutattak a házigazdák, majd késő estig Tódik Gábor zenész húzta a talpalávalót fotó: brAz Katalin Új elemmel, rodeóval gyarapodott a fehérgyarmati „vigasság”: Varga Józsefet a bika hátán kapta lencsevégre hűséges olvasónk FOTÓ: E. NAGY ISTVÁN Olvasóink írják Amíg... Egyik kedvenc idézetemet szeretném a Kelet olvasó­inak figyelmébe ajánlani: „Amíg egy tenyérnyi kék ég az enyém, amíg egy szál virág mosolyog felém, amíg a napnak egy sugára hull rám, s esténként elringat lágy álom-hullám, amíg a szívem­ben dalol az élet, s imádság­szárnyon visz hozzád a lélek. Amíg a jóságod virraszt felet­tem, bűntől a lelkem, amíg visszaretten, s a végtelen­séged szomjazza vágyam, gazdagabb nem lehet senki se nálam!” NÉMETHNÉCSUBÁKÉVA, BAKTALÓRÁNTHÁZA Mert sok kicsi sokra megy A nyugdíjasok a legtakaré- koskodóSb társadalmi réteg. Megosztják egymással tapasz­talataikat, a megélhetési for­télyokat. Naprakészen tudják, hol vannak árleszállítások, leértékelések. Délelőttjüket, akár teljes napjukat áldozva rá, végigjárják a kiszemelt üz­leteket, hogy akár 15-20 szá­zalékot is megtakarítsanak. Én is kipróbáltam mindezt, sikerült is, de a sok járkálást, cipekedést a csípőprotézisem „ellenezte”. Az árleszállítások egyébként gyakran nem a mi­nőségi romlás „következmé­nyei”. A drágább színhúsok esetében például nem, vagy csak részben kell megfizet­nünk a feldolgozás során „be­vitt” folyadékmennyiséget. Piacokra a zárás előtti utolsó órában érdemes menni, mert az eladó olyankor már meg akar szabadulni a megmaradt áruktól, és lehet alkudozni. Az ilyen és hasonló spórolási Wapjl V fjX- w" wA. HŰT M3 j IÉl Csodálatos és tartalmas napokat töltöttek együtt FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Pezsgővel fogadták őket Kiránduláson vett részt a közelmúltban a nyíregyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület és a Nyugodt Elet Klub né­pes tábora. A tanév kezdete előtt vettük birtokba a szig­ligeti üdülőt. A bátrabbak már az első délután meg- fürödtek a Balatonban, ami csak néhány száz méterre volt a szállásunktól. Előtte meglátogattuk a Tihanyi Bencés Apátságot, ahova a levendulaillatú sétálóutcán végighaladva jutottunk el, majd a látogatóközpontban egy kisfilmet tekintettünk meg. Nagy élményt jelen­tett számunkra a keszthelyi Festetics-kastély is. A fény­űzően berendezett szobá­kon áthaladva érkeztünk a tükörterembe, ahol pezsgő­vel fogadtak bennünket. Az utolsó délelőttöt Szigligeten töltöttük. A várhoz vezető lankás hegyoldalon felsé­tálva gyönyörű panoráma tárult elénk. Sétahajóval kirándultunk Badacsony­ba, a hegyre terepjárókkal mentünk fel. Az Eszter- házy-pince vendégeiként megismerkedtünk a vidék jellegzetes, finom boraival. Köszönjük a felejthetetlen napokat dr. Hudákné Fábi­án Nóra programvezetőnek, Kardos Lászlóné Marika klubelnöknek és az üdülő vendéglátósainak. DR. SZŐKE LAJOSNÉ, KLUBTAG praktikák tárháza folyamato­san gazdagodik. KISS ISTVÁN, NYUGDÍJAS Tegyükszebbé a gyermekéveket! Úgy tűnik, rohanó vüágunk- ban „mindenre” van időnk, csak legdrágább kincsünkre, gyermekeinkre jut kevés (tisztelet a kivételnek). Rend­szeres rádióhallgatóként a minap Nagy Bandó András szórakoztatott. A sokrétű előadóművész bölcs tanácso­kat adott, magamban (mint óvónő, nagymama és déd- mama) gratuláltam is neki. Az elhangzott „Mesét kérek” című verse így szólt: „Kérem, várom, követelem! Üljön le apukám velem! / Legózzunk vagy lovat fessünk, olvas­sunk vagy beszélgessünk! / Azt is kérem, követelem: üljön le anyukám velem. Kérdezgetném erről-arról, napsütésről-hóvárakról! / Megúsztam az összes tévét, / játszunk inkább mindenfélét! / Kockát, malmot, mint ők ré­gen, focizzunk az utca végén! / Mesét kérek, itt, az ágyban, ma este is arra vágytam! / Könyvből szép a mese este, nem mobilon, esemesben!” A szülőket arra kérem, tegyük szebbé, életre szóló élmény- nyé a gyermekévet! Szán­junk erre időt, hozzuk be a lemaradást, mert csak így lesz boldog, nyílt ifjú, felnőtt a gyermekekből! ÖZV. GRÁF JÓZSEFNÉ, NYUGDÍJAS ÓVÓNŐ, VÁSÁROSNAMÉNY <§> Sorstársakkal találkoztak A Vesebetegek Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Egyesületének tagjai a Borsod megyei társszer­vezet meghívásának eleget téve, részt vettek a Vesebe­tegek I. Regionális Találko­zóján, Miskolctapolcán. A rendezvény remek lehető­séget adott a sorstársak­nak a tapasztalatcserére, emellett megismerkedtek a környék nevezetessége­ivel is. FOTÓ: KUTASI IRÉN „Úgy érzem, jól megetettek minket” Nagy hírverés közepet­te csökkent, majd szép csendben újra felszö­kött a hús ára. nyíregyháza. Nagy örömmel fogadtuk a tavasszal beharan­gozott sertéshúsáfa-csökke- nés hírét, főleg a far-háthoz szokott, csirkeszárnyat is rit­kán vásárló emberek üdvö­zölték az intézkedést. Még az sem tudta elvenni az örömömet, hogy a húskészít­mények ára nem csökkent. Sebaj, mivel töltelékáruból nagy a választék, továbbra is maradok a szokásos árkategó­riánál. Én sertéscombot vettem egyszer-egyszer, mivel abból sok mindent lehet készíteni, és az ára ezer forint alá ke­rült. Gondoltam nemrégiben, megint veszek másfél kilót, mivel rántott hús régen volt az asztalunkon. A vásárcsar­nokba érve döbbenten szem­besültem azzal, hogy min­denhol újra 1200 forint körül van a comb ára. Eddig tartott a királyság? Akkor most, hogy is van? Egy­szer - nagy hírverés közepet­te - lemegy, majd szép csend­ben megint felszökik a hús ára? Eddig tartott a pünkösdi királyság? Nem erről volt szó! Hirtelen felindulásomban úgy döntöttem, húshagyó hétvégét tartok, de alaposan átgondoltam: miért a csalá­dom lássa kárát az értelmet­len, minden logikát nélkülö­ző (ár)politikának? Mivel ragaszkodtam erede­ti tervemhez, vettem egy ke­vés sertéscombot, igaz, nem annyit, amennyi elég lenne, csak úgy mutatóba. Legalább egy vigasztal: nem kapunk tőle gyomorrontást, és még elvonási tüneteink sem lesz­nek, mivel eddig sem napon­ta ettünk ilyesmit. Ha eddig megvoltunk nélküle, majd ezután is megleszünk vala­hogy. Kár, hogy ez lett a vége, pedig egész jól indult ez az egész áfacsökkentés... Ezt nem harsogja a rádió Viszont azt hiányolom, hogy ez a kevésbé örömteli tény már nem került be a hírekbe. Egyáltalán, ellenőrizte valaki, hogyan, merre mozdulnak az árak? Úgy érzem, alaposan „megetettek”, így már éhes sem vagyok! Egyébként van olyan üzlet­lánc, ahol továbbra is szem előtt tartják az áfacsökke­nésnek köszönhető (olcsóbb) árat, majd odamegyek vásá­rolni. BUDAINÉ F. ILONA, NYÍREGYHÁZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom