Kelet Magyarország, 2016. augusztus (73. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-25 / 199. szám
2016. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK MŰT KM-interjú 7 A tiszteletbeli konzul a Kelet-Magyarországnak nyilatkozott közös dolgainkról is, a kéksisakos békefenntartóktól az osztrák-magyar futballmeccsig FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Interjú dr. Barabás Lászlóval, Ausztria tiszteletbeli konzuljával Gondolatok a császári palotából AOQ&zetgeio* oaitner Nyéki Zsolt A bevándorlásban működött a társadalmi egyeztetés, a migráció más megközelítést igényel. NYÍREGYHÁZA. Személyesen búcsúzott el a közelmúltban leköszönt osztrák államfőtől dr. Barabás László, Ausztria tiszteletbeli konzulja. A nyíregyházi konzulátus vezetője különös élményekkel, érdekes gondolatokkal tért vissza Bécsből. Mire helyezte a hangsúlyt búcsúbeszédében Heinz Fischer? DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Ausztriában az államfő a hadsereg főparancsnoka, és Fischer mindig kiemelt figyelmet szentelt a hadseregnek és működtetésének. Furcsának tűnhet az örökös semlegesség státuszában, amelyet Ausztria 1955-ben foglalt alkotmányába, és amely az uniós csatlakozás pillanatában kisebb feszültséget is okozott. Az EU-nak ugyanis van egy kevésbé emlegetett védelmi szervezete, melyben minden tagállam automatikusan szerepet, kötelezettséget vállal. Egyszerűen feloldották ezt az ellentmondást: az alkotmányba beszúrtak egy 2-3 soros kitételt, hogy az uniós védelmi szervezet tagságára nem vonatkozik az örökös semlegesség pasz- szusa. Ám bizonyára nem az uniós aktivitásnak tudható be az az alig ismert tény, hogy a világ egyik legtapasztaltabb hadserege az osztrák. dr. Barabás LÁSZLÓ: Ausztria kiemelkedően aktív az ENSZ kéksisakos misszióiban, vagyis a békefenntartó küldetéseiben. Az osztrák kéksisakosok a jeges sarkvidéktől a Golán-fennsíkon át Afrikáig mindenütt megfordultak, rengeteg bevetést tudhatnak maguk mögött. Szomszédunk tapasztalt hadsereggel, mellette pedig komoly létszámú tartalékos állománnyal rendelkezik. Ennek a főparancsnoka volt Fischer, s beszédének egyik önkritikus pontja éppen ezt a szerepét érintette. Mivel volt elégedetlen? DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Az elmúlt évben az osztrák békefenntartók kivonultak a Go- lán-fennsíkról, mert súlyos konfliktus kereszttüzébe kerültek, egy osztrák katona az életét is vesztette. Ez felzúdulást keltett Ausztriában, és a belpolitikai vita végén kivontáik az osztrák kéksisakosokat. Fischer hibának tekintette, hogy ez ellen nem Osztrák reklám: fricska vagy elismerés? S mit szól a magyar győzelem másnapján megjelent osztrák vasúti reklámhoz: fricska vagy elismerés? - hangzott a zárókérdés. Dr. Barabás László szerint az osztrákok nem görcsöltek sokat azon, hogy elvesztették a meccset. Nyilván szomorúak voltak, bosszankodtak, de nem vették, s veszik tragikusnak. - Szerintem ez a reklám egy jópofa tréfa és gesztus is, benne az össznépi sztereotípiával, hogy a magyar lovas nép, és szereti a gulyáslevest. Ezt a sztereotípiát vették elő, de tudja mindenki, nincs olyan, hogy tipikus magyar, ahogy tipikus osztrák sincs. Ez egy geg, azt üzenve: volt egy meccs, egy játék, az egyik fél nyert, de az élet megy tovább, együtt kell élnünk és dolgoznunk közös dolgainkban. így van ez megyénket érintően is: szervezzük az osztrák követség gazdasági tanácsosának látogatását, a levéltár kiemelt figyelmet szentel az '56-os időszaknak és eseményeknek, s a grazi egyetemtől hívunk meg egy neves előadót - tért vissza a munkához a tiszteletbeli konzul. érvelt erőteljesebben, és így a kivonulással a térségben meggyengült Ausztria pozíciója, amelyet több évtized alatt építettek ki. Feszült időket él Európa is - voltak-e rendkívüli biztonsági intézkedések? dr. Barabás LÁSZLÓ: Természetesen csak személyes meghívóval lehetett belépni, ezt ellenőrizték, és az épületnek is van állandó védelme, de nem volt különleges intézkedés, nem vont gyűrűt az államfő köré a testőrség. Tudtuk persze, hogy jelen vannak, de semmiféle látványos, demonstratív óvintézkedést nem láttam, pánikot meg főképp nem. Nyugodt légkörben, rendben történt minden. Heinz Fischer beszédének kritikus része az uniót, a tagállamait, benne Ausztriát is érintette, s megkerülhetetlen volt a menekültkérdés. dr. Barabás László: Az értékelésben Ausztria történelmi múltja, saját tapasztalatai és aktuálpolitikája is tükröződött. A birodalmi múlt révén Ausztria mindig is soknemzetiségű állam volt, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia tucatnyi nemzetisége a mai napig érezteti hatását Bécs lakossági összetételében, elég csak felütni a bécsi telefonkönyvet. Ez persze a - nem feltétlenül elfelejtett - régmúlt. Másrészt Ausztria 1955 után, amikor a szovjet érdekszféra alól szabadulva visszanyerte a szuverenitását, a gazdasága gyorsan prosperáló ágba került, amely igényelte a nagyszámú munkaerőt, ezért ott nem újdonság a bevándorlás jelensége. Az integráció is sikeres volt? DR. BARABÁS LÁSZLÓ: TÍZ éwel ezelőtt az osztrák lakónépesség 12 százaléka nem német anyanyelvű volt. Ebben benne vannak azok is, akik az ’50-es évek végétől munkát keresve és találva települtek be. A bevándorló tömeg vegyes összetételű, a törököktől a balkáni térségből érkezett nációkig, és gond nélkül megtörtént az integráció. Ezt a jogszabályi keret és a közfelfogás is elősegítette, a társadalmi egyeztetés magas szintje garantálta a kompromisszumos megoldásokon nyugvó köznyugalmat, de mindennek hátterében a fellendülő gazdaság jelentős munkaerő-szükséglete állt. Hajói látom, ennek a mechanizmusnak lassan véget vet a migrációs válság. DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Fischer véleménye erről az volt: jöjjenek a menekültek, segíteni kell rajtuk, miközben ő sem tekintett el attól a ténytől, hogy ebben az ország közvéleménye eléggé megosztott. A kancellár lemondásának egyik oka is ez volt ... ... amit nevezhetünk bukásnak is, hiszen Faymann lemondásakor úgy fogalmazott: át kell adnia a posztot olyannak, aki elfogadottabb - s gyorsan el is tűnt a politikai színtérről. dr. Barabás László: Heinz Fischer álláspontja az: olyan megoldást kell találni, ami lehetőleg mindenkinek jó, elfogadható, kompromisz- szumon nyugvó. Tény, az újabb menekültválság olyan intenzitású, amely lényegesen eltér a korábbi időszakok válsághelyzeteitől, s amely más módszereket, más megközelítést igényel. Erre senki nem volt felkészülve, és amikor bekövetkezett, kapkodás és lavírozás következett: szükség van a munkaerőre, de nemkívánatos velejárói vannak. Olyannyira, hogy most szakadékokról beszélünk: teljesen eltérő kultúra, szokás, viselet, értékrend, világnézet csap össze. DR. BARABÁS LÁSZLÓ: A probléma forrása az lehet, hogy Európa és az arab világ viszonyrendszerét nagyban befolyásolja a tény: az utóbbiban elmaradt a felvilágosodás, a reformáció, megmaradt a hagyományos vallási és társadalmi struktúra. Élesen elvált egymástól Európa és Közép-Kelet útja, fejlődése, ami automatikusan konfliktusokat generál. Heinz Fischernek július 8-án hivatalosan is lejárt a mandátuma. Hogyan tovább? Dr. Barabás László és Heinz Fischer személyes beszélgetése az osztrák államfő búcsúztatásán fotó: magánarchívum DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Nehéz dolga lesz annak, aki őt követi: Fischer népszerű, elfogadott politikus hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Eleve közismert és elismert személyként lett államfő, míg a mostani két jelölt nem olyan integratív személy. Mindkettőnek megvan a maga tábora, de hangsúlyozzák, hogy összekötő szerepre törekednek, és minden osztrák állampolgár államfőjévé szeretnének válni. Személyesen is szót váltott Fischerrel, érintették-e a magyar kapcsolatokat? dr. Barabás László: Természetesen: a két ország között magas szintű diplomáciai kapcsolatok élnek, működnek, a legtöbbször anélkül, hogy erről beszámolna a sajtó. Nem azért, mert titkosak, hanem mert olyan természetes, normális rutin és gyakorlat része a közös munka. Említette például az Áder János magyar államfővel közös programját környezetvédelmi témában. A magas szintű kapcsolatok fontosságát jelzi az új kancellár közelmúltbeli magyarországi látogatása is. Ha már osztrák-magyar: milyen szemmel nézte Ön a foci-Eb-t? dr. BARABÁS LÁSZLÓ: Ausztria budapesti nagykövetsége közös meccsnézést szervezett, én is kaptam meghívást. Sokan megkérdezték, kinek szurkolok, de természetesen ez nem kérdés: a magyaroknak. Jót mosolyogtam az osztrák-magyar közös múltra utaló viccen: „II. Ferenc József érdeklődik a meccs előtt, ki fog játszani, s mikor kapta a választ, hogy az osztrákok és a magyarok, akkor így reagált: jó, jó...- de ki ellen?” A sógorság monarchikus romantikáját tükrözi ez vissza, hiszen csak a hadügy, pénzügy és külügy volt közös - közös futballszövetségünk sosem volt. L
