Kelet Magyarország, 2016. július (73. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-25 / 173. szám

2016. JÚLIUS 25., HÉTFŐ 6 Állatpark KELET ■ Elefántfogászat - Izhakon végezték a világ első lézeres agyarműtétiét bódítás nélkül. Balra Vadász Gábor, jobbra Kovács Zoltán gondozó Az indiai orrszarvú bőre gazdagon redőzött, ezért a középkori lovagok páncélzatára emlékeztet - ezért nevezik páncélosnak is a fajt Előadás a ZooSuli növendékeinek - az elefántidomárok évezredes szer­számát, az ankuszt mutatja be a szakember Többtonnányi szeretet fogadja mindennap az áUatpark gondozóját rangidős gondozónak, akitől nagyon sokat tanultam. Sikeres tenyészprogram A Nyíregyházi Állatparkban jelenleg három ázsiai és négy afrikai elefánt él, az utóbbiak­nál a bemutatásukon felül a tenyésztés is cél. A tenyész­program mindjárt egy furcsa esettel kezdődött: bika nélkül született elefántborjú - mint kiderült, Yoki már vemhesen érkezett meg Izraelből.- Egyszer csak kétszáz li­ter magzatvíz csobogására lettem figyelmes, mintha fel­borult volna egy nagy hordó - emlékszik vissza Gábor az ellésre, ami hatalmas élmény volt az állatpark dolgozóinak.- Persze, készenlétben állt a csapat, ami az állatorvoson kívül a gondozókból, a fo­tósból és egy lakatosból állt, ugyanis ekkora állatoknál bármikor előfordulhat, hogy nekifeszülnek egy ajtónak; ilyenkor a gyors vasmun­ka emberi és állati életeket menthet.- A kiselefánt körülbelül másfél mázsás volt, de sajnos nem állt rendelkezésre hite­lesített mérleg, pedig Európa legnagyobb borjaként vonul­hatott volna be a történelem­be. A második borjú megfoga- násában már annál nagyobb szerepe volt a nyíregyházi személyzetnek: naplóban az állatok viselkedését, min­dennap vizeletmintát vettek tőlük, amiből kirajzolódott a hormongörbéjük. Az adatok alapján mindössze másfél hónap alatt elérték a sikeres megtermékenyítést, ami az állatpark látogatóinak szeme láttára történt. A tenyészprogramban saj­nos nem vehetik számításba a gondozók lelkivilágát: az elefántok folyamatos forgás­ban vannak.- Odaadod a szíved, neve­led, de végül el kell enged­ned őket - említi az állatpark munkatársa, milyen árnyol­dala van a szakmájának a ti­zenkét órás műszakokon és a folyamatos telefonügyeleten kívül. Veszélyes munka És hogy milyen - Gábor sza­vával élve - a fánik gondozó­inak egy átlagos napja?- Kétféle módon foglal­kozunk az elefántokkal. A jövő a rácsokon keresztüli gondozás, amit a biztonsági megfontolások indokolnak. A Nyíregyházi Állatparkban is bevezették az afrikaiaknál; ez az egyik oka, hogy én az ázsiaiakkal foglalkozom, ahol még van lehetőség az úgyne­vezett direkt kontaktra. Az elefántok veszélyes állatok, ezért csak párban mehetünk be hozzájuk; engem viszont ez a szoros kapcsolat éltet Vadász Gábor és az állatpark három ázsiai elefántja fotók: RÉVÉSZNÉ PETRÓ ZSUZSA- Ő volt az első, és mindig ő marad a kedvenc - meséli a szakember Athosról. Nehéz is lenne letagadnia, ugyanis tetoválás formájában az orr­szarvú portréja díszíti a jobb karját.- Sok tévhit kering ezekről az állatokról. Igaz, érzékenyek a hirtelen mozdulatokra, han­gokra, agresszívek, ha valaki megsérti a személyes terüket és nehéz megnyugtatni őket, de egyébként nagyon okos, barátságos állatok, ugyanúgy lefekszenek egy kis vakarga- tásra, mint a kutyák - enged bepillantást az orrszarvúk világába, és hozzáteszi: - Az elefántnak lehet parancsolni, az orrszarvútól viszont csak kérni lehet. Athos azóta - az Európai Fajmegőrzési Program kere­tében - Salzburgba költözött, gondozója pedig 2006 óta az elefántosok csapatát erősíti.- Vonzott a kihívás, ami a legnagyobb szárazföldi em­lősök gondozásával jár, érde­kelt, hogyan gondolkodnak, ezért kértem át magam - ele­veníti fel Gábor, arról pedig, hogy nem bánta meg a dön­tését, a bal karján látható ele­fánttetoválás tanúskodik.- Ez egy csapatmunka, nyolcán vagyunk rá a park­ban. Örök hálával tartozom Takács Zoltán ötvenéves vezérrel, Tányá- val, aki a legokosabb, egy­ben a legfélősebb is közöt­tük - már attól is megijed, ha egy falevél esik a hátára - és Mottóval, aki a legkiegyensú­lyozottabb, viszont egy kicsit oktondi, és bármit megtesz egy kis ételért. Jázminnak egyébként már volt egy iker- vemhessége, ami állatkerti körülmények között egyedül­álló, ám sajnos elvetélt. Mindennapos felada­tunk a fürösztés és a tréning. Háromhavonta esedékes a pedikűr, de rendszeresen gyakoroljuk a lábemelés moz­dulatsorát, hogy szükség ese­tén zökkenőmentes legyen. Ugyanez a helyzet a vérvétel­lel is, amihez a fülét nyújtja egy elefánt. A verés vagy a megvonás nálunk tabu, a ne­velést másképp oldjuk meg: például ha egymás után tíz­szer fel kell emelniük a lábu­kat, vagy egy fél órát sétálnak körbe-körbe, miközben néha le kell feküdniük, esetleg a vezérállat léphet be utolsó­nak valahová, értenek belőle.- A szállításra már fél év­vel korábban megkezdjük a felkészülést: hetente három- szor-négyszer gyakorolunk, hogy ne okozzon gondot se a felszállás a kamionra, se a lábak megkötése. A végén a parancsszavak helyett át­szoktatjuk az elefántokat egy jelrendszerre, ugyanis a külföldi állatker­tekben nehezen boldogulná­nak a magyar parancssza­vakkal. Csókot! A „salute” francia szót a legtöbb elefánt érti, erre égnek emelik az or­mányukat. A nyíregy­háziak en­nél jóval többet tudnak: kutya­Mit r ele­fánt naponta negyed ton­nát eszik: hat bála szénát és három-négy talicska zöldséget, emellett másfél hekto­liter vízre van szüksége. Az elefántnak lehet paran­csolni, az orrszar­vútól viszont csak kérni lehet. VADÁSZGÁBOR módra visszahozzák például az eldobott ankuszt, parancs­ra „trombitálnak”, Tánya pedig még csókot is ad, ha kérem. Vadász Gábor szerint az elefántoknál szinte minden emberi tulajdonság, viselke­désforma tetten érhető, csak hazudni nem tudnak. Többek között pajkosak: ha unatkoz­nak, megkergetik az antilopo­kat vagy a kacsákat, elterelik a gondozó figyelmét, hogy a másik vastagbőrű ellophas­sa kedvenc játékszerüket, a slagot, de utána önként részt vállalnak a büntetésből is. A gyászt szintén ember módjára élik meg: amikor Yoki léprák miatt elpusztult, borja nagyon sokáig próbálta keltegetni, és az egész ele- fántos csapatra szükség volt, hogy elhívják mellőle. Ezután fél évig csak egy gondozó tár­saságában tudott aludni.- Ilyenkor néha én is el­szunyókáltam, és volt, hogy arra ébredtem: egy hétmá­zsás elefánt hajtotta az ölem­be a fejét - emlékszik vissza a szakember a szomorú esetre. Útban a kis páncélos Vadász Gábor tíz éve foglal­kozik a Nyíregyházi Állatpark vastagbőrűivel, és annyira szereti, érti őket, hogy eszé­be sem jutna más foglalkozás után nézni. Nem tartja magát elefántspecialistának - mint mondja, ahhoz még nagyon sokat kell tanulnia. Újabban az indiai páncé­los orrszarvúknak is gondját viseli - mostanában ennél a fajnál is sikeres volt a párzás, a közeljövő legfontosabb kér­dése Gábor - és az egész állat­park - számára, hogy vajon születnek-e kis orrszarvúk Nyíregyházán. HOVÁNYI PÉTER peter.hovanyi@kelet.hu és mennyit? A szárított kenyeret nagyon szeretik, azért bármire képe­sek. Édességet az esélyegyen­lőség jegyében nem kapnak, ugyanis egyikük, Motki va­laha cukorbeteg volt. Sajnos a látogatók a tiltás ellenére rendszeresen bedobálnak mindenfélét - chipset, ropit - ami nem tesz jót az elefán­toknak. Jázmin kedvence a görögdinnye és a banán. Az elefántgondozóé rit­ka és veszélyes munka. Egy nyíregyházi kivált­ságos vallott lapunk­nak a kulisszatitkokról. NYÍREGYHÁZA. Az elárvult kiselefánt az ölében hajtja álomra a fejét, a nagy pedig az ormányával öleli meg Va­dász Gábort, ha rossz napja van - keveseknek adatik meg efféle vigasztalás. Talán hú­szán élnek Magyarországon, akiknek részük lehetett ha­sonlóban a három elefánttar­tó állatkert volt és jelenlegi dolgozói közül. A 33 éves, nagykállói szü­letésű elefántgondozó a vak­szerencsének köszönhetően csöppent a szakmájába, amit most már semmi pénzért nem cserélne el. Nomen est omen? Vadász Gábor vadgazdálko­dási technikusi képesítést szerzett, ebben a szakmában azonban nehéz elhelyezked­ni. Hazai vadakról és háziál­latokról tanult; mielőtt sze­rencsét próbált a Nyíregyházi Állatparknál, sosem gondolta volna, hogy a legnagyobb szárazföldi emlősökkel köt­het barátságot. Kitartásának köszönhetően 2005-ben az Afrika-panoráma dolgozó­ja lett, majd amikor az első vastagbőrű, Athos, a fiatal szélesszájú orrszarvú meg­érkezett Nyíregyházá­ra, Gábor sorsa is eldőlt. Beleásta magát a szak- irodalomba, és összeba­rátkozott az akkor még magányos állattal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom