Kelet Magyarország, 2016. július (73. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-16 / 166. szám
20)6. JÚLIUS 16., SZOMBAT Forum 7 KELET FelvlUanyozódva várják az újabb találkozót FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Videoüzenet New York-ból Olvasóink írják Drogozunk, iszunk és bepörgünk Két elkábított, eszméletlen lányról cikkezett a sajtó, meg arról, hogy „a zenekar tagjai sietve távoztak”. Szóval a dj az zenekar? Értem. Néhány gondolat a zenéről és a drogról. Mi, a nyíregyházi Múzeum Rock Band 5 tagú, rockzenét játszó együttes vagyunk. Az nagyon kemény, igaz?- kérdezi sok mai fiatal. Nem, nem olyan kemény, mint be- katizva feküdni eszméletlenül a barátnőddel egy öltözőnek nevezett konténerben, maga- tehetetlenül. A mi zenéinket együtt énekelheted velünk, és másnap emlékezetkihagyás nélkül fel tudod majd idézni őket, és évek múlva is jó lesz visszaemlékezni az élményre. Mi nem hagyunk magunk után eszméletlen nőket, utánunk nem kell nőgyógyászhoz rohangálni. A koncerteken nincs betépés, beszívás, belövés, verekedés. Csak játszunk, zenélünk. És te ebből rendre kimaradsz, mert szerinted nem „fain” és nem „mulatás” elmenni húsvér zenét hallgatni. Persze, mi is minden koncert előtt „beállunk”: zenekari beállásnak nevezik, amikor minden hangszer hangerejét beállítja a hangtechnikus, hogy az előadók és a közönség is mindent jól halljon. A laptopról és mp3-lejátszóról cincogókhoz Ötvenéves érettségi találkozót tartottak a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskola 1966-ban, villamossági szakon végzett 4. A osztály egykori tanulói. Az akkor érettségizett 29 diákból 22-en élnek, közülük 17-en vettek részt a nagy esemészokott koncertlátogatók megrémülnek, amikor koncert előtt dobogni hallják a lábdobot. Bárcsak gyakrabban látnák, tapasztalnák, milyen varázslatos mindez! Ja, és mi is „drogozunk”, csak mi nem szintetikus cuccokat szívunk, nyomunk, lövünk, ránk a zene van bódító és részegítő nyen. Volt tanáraink közül öten voltak jelen a nyíregyházi Tölgyes Csárdában rendezett összejövetelen. A találkozón, igaz, csak virtuálisan, az egyik, jelenleg New York-ban élő egykori osztálytársunk is velünk volt, ami nem kis meglehatással. Ennek nincs káros mellékhatása, és legálisan, mértéktelenül fogyasztható. Olykor hangulatfokozókhoz nyúlunk, sőt kapaszkodunk is beléjük rendesen. Olyanokhoz, mint például a családunk, a gyermekeink, a barátaink és a közönség sze- retete. „Bepörgünk” a tapstól, petést és örömet szerzett mindenkinek. A tanárok és diákok vidám, jó hangulatban emlékeztek vissza a középiskolai évekre. Elhatározták, hogy a következő találkozót két év múlva, ugyanitt fogják megtartani. MARTON KORNÉL a sok ismerős arctól, attól, ha a megrendelő elégedett. Hát, mi valahogy így élünk. Valódi zenészként egy kifordult világban, küzdve az érdektelenséggel és a gagyi hangszemetet magával sodró szembe széllel. TÓTH PÉTER, A MÚZEUM ROCK BAND ÉNEKESE £ Édes élmények az életmódtáborban Hasznos ismeretekkel és megannyi élménnyel gazdagodtak Tiszatelken a Cukorbetegek Nyíregyházi Egyesülete életmódtáboro- zói. A három nap alatt szó esett a betegségkezelés mikéntjéről, az életmód- váltásról, az önkontroll és önellenőrzés fontosságáról. A fotó egy Tisza-parti séta alkalmával készült. FOTÓ: HORTOBÁGYINÉ ERZSÓ Egyedül neveli a gyermekeit Segítünk Viharos gyorsasággal távozott az édesanya, majd tűz ütött ki a családi fészekben. NYÍREGYHÁZA. Történetem szomorú, de hiszem, hogy van kiút. Kemecsén születtem 1970-ben. Gyermekéveimet állami gondozottként töltöttem 24 éves koromig. Azt hittem, az életem végre jóra fordul, amikor megnősültem, de sajnos, nem így lett. Két és fél éve egyedül nevelem a három kiskorú gyermekemet, mert az édesanyjuk elhagyott bennünket. Több kézműtéten estem át, minek következtében szövetelhalással és érzékcsökkenéssel járó egészségkárosodás alakult ki nálam. Megváltozott munka- képességű vagyok, alacsony jövedelemmel rendelkezem. Hamuba halt remények A Start Rehabilitációs Vállalatnál dolgozom több éve. Nyáron átmenetileg szüneteltetem a munkaviszonyomat, mert nincs kire hagynom a gyerekeket. A lányokat (a 10 éves Boglárkát, a 8 éves Zsanettet és a 7 éves Rékát) nagyon megviselte az édesanyjuk távozása, aki hivatalos formában is lemondott róluk. 2014-ben ideiglenesen a Családok Átmeneti Otthonába kerültünk, majd nevemre szóló, komfort nélküli önkormányzati bérlakást kaptunk. Sajnos, a lakhatásunk az idén januárban ismét veszélybe került, ugyanis távollétünk alatt a cserépkályhából kipattanó szikra miatt kiégett az otthonunk. Átmenetileg van hol lakniuk Újra a Családok Átmeneti Otthonába kényszerültünk. Egy jótevőnk segített azzal, hogy - átmenetileg - a használaton kívüli ingatlanába költözhettünk. A problémánk csak időlegesen oldódott meg. Mindhárom lányom a nyíregyházi Bem József Általános Iskola tanulója, ahol minden lehetőséget megkapnak, hogy jól teljenek a napjaik és tanulhassanak. Ezúton szeretném megköszönni az intézmény vezetőjének, dr. Baloghné Mester Évának, a szülői közösségnek és a velünk foglalkozó szakembereknek mindazt a sok segítséget és támogatást, amelyet a tanév során a gyermekeimnek és nekem nyújtottak. Sokat imádkozom, hogy legyek erős, kitartó, és ne adjam fel. Azt szeretném, ha a lányaim biztonságban és sze- retetben nőnének fel, ehhez viszont minimum egy lakás és biztos anyagi háttér kellene. Aki teheti, kérem, legyen a segítségünkre! VADÁSZI JÓZSEF, 30/440-7891 József évek óta egyedül neveli lányait: Boglárkát, Zsanettet és Rékát, akikről hivatalosan is lemondott az édesanyjuk fotó: km Különleges csemetéket ültettek el Nyírkércsen JfriSKtecs. Oxigénfákat ültet- meggyfák. így született az tek el Nyírkércsen az iskolai bizonyítványosztás előtt a diákok. Az egyik nyugdíjas tanárnő, Csorna Istvánná ajándékai hat év alatt 12 méter magasra nőnek. Kalandos úton terjednek Európában az oxyfa néven törzskönyvezett fasorok, melyekből 70 tő elültetésével egy gépkocsi éves szén-dioxid-kibocsátása közömbösíthető. Egy nemzetközi környezetvédelmi cég ajándékozza őket azoknak a vállalatoknak, amelyek vállalják saját környezetvédelmi minősítésüket. A Nyír keresi Petőfi Sándor Tagintézmény tanárnőjének lánya, Farkasné Zsuzsa dolgozik náluk. Egy napon felfigyeltek az iskolaudvar kopárságára, a tornapálya mellől az idők során ugyanis eltűntek a gyönyörű elhatározás, hogy pótolják azokat. Nemcsak az iskolában virágzik két éven belül az oxyfa, hanem a templom és a polgármesteri hivatal mellett ÍS. KM Hűen gondozzák, védelmezik a fákat „Különleges csemetéket ültettek el Nyírkércsen” - írta meg a Kelet-Magyarország tavaly nyáron. Nos, az én édesanyám, Csorna Istvánná (mint volt nyírkércsi lakos és pedagógus) volt az, aki öt kis oxyfával ajándékozta meg az iskolát, egy-egy csemetével pedig az önkormányzatot és a református egyházat. Nemrégiben szívhez szóló levelet kaptunk az iskola egyik diákjától. Szijjártó Lilla a fogalmazásában arról írt, hogy az oxyfákról azóta is lelkiismeretesen gondoskodnak, és ezek a gyors növekedésű, lombhullató, tüskéről újra sarjadó, évente egyszer virágzó, levegőtisztító, környezetszépítő, nemzetközileg elismert minőségbizonyítványt kapott növények nagyon hálásak a törődésért. FARKAS GYULÁNÉ, NYlRKÉRCS Kritikák kereszttüzében Pintér István és Szabó László az 1957-ben megjelent „Riporterek az alvilágban” című riportkötetük előszavában még megjegyzik, hogy: „Az ellenforradalmi bűntettek tettesei egymás után kerülnek rendőrkézre, és a szökött rabokat is sorra dugják vissza a jól megérdemelt helyükre, a rács mögé.” Ma azonban már azt is tudjuk, hogy az idézett szerzők által ellenforradalmárnak minősített személyek rendőrkézre kerülése milyen súlyos - nemegyszer tragikus - következményekkel járt a demokratikusabb és jobb élet reményében a forradalmi eseményekben aktívabb szerepet vállaló emberek számára. Erre a rendőrség és az 1949. évi XX. törvénnyel elfogadott alkotmány szerint is független ügyészi szervezet tagjainak az akkori politikai rendszer iránti lojalitása mellett sem kerülhetett volna sor a „vérbírák” aktív közreműködése nélkül. Ők voltak azok a bírók, akik egzisztenciális megfontolásból vagy a bírói karrierjük, esetleg ideológiai meggyőződésük miatt hajlandóak voltak túllépni az alkotmányosan akkor is deklarált függetlenségükön a velük szemben támasztott politikai elvárások kielégítése érdekében, ami a magyar büntető igazságszolgáltatás örök érvényű szégyenfoltját jelenti, s amiről már csak a forradalom közelgő hatvanadik évfordulója kapcsán sem árt szót ejteni július 15-e, vagyis a „bíróságok napja” alkalmából. Ennek fényében egy bíró nyilván nehezen éli meg azokat a függetlenségét figyelmen kívül hagyó kritikákat, amelyek a tárgyszerű ismeretek hiányában támadják az egyes konkrét ügyekben hozott bírósági ítéleteket anélkül, hogy a kritikusok álláspontjukat jogi érvekkel is alátámasztanák. Az ugyanis természetes, hogy a bíróságok ítéletei éppúgy kritizálhatok, mint például a futballbírókéi. Az utóbbinak azonban a jó ízlés, míg az előbbi körben a politikai korrektség és a tárgyszerűség jelenti azt a zsinór- mértékét, amelynek keretei között a bírói döntések természetszerűleg kritizálhatok. Sőt, az is nyilvánvaló, hogy a megfelelő szakmai felkészültség vagy a döntésképtelenség előfordulása esetén a bíróságnak mindent meg kell tennie az ilyen problémák kiküszöbölése érdekében, mert a bírói függetlenség garanciája természetszerűleg nem az ilyen egyéni hiányosságok palástolását, hanem a felelősségteljes döntés meghozatalának befolyásolhatatlanságát szolgálja, aminek bárminemű csorbulása a jogállamiság erózióját eredményezi. A bírói függetlenség bárminemű csorbulása a jogállamiság erózióját eredményezné. Ugyanide vezetne természetesen az is, ha a bíróság figyelmen kívül hagyná az úgynevezett funkciómegosztás elvét, és a bíró átvenné az ügyész szerepét, s a tőle egyébként elvárt pártatlanságot félretéve, mindenáron a vád megalapozottságának bizonyítására törekedne. A bírósági eljárás alapját ugyanis a vád képezi, amelynek esetleges hiányosságait a bíró nem feltétlenül korrigálhatja, ami akár felmentő ítélethez is vezethet. A döntés felelőssége tehát természetesen a bírót terheli, amelynek tartalmát azonban nem lehet a nyomozó- és a vádhatóság tevékenységének színvonalától függetlenül megítélni (lásd például az úgynevezett móri ügyet). Ráadásul bennünket - dr. Spitz János nyugalmazott, Vas megyei büntető kollégiumvezetőt idézve - „köt az omerta”, vagyis a hallgatás törvénye, így nincs lehetőségünk döntéseinket közérthetően megmagyarázni. Ezért a nemegyszer jogos kritikus észrevételekre is tekintettel, a tegnapi „bíróságok napja” kapcsán remélhetőleg nem volt haszontalan a tevékenységünket érintő nyilvános kritika korlátainak a bírói függetlenség értékével is összefüggésbe hozható megvilágítása. Szerzőnk a Nyíregyházi Törvényszék Juhász Andor-díjas tanácselnöke, címzetes táblabíró kelet@ketet.hu <§> Izgalmas pillanatok A nyugalom után Kádár Zsuzsa záhonyi nótaénekes (középen) a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagjaival, akik A nyugalom című regény színpadi változatát mutatták be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján. fotó: olvasónktól V
