Kelet Magyarország, 2016. június (73. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-06 / 131. szám

2016. JÚNIUS 6-HÉTFŐ KELET Ajándékkal kedveskedtek a legjobbaknak fotó: tudósítónktól Kreatívan ábrázolták a lánglovagok munkáját NYÍREGYHÁZA. Közel ötszáz al­kotás érkezett a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigaz­gatóság, valamint az Orszá­gos Tűzmegelőzési Bizottság által meghirdetett, Tűzről pattant elnevezésű pályázatá­nak megyei fordulójára a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgató­ságra. A pályamunkákat bíráló bi­zottság korcsoportonként és kategóriánként választotta ki azokat a munkákat, amelyek a legjobban és a legkreatívabb módon ábrázolták a tűzoltók mindennapi szolgálatellátá­sát, beavatkozásait. A legtöbb pályamű plakát kategóriában érkezett, a megyei első helye­zett munkák automatikusan részt vesznek az országos ver­senyen, melynek eredmény- hirdetésére június 10-én kerül sor a BM Országos Katasztró­favédelmi Főigazgatóságon. A megyei forduló nyerteseinek Leskovics Zoltán tű. alezre­des, megyei tűzoltósági fő­felügyelő, Gerebenics Károly tű. alezredes, a Nyíregyházi Katasztrófavédelmi Kirendelt­ség vezetője, valamint Toldi András tű. őrnagy adták át az elismeréseket. km A megyei verseny legjobbjai I. korcsoport Mlhály-Mészáros Marcell, Kölcsey Ferenc Református Általános Iskola és Óvoda, Fehérgyarmat Bukovinszki Balázs, Apáczai Csere János Általános Iskola, Nyíregyháza Sztupa András, Szent Miklós Görög Katolikus Óvoda II. korcsoport Rézműves András, Magiszteri Alapít­ványi Óvoda, Általános Iskola, Közép­iskola és Szakiskola, Tiszavasvári Kovács Dorlna, Apáczai Csere János Általános Iskola, Nyíregyháza Nagy Gabriella, Móra Ferenc Általá­nos Iskola, Petőfi Sándor tagintézmé­nye, Nyíregyháza III. korcsoport Gajdos János, Korányi Frigyes Gimná­zium és Kollégium, Nagykálló Vonza Fanni, Korányi Frigyes Gimná­zium és Kollégium, Nagykálló Imre Katalin,Oemecseri Oktatási Központ Megoldott Gubanc az apagyi Napsugár oviban APAGY. A Gubanc komplex te­hetségfejlesztő program ke­retében az apagyi Napsugár óvoda elősegítette a gyerme­kekben rejlő tehetség kibonta­koztatását. Nem a teljesítményeket várták tőlük, hanem az új él­Kiállítást rendeztek a gyermekek munkáiból fotó: magánarchIvum mények megszerzése volt a lényeg a többi, különböző kre­atív tulajdonságokat hordozó gyermekek által. Kézműves foglalkozáson ismerkedhettek meg a gye­rekek a szövés technikájával, valamint a festés rejtelmeibe pillanthattak be. Festettek festékcentrifugával, ecsetfla­konnal, üvegfestékkel. A jeles napok közeledtével különbö­ző technikákkal készítették alkotásaikat. Meglátogatták a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő Madárkórházat, és alkottak a Kézműves udvarban. Össze­foglalásként a gyermekek által készített munkákból kiállítást rendeztek, ahol az érdeklődők bepillantást nyertek a tehet­ségműhely munkájába. km Az „aranyos” várdai matekos Mester és tanítványa ( fotó: magárarchIvum Batta Gergő Péter átla­gon felüli képességekkel rendelkezik matemati­kából. KISVÁrda. Az Arany János Tehetséggondozó Program (AJTP) immár tizenhatodik éve igyekszik segítséget nyúj­tani az elmaradott térségek­ben élő, hátrányokkal küzdő tehetséges diákoknak hátrá­nyaik leküzdésére, továbbta­nulási céljaik elérésére. A programban részt vevő is­kolák mindegyikében öröm, ha olyan tanítvány bontogatja szárnyait, aki tehetségével és szorgalmával kitűnik a töb­biek közül, országos szintű eredményeket ér el, a prog­ramon is túlmutató színvona­lon végzi munkáját. Második éve helyezett Batta Gergő Péter, a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium tizedik osztályos diákja közéjük tartozik. Olyan tantárgyból rendelkezik átla­gon felüli képességekkel, fej­leszti ismereteit, gyarapítja tu­dását, mely a legnehezebbek közé tartozik: matematikából.- Gergő kezdetektől az AJTP Országos Matematika Verseny résztvevője, s immár második éve a helyezettek között sze­repel: korosztályának második helyezettje, egy nem akármi­lyen versenyzőket felvonulta­tó országos vetélkedésben. Az Arany Dániel Matemati­kai Tanulóverseny eredmény- hirdetéseinek visszatérő ven­dége - fejtegette lapunknak Tóth Sándor matematikata­nár.- A programban tanuló diák­nak a legritkábban adatik meg az a nagyszerű érzés, hogy az ország összes középiskolájá­nak versenyzőivel vetélked­ve a háromfordulós országos versenyben a legjobbak közé kerülhet. Rajta vannak a térképen- A felkészülésben jómagam segítem, harmadik éve jár a tehetséggondozó szakkörök­re, a felkészítő foglalkozások­ra hozzám. Harmadik évemet töltöm a Bessenyeiben, a gim­náziumi tanítás mellett tágabb értelemben is foglalkozom matematikával. A Nemzetközi Magyar Ma­tematikaversenyen két sa­ját feladatomat tűzték ki. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék és néhány terület is­koláinak hagyományos nagy nemzetközi versenye után erdélyi és németországi isme­rőseim már kifejezték elisme­résüket. Mégis fontosabb, hogy Kis- várda felkerülhetett a Kár­pát-medence matematikai térképére, és egyre többen ér­deklődnek már utána. km Párjukat ritkító párosok csatája A tenisz ünnepe volt ez a nap: a szervezők mindent megtettek. ÓRÁM. Immár hatodik alka­lommal rendezték meg Ópá- lyi nemzetközi páros tenisz- bajnokságát a mátészalkai teniszcentrumban. Tizenegy páros indult a versenyen, köztük a lengyel Duklából, a szlovákiai Janókból, Nyír­egyházáról, Nyírbátorból, Mátészalkáról és természe­tesen Ópályiból is. Köztük az elnyűhetetlen, nyolcvanéves Banda István. A versenyt a dr. Suták Mihály-Balogh János duó nyerte, a Barna István- dr. Tsorbatzoglu Alexis páros és a Banda István-Pócsi Tibor előtt. km Ápolták a sokéves sportbarátságot fotó: erdélyi József Emlékszobát avattak a dögéi Az emléktábla és a mellszobor után emlék­szoba is hirdeti Ölbey Irén nagyságát. dögé. A névadó Ölbey Irén emlékszobáját avatták fel a dögéi általános iskolában. A rendezvényen a pedagógu­sok, a tanulók és a család mel­lett távolról is érkeztek ven­dégek, és számos intézmény és civilszervezet vezetői is megjelentek. Szabóné Balogh Erika tanárnő köszöntése után Papp Zsófia gimnáziumi tanuló szavalt, majd a 4. osz­Igényesen kialakított, ízlésesen berendezett emlékszoba Ölbey Irénről FOTÓ: TUDÓSÍTÓNKTÓL tályosok néptáncában gyö- Agárdi Sándor intézmény- nyörködhettek a jelenlévők. vezető avatóbeszéde után iskolában Bakajsza András irodalmár, Leiterné Kántor Ilona, illetve Binó Imre kért szót, s méltat­ták emberi és írói munkás­ságát. Végül Katona István római katolikus káplán szen­telte fel az emlékszobát. Száztizennégy esztendővel Ölbey Irén születése, és hu­szonkilenc évvel a költőnő halála után Dögé községben emléktábla, bronz mellszo­bor, és immár egy emlékszo­ba is hirdeti az író-költő iro­dalmi nagyságát, kulturális szellemiségét, a munkássága felkerült a megyei értéktárba is. KM Balogh Géza tárcája Veresszilva-pötyőke Szilvafát ültettem a napokban. Pos­tán kaptam atyai jó barátomtól, Vi­tális Sándor református tiszteletes úrtól. A csemete kisújszállási, mint ahogy ő maga is, aki most töltötte be a kilencvenedik évét, de annyi ener­gia van benne, mint egy teljes futball­csapatban, csak a lábaival bajlódik. Illetve már csak az egyikkel, mert a másikat érszűkület miatt levágták, így aztán kerekesszékbe kényszerül, de amúgy teljes életet él, s ahol tud, másokon is segít. A szilvacsemete nem az övé, s ha nem hív meg egy ebédre a szülő­városában, és nem kell hazatolni a vendéglőből, akkor most nincs szilvafa. Sándor bátyánk, mióta meghalt a felesége, a lakása melletti idősek otthonában él, s ha könyv- bemutatóra, istentiszteletre megy, vagy ha előadást tart valahol, az intézet mikrobusza hozza-viszi. Arra az ebédre csak vitt, haza már gyalog kellet mennünk, végig a hosszú Nagy utcán. Ködös, késő őszi nap volt, a fák jó része pucéron ácsorgott, a járdát kísérő szilvafák is lehullatták már leveleiket, mikor észrevettem pár szem szilvát a földön. Illetve a fűben, mert szép parkosított az az utca, gondozott pázsit szegélyezi a járdát, az utat. Nem tudtam megállni, hogy fel ne szedjek párat, de sajnos lottyadt, romlott volt már mind. Az árokban viszont gyönyörű, egészséges sze­mek kéklettek, s én bizony lemász­tam értük. Sándor bátyánk csak kacagott, hogy mit meg nem teszek pár szem szilváért, de megérte, mert nagyon régen ettem olyan finom, zamatos gyümölcsöt. Csak a fajtáját nem tudtuk megállapítani. Pedig mi aztán ismerjük a szilvát! Hiszen én szatmári vagyok, ő meg egész életében a szomszédos Beregben szolgált, a parókia udvara tele volt mindenféle szilvafákkal. Berben- civel, nemtudommal, duráncival, de annak a kisújinak a fajtáját nem tudtuk meghatározni. Sokáig birizgálta az érdeklő­désemet az a szilva. Telefonos beszélgetésünk során is gyakran szóba kerültek azok a fák, de aztán telt-múlt az idő, s az én érdeklődé­sem is lanyhulni kezdett. Mígnem egyszer csörög a telefonom, s azt mondja Sándor bátyám, hogy úíon vannak a fák. Miféle fák, kérdeztem vissza értetlenkedve. Hát, aminek a gyümölcsét felszedtem az ősszel Kisújszálláson! Nagy örömmel hallottam a hírt, mert épp most vitt ki a tél három szép, Szatmárból hozott szilvacse­metémet. Pedig már másfél évesek voltak, s a Szamosháton is igen ritka korsószilva - a vendégcsemeték azok pótlására pont időben jönnek! El is újságoltam azon nyomban a hírt régi jó nyíregyházi barátomnak, aki amúgy pálinka lovagrendi tag, s tán még nálunk is nagyobb szilva­bolond. Nem jutna-e neki is egy azokból a különleges csemetékből, kérdezte. Dehogynem, feleltem. Ha kettő jön, egyik a tied! Másnap meg is érkezett a csomag, tényleg két kis aprócska csemete volt benne. Az egyiket elültette ő, a másikat én, este pedig telefonáltam Sándor bátyámnak, hogy megköszönjem az ajándékot. Mire ő azt felelte, ne neki, hanem özv. Dóba Józsefnének köszönjem, mert az ő háza előtt vannak azok a fák, amelyek alatt a csemeték nőttek. Úgy is tettem. Következő nap délután felhívtam özv. Dóba József- nét, aki azt mondta, adott ő volna nagyobbakat is, mert nő csemete az öreg fák alatt, mint a dudva, csak a munkások lekaszálják mindig a fűvel együtt. Amúgy meg nem is igazán külön­leges fajta, őfeléjük veres szilvának mondják. Igaz, első osztályú a pálinkája, ha pedig megkóstolnám az abból készített pötyőkét, mindig arra vágynék. Elmondta azt is, hogy hogyan ké­szül ez a kunsági ivóié, de én bizony abból nem sokat értettem. Sebaj, felelte, majd ő megkínál, ha megint arra járok. A kis fám egyébként megeredt, már vidáman integetnek rajta a szép, zöld levelek. Ha szerencsém lesz, tán még saját pötyőkét is iha­tok róla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom