Kelet Magyarország, 2016. június (73. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-01 / 127. szám
2016. JÚNIUSI., SZERDA KELET ......................i | 1 •c-' Üzenet Dallos Árpád hűséges olvasónktól: A könyvek nem csupán arra valók, hogy elolvassuk őket. A meditáció egy formáját kínálják fel. ISMERETLEN SZERZŐ Olvasói kommentár Eltűntek a régi épületek, kincset érő örökségeink Többet kellene törődnünk az épített értékeink megőrzésével! nyíregyháza. Érdeklődéssel olvastam Kiss László lapcsoport-főszerkesztő „Romház, sej!” címmel megjelent hétfői jegyzetét. Végre téma lett a régi házak sorsa. Ám én egy másik nézőpontból foglalkoznék a témával. Nyaranta irigykedve nézzük a Tour de France kerékpárosverseny alkalmával „bemutatott” nyugati városok központjait, régi városrészeit, a gyönyörűen karbantartott régi épületeket. Nekünk miért nincs hasonló? Felér egy városnézéssel a verseny egy- egy szakasza! Sajnos, mi nemigen tudnánk büszkélkedni az ország ezen a részén hasonlóval, olyan kevés régi épületünk van már. Itt mindent lebontottak vagy átalakítottak az évek során. Például ott volt Nyíregyháza első kórháza, amelyben lehetett volna kórházi múzeumot berendezni, az épület helyén ma egy nagy, Romház, sej! Egy félelmetesen ócska,házban nőttem fel. Valaha szép le- <£ hetett, sőt luxuskivitel századfordulós szinten, de amikor f mi oda kerültünk, már - képletesen szólva • csak a romok p maradtak. Mindéit rossz voll. A vernéitek, a tetei, a kémény, a ínlak. §k Azzal szórakoztam gyetekként, hogy a mindenütt málló | I vakolat feltárta nekem, hányféle festékréteg van az utolsó | I iüatt, ez; feszegettem óvatosan, kötőmmel. Ma ez a légi | I isétház újta gyönyörű. Helyleállították, igaz, nem lakóház- f§ ként, irodaépület lett. de most látszik csak, milyen szép le- |I heteit egykoron. A szerencsés keveslik közé tartozik, mert j ez a belvárosi épületsors nem jellemző Magyarországon. Valahcgy a nagy uniós pen/átadatból erre jutót; a l legkevesebb, a tégi városképet meghatározó lakóházak felújítására. Kezdő újságíró koromban mondta rezignáltan egy szakemijet, körülbelül |t ™ hátminc-ötven év a f'elújíiási üres telket találunk. Nézzük a Vasvári Pál utca nyugati oldalát: miért kellett a polgárházakat lebontani, s helyette ilyenolyan társasházakat építeni? Igaz, ez a fajta „rombolás” egy idő után alábbhagyott, s még akad egy-egy régi épület akár a Bocskai vagy a Dózsa György utcán. Úgy gondolom, manapság, amikor annyit beszélünk a múltunkról, örökségünkről, többet kellene törődnünk a még meglévő értékeink fenntartásával, megőrzésével! MÉHESNÉKRUTÁKKLÁRA Események képekben Az „alvégesiek” sem hiányozhattak a Nyírteleki Asszonykórus május végi bátyus báljáról. A házigazdák - csakúgy mint Tódik Gabi élőzenész - minden tekintetben kitettek magukért, a kórus tagjai csodálatos dalcsokrot nyújtottak át a hallgatóságnak „Kiiályteleken” fotó: bráz Katalin „Újra itt van a nagy csapat” címmel a volt nyíregyházi Meteor Rt. dolgozói tartottak találkozót májusban Nyíregyházán. A hangulatos, vidám délután után úgy határoztak, 3 év múlva újra találkozni fognak. fotó: kis János Húszéves jubileumát ünnepelte nemrégiben a Borbányai Margaréta Nyugdíjas Egyesület. A múltidéző pillanatokat a Borbányai Dalárda, versek és a helyi tánckar előadása színesítette. fotó: egyesület Olvasóink írják Brutális gyilkosság a vajai tóparton A közelmúltban brutális ku- tyakivégzés-sorozat történt a kedvelt tóparti körzetben Vaján. Három házi kedvencet mérgeztek meg, a tulajdonosaik nagy bánatára. Nem kímélték a beoltott, chippel ellátott, sőt még a kiskutyát váró anyaállatot sem. A kegyetlenség felháborodást keltett az itt pihenő telek- tulajdonosok körében. Mit lehetne tenni a hasonló esetek megelőzése érdekében? Őszintén reméljük, hogy az elkövetők kilétére fény derül, és megkapják méltó büntetésüket! A VAJAI TÓPART LAKÓI Kié a felelősség? Sokakhoz hasonlóan, engem is megdöbbentett és felháborított a Kelet-Magyarország áprilisi számában megjelent „Megúszta a börtönt, már szabadon él” című cikk tartalma, amely a brutálisan meggyilkolt kisvárdai lány tragédiája kapcsán, az elkövető utóéletéről szólt. Nem értem, hogyan lehet egy ilyen embert, mint Beatrix gyilkosa, újra „rászabadítani” a társadalomra. Szerintem nem lett volna szabad kiengedni a gyógyintézetből a fiatalembert, aki a hírek szerint jelenleg a családjával boltot üzemeltet, pályázatot nyer, autót vezet. Mindent megtehet, amit egy normális, átlagos állampolgár, sőt még talán annál is többet. Az ártatlanul meggyilkolt lány jogai a föld alatt vannak. Úgy tűnik, a jog a bűnözők oldalára állt, és szembemegy az elsöprő Több mint félszáz esztendő telt el a ballagás óta FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Felejthetetlen diákéveink Ötvenöt éves találkozót tartott május 21-én a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium 1961-ben érettségizett 4. B osztálya. Dr. Csorba Sándor tanár úr is ott volt egykori diákjai körében, így együtt emlékeztek vissza az együtt töltött négy év felejthetetlen eseményeire. Mint ismeretes, a gimnázium létrehozása a tanítóképzés átszervezéséhez köthető, 1959 februárjától működik a Széchenyi utca 6. szám alatt. 1964-től a leánygimnázium koedukált intézmény lett, s ezt az arculatát őrizte meg mind a mai napig is. Nyíregyháza nagy múltú középiskolájának címere a Kölcsey család címeréből származik. A SZERVEZŐK többségű „népakarattal”. Ha ez az ember megismételné a tettét, kit vonnának érte felelősségre? Melyik ügyvéd, bíró vagy orvos fog kiállni a nyilvánosság elé, hogy tévedett, amikor kiengedte, elengedte? A bíróság jogosan „mossa a kezeit”, hiszen a gyilkost az orvosok nyilvánították beszámíthatatlannak, és pár év után az ő szakvéleményük alapján lett szabad. Ahhoz, hogy gyökeres változás történjen a magyar jogrendben, feltétlenül lépni kellene. Ezt követeli a józan ész és az ártatlanok védelme. DARVAS IVÁN, CSARODA Szerenádok és katonadalok Sokaknak megdobban a szívük, amikor a fiatalok együtt szerenádoznak. Én már régen hallottam a közelemben ilyet, pedig lehetne. Arra buzdítom a középiskolásokat és a tanárokat, hogy e szép hagyományt vigyék tovább, ne hagyják „meghalni”, mert a szerenád egyfajta összetartozást szimbolizál, a zene pedig éltet. Emlékszem, annak idején, a katonaságnál, Tápiószecsőn, az alakulatnál én voltam a nótafa, tanítottam az ifjakat a szebbnél szebb katonadalokra, bakanótákra. Azt viszont nem szerettem, amikor parancsra kellett dalolnunk a.különféle rendezvényeken, ráadásul mindig ugyanazt. Amikor menetelt egy szakasz, akkor bizony nagyon szépen hangzott az a nótaszó! Bár ma is lenne Nyíregyházán a sok laktanya közül legalább egyben egy század vagy egy zászlóalj! Sok mindent megtanulnának a fiatalok a 6-10 hónap alatt, például a fegyelmet, rendet, vagy akár egy ing, nadrág összehajtását is. NEVELŐS SÁNDOR Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon- számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. © Kukoricát morzsolt az ünnepelt A 90 éves, kocsordi Jakab Viktorné Elvira néni éppen kukoricát morzsolt, amikor a település új polgármestere, Földi István bekopogott hozzá, hogy virággal és emléklappal köszöntse fel a jó egészségnek örvendő idős hölgyet. fotó: olvasónktól Nem éppen turisztikai látványosság... Aszfaltsebeket kerülgetnek a járókelők illusztráció: pusztai Sándor A felüljáró alatti részt szeméttárolónak, vécének használják az „intelligens” emberek. nyíregyháza. Imádom Nyíregyházát, imádom, hogy lassan kinövi az egykoron sötét Szabolcsként emlegetett időszakot, de nem szeretem, ha csak néhány kiemelt városrészben tapasztalok rendet, tisztaságot (Sóstó, belváros). Vannak még területek, ahol lenne még mit tenni, ilyen például a Petőfi tér, az autóbusz-pályaudvar közvetlen környezete. Naponta több ezer ember megfordul itt. Az elmúlt húsz évben kétszer is felújították a gyalogos vasúti átjárót, de nem bírta a költségvetés, hogy a hozzá vezető útszakasz is megfelelő, elfogadható burkolatot kapjon. Kerékpárutat építettek a Vasgyár utcán, a Széchenyi utcán, de ott sem maradt néhány talicska aszfalt, hogy a kis részeket is rendbe tegyék. Az, hogy a felüljáró alatti részt szeméttárolónak használják az arra járó „intelligens” emberek, csak a jéghegy csúcsa. Van itt üres alkoholos-, üdítősflakon, papír zsebkendő, de a szag arra enged következtetni, hogy olyan is akad, aki itt „köny- nyít” magán. Ha egy kerítéssel el lenne zárva ez a híd alatti rész, akkor ez a probléma talán megoldódhatna. Az sem lenne hátrány, ha a közterületekre kirendelt közmunkások nem csak a város „kirakatát” takarítanák. Javíthatna a mostani helyzeten, ha a közútkezelő cég forgalomszabályozó táblákat helyezne ki, mert a közlekedési káosz elviselhetetlen. Járda helyett kátyúkat találunk és kerülgetünk a híres „repülőhíd” felé tartva, autók, autóbuszok között szlalomozva. Autók, buszok parkíroznak ott, ahol elvileg gyalogjárda lenne. DOMOKOSNÉ NAGY KATALIN Arra is odafigyelhetnének az illetékesek, hogy az autóbuszok, személyautók vajon szabályosan parkíroznak-e ott, ahol elvileg gyalogjárda lenne. Persze nem csak elvben kellene ott lennie, hisz jogos igény, hogy a gyalogos-felüljáróhoz gyalogút vezessen! Kérem, javaslom, hogy az úthálózat fejlesztésére elnyert támogatásból, ha lehetséges, ezt a kis részt is hozzák rendbe! Vegyék figyelembe, hogy turisták is érkeznek a megyeszékhelyre autóbusszal, vonattal, s itt csodálják meg először Nyíregyháza, mint turisztikai kitüntetéssel rendelkező város szépségét. DOMOKOSNÉ NAGY KATALIN, NYÍREGYHÁZA-KERTVÁROS
