Kelet Magyarország, 2016. május (73. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-02 / 102. szám
4 Tollpröba, Ballagás 2016. MÁJUS 2., HÉTFŐ KEHI Csak még egyszer újra hallhatnám a citeraszót! Ha fá| is, jóleső érzés a legszebb pillanatokat felidézni ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK Sok-sok éves történetet elevenített fel szerzőnk, aki most édesanyjára emlékezik. TOLLPRÓBA. Amikor a sok munka után a falusi ember megpihent, vagy kiült a kapuba diskurálni a szomszédokkal, az én édesanyám mindig elővette féltve őrzött citeráját. Neki az volt a legjobb pihenés, ha eljátszhatta kedvenc nótáit. Olyan szépen citerázott, hogy ilyenkor még a madarak is elhallgattak. Odacsalogatta a szomszédokat, utcabelieket, és együtt énekelték a szebbnél szebb dalokat. Tudták ezt a falu vezetői is. Ha ünnepség volt, meghívták édesanyámat, hogy játsszon el egy-egy nótacsökrot. Szívesen ment, hiszen szerette pengetni a citeráját. Egy ilyen ünnepség után történt, hogy fiatalok vették körbe.- Mariska néni! Tessék eljönni a mi klubunkba is! Szeretnénk, ha nekünk is eljátszana pár nótát! Addig kérlelték, míg igent nem mondott. Hazafelé menet betértünk édesanyámmal a fiatalok klubtermébe. Nagy örömmel fogadták, csak én dörmögtem magamban: „Miért kellett idejönni? Pont az én édesanyámnak? Hogy mit ki nem találnak ezek a fiatalok?” Aztán a sok biztatásra felcsendült a citeraszó. Szépen szállt a dal, egyre frissebben szólt a jó talpalávaló. A fiatalok vígan perdültek táncra.- Csak még ezt a nótát tessék eljátszani! - kérték újra és újra édesanyámat. Én meg hátulról rángattam a ruháját:- Elég lesz már! Induljunk hazafelé! De hiába, a fiatalok nehezen engedték el, hisz olyan jól mulattak. Ha lassan is, de eljött a búcsúzás. Hálásan köszönték meg édesanyám fáradozását, végre elindultunk haza. Duzzogva lépdeltem mellette, még mindig az járt a fejemben: „Miért pont neki kellett idejönni?” Sok-sok év eltelt már azóta, és én egyre gyakrabban gondolok vissza arra az estére. Jó pár éve annak, hogy nem szól a nóta, a citera elnémult örökre. Istenem! Mit nem adnék érte, ha újra hallhatnám! Csak egy kicsit! Boldogan világgá kiáltanám: Hallgassátok csak! Ez az én édesanyám! KIRILLA LÁSZLÓMÉ Emlékek és hála összeállítás olvasóink anyák napi verseiből hogy nélküled nap az égen nem maradhat? Igazán csak veled élek én, nélküled az élet semmit nem ér. Életem minden lépésénél ott vagy, nem voltál hamis lélek, ki a bajban hagy. Bárhol legyél, azonnal jössz, ha hívlak, ha baj van, egy szót nem szólok, de te itt vagy. Tudod, mikor fáj egy szó, egy érintés, s azonnal sietsz és rögtön megvédsz. Ha csak egy kívánságom lenne, mit életemben bármikor kérhetem, Biztos vagyok, hogy kérésem az úrhoz, csak hozzá szólna és nem a múlthoz. Egyetlen és utolsó kérésem nem más: hogy ha üvegszilánk szívedbe vág, ha úgy érzed, eltapos az egész világ, és mindenki felsorolja az összes hibád, ne keseredj, hisz ketten mindig szeretnek: én, aki bármi lesz is, örökké hisz neked, és Isten, aki végigkísér a csúcsig. Hisz te tudod: a szeretet soha el nem múlik. Móré Ildikó A felhőkön túlra Eltávozott nagymamáim! Anyák napja ünnepén anyukámat felköszönve rátok is gondolok én. Évek óta pihentek már díszes márványlap alatt, nekem sajnos rólatok még emlékképem sem maradt. Egyikőtök, pedig hogy várt, engem már nem láthatott, a másik csecsemő korban az ölében ringatott. Azt, hogy milyen volt arcotok, csak fényképről ismerem. Arról mennyire szerettél, nagyapám mesélt nekem. Ha tehetném, de jó lenne az öletekbe ülni, és az ünnep alkalmából nektek sok jót kívánni! Nem mondhatom el nektek, hát szelek szárnyán üzenem: a nagymamái szeretet nagyon hiányzik nekem. Felnézek a kéklő égre, s bárányfelhők peremén rám mosolygó fényes napot arcotoknak látom én! Zomborszki István Anyák napjára Édesanyánk, mit adjunk most néked? Valami gyönyörűt, nagyon szépet? Egész világ, ha a mienk lenne, odaadnánk, s ráraknánk szívedre. Mennyi sokat fáradoztál értünk, mennyi sok jót tettél már érettünk! Betegek voltunk, néked fájt az jobban, szíved mindig csak érettünk dobbant. Édesanya: milyen fönséges szó! Búbánatot, lelket vigasztaló. Remény, hála, minden benne vagyon, hálás szívvel jő elő ajkunkon. Édesanyánk, néked köszönhetjük testünk, lelkünk, életünk, mindenünk. Hűtlen szavunk már hányszor megbántott, vérző szíved mégis megbocsátott. Czirják Jánosné Emlék anyák napjára Szép leányként kezdték ők is, majd öregek lettek, és mielőtt elköszöntek, értünk sokat tettek. Akkora volt az ő szívük, mint egy szeretettanya, most kezdem csak megérteni, hogy milyen is egy anya! Messze szálló madarakkal üzenünk mi néktek, hogy szívünkben nagy szeretettel naponta itt éltek. Lábaitok ráncos nyoma újra kel és ébred, ti nyitjátok ki a kaput mindenféle szépnek! Nem kell nekünk jóshoz menni, hiszen velünk vagytok, most is halljuk szavaitok, magunkra nem hagytok. Édesanyánk, hogy csinálta, hogy is tanította? Ha valamiben elakadunk, már fülünkbe is súgja. Édesanyát mindenkinek egyet ad az Isten, olyan, aki pótolhatná, e Földön bizony nincsen! Élhetsz gőggel e világon nagy csodára várva, ha elveszíted édesanyád, akkor leszel árva. Kóródi László hisz a világon ő szeret téged a legjobban. Május hónapnak e gyönyörű napján, ragyogjon az öröm szemében és arcán. Kedveskedj annak, ki tiszta szívből szeret, édesanyáddal így te is boldog lehetsz. így lesz a májusnak ez a legszebb napja, boldog lesz, ki szeretetét adja és kapja. Kérjük e napra Istennek áldását, óvjon és védelmezzen minden édesanyát! Markovics Jánosné Május legszebb napja Május a legszebb hónapja az évnek, mikor virágba borul az egész természet. Fénylő napunk ontja a sugarát, Orgona, tulipán nyitogatja szirmát. Édes álomba ringat a természet, s felcsendül ajkadon a gyönyörű ének. Ez ének szól az édesanyádhoz, Májusnak nevezetes első vasárnapjához! Felpattan szívednek titkos lakatja, simogató szellővel szereteted ontja. Afelé küldöd, ki néked olyan kedves, érte a szíved hálával repes. Drága, jó anyádnak, ki téged úgy imád, te vagy őnéki a leggyönyörűbb virág. Zárd őt karjaidba, óvjad, védelmezzed, gyermeki öleléssel fülébe rebegjed. Anya Az ember egyik fele, akiből lett teremtve. Érték a szeretete, őszinte a jókedve. Mosolyával, a szavával, kis dalával húz magával. Hangja felhőket taszít, szeme kék eget vakít. Keze simításából, felderülő arcából életet ad naponta fénysugarat hozva. Mikor nem leszel velem, hol találhatom a helyem? Te vagy a világ számomra, ki hozol csillagot álmomra. Nagy Angéla Egyetlen kérés Óh, hogy mondjam el, hogy mondjam el, hogy minden reggel látni akarlak, Köszönd meg neki egész életedet, tisztán, csengő hanggal mondjál köszönetét. Légy az ő támasza öreg napjaiban, Vendégkommentár Tóth Márton Kamatoztatni az itt kapott útravalót Kedves Tanáraink, Diáktársaink és Vendégeink! Szinte hihetetlen, hogy most szólt utoljára a csengő nekünk - elérkezett a ballagásunk ideje. Mit is jelent a szó: ballagás? Néhány embernek csak csendes gyaloglást, de nekünk a végleges megválást és a szomorú búcsúzást. Búcsúzást szeretett iskolánktól, tanárainktól, diáktársainktól. Négy hosszú, felejthetetlen és küzdelmes év van a hátunk mögött, és még rengeteg kihívás áll előttünk. Egy új, ismeretlen útra kell most lépnünk, hiszen ha valaki el akar jutni valahová, el kell indulnia, meg kell tennie az utat, még akkor is, ha félelem szorongatja a lelkét, mint a mi lelkünket ebben a pillanatban. Négy évvel ezelőtt ugyanilyen szorongással vettünk búcsút az általános iskolai esztendőktől. Most ismét ezt kell tennünk. Nehéz lesz mindentől és mindenkitől megválni, de nem örökre megyünk el. A magunkkal vitt emlékek mindig visz- szahúznak majd minket az iskolapadba. Remélem, az itt maradottak is emlékezni fognak ránk, hisz rajtahagytuk kezünk nyomát e helyen, s fényképeinket a falon. De bennünk varia tudás is, amit tanáraink kitartóan, olykor rossz viselkedésünk ellenére is megpróbáltak a fejünkbe vésni. Mindezért a sok megszenvedett óráért, s felnevelésünkért hálás köszönettel tartozunk! Köszönjük a törődést, a türelmet, a szeretetet. ígérjük, hogy az itt kapott útravalót a legjobb képességeink szerint kamatoztatni fogjuk, Köszönetét mondunk utódainknak, a tizenegyedi- keseknek a gyönyörűen feldíszített tantermekért és az ajándékba kapott virágokért! Jövőre ti örülhettek mindennek! Kérjük, próbáljatok helytállni, szorgalmasan tanulni. Őrizzétek meg iskolánk jó hírét, adjátok tovább hagyományainkat! Számunkra pedig eljött az idő, hogy elődeinkhez hasonlóan továbbmenjünk, és szomorú szívvel, de bátran tovább vigyük az elménkben felhalmozott szép emlékeket. Sokan mondják, hogy az élet egy részének itt vége szakad, pedig nem így van. Az igazi, pezsgő élet csak most kezdődik. Végül búcsút vennék mindazoktól, akik idáig segítettek bennünket, és akiknek köszönhetően most itt lehetünk. Nem is ismerek jobb sorokat a búcsúzáshoz, mint Victor Hugo bölcs szavait:„Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész!” SZERZŐNK A NYÍREGYHÁZI KÖLCSEY FERENC GIMNÁZIUM VÉGZŐS DIÁKJA (Szombati számunkban tévedésből nem a helyes szöveget jelentettük meg, a hibáért az érintettek elnézését kérjük.) kelet@kelet.hu Remélem, az itt maradottak is emlékezni fognak ránk, hisz rajtahagytuk kezünk nyomát e helyen, s fényképeinket a falon. Ballagás a Krúdy Gyula Gimnáziumban Az időjárás nem tudta elrontani az ünnepi hangulatot
