Kelet Magyarország, 2016. május (73. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-23 / 119. szám

2016. MÁJUS 23., HÉTFŐ KELET Háttér 3 mm , : .........._ Remekül sikerült Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye bemutatkozása. Budapest. A jókedvéből se zökkent ki senki, pedig talán éjfél is elmúlt, amikor az elő­ző napon végeztek a Világfalu felépítésével. Szombaton a Szalkainé Szénégető Krisztina vezette dombrádi táncosok már hajnal ötkor útra keltek, mert ugye a Bakator együttest is föl kellett venni a buszra, s a beöltözésre és szépítkezésre is muszáj volt hagyni a meg­nyitó előtt némi időt.- Büszkén állt ki táncolni a csapat, mivel itt volt közöt­tük Hoksz Attila, a Fölszál­lott a páva televíziós vetél­kedő győztese is - mondta el lapunknak Andóné Kuj- bus Nóra, a Rétközi Hagyo­mányőrző Csűrdöngölő Egye­sület művészeti vezetője, aki elárulta azt is, hogy a nyitó­program után se állnak le, járni fogják a kiállítók utcáit, táncaikkal igyekeznek jó­kedvre deríteni az embereket, s így erősítik Kisvárdát. Ezzel még a három hete beiratko­zott, 8 esztendős Tomócsik Müán is egyetértett, aki - an­nak ellenére, hogy fél ötkor kelt - csak úgy kapkodta egész nap a csizmáját a táncban. Míves és magyaros S ha már Kisvárdát emleget­tük, a standjukon külsőleg és belsőleg is csodát tenni képes öregvizet és a fesztivál prog­ramjait kínálták, s - amint azt Mérész Anikótól, a polgár- mesteri hivatal munkatársá­tól megtudhattuk - bármeny­nyire hihetetlen, a közönség nem is annyira a város pálin­kája, mint inkább a kultúrája iránt érdeklődött. No és per­sze a Várdán született, s némi A kulturális eseményeink iránt érdeklődtek leginkább. MÉRÉSZ ANIKÓ Nincs Is jobb a tarpal szilvapálinkánál! vargabetű után oda visszatért Koszta Zoltán bőrműves és munkái iránt. Őt magát a mu­tatós, magyaros külleméért, a munkáit pedig a mívességé- ért csodálhatták. Az utóbbi­ról csak annyit, hogy Kassai Lajosnak is ő készítette a bőr­szerszámokat, s a lovasíjász­ról készült film rendezője, Kaszás Géza jószerivel miatta nézett be a találkozóra. Sztorizgatós műsorszám A világtalálkozó házigazdája, a Panoráma Világklub civilháló­zata olyan, mint egy nagy csa­lád. S a társklubok a világ bár­mely pontján is működjenek, mindenki ismer mindenkit. Székely Lászlóné például Mátészalka a szatmári ven­dégszeretetet kiválóan megje­lenítő multicégek termékeiből mutatott be néhányat: hús­termékeket, aszalt, csokiba mártott gyümölcsöt, ropog­tatni valót és büszkeségét, a pöttyös túrórúdit. Tony Curtis charme-ja képernyőről mo­solygott az arra járókra, Torma Tamás, a város alpolgármes­tere pedig büszkén mutatta, Mátészalkán, Koleszár András- né pedig Kisvárdán alapított társklubot a közösségen belül - mindez azért különleges, mert ők nemcsak testvérek, ikrek is. Császlón nevelkedtek, s akkor kerültek távolabb egymástól, amikor férjhez mentek. Min­den világtalálkozón ott vol­tak, nem hagynák ki egyetlen egyszer sem. Most még egy ikertalálkozót is összehoztak, amiből remek sztorizgatós műsorszám lett. Az agilis höl­gyek akkor sem tétlenkednek, amikor a megye épp nem dísz­vendég. Az idén ők szervezték le a dombrádi néptáncosokat, kiállítókat toboroztak, elhoz­ták a legszebb hímzéseiket, s abban is jócskán benne van a hogy Gacsaj Pesta vére néven már zamatos bort, Tony Cur­tis, a siker édes illata címkével pedig - a gyümölcstartalomtól függően a művész egy-egy- si­kerfilmjéről külön nevet adva - tüzes pálinkákat is palacko­zik a város. - De a szatmári emberek vendégszeretetére és szívből jövő mosolyára va­gyunk a legbüszkébbek - je­lentette ki az alpolgármester. A szatmári ww emberek szív­ből jövő mosolyára vagyunk a legbüsz­kébbek. TORMA TAMÁS kezük, hogy az ország legkele­tibb megyéje most a figyelem középpontjába került. Nem kellett a cégér A világfalu másik színfoltja Számos-vidék standja volt, ahol Kovács Lászlóné társel­nök a Szamosi Élménytérnek csapott reklámot. Ám ahogy a jó bornak, ennek se nagyon kell cégér, mivel a Tunyogma- tolcstól Ököritófülpösig húzó­dó túraútvonal, benne Petőfi kurta kocsmájával, a győrteleki keszegsütővel, a géberjéni úszó vízimalommal és az Ogre-ta- nyával amúgy is szenzáció. ízek, imák, illatok és sze­retet - ezt vihette magával mindenki, aki két napra a Világfalu vendége lehetett. S különösen jó volt ez idő alatt magyarnak, s azon belül Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei­nek lenni. MATYASOVSZKI JÓZSEF jozsef.matyasovszki@kele.t.hu Ászait gyümölcs, pálinka Hírességek a tarpai portán Gazdasági kapcsolatok is épülhetnek a jövő­ben. BUDAPEST. - Nagy megtisztel­tetés volt Budapesten képvi­selni a megyét - osztotta meg reflexióit lapunkkal dr. Tilki Attila országgyűlési képvise­lő.- Örülök, hogy sokan voltak kíváncsiak ránk, s a terméke­ink is elnyerték az érdeklő­dők tetszését. Szécsi Szabolcs polgármestertől tudom, hogy Brazíliát például érdekelné a tarpai almasűrítmény. Vagyis nem csupán kulturális kap­csolatok épülhetnek a világ­ban élő magyarok és az ittho­niak között a jövőben, hanem gazdaságiak is. Diplomaták a standon- Hálásak vagyunk a program mozgatórugójának, Bokor Ba­lázs egykori Los Angeles-i fő­konzulnak, volt szíriai nagy­követnek, aki ma is széles körű diplomáciai kapcsolattal bír. Neki köszönhetjük, hogy hamarosan a holland nagykö­vet is ellátogat térségünkbe, s hogy a Magyarországra akk­reditált külföldi diplomaták kedvelt lapjában, a Diplomata Magazinban többször is sze­repelt már a megye. Ezen a hétvégén egyébként is sok diplomatával lehetett a standjainkon találkozni, rá­adásul Wichmann Tamás ki­lencszeres kenuvilágbajnok, Dala Tamás és Vári Attila vízi­labdázók is benéztek a tarpai A Számos-vidék is bemutatkozott portára - mondta el dr. Tilki Attila. KM-MJ Nézőpont Kiss László Illés bácsi és az irgalom Illés bácsi, a cukrász sztorija bejárta az egész sajtót. Hát hogyisne járta volna be, amikor megvan benne a népi giccs minden eleme. Nagyon öreg bácsi, aki egyedül maradva csak viszi, viszi tovább a cukrászdáját, a mesterségét, amihez ért, és közben persze minden széthullik körülötte, a ház, a gépek, az egész cukrászda, s már csak kosz tartja össze a falakat. De mégis valahogy elműködik, majd jön a gonosz hatóság és azt mondja: be kell zárni a cukit, ha nem tudja megoldani Illés bácsi azt a minimális ezt-azt, ami kellene az üzemelési engedélyhez. Ekkor hördült fel a fél ország, ment­sük meg Illés bácsit, a média is megtette a magáét, aztán kicsit józanabb lett a hangnem, mert kiderült - maga Illés bácsi is rájött -, hogy ezt így nem lehet folytatni, egyszerűen vége a dalnak, lefőtt az utolsó kávé. Pedig lett volna segítség, akik megcsinálják a gépeket, még a polgármester is beszállt a mentőakcióba. Ahogy az lenni szokott, azután megjelentek a kritikusabb hangok is: vajh, az elmúlt fél évszázad alatt az idős cukrász miért nem forgatott vissza az üzletbe egy fillért se? És a hatóságnak miért éppen most jutott eszébe, s nem hamarabb, hogy ez így nem működhet, és különben is, egy­két gyrososnál inkább lenne mit keresniük, és így tovább. De vegyük észre, ez a történet nem erről szól. Hanem az irgalomról. Arról a vágyról, vagy reményről, hogy mégiscsak van irgalom ebben a világban. Mert az nem normális dolog, hogy mindenki csak addig kap, amíg adni tud, azaz amíg használható egyén, szépen teljesít, megfelel a társadalmi normáknak, szabályoknak, elműködik megfelelően. Ez így ugyanis egy szimpla üzlet. Én is megteszek dolgokat, meghallgatom a politikusok és vezetők szavait, alkalmaz­kodom, haladok a korral: Illés bácsira fordítva folyamato­san karbantartok, fejlesztek, önmagamat is beleértve, és akkor nincs baj velem, nem zárnak be, nem büntetnek meg, nem tolnak félre. Az irgalom az, amikor az is kap, aki már nem tud adni. Lehet, hogy saját bűnéből, hibájából kifolyólag, vagy a sors kifürkészhetetlen kicseszései miatt, de már nem járna neki, de mégis, irgalomból mégiscsak. Azért is vágyunk erre, hogy ilyen példákat lássunk, mert félünk, hogy mi is hibázhatunk, és egyszercsak odakerülünk az irgalomra pályázók közé. Olyan korban és helyen élünk, ahol kegyetlenül sok a vesz­tes. Néha elég csak öregnek lenni vagy rossz hitelt felvenni. Vagy csak lelassulni, nem figyelni, nem teperni, lesodródni a peremre, és kész. Rengeteg embert látok az utcán járva, akiken látszik, nem igazán tudják már, milyen mesében is vannak, megtörtén, zavaros tekintettel, lepukkanva araszol­nak valahonnan valahová. Igazándiból nem sokat lehet se­gíteni - a legtöbb, amit megtehet egy társadalom, hogy élni hagyja őket, nem veszi el az utolsó életterüket is, valami nem is igazán létfontosságú okból. Illés bácsi cukrászdáját be kellett zárni - ha valaki látta a képeket, nem mondhatott mást, ha épelméjű. De Illés bácsi megérezhette egyszer az életében, hogy mellé álltak nagyon sokan. S ez már ezerszer több, mint a hozzá hasonló sorsúak valaha is megérhetnek. laszlo.kiss@kelet.hu Az nem normális dolog, hogy minden­ki csak addig kap, amíg adni tud, azaz amíg megfelel a szabályoknak. Kelet kvíz Református temploma Árpád-kori, 1275-ben épült gótikus stílusban. A templom sír­boltiában nyugszik a Czóbel családból Imre, László és Albert, és gróf Teleky Borbála is. a) Kocsord b)Lónya c) Tiszadob d)Anarcs A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el A találkozó képekben A nyírbátori Tinódi Kulturális Egyesület Vegyeskórusa Életkép a tarpai porta előtt Dombrádi néptáncosok Megkérdeztük Ön szerint miért jó magyarnak lenni? Mihalovics Márkó máris a jövő hónapban kezdődő labdarú­gó EB-re koncentrál. - Büsz­ke vagyok a magyar váloga­tottra. Már az is szép, hogy kijutottunk az Eb-re, remé­lem, az eredményeknek is örülhetünk majd - válaszol­ta a nyírturai fiatalember. A szintén nyírturai Lovas Dávid a történelmi emlékeinkért lel­kesedik. - A várak érdekelnek legjobban, igyekszem minél többet meglátogatni közülük - felelte kérdésünkre. Barát­ja, Csucsi Miklós kézenfekvő válasszal szolgált: - Magyar- országon vannak a legszebb lányok és a legjobb pálinkák, én ezekre vagyok a legbüsz­kébb. - Bár sok nehézséggel kellett megküzdenünk törté­nelmünk során, a magyarok helytállása mindig elisme­résre méltó volt - vélekedett a sényői Nyitray Szabolcs. Dr. Szalai Kata Viktória nem tud betelni anyanyelvűnk gazdagságával. - Emellett a természeti értékeink is pá­ratlanok, különösen a horto­bágyi madárvilágban lelem örömömet - mondta a nyír­egyházi állatorvos. - Mindig magyaros pizzát rendelünk a menyasszonyommal - mond­ta Mester Gábor, majd komoly­ra fordította a szót: - Főleg a családom és a barátaim miatt érzem, hogy jó magyarnak lenni, máshol el sem tudnám képzelni az életem. km-hp MIHALOVICS MÁRKÓ: Büszke vagyok a foci­válogatottunkra. LOVAS DÁVID: Sorra látogatom a várakat, kastélyokat. NYITRAY SZABOLCS: A magyar helytállás elismerésre méltó. I CSUCSI MIKLÓS: A DR. SZALAI KATA magyar lányok a leg- VIKTÓRIA Nyelvünk szebbek a világon! gazdagsága páratlan. MESTER GÁBOR: A ma­gyaros a legfinomabb pizza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom