Kelet Magyarország, 2016. április (73. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-04 / 78. szám

2016. ÁPRILIS 4., HÉTFŐ Nemere István szeret Nyíregyháza-Sóstófürdőn lakni, s bár sokan fel sem Ismerik, jól esik neki, ha megszólítják az emberek séta közben fotó: pusztai Sándor Interjú: Nemere Istvánnal, Magyarország egyik legtermékenyebb írójával Az igazság hírvivőjének tekintem magam Élete is csupa regény: Nemere a titkosügynök? A beszélgető- partner Matyasovszki József A közismert író több ké­nyes témával is felka­varta már az állóvizet, pedig csak objektivi­tásra törekedett. Nemere Istvánról sok mindent leírtak már, azt viszont bizo- nyára kevesen tudják, hogy kínosan ügyel a pontosságra, legyen szó bármilyen megbe­szélt határidőről, amivel időn­ként még a kiadókat is meg­lepte. Jelenleg Nyíregyházán él, s az itteni embereket na­gyon szívélyesnek és nyitott­nak tartja. Lapunknak elárul­ta, hogy olyan írói kurzusok beindítását is tervezi új lakhe­lyén, ahol a regényírás forté­lyait leshetik el az érdeklődők. A könyvei számát összevetve az életkorával meglepő ered­ményt kapunk. Legutóbb 663 kötetet számoltunk össze, de | nála soha nem lehet tudni. „Lehet, hogy mire felüliünk a beszélgetésből, már megjelent a következő kötet” - mondta maga is nevetve. NEMERE ÍSTVÁN: Szóközök nélkül 35-40 ezer karaktert gépelek be naponta, mindegy, hogy szombat van, vasárnap, vagy születésnap. Január else­jén az ország egyik fele talán haza se ért, a másik pedig még kómában van, én pedig reggel ötkor már az íróasztalomnál ülök. De megnyugtatom, 7 órát alszom, s éjszaka soha nem dolgozom. Délután kettő után orvosi rendeletre 4-5 kilométert gyalogolok, később elolvasom a lapokat, s ismét számítógép elé ülök, hogy elvégezzek néhány egysze­rűbb dolgot, este pedig nézem a tévét, mivel sorozatfüggő vagyok. Melyek a kedvencek? NEMERE ISTVÁN: Természetesen a bűnügyi témájúak érdekel­nek elsősorban, de fontos, hogy legyen az izgalom mö­gött egy kis társadalmi feszült­ség is. Kedvencem a Gyilkos elmék, persze a sitcomokon is képes vagyok jókat derülni. Bármilyen hihetetlen, a sci-fit mellőzöm, s a fantasy se a szí­vem csücske. A Csillagkaput például néztem egy darabig, aztán lemondtam róla. Talán éppen ezért írta meg a saját Csillagkapu-sztoriját. NEMERE ISTVÁN: A ’90-eS években többnyire a kiadók beszéltek rá az ilyen és ha­sonló témákra. Mondjuk úgy, kipróbáltam ezt is, de ezeket a könyveimet tartom a legke­vésbé sikeresnek. Milyen forrásokat használ? NEMERE ISTVÁN: Több mint 70 témában gyűjtöm az újság­kivágásokat és jegyzeteket, s ennek a feléből könyv is készül, de azt soha nem lehet tudni, melyik feléből. Előfordult, hogy 10-15 évig gyűjtöttem anyagot egy érde­kesség kapcsán, s egyszer csak más megírta a saját könyvét ugyanerről. De az is megtör­tént, hogy hosszú gyűjtögetés után be kellett látnom, a téma elvesztette a frissességét. Mindent elhisz a fősodratú médiának? NEMERE ISTVÁN: Aki a világnak ezen a felén nőtt fel, s élt már néhány évtizedet, szinte semmit nem hisz el, semmi­féle médiumnak, s okkal. Én az objektivitást keresem, a kedvenc témáim mostanában az orvosetikai és tudomá­nyos berkekből kerülnek ki. Foglalkoztatnak a gépi műtétek, a genetikai kutatá­sok, a születendő gyermeke­ink tervezhetősége, érdekel, mekkora szerepük lehet a társadalomban az értelmes gépeknek, s egyáltalán mi felé tartunk. Az idén ősszel megjelenő új Titkok köny­vében is lesz pár fejezet, ami ilyenekkel foglalkozik. Volt már olyan titok, amit meg­fejtett, s aztán kiderült, hogy tévúton járt? nemere ISTVÁN: A legtöbbjük­ről máig nem derült ki, hogy célba találtam vagy tévúton jártam, de mindig az igazság kiderítésének a szándéka hajt előre. Ilyen a Gagarin-ügy, amiről a ’90-es évek óta mindig kiszivárog valami, de változatlanul sok a kérdőjel és az ellentmondás. Egy időben az életrajzát is kiadták minden évben, s persze mindig átírva, amiből a vak is láthatta, mennyi hazugságot gyártottak a személyével kapcsolatban. Vagy ott van Kolumbusz, vele amerikai, spanyol, s portugál tudósok is foglalkoztak. A DNS-vizsgálatokból, amelyet a vélt vagy valós leszárma­zottakon elvégeztek, nagyon érdekes dolgok derültek ki, ráadásul ennek magyar vonat­kozásai is vannak. Hét kiadó eddig fütyült az egészre, talán most majd egy nyolcadik be­adja a derekát, s megjelenteti az erről szóló könyvemet. Fontos önnek az abszolút igaz­ság (ha van olyan), illetve fáj a hamisság? NEMERE ISTVÁN: Természe­tesen nagyon fáj. Már csak azért is, mert én az igazság hírvivőjének tekintem ma­gam. Több kényes témával is felkavartam az állóvizet, pe­dig mindig arra törekedtem, hogy azt dokumentáljam, ahol éppen a tudomány tart. Persze, vannak, akiket éppen az zavar, hogy nem foglalok állást, csak az információt gyűjtöm össze. Ugyanezért az összeesküvés-elméletek hívei sem szeretnek. Soha nem vádolták azzal, hogy összeesküvés-elméleteket gyárt? NEMERE ISTVÁN: Legutóbb Fábry Sándor kérdezte tőlem ugyanezt. Itt is csak azt tudom mondani: ellenőrizet­len adatot soha nem veszek át, sem a Wikipédiától, sem más portáloktól, csak ha 3-4 forrás is megerősíti ugyanazt. De időnként még ezután is megfogalmazom a fenntartá­saimat. Szepes Máriával Milyen kapcso­latot ápolt? NEMERE ISTVÁN: Jórészt az életrajzíró kíváncsisága vitt el hozzá. Másfél év beszél­getéseiből született meg az Élet örök című könyv. Nem állítom, hogy az általa képvi­selt ezotéria nem vonzott, s megtiszteltetés volt, hogy be­kerülhettem a köreibe. Azt én is vallom, hogy az élet örök, csak mindig más formában jelenik meg újra, viszont azt már ő találta ki, hogy a mi éle­tünk már nagyon sokszor és sokféle szerepkörben össze­kapcsolódott a múltban. Soha nem vádolták plágium­mal, mondjuk a Micimackó történetek kapcsán? NEMERE ISTVÁN: Ha valaki egy történet folytatását megírja, azért az még nem számít plágiumnak, sem bűntény­nek. Olyan persze előfordult, hogy egy külföldi sikerkönyv kiadója, illetve a magyaror­szági megfigyelőjük az én kiadómon keresztül üzente meg, hogy a külföldi piacra ne nagyon merészkedjek a könyvemmel. Ez konkrétan A kis herceg folytatásával esett meg. Engem nem találtak meg, mert álnéven írtam. A történet érdekessége viszont, hogy oroszul egyenesen az eredetivel egy kötetben adták ki az említett művet. Nemere István Született:1944. november 8. Édesapja: Niedermayer Ferenc Édesanyja:Kiss Mária lskolái:ELTE - könyvtár szak Nyelvismeret: lengyel, eszperan­tó, de ért angolul, németül, fran­ciául, spanyolul, olaszul, oroszul, szlovákul és ukránul Könyveinek száma: 663 NYÍREGYHÁZA. - A rendszer­váltás után, 1995 körül szinte biztos voltam benne, hogy le­hallgatják a telefonomat, ami be is bizonyosodott, mivel egy hívásnál a saját hangom szólat meg odaátról - mondta el Nemere István, akit állítása szerint két ország titkosszol­gálata is megfigyelt, s akinek egy 600 kötetes könyvtára van a titkosszolgálatokról és azok viselt dolgairól.- Egy elromlott szerkentyű visszajátszotta az utolsó negyven percnyi összes ko­rábbibeszélgetésemet. Hajói emlékszem, éppen az MSZP volt hatalmon, bár ennek ta­lán nincs is különösebb jelen­tősége. Egyébként soha nem értettem, miért jelentenek rólam, amikor nem csináltam semmit. Mert amit tényleg el­követtem, arról viszont sem­mit nem tudtak, míg tavaly az Őrült regény című könyvem­ben meg nem írtam.- A ’80-as évek elején bizo­nyos körökből olyan lengye­lül tudó fiatalokat kerestek, NYÍREGYHÁZA. Eredendően az ókor és a II. világháború voltak a kedvenc történelmi témáim, s a magyar őstörténettől - a sok ferdítés miatt - mindig is ódzkodtam, míg aztán bele nem szerettem - vallotta meg Nemere István, amikor arról kérdeztük, miért fordult a ma­gyar történelem felé.- Megfigyeltem, hogy az idősödő férfiak - ugyanis a nőket ez nemigen izgatja - itthon és az emigrációban folyton ilyesmiken agyainak. Mindenféle rokonságot szó­ba hoznak, csak északra nem akarnak húzni sohasem. Kis akik vállalták, hogy a Vati­kánból származó, s a buda­pesti olasz nagykövetségen keresztül ide hozott dollár százezreket Krakkóba viszik, s egy templomban leadják. Én is köztük voltam. A megbí­zóink el tudták intézni, hogy álnéven utazhassunk. Egy út alkalmával 80-100 ezer dol­láros csomagokat is ránk bíz­tak. Négy vagy öt fuvart vál­laltam, egyszer majdnem le is buktam, de megúsztam.- Arról, hogy a lengyelek­nek miért lettem gyanús, ké­sőbb egy 6 oldalas orosz nyel­vű jelentésből értesültem. Először 1996-ban mutatták meg, miket jelentettek rólam, majd a Nemzeti Emlékezet Bizottsága ide is adta az ira­tokat, csak arra kértek, hogy ne a villamoson olvasgassam. Egyébként az a véleményem, hogy a világ titkosszolgálatai talán ha egy százaléknyi érde­mi munkát végeznek, a többi a saját fontosságuk bizonyítá­sára való felesleges konspirá­ció és gyanúsítgatás. példányszámban megjelente­tik a könyveiket, némelyiket nehéz is volt beszerezni, de másképpen hogyan is cáfol­hattam volna meg őket.- A Magyarok őstörténete című művem megjelenésekor csúnya dolgokat írtak nekem a honlapomra, s Trianon-kö- tetem is kiverte a biztosítékot. Pedig kizárólag azzal foglal­koztam, hogy mi mit rontot­tunk el. Ráadásul a magyarok még ma se mindig vannak tisztában az időrendekkel, s hajlamosak keverni az esemé­nyeket - mondta el a vélemé­nyét a közismert író. „Azt is vizsgálni kell, hogy miben hibáztunk”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom