Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-08 / 32. szám
2016. FEBRUÁR 8.. HÉTFŐ KELET MAGYAROPSZAG Üzenet Nagy Angéla hűséges olvasónktól: A butaság önmagában nem. komoly veszélyforrás, kivéve, ha szorgalommal és némi rosszindulattal is párosul. KORDOS SZABOLCS Postaládánkból Az ünnepség egyik pillanata FOTÓ:EGYESÜLET Már a házőrző is családtag Ellentmondásosa törvény, egyelőre nem tisztázott, mit jelent az, hogy „tartósan”. nyíregyháza. - A láncon tartás élettani hatásairól sem szabad megfeledkeznünk - mutatott rá Raska Andrea. - Ez rendkívül ingerszegény környezet a kutya számára, agresszívvé válthatnak pontosan azért, mert esetükben nem beszélhetünk szocializációról Magyarországon még mindig jellemző a funkcionális állattartás, a kutyát riasztónak, jelzőnek tartják, ehhez pedig a láncon tartás a „legmegfelelőbb”, hiszen a kutya Mentős. Mkaaan^ * »»«*■-< * * gondoskodást követel meg a gazdáktól. Az nem várható el az önkormányzatoktól, hogy január első napjaitól akciót indítsanak kimondottan a kutyatartás körülményeinek ellenőrzésére, de ahogy eddig is, a jegyzők ezután intézkednek bejelentésre, vagy a jogszabályba ütköző állattartás észlelésekor - kommentálta az új szabályozást dr. Kardos Csaba, Nyírpazony jegyzője. Hozzátette: segítséget jelenthetnek az alternatív megoldások, például a falusi portákon elkülöníthetnek részeket a kutyák számára, megfelelő nagyságú kennelt építhetnek, vagy szükség •••# .' ' 'r'MW'fnrar hasnálSzabadon veszélyesebbek Életfát ültetett a nagydobosi klub Életfát avatott a közelmúltban a helyi kultúrház melletti parkban a nagydobosi Élj a Mának Nyugdíjas Egyesület. A rendezvényen jelen volt Kovács Gábor polgármester és Bódi Elek, aki az egyesület megalakulása óta támogatónk. Tagságunk boldogan énekelte el a fa mellett a nyugdíjasok dalát. Jómagam mint az egyesület elnöke az ünnepi beszédemben elmondtam: ez a fa a civil szervezetünk megalakulásakor lett elültetve, eredetileg a régi klubhelyiségben. Költözéskor a fát átültettük, hogy emlékként díszelegjen a parkban, amelyet azért parkosítottuk, hogy a falu szebb legyen, s hirdesse valami szépnek, jónak a meglétét, fontosságát. Szeretnénk, ha a gyermekeink és az ő utódaik emlékeznének arra, hogy Nagydoboson volt és van egy nyugdíjas egyesület, melynek tagjai öregbítik a falu jó hírét, ápolják a hagyományokat. Az életfa mellett megállva sok kedves emlék jut eszünkbe: az együtt töltött órák, a kirándulások, a fellépések más kluboknál és sorolhatnám. A hagyományápolás életerő a számunkra. Minden esztendő végén külön dicséretben részesülnek a legjobban teljesítő klubtagok. Legutóbb Bartha Jánosné munkáját ismertük el, de hasonlóan ál- .dozatos munkát végzett Kiss Béláné és Kovács Józsefné is. LENGYEL ISTVÁNNÉ, ELNÖK Olvasóink írják Ne pályázzatok el, kedves fiataloki Jónak lenni nem mindig jó. Hatalmas társadalmi probléma, ha a jót közömbösség lehetetleníti el. 1956-ban a fiatal egyetemisták tüntetve az utcára vonultak. Volt foganatja, mert az emberek ráébredtek az igazukra. Ebből lett a forradalmunk, de elbukott. A szabadság mámora viszont rögzült az eifiberekben. A szikra felbecsülhetetlen kincs lett. Van ma hasonló szikra? Ösztönösen a fiatalságot akarjuk társadalmi kincsnek tekinteni. Sajnos, valahol valami megtorpant. Sorsdöntő nemzeti aktualitásokban nem kezdeményezők, sőt, csak részlegesen vesznek részt akciókban, kampányokban. Idősként tanúsíthatom, hogy minden érában voltak jó és rossz döntések, nem is kevés. Most valami rossz szellem burjánzik közöttünk. Míg nem bántanak, csendben vagyunk. De ha igen, keressük, felháborodva az igazunkat? Lassan meghal a kontroll. Aki dolgozik, az természetesen hibázhat is, ugyanakkor tény, hogy társadalmi változást egyedül nem lehet elérni. Csak látó- és hallótávolságon belül építhetünk egy szebb, jobb jövőt, együtt a fiatalokkal! A fiatalos lendület önmagában kevés, az ismeretek, tapasztalatok hiánya gyakran közömbösséget szül. Nincs általános recept, de az biztos, hogy a labda a fiatalság térfelén pattog, és nem megoldás, ha „egy másik, szebb pályára” vonulnak át. Ott lehetnek csodacsatárok, de már nem a mieink! DR. KISS ISTVÁN, NYUGDÍJAS Törvény született a kutyák láncon tartásáról, ami ellen nekem semmi kifogásom nincs. Magam is tartok házőrző kutyákat, és a törvény sehol sem írja elő, hogy csak az a személy tarthatja szabadon a kutyáját, akinek az ingatlana, telke biztonságos kerítéssel, zárható kapuval van ellátva. Ismétlem: a fő hangsúly, a biztonságon van! Tapasztalatom szerint nemcsak az én lakóhelyemen, hanem más településen is gyakori, hogy nagy testű, agresszív kutyát tartanak, de kerítésnek, Tegyünk azért, hogy ne így legyen! A csípős mínuszokban nehéz időket élnek meg a hajléktalanok. Sokszor nem akarnak vagy nem tudnak segítséget kérni. E napokban az életmentés a fő cél, hiszen pár óra késlekedés is végzekapunak nyoma sincs. A törvényalkotók sajnos nem voltak elég körültekintőek, és a jogszabály életbe lépett. Ennek az lett a következménye, hogy az utcákon megjelentek a falkába verődött, • éhes, hamis kutyák, amelyek valóban veszélyesek. Elsősorban az iskolába egyedül járó gyerekekre, és a közfeladatot ellátó személyekre jelentenek mindennapos veszélyt. Sajnos már arra is volt példa, hogy a lakáshoz hívott mentőknek, orvosi ügyeletnek előbb a kutyával kellett megküzdeniük, ezt tes lehet! Ilyenkor sok olyan sérülés keletkezhet az utcán élőkön, amelyek nem járnak halállal, de a hajléktalan már nem tud teljes életet élni utánuk. Gyakori a végtagelfagyás vagy a belső szervek elváltozása. Ezeken az embereken feltétlenül segítenünk kell! Ha magatehetetlen, követően érték a beteget. Veszély fenyegeti a postai kézbesítőt, az újságkihordókat, a védőnőket, gyakorlatilag minden járókelőt. A híradások naponta számolnak be kutyatámadásokról. Ezekről a törvényhozók nem értesülnek? A választópolgárban több kérdés vetődik fel. Mi a fontosabb: egy gyermek, felnőtt testi épsége, élete, vagy a kutyák korlátlan szabadsága? Ez a törvény kőbe van vésve? Tragédiának kell bekövetkezni, hogy megváltozzon? NÉV, CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN földön fekvő emberrel találkozunk, szóljunk rendőrnek, polgárőrnek vagy szociális munkásnak, hiszen egy bajban lévő embertársunkról van szó! Minden évben egyre többen fagynak meg az utakon, tereken, tegyünk azért, hogy ne így legyen! SZABÓ LAJOS, NYÍREGYHÁZA Segítünk Csak segítséggel boldogulhatunk Akik tudnak, kérem, segítsenek rajtam! Bujon élek a két gyermekemmel. Nehéz anyagi helyzetben vagyok, a mindennapi megélhetés mellett fizetem a lakástörlesztést is, ami nagy kiadás a családi költségvetésben. Köszönettel elfogadok tűzifát, tartós élelmiszert. EGY ÉDESANYA, 30/532-0609 ® Jelmezesek szállták meg az Alvégesi Művelődési Házat Közel 200 vendég ropta a táncot a VOX együttes remek zenéiére szombaton Nyíregyházán, az Alvégesi Nyugdíjas Klub farsangi mulatságán. A tánccsoport vidám bajor táncot adott elő, a jelmezes felvonulók között akadt pap, boszorkány, vígözvegy is. fotó: palicz István „Tanulj fiam, mert így csak kocsis leszel!” Azoknak a pedagógusoknak mi, gyerekek voltunk a legfontosabbak, soha nem panaszkodtak. NYÍREGYHÁZA. Biztos vagyok abban, hogy nem nekem kellene klaviatúrát pötyög- tetnem oktatásügyben. Attól függetlenül, nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a legnehezebb korban és időszakban ugyan, de mégis jóSokat szenvedtek velünk, de mi ezt értékeltük. VENGRINYÁK JÁNOS kor és jó helyre születtem. A II. világégést követően négy évvel kezdtem az iskolai tanulmányaimat egy négyosztályos, osztott iskolában. Nem voltam eminens tanuló soha, mégis minden tanítómat, tanáromat szerettem, és ők is szerettek engem. Szerencsésnek mondhatom magam velük kapcsolatban, hiszen még tanítottak azok a pedagógusok, akik a háború előtt vagy alatt végeztek, bár akkor már öregnek vagy középkorú- aknak számítottak. Nagyon jó szívvel gondolok rájuk, akárcsak a fiatal tanárokra. Szigorúbban fegyelmeztek A régi tanítók, tanárok „csépeltek” ugyan, ha megérdemeltük, azonban harag nem volt bennük. Amennyiben elmaradt a szokásos heti fenyítés, szinte már hiányzott. Szegények, sokat szenvedtek velünk, de mi ezt értékeltük. A drága Halka tanár úr pálcát vert forgáccsá az asztalon, és úgy üvöltötte: „Tanulj fiam, mert így csak kocsis lehetsz a téeszcsében!”. Ezeknek a pedagógusoknak mi, gyerekek voltunk az elsők, a legfontosabbak, soha nem panaszkodtak. Hasonlóan jó véleménnyel vagyok a szakiskolai tanáraimról és oktatóimról, illetve a gimnázium esti és levelező tagozatain dolgozókról. Igen, három helyen jártam gimnáziumba: a Zrínyiben egy évet, majd két év kihagyással, a demecseri gimiben a második, illetve a harmadik osztályt, végül a Kossuthban érettségiztem levelezőn. Az akaratot, hála a tanáraimnak, már gyerekkorunkban belénk verték. Gondoljunk csak bele, a mi generációnk építette újjá az országot, és azon felül is helytálltunk, családokat alapítottunk, rengeteget dolgoztunk, mivel úgy és arra lettünk nevelve. És ami a legfontosabb, és manapság sajnos egyre ritkább, a tisztességre. Olyankor szárnyal a lelkünk Úgy végeztem el a nyolc osztályt, a szakmunkásképzőt, hogy lopásról még csak nem is hallottam, nem hogy történt volna ilyesmi. Istentől adott kegy, hogy a kedves tanáraimmal még mindig gyakran találkozom, barátságosan köszöntjük egymást. Olyankor szárnyal a lelkünk. VENGRINYÁK JÁNOS, SÓSTÓHEGY Vendégsorok Angyal Sándor Virágzó ködösítés Elnézést az illetlen hasonlatért, amit itt az írás rajtvonalánál használok. Egyik korábbi főszerkesztőm, aki Pestről települt a Nyírségbe, kis híján a haját tépte, amikor valamelyik kéziratban meglátta a „betartani” szót. - Betartani legfeljebb Dalnoki szokott a pályán - mondta emelt hangon, hozzátéve, hogy tervet, adott szót, ígéretet nem betartani, hanem megtartani, teljesíteni lehet. Ugyanígy volt a „célkitűzés” szóval is, mondván, hogy kitűzni házhelyet, lobogót szoktak, nem tervcélokat. Akkoriban, a hetvenes években pedig ezekkel a szavakkal tele volt az újság, kivált ha a tervteljesítés, meg a szocialista brigádok dicsérete került szóba. Sok idő telt el azóta, de úgy tűnik, a magyar szóimport - különösen a rendszerváltás óta - kezd kivirágosodni. Mert mostanában nem a fent idézett, elcsépeltségében is érthető szavak élik tovább világukat, hanem az idegen kifejezések hódítanak. Különösen a közélet képviselői veszik ajkukra a kacifántosabb szavakat, egyrészt azért, hogy ezáltal okosabbnak, műveltebbnek tűnjenek. Másfelől akkor, ha olyan kényes kérdésekre kellene válaszolni, mint a munkanélküliség, mélyszegénység, létminimum vagy földlicitálás. Nemrég egy rádióadásban legalább tízszer hallottam az identitás (azonosság), a releváns (fontos, lényeges), a racionális (ésszerű) kifejezést. Máskor meg a homály, a semmitmondás vagy a feltett kérdésre történő egyenes válasz helyett használják ugyanők az anomália (szabályellenesség), az antitézis (szembenállás), a domináns (kiemelkedő), az evidencia (nyilván-^ valóság) szavakat támasztéknak. S hogy ki ne felejtsem: jól megél ebben a szókincs világban az irreleváns (lényegtelen), a normatív (irányadó) szó is, hogy a nagy karriert befutó pluralizmust (eltérő nézetek elfogadása) már ne is említsem. Mondta is nemrég az ismerősöm egy lakossági fórum után: „Alig értettem valamit az elmondottakból, ezek már magyarul is elfelejtettek?” sandor.angyal@kelet.hu Különösen a közélet képviselői veszik ajkukra a kacifántosabb szavakat, hogy okosabbnak, műveltebbnek tűnjenek.
