Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-29 / 50. szám
2016. FEBRUÁR 29., HÉTFŐ Üzenet Szőke Sándor, nyíregyházi olvasónktól: A nevelés a felnőttek szervezett védekezése az ifjúság ellen. MARK TWAIN A nap előfizetője Hiterősítő gondolatokra is szükségünk lenne TORNYOSPÁLCA. Elmúlt ötven éve, hogy előfizetője lapunknak a Kocsis házaspár. Arra kértük Kocsis Mártonnét, szerkesztőségünkben meséljen a családjáról és az újságolvasási szokásaikról.- Volt idő, amikor meg akartuk spórolni az újság árát, ezért egy nagyon rövid időre lemondtuk az előfizetést, de rájöttünk, hogy nem tudunk létezni nélküle, ezért újból megrendeltük. A férjem korán kelő ember, ő már reggel átnézi a lapot, majd este folytatja. Én csak este tudom a kezembe venni az újságot, amikor befejezem a teendőimet.- Szinte mindent elolvasok, igaz, a sporthíreket csak átfutom. Szeretem nézegetni a babák fotóit és a régi képeket. Az első oldallal kezdem az olvasást, majd az utolsó oldallal folytatom. A napi vicc tényleg „Megér egy mosolyt”! Amit viszont hiányolok: szeKocsis Mártonná FOTÓ: RACSKÓ TIBOR retném, ha a Keletben helyet kapnának a bibliai témák, versidézetek, mert fontos, hogy az emberek hitükben is erősödjenek.- Nyugdíjazásomig gyermekgondozó voltam, a férjem a mezőgazdaságban dolgozott. Két gyermekünk van és három unokánk - mondta Kocsis Mártonná. km Postaládánkból Disznótorral űztük el a hideg telet A nyíregyházi Német Nemzetiségi Önkormányzat februárban hagyományápoló sváb disznóvágást rendezett. Őseink ízvilága szerint készültek a finomságok: hurka, kolbász, töltött káposzta, amit másnap a Nyíri Fészek Étteremben fogyasztottuk el. Mindezt batyuban hozott házi készítésű süteményekkel „egészítették ki” a tagtársak. Vidám jelenettel és „savanyú káposzta” polkával szórakoztattuk a résztvevőket, majd Ignácz László klarinétművész és Pelyhe Zsuzsanna zongoraművész csodálatos előadását hallgathattuk meg. Vendégeink a testvértelepülésünkről, KálHajnalig ropták a táncot FOTÓ:OLVASÓNKTÓL mándról, a megyei szervezetek közül Gávavencsellőről, Napkorról és Rakamazról érkeztek. A talpalávalót a kaplonyi „Retró Mánia” zenekar húzta. Nagyszerű program volt, hajnalig roptuk a táncot! SZEILER JÁNOSNÉ, ELNÖK Olvasóink íiják Már tudok aludni Köszönetemet szeretném kifejezni a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórház Reumatológiai osztályán dolgozóknak. Az év elején már kibírhatatlanul fájt a hátam és a jobb lábam is, éjszakákat nem aludtam. Kértem beutalót a reumatológiai osztályra, kivizsgálásra. Dr. Zurányi Réka Olga szakorvos kiváló munkát végzett: elküldött röntgen és CT-vizsgálatra, ahol beigazolódott: porckorongsérvem van. így kerültem a kórházi osztályra infúziós kezelésre. Azóta nem fáj a hátam, tudok aludni is. Az osztályon dolgozók - a főorvostól a nővérekig - lelkiismeretesen fáradoztak a gyógyulásomért, köszönet érte. P.I., NYUGDÍJAS BETEG Még bírnám erővel 1968-tól tevékenykedtem a futballban. Negyven évig segítettem - hol szertárosként, hol sportszervezőként - a helyi csapatot. Megtörtént, hogy az egyik embernek volt hét tehene, két lova, fuvarosként dolgozott, és a pályán akarta legeltetni az állatokat. Úgy vélem, jogosan hajtottam le a négylábúakat, mert ami futballpálya, az nem tehénlegelő, bár a kerítés sem volt mindenhol jó. Emiatt konfliktusba is keveredtünk, még bírósági ügy is lett belőle. Megesett olyan is, amikor az egyik edzőtől kaptam egy pofont, mert nem akartam odaadni neki a kulcsokat, hiszen tudtam, nem sokáig fog ő ott tevékenykedni. Később kiderült, hogy nekem lett igazam, a kétszer három A fergeteges hangulatot tovább fokozta a mókás jelmezekbe öltözött társaság felvonulása fotó: a szerző Jövőre is jót mulatnak majd Télűző farsangi mulatságot szervezett nemrégiben a dögéi nyugdíjas egyesület. Velük együtt ünnepelt a dögéi Nők Égyesület, de nem hiányozhattak a Kisvárdai Baráti Kör tagjai sem. A résztvevők humoros műsorait igazi dínomdánom követte. A fergeteges hangulatot tovább fokozta a mókás jelmezekbe öltözött társaság felvonulása. A reggelig tartó élőzenés mulatságon izgalmas tombolasorsolást is tartottak, ahol értékes nyereményekkel gazdagodtak a szerencsések. A pozitív visszajelzések után a szervezők úgy határoztak, hagyományteremtő céllal, jövőre is megrendezik a télűző farsangi mulatságot! JÁNVÁRI JÓZSEF hónapig tartó bajnokságban ötször nem állt ki a csapat, idegenbe se mentek el, ezért kizárták őket. Megtörtént az is, hogy amikor semleges pályán kellett játszani, például Jékén Anarccsal, én szereztem járművet indulás előtt. Elmentünk autóval, hazajöttünk gyalog, de akkor is jelen voltunk! Amikor nem működött a községben a sportkör, én akkor is szerveztem focicsapatot. Télen Kis- várdára mentünk teremtornára. Ha nem is szereztünk érmet, akkor is részt vettünk. Amíg Kisvárdára kellett menni igazolást rendezni, oda, azután pedig Nyíregyházára jártam, ha szükség volt rám. Sajnos, ma már nem tehetek semmit, mert nem működik a labdarúgás nálunk. 2000-ig ment minden, 2000-től 2005- ig nem voltunk sehol, majd 2005 őszétől újra indítottunk csapatot a bajnokságban, de 2010 tavaszán ismét megszüntették. Úgy gondolom, ez szégyen egy 2500 lelkes községben! Szeretnék azoktól tanácsot kérni, ahol szervezettség van, és csapat is. Szívesen segítenék mindenben újra, amíg bírom erővel. PONCSÁK JÓZSEF, TORNYOSPÁLCA. Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztő! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem” aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. @ Elakadt a szava a jövő hírnökének! Virág Evelin személyében egy csinos macskahölgy is felbukkant a prófétaként tisztelt Kerek Ferenc Lajos mellett a Zöld Kerék Alapítvány nyíregyházi jelmezbáli mulatságán. FOTÓ: KAZAI BÉLA „Palástos ügynökök” után kutatott Tiszteletet és megbecsülést érdemel a 85 esztendeje született forradalmár-lelkész. NYÍREGYHÁZA. Készülünk a forradalom 60. évfordulójára. Napjainkban Nyíregyházán már csak kevesen ismerik Bán István nevét, olyan hatásos volt a régi rendszer lejárató gyakorlata! A nyíregyházi vasutas fiát a forradalom előtt 12 nappal avatták lelkésszé a debreceni nagytemplomban. A helyi rádióban a forradalmár Taraszovics Sándor, volt gimnáziumi osztálytársa felkérésére 1956. október 31-én (a reformáció emlékünnepén) és november 2-án (halottak napján) elmondott gyönyörű beszédeiért hat évi börtönt kellett elszenvednie. Kitiltották Nyíregyházáról 1962. április 2-án szabadult a börtönből, kegyelemmel. Ezután sem lett azonban szabad állampolgár, mert egyszerűen kitiltották Nyíregyházáról és az egyházi szolgálatból. Ennek nemsokára 55 éve1, és az idén lesz halálának 10. évfordulója. Feljelentette a besúgó A fiatal Bán István jól felismerte az 1956-os forradalom jelentőségét: fordulópontnak, valamint Isten ajándékának tekintette. Rádióbeszédeinek olvasása ma is lenyűgözi az embert. Hallgatóságát ezekben így szólította meg: „Szabolcs-Szatmár megye református atyámfiai, szülőföldem népe”. Jóllehet semmiféle forradalmi bizottságnak nem volt tagja, rádióbeszédei mégis 1956 nyíregyházi szelAz arctalan szolgálókat már nem tudta megje-1 lentetm. DR. FAZEKAS ÁRPÁI e lemi vezetői közzé emelték. Családjával együtt Miskolcra költözött, és vízügyi tervezőmérnökként dolgozott. Itt sem volt azonban nyugalma: besúgója (tudjuk a nevét is) háromszor jelentette fel 1973- ban! Élete utolsó 10 évében - nagy betegen is - a Történeti Hivatalban és a Magyar Országos Levéltárban az egyházban működő ügynökök után kutatott. Sikerült is 400 „palástos ügynök” adatait összegyűjtenie. Kutatásainak eredményét „Az arctalan szolgálók” című kötetében szerette volna megjelentetni, de sajnos, erre már nem maradt ideje. A levéltárban van a kézirata 2003 novemberében elhozta a rendelőmbe a könyve kéziratát véleményezésre. Örültem, hogy barátjának fogadott. Az évek hosszú során a rendelőmben tett látogatásain mindig megajándékozott nyomtatott írásaival, beszédeivel, kutatási adataival. Ezekből összesen 99 oldalnyit még 2006. augusztus l-jén a Magyar Levéltárnak adományoztam. Az ilyen dokumentumok közkincsek! Könyvének 145 oldalnyi részletét pedig alapos áttanulmányozás után 2007-ben adtam a levéltárnak. A tények ismeretében Készülünk a forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. Ezért is fontos számunkra, hogy hirdessük 1956. üzenetét, miként a Bibliában olvasható: „alkalmas és alkalmatlan időben”. Ez jó lehetőség a református egyház - de elsősorban a nyíregyházi református egyházközség - számára, hogy a tények ismeretében most már tiszteletét és megbecsülését is kifejezze Bán István forradalmár-lelkész előtt. DR. FAZEKAS ÁRPÁD, 56-0S MUNKÁSTANÁCSI ELNÖK Kevés híján másfél száz ember szenvedett fagyhalált az idei télen eddig hazánkban, annak ellenére, hogy jóformán tél sem volt az elmúlt hónapokban. Az erről szóló hírből még az is kiderül, hogy a tragikusan elhunytak jelentős százaléka nem a szabad ég alatt, az árokparton vagy valamelyik parki pádon távozott a másvilágra, hanem saját házában, ahol nem volt mivel fűtenie, vagy ha netán volt, az egyedül élő magatehetetlen ember nem bírt elmenni a spórig vagy a kályháig, hogy tüzet rakjon. Nem biztos, hogy valamennyien a fűtetlenség áldozatai, mert bizony nem ritkaság mostanában, hogy a magukra maradott idős emberek éheznek. Az is előfordul, hogy egyikük-másikuk megkapja a kevéske nyugdíját, és első útja a kocsmába vezet, ahol leissza magát, ami után már tehetetlen a védekezésre. Mondom, ez utóbbi sem ritkaság, de a leggyakoribb ok a megdöbbentő tragédiáknál a téli hideg, amihez, úgy látszik, nem kell már mínusz húsz fok, elég ennek a fele is, hogy a test a saját otthonában legyen az elmúlásé. Igen, mélységesen egyet értettem kollégámmal, aki e lap hasábjain háborgott a semmi kis tüzelővel hazafelé tartó ember megbüntetése miatt. Miközben a rejtélyes körűimé-' nyék között tollasodó kevesek alagsori medencéjük meleg vízében kortyolgatják méregdrága nedűjüket, vagy óvónő létükre félmilliárdért vásárolnak hatalmas földterületet a gyanúsan sokat kereső férjük helyett, mégis csak elgondolkodtató, hogy sok tízezer embernek kell sorba állnia, ha osztják az ingyen ebédet a jószolgálatok, vagy amikor tehetősebb önkormányzatok kevéske tűzifát juttatnak a pénzteleneknek. Régen is voltak nagy telek, de lehetett, szabad volt a fák alatt lévő hulladékot összegyűjteni, haza vinni - büntetés nélkül. Úgy látszik, most más időket élünk. sandor.angyal@kelet.hu Nem kell már mínusz húsz fok, elég ennek a fele is, hogy a test a saját otthonában legyen az elmúlásé.
