Kelet Magyarország, 2016. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-27 / 49. szám
2016. FEBRUÁR 27., SZOMBAT a KEL i Interjú: Éger Istvánnal, a Magyar Orvosi Kamara elnökével A kamarai vezető véleménye szerint az ország gazdasági képessége nagyban függ a munkaerejétől, az pedig az egészségi állapottól, ami ma messze alatta van a gazdasági nívónak. Mint hangsúlyozta, ez a különbség sokáig nem tartható (képsorozatunk tavaly készült a miskolci megyei kórházban, ahol ritka orvosi bravúrt örökfthettünk meg, kettős daganattal műtötték egy beteget) fotók: bujdos tibor A műszerezettség és a körülmények jobbak, csak elfogynak a dolgozók A kezdő szakorvos bére még rendben is lenne, mondja az elnök, azonban komoly bérfeszültségek is vannak. Ma az egyik legégetőbb probléma az orvos- és nővérelvándorlás. Van-e javaslata a kamarának, hogyan lehetne ezt megállítani? Figyelembe véve, hogy nemcsak az itteni bér többszöröséért dolgoznak kint, de sokkal jobb körülmények között is. éger ISTVÁN: A munkakörülmények mostanra nagyon sokat javultak fizikailag az egészségügyi intézményekben, a legnagyobb probléma a dolgozók túlterheltsége. Egy „róka fogta csuka” helyzetben vagyunk: tíz éve sem volt túl népszerű a pálya, azóta a folyamatosan lemaradó bérek miatt sokan elmentek, ez pedig tovább rontotta a maradók helyzetét. A kormány elmondja, hogy hány százmilliárdot tett az egészségügybe, csakhogy ezt, leegyszerűsítve, betonba öntötte. Szebbnél szebb infrastrüktúrák, modern műszerek vannak, de nincs, aki dolgozzon. Bér tekintetében a késedelem büntet: 2003-ban, a küszöbön álló EU-csatlakozás előtt figyelmeztettem az elvándorlás veszélyére, emiatt kígyót-bé- kát kiabáltak rám, azt mondták, a kamara riogat. Sajnos, igazunk lett, bár ne lett volna! Soha senki sem várt nyugat-európai béreket, de azt igen, hogy az orvosi fizetés a hazai értelmiségi bérszínvonal első helyeinek egyikén legyen, ahogy Münchenben, Párizsban vagy Londonban. Ma az ágazati átlagbér a tizenhetedik, az utolsók között kullog, az orvosi szeretnénk, hogy az orvosok fizetése tükrözze munkájuk értékét és társadalmi hasznosságát, biztosítsa számukra a társadalom által elvárt egzisztenciát. Az eltávozottakat ez már nem hozná haza, de itthon tarthatja a többieket. A miniszter azt mondta a minap, hogy a támogatásokkal a kezdő szakorvos bruttó bére 405 ezer forint (Markusovszky-ösz- töndíj, öt év magyarországi munkavállalás - a szerk.); ám a több évtizede dolgozó, két szakvizsgával rendelkező orvos nem kap ennyit, azaz brutális bérfeszültségek vannak a rendszerben. A kezdő orvos említett bére egyébként a helyén van. Annyi, amennyit a 16 éve közzétett orvosi életpályatervünk tartalmaz, csak épp a többieké nincsen sehol. „2014-ig komoly nyomás alatt voltunk, az akkori államtitkár nem kommunikált a kamarával, ha úgy tetszik, üldözött bennünket” fotó: DERENCSÉNYI ISTVÁN Sok kistelepülésre nem találni háziorvost. Néhány éve visz- sza nem térítendő támogatással próbál ezen a kormányzat segíteni. Hatékony lehet ez? ÉGER ISTVÁN: Minden jó, amit adnak. Az alapellátásban mintegy 10 ezer orvos dolgozik, az aktív gyógyító orvosok 30 százaléka: 7000 háziorvos és házi gyerekorvos, illetve 3000 fogorvos. Ezen orvosok vállalkozók, de nagyon speciális módon, mert bevételeiket az állam határozza meg. A politika felelőssége úgy biztosítani ezt a közellátást, hogy mint egzisztencia-vállalkozás ne legyen veszteséges. Csökkenő mértékben, de még mindig az a helyzet, hogy egy átlagos praxisban az orvos a megfelelő bérszínvonal biztosításához erőn felül túlmunkát vállal. Az alapellátásba annyi pénzt kell beletenni, hogy a vállalkozás műkö- dőkélegyen, az orvos megtalálja ott a boldogulását, a saját és az alkalmazottai jövedelmét. Ez jó irányba halad, de még nincs kész. Tavaly kapott az alapellátás 10 milliárd forintot, praxisonként 130 ezret, az idei évre újabb 10 milliárd van beígérve, de még nem fizetik. Fontos lenne, hogy a fogorvosokról se feledkezzenek meg, a fogorvosi alapellátás tavaly egy vasat sem kapott, pedig egyébként is rendkívül rosszul finanszírozott. 2014-es választási ígéret volt, hogy 2016-ra már az állam annyi kártyapénzt fizet, amennyi fedezi a praxis költségeit. Az említett kétszer tízmilliárd forint már lényeges lépés lenne efelé, de most olyan hangokat hallunk, hogy valami pluszt kérnének érte. Az alapellátás nincs abban a helyzetben, hogy külön kéréseket teljesítsen, egyelőre komoly hitelezője az államnak. Az alapellátás megerősítéséről mint népegészségügyi célról beszélnek, jelenleg a róla szóló összes, jogszabályban foglalt feladatának ha eleget tudna tenni, akkor bőven elvégezné, amit várnak tőle; hogy ez nem realizálódik, annak az emberhiány, a túlterheltség meg a tűzoltásszerű munkavégzés az oka. Adjunk annyi pénzt rá, hogy az abban dolgozók csak ezzel törődhessenek! Mennyire vették figyelembe a javaslataikat a különböző kormányok az elmúlt években? Néhány hónapja Ónodi-Szűcs Zoltán az egészségügyi államtitkár. Találkozott-e már a kamara képviselőivel, mit várnak tőle? ÉGER ISTVÁN: 2014-ig komoly nyomás alatt voltunk, az akkori államtitkár nem kommunikált a kamarával, ha úgy tetszik, üldözött bennünket. 2014 óta azonban gyakorlatilag kifogástalan a kapcsolatunk az egészség- ügyi állami vezetéssel. Ónodi-Szűcs Zoltán kinevezését követő első útja a kamarába vezetett; bármikor beszélhetünk, tárgyalunk, ágazati érdekegyeztetés folyik. Ugyanígy a miniszterrel, az érintett államtitkárokkal is működik a kommunikáció. Sajnos azonban ezen a szinten meg is reked, a nagypolitika érzékenységét kevéssé karcolja. Egyébként ezért is lenne nagy szükség önálló egészségügyi minisztériumra, közvetlen kormányszintű kapcsolatra. A döntéshozók nem fogják fel az egészségügy helyzetének stratégiai jelentőségét: az ország gazdasági képessége nagyban függ a munkaerejétől, az pedig az egészségi állapottól, ami ma messze alatta van a gazdasági nívónak. Ez a különbség sokáig nem tartható! Nem gondolja, hogy az ellátó- rendszer épp abba az irányba tart, ami ellen a szocialista kormány Idején tiltakoztak? Hamarosan kinek-kinek az egészségbiztosításától függ majd, hogy milyen ellátásban részesülhet? ÉGER ISTVÁN: A közfinanszí- rozott egészségügyi közszolgáltatás elégtelensége szinte vákuumként szívja a magánellátás szélesedését. Ez társadalmi kettészakadáshoz vezet. Vagyis akinek van pénze, megfizeti, akinek nincs, marad a várólistán. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk. Magyarország alapelve egy mindenki számára elérhető, közteherviselésen alapuló, szolidáris egészség- ügyi ellátórendszer igénye. Ezért berzenkedünk kőkeményen a felröppent hírre, miszerint egészségügyi háttérintézményeket (Országos Egészségbiztosítási Pénztár, ÁNTSZ stb.) megszüntetnek, betagoznak a minisztériumba. Ez abba az irányba menő lépés volna, ami a kérdésében szerepelt. Az OEP a legnagyobb közpénzkezelő az országban, önálló intézmény, ellenőrzési, egészségtervezési jogosítványokkal; ha ezt megszüntetik, onnan már csak egy lépés a magánosítás. Az egységes nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalmi egészségbiztosítás filozófiáján működő, szolidaritás elvű, közfinanszírozott ellátórendszer a kulcs, ha ezt meghasítják, az zsákutca, nemzeti tragédia lesz. Az előző kormány ebbe bukott bele, a mostani pedig, akkori ellenzékként, az egészségügy támogatásával nyert. Ezt most nem lehet szembe köpni. Évtizedek óta tartja magát az az álláspont, hogy az egészségügyi rendszer megújítását a „nagy hatalmú, a hálapénzek javát lefölöző, befolyásos professzorlobbi ellenállása akadályozza”. Van ennek valós alapja? ÉGER ISTVÁN: Ez nem igaz, de így van a köztudatban, így jelenik meg a médiában. A hálapénz például ma már sokkal kevésbé jelentős része a rendszernek mint azt gondolják. Az igazi probléma az, hogy nincs koncepció, nincs átfogó, több kormányzati ciklusra szóló nemzeti egészségterv, emberközpontú egészségpolitika. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal 2009-re elkészített egy ilyen tervezetet, elő kéne venni, meg kéne valósítani, nem a struktúrát toldozgatni. Nincs mit megakadályozni... Egy kiszivárgott ÁNTSZ-vizsgá- lat szerint a kórházi osztályok többségének állapota aggasztó. Megerősítik ezt a tapasztalataik? ÉGER ISTVÁN: Igen. A törvényben szabott működési minimumfeltételeknek nem tesznek eleget. Ez közbotrány, az állami ellenőrző szerv állapítja meg, hogy az intézmények kényszerűségből lábbal tiporják a róluk szóló minimumfeltétel-törvényt. A fizikai feltételek, a nagy értékű berendezések egyre inkább megvannak, a hiány elsősorban a napi működéshez szükséges fogyóeszközöket érinti, illetve a munkaerőt: például orvosként papíron egyszerre több helyen is rendelek... SZŐKE TÍMEA timea.szoke@naplo.hu
