Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-29 / 24. szám
2016 JANUÁR 29., PÉNTEK KELET Üzenet 0* Kartali Viktória hűséges olvasónktól: . _ Küzdeni csak akkor tudunk, < ha van miért. Mert minden küz- , delem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk. MÜLLER PÉTER Olvasónk írja Aktív és sikeres év áll a hátuk mögött Évzáró taggyűlést tartottak a közelmúltban a Sóstó-Sós- tóhegyi Nyugdíjas Szervezet tagjai. A találkozón Tóth Ferencné klubelnök ösz- szegezte a közösség tavalyi tevékenységét, eredményeit, pénzügyi helyzetét. Elhangzott: a klub méltóképpen megünnepelte fennállásának 15 éves évfordulóját, több sikeres pályázatot és számos támogatót tudhat a háta mögött. A csapat kirándult többek között Lengyelországba, Bükkszentkeresztre, a Nyíregyházi Állatparkba és (fel)üdült Szigligeten. Külön köszöntöttük az 50 és 55 éves házassági évfordulójukat, valamint a 80. születésnapjukat ünneplő tagokat, a nőket, az anyákat, a férfiakat és az apákat. Generációs foglalkozásokat rendeztünk a helyi Szabó Lőrinc Tagintézmény kisdiákjainak. Kultúrcsoport- jaink is aktívak voltak 2015- ben: a Vadrózsa tánccsoport Tóth Ferencné klubelnök tartott évértékelőt fotó: olvasónktól 26, a Sóstóhegyi Öregfiúk Kórusa 18, a Vidám Nagyik Énekkar 13 alkalommal lépett közönség elé. Felléptünk a megyei és a városi nyugdíjas szövetség kulturális seregszemléjén, találkozókon, a Helló, Nyíregyháza! rendezvényen és a Nyugdíjas Expón. A Szabolcs Néptánc Egyesület szenior csoportjaként a megye különböző településein és külföldön is megfordultunk. LŐKÖSIMRÉNÉ <@> Tomboltak a „Múzeum-látogatók” Kétórás koncerttel örvendeztette meg egyre népesebb rajongótáborát az X-Caféban a magnókazettás korszak legjobb zenéit játszó Múzeum Rock Band. A nyíregyházi rockegyüttes legközelebb február elején lép fel Kállósemjénben egy jótékonysági rendezvényen. fotó: együttes Olvasóink írják Meghatódtunk a misszionáriusok beszámolóin Csengersima nem csak egy kis határ menti falu, itt mindig történik valami! Nemrégiben újították fel és gazdagították a könyvtárat, bizonyos személyektől adományokat is kapott, én például a félszáz éven át, nagy gonddal gyűjtögetett könyveim nagy részét ajánlottam fel a múlt hónapban. A mintegy 700 lelkes kis falut sok jó ember lakja, ők voltak azok, akik befogadták a környező falvak árvízkárosultjait, akik Románia EU-tagsága után otthont adtak a külföldre szakadt hazánkfiainak. A falunk egyharmadát immár szatmárnémetiek lakják, békében, szeretetben, megértésben. Segítőkész, nagyszerű emberek, ők voltak azok, akik forró teát osztottak a határátkelőnél várakozóknak karácsonykor. Az idén, január második felében a csengersi- mai kántor néhány református gyülekezeti tagunkkal, valamint a ramocsaházi református lelkész néhány diákkal hajléktalan misszión vettek részt a szomszédos Debrecenben. Nem kevesebb, mint 250 adag meleg ételt készítettek és osztottak szét négy hajléktalanszállón. Ruhaadománnyal is hozzájárultunk a misszióhoz: a felajánlásokat a csengersi- mai, császlói és a csegöldi református gyülekezet tagjai gyűjtötték össze. Úgy vélem, az ilyesfajta önzetlen cselekedet ma már nagyon ritka, s ezért értékelendő. A beszámolót hallgatva mi is Oklevelet és jutalmat kaptak az Ifjú verselők FOTÓ: ISKOLA A legkisebbek is verseltek Gyorsuló ritmusú életünk rohanó tempójában egyre jelentősebbek azok az ünnepek, amelyek megállásra, gondolkodásra késztetnek bennünket. Különösen fontosak az olyan események, amelyek elmélyítik a múltunk iránti tiszteletünket, követendő utat, irányt mutatnak a jövő felé, és meghatározóak az egész nemzetünk számára. Ilyen a magyar kultúra napja, melyre minden év január 22-én emlékezünk. Ezen a napon született meg egy szatmárcsekei nemesi birtokon nemzetünk himnusza 1823-ban. A Himnusz, amely nemzeti létünk, egyben sorstörténetünk szimbóluma. E jeles alkalomból rendezte meg az Kertvárosi Általános Iskola a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Kertvárosi Fiókkönyvtárával együttműködve versmondó versenyét, méltóképpen tisztelegve a magyar kultúra napja előtt. CSEHNÉ SZÁNTÓ HEDVIG meghatódtunk azon, amit a „misszionáriusok” láttak, tapasztaltak a sokszor önhibájukon kívül hajléktalan sorsra jutott emberek között járva. A hóeséssel, mínuszokkal dacoló, szegény emberek nagyra értékelték a meleg ételt, a jó szót, a gondoskodást, amit tőlünk kaptak, ahogy nekünk is jól esett az őszinte hálájuk, köszönetük. A hajléktalanok nevében is köszönjük a misszióban részt vevők munkáját, és kívánjuk, hogy jó erőben, egészségben továbbra is segítsenek a rászorulókon. KRISZTIÁN MAGDOLNA, CSENGERSIMA Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. <@> Főszerepben a magyar kultúra Családias hangulatban, versekkel, énekkel, gitár- és citera- játékkal ünnepelte a magyar kultúra napját a borbányai Váci Mihály Irodalmi Kávéház. fotó: gyurcsánné h. ibolya A Kelet arcképcsarnoka: Botrágyi Károly grafikusművész Fél évszázad után kapott képzőművészeti titulust Leginkább a grafika, a vonalakból álló képek érdekelték, no meg a linóleumba és a rézbe karcolt rajzok. NYÍREGYHÁZA Róla aligha lehet elmondani, hogy boldog gyermekkora volt. Még csak útban volt e világ felé, mire megszületett, fodrász édesapját elvitték málenkij robotra. Amikor hazatért a fogságból, fia már elmúlt négyéves, ekkor látta először az apját. Károly volt az első gyermek a családban, még öt született utána. Mivel a vonatvezetővé avanzsált családfő gyakran szolgálatban volt, a „nagy fiúnak” sokszor kellett segítenie a háztartásban, ám ő, ha csak tehette, elbújt a Vég utcai ház padlásán, felhúzott két cserepet a tetőn, s a kis világosságnál mindig olvasott. Az Egri csillagokkal kezdte, aztán a jobb módban élő unokabátyja vitt neki újabb könyveket, s ő csak olvasott, már-már megszállottan. A híres 4-es iskolában, szemben az evangélikus templommal, jobbára csak a tananyagot olvasta. Mivel rajzszakkör is működött ott, amelynek a híres festőművész, Berecz András volt a vezetője, melléjük szegődött. A katonaságtól a diplomáig ,- Követvén a családi hagyományokat, Pestre mentem tanulni a Vasútépítési és Pályafenntartási Technikumba, mert a szüleim azt mondták, legyen egy olyan állásom, amiből meg is lehet élni. Hazatérve aztán napi kijárással évekig ezzel a képesítéssel dolgoztam Petneházán, De- mecserben, Görögszálláson. Aztán jött a katonaság, házasság, újabb tisztképző a vasúti magasépítésnél, ami már felsőfokú képesítésnek számított, meg a munkavédelmi diploma - mesélte Károly. Szívesen illusztrál könyveket A munka mellett sem mondott le nagy vágyáról, a művészeti képzésről. Többek között Soltész Albert tanítványa is volt a dohánygyári rajzszakkörben, a tehetséges fiatalok között.- Leginkább a grafika, a vonalakból álló képek érdekeltek, no meg a linóleumba és a rézbe karcolt rajzok. Hű maradtam mindehhez annak ellenére, hogy több állítólagos festőművész, aki sokszor Bennünket megértenek az egyszerűbb emberek is. BOTRÁGYI KÁROLY csak pacsmagol a papíron, azt mondja, a grafika nem igazi művészet, csupán technikai kérdés.- Tisztelet az igazi festőművészeknek és az érthető modern törekvéseknek. Én csak annyit mondok: bennünket megértenek az egyszerűbb emberek is. Ezért is illusztrálok szívesen könyveket. A portugálok földjén Mutatják ezt Botrágyi Károly kiállításai itthon és külföldön, merthogy fellelhetőek munkái hazánkon kívül Hollandiában, Angliában, Finnországban és a Portugáliához tartozó Madeira szigetén is. Ott maga is járt, hiszen a Földényi Magdolnával kötött házasságukból egy fiú és egy lány született, a fiuk trombitaművészként dolgozott egy ideig Madeirán, így sikerült eljutnia az édesapjának a portugálok földjére. A lánya is művésztanárként dolgozik idehaza. Szülővárosa is kitüntette Botrágyi Károlyt érdemei, munkássága elismeréseként a 9155-os számon regisztrálták a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Képzőművészeti tagozatába. Megkapta a Holló László-díjat, és legutóbbi kiállításán szülővárosa is kitüntette. Nyugdíjas, akárcsak a felesége, aki a Sóstói Múzeumfaluban a cserépkészítés avatott mestere. A gyerekek, az unokák távol laknak, ők ketten a korábbi szolgálati lakásban élnek évtizedek óta. ANGYALSÁNDOR Botrágyi Károly grafikusművész FOTÓ: SIPEKI PÉTER
