Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-25 / 20. szám

2016. JANUÁR 25., HÉTFŐ KEHT Üzenet Fibiné Deme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: Tűrhető lesz minden élet, lényeged, ha megmarad, előírsz minden veszteséget, amíg az vagy, aki vagy! GOETHE Kapitány, kapitány... FOTÓK: NYUGDÍJAS KLUB Nagy bulit csapott a kistelekiszőlői klub- Köszönjük szépen a meg­hívást, nagyon jól éreztük magunkat a Kistelekiszőlő Nyugdíjas Klub nívós farsangi bálján szombaton! A klub új vezetője, Kissné Zsuzsika és a tagtársai mindent megtettek, hogy a bálozók elégedetten távozzanak a Jalla étteremben rendezett jelmezes, élőzenés estéről, ahol Tódik Gabi húzta a talpaíávalót a fáradhatatlan vendégseregnek. BRÁZ KATALIN, ALVÉGESI KLUB Ötletes, vidámságot sugárzó jelmezekbe bújtak a klubtagok Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Emberek és arcok Mindannyian szereplők vagyunk az élet nagy színpadán. szorgalmatos. Szeretem néz­ni az embereket, olvasni az arcokból, a mozdulatokból, és találgatni, hogy melyik ember vajon mit hordoz magában. Mindannyian szereplők va­gyunk az élet nagy színpadán, próbáljuk eljátszani a reánk osztott szerepeket. Sokszor meg sem kell szólal­ni ahhoz, hogy meglássuk, ki milyen ember lehet. Egy-egy apró gesztus, a mimikák és a mozdulatok nagyon beszéde­sek. Nekem ez jelenti a közös­ségi oldalt. Ez nem virtuális kapcsolat, hanem a valódi világ. Minden szépségével és nyomorával. Ahol visszane­vethetek, és a szemébe nézhe­tek a másik embernek. Ahány ember, annyi féle Nézem sorban az éppen előt­tem elhaladókat. Először egy családot pillantok meg. Egy anya, karjában a gyermekével. Ölelő mozdulatában minden benne van: a féltés, az önzet­len szeretet. Olyan, mintha a szívét kívül hordaná. Kecses léptekkel közeledik egy csinos nő. Igazi babaszép­ség. Kifejezéstelen arccal, hi­szen a plasztikázás és a smink elfedi, hogy ki is ő valójában. Nincsenek ráncai sem a mo­solytól, sem a fájdalomtól. Ő a hiúság börtönébe van be­zárva. „Eázom” tőle. Az apró gesz­tusok, mimi­kák, mozdulatok nagyon beszédesek. NAGYPÉTERNÉ Már látványnak is megha­tó az az idős házaspár, akik lassan lépkednek. Vonszol­ják maguk után az életet, de mégis derűsek, fogják egy­más kezét. Jól tudják, hogy együtt minden könnyebb. Elrohannak előttem az ug­rándozó gyerekek, akiknek minden porcikájában buzog az élet. Zabolátlanok, mint a kiscsikók, amikor kiszalad­nak a rétre. Vidámak, gond­talanok, mert a „mostban” élnek. Mellettem egy szerelmes­pár turbékol, akik egymás szemében látják a világot. Jubilált a határőr egyesület Olvasóink írják Minden segítség jól jönne Férjem 2012-ben lebénult, speciális otthonban van. Fogyatékossági járulékot kap, amit egyenesen az inté­zetbe küldenek. Én súlyos depresszióba estem, 2-3 havonta járok ellenőrzésre, 16 féle gyógyszert szedek. Jelenleg olyan rossz anyagi helyzetben vagyok, hogy a gyógyszereimet sem tudom kiváltani. Bármilyen segítsé­get elfogadok, akár tűzifát is, aki tud, kérem, segítsen. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Hasznosan töltöm a nyugdíjas éveim Olvastam a Fórum oldalon Czető Árpádné „Tartalmas nyugdíjas évek” című írását. Ez egy kicsit földobott, mivel én is ledolgoztam az életem javát, és most, 71 évesen nyugdíjasként telnek a napjaim, a férjemmel együtt. Kevés a nyugdíjunk, hol­ott a 45 évet mind a ketten ledolgoztuk. Hogy ne gondol­kodjam állandóan azon, miért ennyit érdemeltem a sorstól, elfoglaltságot kerestem ma­gamnak. Előbb a keresztrejt­vényfejtésbe temetkeztem, majd - egy véletlen folytán - a puzzle kirakást próbál­tam ki. Nagyon megtetszett, gyönyörködtem a csodálatos képekben. Amikor összegyűlt 30-40 darab, nem fértem tőle, a lapon keresztül felaján­lottam másoknak, ingyen. Sokan elvitték voína, de Bozsó István Nagyhalászból felajánlotta, hogy rendezzünk kiállítást belőlük. A megnyitó nagy élmény volt, örültem Magasztos, felemelő pilla­natokat éltek át a Nyírbá­tori Határőr Igazgatóság Nyugdíjas Egyesület tagjai és a meghívott vendégek a közösség jubileumi köz­gyűlésén. Tíz évvel ezelőtt 46 fővel alakult meg az egyesület azzal a céllal, hogy a szabadidő hasznos eltöltéséhez, a „regeneráló” programok szervezéséhez segítséget nyújtson, továb­bá ápolja a határőrhagyo­mányokat, valamint aktuá­neki. Továbbra is vásároltam puzzle-t, s azóta is szorgalma­san kirakózom. Mivel már na­gyon drága egy ezer darabos, így elkezdtem kézimunkázni is, főleg keresztszemeseket. Azt is szeretem csinálni, de a puzzle a mindenem. Nagykál- lói lakos lévén felkerestem a helyi önkormányzatot, hogy rendeznének-e egy kiállítást. Szívesen fogadták az ötletem, lis tájékoztatást nyújtson a határőrizeti eseményekről. Az alapításban és szervező munkában kifejtett tevé­kenységéért maximális elismerés illeti Bücs Jánost, aki hat éven át az elnöki fel­adatokat is ellátta. Janovics János jelenlegi elnök visz- szatekintéséből egy gazdag, színes tevékenységpaletta és egy mozgalmas közössé­gi élet képe rajzolódott ki. Nyírbátor önkormányzata az ünnepi alkalomból csa­a tárlat után sok biztatást és dicséretet kaptam a vendég­könyvbe a látogatóktól. Most is van sok kész darabom. Ha akad az olvasók között olyan, aki nem tudja kirakni a puzzle-t, én szívesen segítek. Ha van valakinek hímzőfona­la, azt pedig szívesen fogad­nám, mivel kis nyugdíjamból nem tudom megvásárolni. V. MÁRIA, NAGYKÁLLÓ pat-zászlót adományozott az egyesületnek. Farkas József dandártábornok, megyei rendőr-főkapitány elismerően szólt arról a ma­gas szintű szakmai tudásról és szilárd erkölcsi tartásról, amelyet az idősebb ha­tárőrök hagyományoztak az utódaikra. Valamennyi hozzászólóló emlékszalagot kötött az új csapatzászlóra, s ajándékokat nyújtottak át a legaktívabb tagoknak. VINCZE ISTVÁN Helyesbítés A Kelet-Magyarország 2016. január 16-ai számának 5. oldalán „Győzött a szólásszabadság ügye!" dmmel jelent meg tudósításunk az idei Kölcsey Ferenc szónokversenyről. A cikkben egy sajnálatos elírás történt, a versenyen 3. helyezést elért Kardos Norbert ugyanis nem a nyíregyházi Szent Miklós, hanem a Fehérgyarmati Deák Ferenc Gimnázium és Kollégium tanulója. A hibáért elnézést kérünk. Utánajártunk Hamarosan lesz! nyírtelek. Nyírteleken élő olvasónk jelezte, hogy nincs fűtés a helyi vasútállomáson a váróteremben. - Nagyon sokan utaznak innen, cso­dálkozom, hogy eddig senki sem problémázott emiatt. Én alaposan megfáztam emiatt, hosszú napokig betegesked­tem. Mikorra hozzák rendbe végre a fűtést? - kérdezte. A MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatósága közölte: a nyír­teleki állomás várótermében a fűtési rendszer meghibáso­dott. A hálózat javítása nem lenne gazdaságos, ezért a vasúttársaság modern, meg­bízható fűtőberendezést sze­rez be. A norvég elektromos fűtőpanelhez új kábelezést kell kiépíteni, ez várhatóan január végére fejeződik be. ezek vagyunk mi Megszűnt körülöttük minden létezni, csak ők ketten van­nak. Emberhez méltón kell játszani Távolabb együttérző ölelést látok. Síró nő, feketében. Vál­lát a bánat súlya nyomja. A másik, aki próbál neki okosa­kat mondani, még több köny- nyet fakaszt. Hangos nevetés­sel felém tart egy férficsapat. Barátok, talán munkatársak, akiknek sok közös dolguk van. Látszik, hogy szeretnek együtt lenni. Egyet akarnak: részt venni egymás életében, osz­tozni mindenben. Látok félresiklott életet, aki talán a saját, talán más hibájá­ból koldulni kényszerül. Alá­zat, könyörgés és kiszolgálta­tottság ül az arcán. Kiolvasom a tekintetéből, hogy számára talán nincs holnap. Az alkohol­ba menekül, mert akkor nem kell gondolkodnia. Hidegben és rongyokban nem túl szépek az álmok... Kerekesszékben közeledik felém egy mozgássérült, fiatal fiú. Ő ezt a „szerepet” kapta, mégis elégedettnek látom. Próbálja a legjobbat kihozni ebből a helyzetből. Elfogadás NagyPéterné fotó: magánarchIum van a szemében és béke. Meg­pillantok egy játékos apát a fiá­val. Igazi cinkostársak. Az apa még jobban élvezi az egészet, hirtelen újra gyermek. Öröm rájuk nézni. Néhány apró kocka az élet­ből: hát ezek vagyunk mi. Mind mások és egyediek. Örülünk, szeretünk, szenve­dünk és játszunk. Aztán, ha mindennek vége, legördül a függöny, csak reményke­dünk, hogy emberhez méltó­an játszottuk végig az „Élet” című darabot. NAGYPÉTERNÉ MARIKA Vendógsorok Angyal Sándor Inflációs szint Igazuk van azoknak, akik napjainkban nem esnek hasra az EU mutatói előtt, mert dicsekvésre valóban nincs sok okunk. A testület és az unió vezetőinek sokan az orruk alá is dör­gölik a mulasztásokat a földrészünk átjáróházzá válásától, a migránsok nők elleni atrocitásain át, az öngyilkos merénylők szörnyű cselekedetéig. Ráadásul mindez temérdek pénzbe kerül az eddigi békés országok adófizetőinek, és ma még nem is sejtjük e folyamat végét. Nyilván az ilyen jelensé­geknek is köze van ahhoz, amit maga az Eurostat közölt a minap: „az uniós inflációs ráta három hónapja állandóan emelkedik a szövetség országaiban”. Decemberben már 12 tagállamban regisztráltak kellemetlen inflációt. A legmaga­sabb, 1,4 százalékos inflációt Belgiumban mérték a statisz­tikusok, míg Máltán ez 1,2, Ausztriában 1,1 százalék volt. A maga 1 százalékával hazánk éppen csak „lemaradt a dobo­góról. Ne tessék elhamarko­dottan ítélkezni emiatt, mert egyrészt a 0,1 százalék éves szint, akár figyelmen kívül hagyható, másrészt Belgium­ban és Ausztriában ennek elle­nére van mit aprítani a tejbe, sokkal többet, mint nálunk. A hír kommentelői azért nem így vélekednek. Egyikük, nyilván álnéven, bizonyos Gabi Csider azt írja: „Egyértel­mű, Magyarország jobban teljesít, a bőrünkön tapasztaljuk, ilyen a Kánaán.” Aztán egy nyugdíjas hölgy szerint „az egész egy nagy szemfényvesztés annak érdekében, hogy ne kelljen senkinek normális béremelést vagy nyugdíjat adni”, majd részletezi, hogy nemcsak a napi megélhetés költsége kúszik fölfelé a boltokban, de a kiszerelés is változik: az l kilogram­mosnak hitt kenyér csak 80-85 deka, a liter tej csupán 9 deci. Magam amondó vagyok: becsüljük meg ezt a keveset is, amiért a sok nehézség közepette az országnak tényleg jobban kellett teljesíteni, amint azt állandóan halljuk, látjuk a tévékben. Hátha egy év múlva sem lesz rosszabb. Vagy ki tudja... sandor.angyal@kelet.hu Becsüljük meg ezt a keveset is, amiért a sok nehézség köze­pette az országnak tényleg jobban kel­lett teljesítenie...

Next

/
Oldalképek
Tartalom