Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-22 / 18. szám

2016. JANUÁR 22.. PÉNTEK KELET Magyar kultúra napja 7 A hazafias költészet remeke SZATMÁRCSEKE. Kölcsey Fe­renc 1823. január 22-én fejez­te be a Himnusz megírását. Ennek emlékére 1989-től ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. A magyarságnak a 19. száza­dig nem volt nemzeti himnu­sza. Az 1815-től Szatmárcse- kén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézke­déseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb re­mekét, a Hymnust. A közmeg­egyezés tette nemzeti imádsá­gunkká, hivatalosan azonban csak az 1949. évi alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. km Kulturális Intézmények látogatottsága Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (ezer fő) GRAFIKA: ÉKN. FORRÁS: KSH Hogy lehet ezt kihagyni?! Sokan járnak kulturális programokra, de lehet­nének még többen. nyíregyháza. - Ha pusztán számokkal jellemeznénk a Bencs-villa tavalyi évét, akkor 41 zenés műsorról, 25 irodal­mi estről, 28 határon átnyúló produkcióról, 30 egyéni és három csoportos kiállításról kellene beszélnünk, de az ada­tok mögé nézve kiderül, hogy öt év elteltével sikerült elérni, amit célként tűztem ki - mond­ta lapunknak Orémusz Maja, a villa programszervezője.- Ez a cél nem volt más, mint hogy a vendégház kizárólag kulturális központként mű­ködjön, és hogy a lehető leg­színesebb programokkal várja az érdeklődőket, akár egy es­tén belül is. A vendégeink sok­szor a kezdés előtt másfél órá­val érkeznek, hogy biztosan legyen helyük, a telt háznak pedig valószínűleg az az oka, úgy állítjuk össze a programo­kat, hogy egy adott műsorban jelen legyen a zene, az iroda­lom és a képzőművészet is. Vannak fájó pontok- Sokan a téma miatt jönnek, másokat az előadók vonzanak, és igyekszünk minden korosz­tályt becsalogatni. Sokszor ér minket az a vád, hogy szinte csak nyugdíjas vendégeink vannak - igen, a törzsközönsé­günk nagy része valóban nyug­díjas, de érdemes elgondol­kodni, kik: is érnek rá délután. A túlterhelt fiatalok, vagy a gyerekeikkel munka után hazaeső szülők? Gyerekek is gyakran vendégeskednek ná­lunk, délelőttönként izgalmas vetélkedőkön vesznek részt és nagyon élvezik, olyannyira, Másfél órával ww korábban érkeznek, hogy legyen helyük. ORÉMUSZ MAJA hogy a legtöbb esetben túlje­lentkezéssel küzdünk.- Bár a programjaink, ame­lyek ingyenesek, általában telt ház előtt zajlanak, vannak fájó pontok - említi Orémusz Maja. - Sokan vesznek részt a ren­dezvényeinken, de lehetnének ennél is többen! Egy-egy jól si­került est után sokszor teszem fel magamnak a kérdést: ho­gyan hagyhatták ki ezt azok, akik nem voltak itt, miért nem használják ki ezt a lehetősé­get? Nem vagyok elégedetlen, hiszen sikerült összehoznunk a „kultúracsinálókat” azokkal, akik a kultúrát fogyasztják, de időnként azt érzem, többen is lehetnénk. km-sza A magyar kultúra napjáról írtuk lapunkban 1989. JANUÁR 22. „A magyar kultúra napja az eddigi kultú­rapártoló ünnepnapok sorá­ban vajon tud-e valami mást kínálni, amellyel valóban a nemzeti kulturális értékek befogadását, annak megőr­zését, a nemzettudat egész­séges fejlődését szolgálja? ...a magyar kultúra napja akkor válhat valóban ünnepnappá, ha a korszerű magyar művelt­ségeszmény megismerését segítheti. Ehhez nem látvá­nyos, egy nap alatt megold­ható megmozdulásokra van szükség, hanem a nemzeti kultúra nélkülözhetetlensé­gét erősítő cselekedetek so­kaságára”- olvasható a szer­kesztőségi véleményben. 1996. JANUÁR 22. Január 21- én Szatmárcsekére hívta az emlékezni vágyókat a helyi önkormányzat és a Kölcsey Társaság. Ünnepi beszédet Szokolay Sándor Kossuth-dí- jas zeneszerző mondott, aki elsőként vette át a társaság emlékérmét Taxner-Tóth Ernő elnöktől. 2006. JANUÁR 23. (Január 22. vasárnapra esett.) A Himnusz összetartó erő címmel szá­molt be a lap a szatmárcsekei ünnepségről, melyen Bölcs­kei Gusztáv református püs­pök azt mondta: „Akik tud­ják, honnan jöttek, mit jelent az emlékezés, azoknak lehe­tőségük és kötelességük is elmondani, hogy a Himnusz olyan, mint a levegő. Kell. Erőt meríthetünk abból, amit elődeink ránk hagyományoz­tak. Ezért kell tudnunk, mit jelent a Himnusz, mit fejez ki nemzeti énekünk.” ' /8ZÖ <§> Értékek őrzői A magyar kultúra megőrzése elképzelhetetlen a népi hagyo­mányok ápolása nélkül. fotó: km-archIv Úgy mondja, mint az imádságot Csikós Sándor nem tudja kétszer ugyanúgy elszavalni a Himnuszt. NYÍREGYHÁZA. - Nagy megtisz­teltetés, hogy 1992 óta engem hívnak meg Szatmárcseké­re, hogy szavaljam el a Him­nuszt - mondta lapunknak Csikós Sándor Jászai Mari-dí­jas színművész, amikor arról kérdeztük, mit jelent számára az állandó művészi jelenlét a magyar kultúra napján.- Mindig megérint a hely szelleme, és soha nem is tudom elmondani a verset meghatottság nélkül. Azon a falépcsőn megyek fel a szó­székre, amelynek a fokai már kikoptak, s ilyenkor arra gon­dolok, talán Kölcsey tekinte­tes úr is ezeken a lépcsőkön ment fel a szószékre, vagy ép­pen ott ült az első padban. A Himnuszt emiatt is úgy mon­dom, mint az imádságot.- A költő azt írta a kéziratra, hogy január 22-én fejezte be a művét. Azt viszont homály fedi, mikor ötlött fel benne a gondolat, hogy hozzákezd egy nemzeti imádsághoz. Bárhogy is volt, azt nem tudhatta, hogy január elsején születik meg Pe­tőfi Sándor, s egy nappal a ver­sének befejezése után világra jön Madách Imre. Ebből is látszik, micsoda erők munkál­kodtak ebben az időszakban, s mennyire ihletett pillanatai ezek a magyar irodalomnak.- A lelki felkészülést a cse- kei istentisztelet is előkészíti, s az ünnepélyesség elindítja a megformáláshoz szükséges érzéseket. Nem is lehet két­szer ugyanúgy elszavalni ezt a költeményt. Koromnál fogva az idén megpróbáltam az idős, sokat megélt ember átszelle- mültségével imává formálni a mondanivalót. Ráadásul nemzetünk végzetes kettésza­Cslkos Sándor fotó: km-archIv kítottsága okán is aktuálisak ezek a gondolatok, volt miből építkeznem - mondta el Csi­kós Sándor. km-mj Kollégáink gondolatai a kultúráról Bednárlk Mónika Élhetünk-e kultúra nélkül? Lehet-e úgy élni, hogy gyer­mekként nem voltunk Bene­dek Elek mesehősei, felnőtt­ként nem éltük meg Szabó Magda Emerencének, Krúdy Gyula Szindbádjának, Jókai Mór Aranyemberének sorsát, nem láttunk felejthetetlen filmeket, színházi előadáso­kat, lebilincselő kiállításokat, nem tudjuk dúdolni a Tavaszi szél vizet áraszt népdalunkat, nem ismerjük Kodály Zoltán vagy Bartók Béla munkássá­gát, néptáncművészetünkből nem rémlik a botoló vagy a csárdás...? Lehet! De nem ér­demes. Csáki Alexandra Ha lesz, akkor nem lesz! Egy nyíregyházi szórakozóhe­lyen, mely régebben a törzshe­lyem volt, a pultos úgy ismert minket, mint a tenyerét. Köz­vetlen volt, barátságos, mindig volt egy jó szava, egyvalamit azonban megkövetelt. Kocs­mai ars poeticája így szólt: Ha lesz, akkor nem lesz! Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy ha az új vendég nyeglén csak annyit vetett oda, hogy egy sör lesz, szótlanul a táblá­ra mutatott. Az eredmény nem maradt el: pironkodva kért el­nézést az illetlen, és legköze­lebb már a varázsszóval kezdte a rendelést. Györke László Menedéka megmaradásra Az anyanyelvi kultúra külö­nösen a kisebbségben élők számára létfontosságú, hi­szen sokszor az egyetlen menedéket jelenti a meg­maradásra. Az elszakított országrészekben a magukat többséginek tartó „honfogla­lók” jobbára úgy kezelik a ki­sebbségbe szorított őslakost, mintha külföldi lenne. Ilyen helyzetben az anyanyelvi kultúra megtartó erejét sem­mi nem helyettesítheti. Ezért létfontosságú, hogy legyenek nemzeti kisebbségi kulturá­lis intézmények, iskolák és óvodák. Matyasovszki József Szentháromság, ahogy én látom Van egy kultúra, amely egye­dülálló, s nem azért, mert el­választ, hanem mert összeköt. Ez a magyar népi kultúra. Van egy egyedülálló nyelv, s nem azért az, mert fennhéjázásra való, hanem mert igazmondó. Ez a magyar nyelv. Van egy lelkűiét, amely nem azért kü­lönleges, mert örök pesszimiz­musra hajló, hanem mert állta a történelem viharait. Ez a ma­gyar lélek. S van egy szellem, amelyről azt remélem, a jövő­ben is sok emberi nagyságot ad a világnak. Test nyelvből és kultúrából, lélek és szellem. Ez az én egyik szentháromságom. Palicz István A stílus maga a magyar ember „A legnehezebben kiejthető szó a Moszkvics-slusszkulcs, de manapság a köszönöm és a kérem is elég nehezen megy...” - olvasom a Facebookon. Ez tökéletesen leírja, miről kelle­ne szólnunk a magyar kultúra napján. A felsőbb és alsóbb társadalmi körökben egyaránt tapasztalható, elszomorító be­széd-, viselkedési, öltözködési és közlekedési kultúránk meg­mentéséért kellene felemelni a szavunkat. S ha ezt megoldot­tuk, következhetnek a hagyo­mányainkról, gyökereinkről, nemzettudatunkról szóló szó­noklatok! Racskó Tibor Vajon mikortól él bennünk? Vajon hol kezdődik és meddig tart a kultúra? És bennünk mi­kortól él? Ha otthonról nem kapunk impulzusokat, majd talán az iskolában. De ha nem a bölcsőtől indul, lételemünk­ké válik-e? Aligha. Ma ott tar­tunk, hogy egy büfés ingyen gyros-szal ajándékozott meg, mert úgy indítottam: Jó napot kívánok, egy gyrost szeretnék kérni - szemben a gyakorlat­tal, ahogy a mai fiatalok te­szik: egy gyros lesz. Büfésünk tíz év alatt elvétve találkozott udvarias emberrel. Egy egy­szerű „kérek szépen”-nel sike­rült bearanyoznom a napját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom