Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-18 / 14. szám
2016. JANUÁR 18., HÉTFŐ mu Üzenet Nagy Szilvia hűséges olvasónktól: Ha valaki megüt, üssünk vissj Ha szidalmaznak, vágjunk még nagyobb sértést a fejéhez? Ha megaláznak, tépázzuk meg mi is valahogy a méltóságát? Ez a bosszú és a megtorlás ördögi köre, amelyben a fájdalom csak újabb fájdalmat, a bosszú viszontbosszút szül. DESMOND ÉS MPHOTUTU Postaládánkból Főszerepben a hölgyek FOTÓK: OLVASÓNKTÓL Reméljük, hogy valóban boldogabb lesz ez az év! nyíregyháza. Nagyon vártuk az ünnepi időszak után az első újévi találkozást a sós- tó-sóstóhegyi nyugdíjasokkal. Pótszilveszteri mulatságunkon ismét elbúcsúztattuk az óévet, és köszöntöttük az újat verssel, tánccal énekkel dr. Kovács Ferenc polgármester és Ágoston Ildikó önkormányzati képviselő társaságában. Az ünnepséget vacsora és táncos mulatság követte. Reméljük, az idei esztendő sokkal szebb és jobb lesz, mint a tavalyi! LŐKÖS IMRÉNÉ, NYÍREGYHÁZA A férfiak is színvonalas műsorral készültek Olvasóink írják Ruhaszaggató, tövises ágak A napokban írtak arról, hogy Nyíregyházán, az egyik utcában nehezen lehet közlekedni egy sövény miatt. A város több pontján is hasonló problémával találkozhatunk. Ezekért legtöbbször az ott lakó tulajdonos a felelős, jó, ha valaki felhívja a figyelmüket a balesetveszélyt rejtő állapotokra! A Bocskai utcán, a nagy sztk-val szemben óriási a gyalogos forgalom. Lassan szinte lehetetlen elhaladni ezen a szakaszon, mert a bokrok nincsenek megmetszve, a tövises ágak könnyen kiszakítják az ember ruháját. K. GYULA, NYÍREGYHÁZA A pénzt leemelik, de az áru sehol Egy újabb átverésre szeretném felhívni az olvasók figyelmét, remélve, hogy még nem sétáltak bele a csaló társaság csapdájába! A szélhámosság lényege az internetes vásárláson alapszik. A vevő megállapodik az eladóval a kedvező áron kínált termékek végösszegéről, a szállításról, a fizetési módról. Nem egy magánszemély adja meg a számlaszámát, ahová utalni kell, hanem egy kft., sokféle számlaszámúk egyikét nevezik meg célállomásként. A vásárló elküldi a pénzt, viszont nem érkezik meg a megrendelt áru. Egy idő után érdeklődik, ekkor derül ki, hogy az eladó már utolérhetetlen, eltűnt, elpárolgott, felszívódott. Aztán jön a második pofiira esés: nem a megadott számlán KEUET A valóság...- Jaj, kedveském, biztos, hogy nekem ide kell bemennem? - kérdezte tétován a töpörödött nénike a tömb- kórház gyermekcentruma előtt toporogva. A fehér ruhás dolgozó mosolyogva biztatta az asszonyt: legyen nyugodt, ott bent meglátogathatja az unokáját. - De ez nem is kórház - húzta össze szemöldökét a vidékről érkezett nagymama -, inkább olyan „monstrum"... - próbálta összefoglalni a látványt. Emlékeiben még téglából épült, málladozó falak éltek, ha arra gondolt, milyen is egy magyar egészségügyi intézmény. Végül összeszedte a bátorságát, bár kicsit megil- letödőtt, amikor nem talált I Mm ngMta Lehet, miatta került bajba a cég (nem a Q-betüs, hanem a másik, amely sok-sok pórul járt család mellett most éppen egy futballcsapatot készül bedönteni), és az mégis miféle dolog. Igaz, négy év alatt a háromszorosát fizette vissza a felvett összegnek, Így tett még sok százezer magyar, de ebből nem tudott megfelelően gazdálkodni a „szegény” hitelező. Hazasétálva remegő kézzel nyitotta fel a borítékot, hátha egy két havi részletet visszakaphat. Aztán szembesült a valósággal: kétszer sem tudná teletankolni az autót a visszakapott pénzből. Már ha lenne még mit, mert a végtörlesztéshez kénytelen volt eladni. A tisztesség kedvéért. tiborbodnar@kelet.hu Csáki Alexandra' léptünk, lépünk előre. Bár - lehet, hogy túl pesszimista vagyok - én mindig fontosnak tartom, hogy „mihez viszonyítva”. Mert egy adott helyzetben indulhatunk nagyon alacsonyról, amikor minden eredmény szépnek tűnik, 1 csakhogy mégsem fogjuk sohasem utolérni azt, aki már régen előttünk járt. Nos, örüljünk vagy kételkedjünk? Hisz járva a várost, a környékbeli településeket néha a szomorúság, a letörtség, a remény- I telenség érzése kerekedik felül rajtunk. Az ok ezernyi! Nem könnyű itt nekünk a végeken. A lehetőségek, a történelmünk, a velünk hozott életszemlélet felemelhet, de le is nyomhat. Különösen, ha az ország másik, például a Dunán onnan eső részét nézzük, a nyugatibb államokról már nem is beszélve. Igen, j mihez viszonyítva... Azért arra büszkék lehetünk, mi szorgalmas „keletiek” mindig megtaláltuk a s hogy általa fogyjon az a tabletta, és persze minden ami „gyógy". Látom a mamán, nincs menekvés. Csak az a makula ne siessen jobban a teljes romlás felé, mint azok az évek, amelyeket kimért a sors erre a kilencven évesen is muzsikáló, eleven eszű kis öregasszonyra. Megannyi kor- és sorstársával együtt alkotják a szépkorúak népes társaságát. I Azokét, akik békés, nyugodt, szeretetteljes időskorra vágytak, s akikben most e felbolydult világtól elhatalmasodik a félelem utódaik I jövője miatt. Effajta aggodalmakat ! próbáltam oszlatni magam is a minap az özönlő hírek közt elbizonytalanodó anyám fejében. Fogalmam sem I volt, hogy az Idősek világnapja volt. Persze nem is érdekel, hisz törődésből, szeretetből nem elég egy ma- kulányi, abból nekik egész _ 2016. JANUÁR 4., HÉTFŐ Nyék! Zsolt A gyereket nem, a gyereket soha... Fájt, hasított a hang, amelyen felberregett a csengő. Az ápolónő összerezzent - de nem azért, mert az éjszakai órákban az egész napi munkától már mindenre érzékenyen reagált fáradt teste. A lelkét rázta meg ez a csengő, amely ritkán szólalt meg, de amikor mégis, akkor tudta: sietni kell. Az éj leple alatt a kórház kerítésénél egy csecsemőt tett valaki a babamentő inkubátorba. Valaki lemondott a gyermekéről, s egy gombnyomással eldobott egy csodát. A kopott plédbe csavart csöppséget magához ölelve igyekezett vissza, a biztonságba, közben sajgón a lelke: látjuk-e a csodát, mely az első felsírással érint meg, hogy aztán e földi lét végéig ajándékozzon meg minket? Minden nap mással: az első mosollyal, amely senki másra nem ragyoghat úgy, mint az édesanyára: a „manónyelv" szócsírácskáival, majd az Jó volt újra elolvasni őket! A mai fiatalok sokkal ügyesebben kezelik a modern, okos kütyüket, mint a szüleik, nagyszüleik, ami alapvetően nem probléma. A gond inkább az,hogy sem így, sem hagyományos módon nem olvasnak újságokat, szépirodalmat. Én nagyon szeretek olvasni. Gazdag szókinccsel megáldott, gyönyörű a magyar nyelv, erre már az iskolás éveim alatt ráébredtem a magyar nyelv és irodalomórákon. Szerintem az újságírók is így vannak ezzel. A Kelet-Magyaror- szág január 4-ei számában nagyon jó volt (újra)olvasni az újságírók legjobb jegyzeteit. Mint tudjuk, a jegyzet átmeneti műfaj, terjedelme rövid, mégis kiemelt szerepe van a lapokban, mert az írónak itt van lehetősége személyesebb megszólalásra, véleménynyilvánításra. Gyakran erkölcsi, politikai kérdésekre világítanak rá, egy köznapi példa, történés felvetésével. Nos, ahogy azt én is tanultam: a téma az utcán hever. Az újságírók pedig nem mennek el mellette, beszámolnak a napi eseményekről, interjúkat, riportokat, fotókat, videókat készítenek! És ott vannak a jegyzetek... Én minden szóra odafigyelek, olykor többször is elolvasom nemcsak a jegyzeteket, hanem az egész lapot. Olvasni, tájékozódni kell - akár papírból, akár a monitor előtt ülve -, mert így tanul az ember! HAJZER ANDY, NYÍREGYHÁZA landolt a pénz, amit a vevő átutalt, hanem egy úgynevezett utalványon, amiről a megérkezés pillanatában leemelték a vételárat, persze névtelenül. Vajon mennyi embert sikerült már átverni, becsapni ilyen módon? Némi elővigyázatossággal, éberséggel megelőzhető az ilyen átverés! SZ. LAJOS, NYÍREGYHÁZA Nem könnyű ma idősnek lenni Sok olyan idős emberrel találkoztam már, akik kitaszítottnak érzik magukat a társadalomból, pedig ők voltak azok, akik zsíros kenyéren élve, nélkülözve építették fel az országot a háború romjaiból. Úgy érzik, magukra hagyják őket, sőt, nem ritkán beléjük is rúgnak. Láttam rozoga vályogviskókban lakókat, akik az utcai kútról hordják ma is az ivóvizet. Az erdőkbe járnak rozsét szedni a fűtéshez, mert a havi 40-50 ezer forint nyugdíjukból csak vegetálnak. Ezek a gondok a vidéki falvakban, térségünkben fokozottan jellemzőek. Jobban oda kell figyelni az idősekre! HANSÁGI ANDRÁS Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Utazás a leendő nyugdíjam körül Magam elten szólok, de különbséget kellene tenni szellemi és fizikai munkát végzők között. NYÍRTELEK. Megígérték, megkaptam. Mármint postai úton a közeli nyugdíjszámításhoz a nyugdijfolyósító igazgatóság kimutatását. Ezt látva, az ember elgondolkodik, hogy egy élet milyen gyorsan lepörög. Egyik szemem sír, a másik nevet. Forgatom ide-oda, hátha megtudom belőle: „Kedves Hadas úr, még X napot, évet kell dolgoznia Önnek ahhoz, hogy a hatályos jogszabályok szerint pihenhessen.” De éppen ez nem derül ki belőle... Tőlem felemelhetik a nyugdíj alsó korhatárát 80 évre is, de valamilyen munkaviszony határt akkor is húzni kellene - hasonlóan a nők 40 évéhez - a férfiak esetében is. Az a személy, aki bizonyítottan ledolgozott minimum 40 évet, szerintem hadd döntse el, megy vagy marad-e, a cége vagy ő maga igényt tart-e még a munkára. Ha már az ezzel kapcsolatos népszavazást elkaszálta nemrégiben az Alkotmánybíróság, egy nemzeti konzultációt azért megérne. Tudom, darázsfészekbe nyúlok ezzel. Az első körben kiértesített és 1955-1959 között születetteknek mikor lesz esélye nyugdíjba vonulásra, és mire számíthatnak? Mindenki tegye a saját dolgát! A várható átlagéletkor országrészenként változó, de a KSH szerint is a férfiaké 7-8 évvel rövidebb, mint a nőké. Biztató, hogy többen születtek, de sajnos többen is haltak 2015- ben. A biztosítós tanácsadó nyugdíjguruk újabb válságot, prosperitást, globalizációt, migrációt, elvándorlást, természeti és mesterséges katasztrófákat jósolnak, úgy látják, nem jut már pénz a jövő nyugdíjasainak. Ha az édes- és termálvízkészlettel, a megtermelhető minőségi magyar élelmiszerrel, a földdel, a jól szervezett mezőgazdasággal, a képzett, tanult magyar munkaérővel és a turizmussal mint nemzeti kincseinkkel jól sáfárkodunk, és az ország mindenkori politikusai ezeket preferálják, szerintem optimistábban is lehetne számolni, saccolni. A gazdaságért a gazdagságért, Több mint 40 év alatt sosem voltam betegállományban. HASAS ATTILA a megnyugtató jövő kidolgozásáért lehet frázisként a közösséget, az egységet, a népet emlegetni, de a felelősség elsősorban a politikáé (egészségügy, oktatáspolitika, születésszabályozás, támogatási rendszer). Mindenki tegye a saját dolgát! Közel a hatvanhoz nem szeretnék még nyugdíjba menni, de sajnálom a mai fiatalokat, akik elől még elveszem a munkalehetőséget. De meddig? Ez a kérdés! Szerencsés embernek mondhatom magam: több mint negyven év alatt sosem voltam betegállományban, és csak egyszer kellett önéletrajzot írnom. Ismerek jó pár embert, aki 40 vagy 50 valahány évesen, korkedvezményesen már régóta nyugdíjas. A hatvan éves kőművest, ácsot, burkolót, építőipari művezetőt, fizikai munkást se nagyon hordja kegyeiben a kaszás, nem beszélve az egészségkárosodás okozta bajokról, ami a kemény meló következménye. Ha nyugdíjban is vannak, az rokkantsági, kevés pénzzel. Eltűnt egy teljes évem! A mai viszonyok mellett, aki megérte a nyugdíjkorhatárt, a havi minimuma lehetne any- nyi, mint az előzőekben említett szakmunkás kereset. így talán futná gyógyszerekre, ellátásra, nyugodt megélhetésre, kertészkedésre, családra. Azt javaslom, mindenki jól nézze át a papírt, amikor nyugdíjkimutatást kap a kormányhivataltól! A hetvenes évekbeli egynapos plakátragasztásom és a hétnapos vagonkirakodásom ugyan patentül szerepel munkaviszonyként, de például egy teljes évem „eltűnt”, nem látom a listán. A nyugdíjjáruléknál a magánnyugdijpénztár megszüntetése okán 14 éven keresztül csak a tizede látszik annak, amit levontak anno. Vajon jegyzik ezt még valahol? Fiatalon sem lustálkodtam A felsőfokú tanulmányokat külön, pótlólagosan kell igazolni. Úgy emlékszem, ez alatt sem lustálkodtam, nem volt sétagalopp, fejben dolgoztam, mint más az irodában. A stresszre emlékszem, az biztos! A középiskolás 3 hónapos kőműves munkás termelési gyakorlatokat is hiába keresem a kimutatásban. Mindeközben rápillantok a hat hónapos fiú unokámra, el- mosolyodok, és majdnem elfelejtek mindent. Legalább any- nyi szép, dolgos időt kívánok neki, mint ami nekem megadatott. Bizakodóan tekintek a jövőbe, mert hála Istennek, ilyen az alaptermészetem. HADAS ATTILA, NYÍRTELEK Vendégsorok Angyal Sándor Meggyónt a pápa Ilyen se volt még a történelemben: meggyónt a világ előtt a pápa! A Vatikán feje a „Kegyelem az Isten neve” című legújabb kötetében arról ír, hogy ő cseppet sem olyan ártatlan, mint azt sokan gondolnák. Bár jómagam reformátusként láttam meg a napvilágot, tiszteletben tartom a katolikus hívők vallásosságát. Kiváltképp elismeréssel gondolok Ferenc pápára, a puritán emberre, a szegények, az elesettek segítőjére. Az említett könyvében arról is beszél, hogy olyan súlyos bűnök terhelik, amelyek miatt neki is börtönben lenne a helye. Jesszusom, Teremtőm, hová jutott ez a drága ember, aki a Vatikánban is szegényes körülmények között él, s nem jár páncélozott autókon, annál inkább autóbuszon vagy gyalogosan. Bizonyára így jutott el több börtönlátogatásra is. Ilyen alkalmakkor szokta mondani Őszentsége: „Nekem kellene itt lennem, mert meg- érdemlem. Én is elkövethettem volna azt, amit ők, semmiképp nem vagyok jobb náluk”. Tavaly a pápa Philadelphiában járva is elment a rabok közé, ahol felháborodva konstatálta, hogy többen csak azért vannak a börtönben, mert nincs pénzük óvadékra, miközben még tárgyalásuk sem volt. Ezek mellett a magát bűnösnek valló Őszentsége bizony labdába se rúghatna, bár úgy tudom, szereti a focit. Ha egyszer alkalmam nyílna találkozni a pápával, igyekeznék megnyugtatni, hogy az ő tapasztalatai igazak ugyan, de bizony mi mostanában elég sok esetről hallunk, amikor egyik vagy másik „felebarátunk” milliárdokat vesz el a közösből, lenyúlja a kisemberek nyugdíját, milliókért vásárol földet a szépségiparban dolgozó feleségének, esetleg fillérekért juttatja szép helyen lévő többszobás ingatlanhoz a barátját. És láss csodát, drága pápánk, ezek az urak még közel sem kerülnek azokhoz a börtönökhöz, el sem ítélik többségüket, s bár futná nekik óvadékra, még ezt is megspórolják. Úgyhogy, tessék megnyugodni, ezek mellett Ön labdába se rúgna, bár úgy tudom, szeretni tetszik a focit. sandor.angyal@kelet.hu
