Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-18 / 14. szám

2016. JANUÁR 18., HÉTFŐ mu Üzenet Nagy Szilvia hűséges olvasónktól: Ha valaki megüt, üssünk vissj Ha szidalmaznak, vágjunk még nagyobb sértést a fejéhez? Ha meg­aláznak, tépázzuk meg mi is vala­hogy a méltóságát? Ez a bosszú és a megtorlás ördögi köre, amelyben a fájdalom csak újabb fájdalmat, a bosszú viszontbosszút szül. DESMOND ÉS MPHOTUTU Postaládánkból Főszerepben a hölgyek FOTÓK: OLVASÓNKTÓL Reméljük, hogy valóban boldogabb lesz ez az év! nyíregyháza. Nagyon vártuk az ünnepi időszak után az első újévi találkozást a sós- tó-sóstóhegyi nyugdíjasok­kal. Pótszilveszteri mulatsá­gunkon ismét elbúcsúztattuk az óévet, és köszöntöttük az újat verssel, tánccal ének­kel dr. Kovács Ferenc pol­gármester és Ágoston Ildikó önkormányzati képviselő társaságában. Az ünnepséget vacsora és táncos mulatság követte. Reméljük, az idei esztendő sokkal szebb és jobb lesz, mint a tavalyi! LŐKÖS IMRÉNÉ, NYÍREGYHÁZA A férfiak is színvonalas műsorral készültek Olvasóink írják Ruhaszaggató, tövises ágak A napokban írtak arról, hogy Nyíregyházán, az egyik utcában nehezen lehet köz­lekedni egy sövény miatt. A város több pontján is hasonló problémával találkozhatunk. Ezekért legtöbbször az ott lakó tulajdonos a felelős, jó, ha valaki felhívja a figyelmü­ket a balesetveszélyt rejtő ál­lapotokra! A Bocskai utcán, a nagy sztk-val szemben óriási a gyalogos forgalom. Lassan szinte lehetetlen elhaladni ezen a szakaszon, mert a bok­rok nincsenek megmetszve, a tövises ágak könnyen kisza­kítják az ember ruháját. K. GYULA, NYÍREGYHÁZA A pénzt leemelik, de az áru sehol Egy újabb átverésre sze­retném felhívni az olvasók figyelmét, remélve, hogy még nem sétáltak bele a csaló társaság csapdájába! A szélhámosság lényege az internetes vásárláson alap­szik. A vevő megállapodik az eladóval a kedvező áron kí­nált termékek végösszegéről, a szállításról, a fizetési mód­ról. Nem egy magánszemély adja meg a számlaszámát, ahová utalni kell, hanem egy kft., sokféle számlaszámúk egyikét nevezik meg célállo­másként. A vásárló elküldi a pénzt, viszont nem érkezik meg a megrendelt áru. Egy idő után érdeklődik, ekkor derül ki, hogy az eladó már utolérhetetlen, eltűnt, elpá­rolgott, felszívódott. Aztán jön a második pofiira esés: nem a megadott számlán KEUET A valóság...- Jaj, kedveském, biztos, hogy nekem ide kell bemen­nem? - kérdezte tétován a töpörödött nénike a tömb- kórház gyermekcentruma előtt toporogva. A fehér ruhás dolgozó mosolyogva biztatta az asszonyt: legyen nyugodt, ott bent megláto­gathatja az unokáját. - De ez nem is kórház - húzta össze szemöldökét a vidékről érkezett nagymama -, inkább olyan „monstrum"... - pró­bálta összefoglalni a látványt. Emlékeiben még téglából épült, málladozó falak éltek, ha arra gondolt, milyen is egy magyar egészségügyi intéz­mény. Végül összeszedte a bátorságát, bár kicsit megil- letödőtt, amikor nem talált I Mm ngMta Lehet, miatta került bajba a cég (nem a Q-betüs, hanem a másik, amely sok-sok pórul járt család mellett most éppen egy futballcsapatot ké­szül bedönteni), és az mégis miféle dolog. Igaz, négy év alatt a háromszorosát fizette vissza a felvett összegnek, Így tett még sok százezer magyar, de ebből nem tudott megfelelően gazdálkodni a „szegény” hitelező. Hazasétálva remegő kézzel nyitotta fel a borítékot, hátha egy két havi részletet vissza­kaphat. Aztán szembesült a valósággal: kétszer sem tudná teletankolni az autót a vissza­kapott pénzből. Már ha lenne még mit, mert a végtörlesz­téshez kénytelen volt eladni. A tisztesség kedvéért. tiborbodnar@kelet.hu Csáki Alexandra' léptünk, lépünk előre. Bár - lehet, hogy túl pesszimista vagyok - én mindig fontos­nak tartom, hogy „mihez viszonyítva”. Mert egy adott helyzet­ben indulhatunk nagyon alacsonyról, amikor minden eredmény szépnek tűnik, 1 csakhogy mégsem fogjuk sohasem utolérni azt, aki már régen előttünk járt. Nos, örül­jünk vagy kételkedjünk? Hisz járva a várost, a környékbeli településeket néha a szomo­rúság, a letörtség, a remény- I telenség érzése kerekedik felül rajtunk. Az ok ezernyi! Nem könnyű itt nekünk a vé­geken. A lehetőségek, a tör­ténelmünk, a velünk hozott életszemlélet felemelhet, de le is nyomhat. Különösen, ha az ország másik, például a Dunán onnan eső részét néz­zük, a nyugatibb államokról már nem is beszélve. Igen, j mihez viszonyítva... Azért arra büszkék lehe­tünk, mi szorgalmas „kele­tiek” mindig megtaláltuk a s hogy általa fogyjon az a tabletta, és persze minden ami „gyógy". Látom a mamán, nincs menekvés. Csak az a makula ne siessen jobban a teljes romlás felé, mint azok az évek, amelyeket kimért a sors erre a kilencven évesen is muzsikáló, eleven eszű kis öregasszonyra. Megannyi kor- és sors­társával együtt alkotják a szépkorúak népes társaságát. I Azokét, akik békés, nyugodt, szeretetteljes időskorra vágytak, s akikben most e felbolydult világtól elhatal­masodik a félelem utódaik I jövője miatt. Effajta aggodalmakat ! próbáltam oszlatni magam is a minap az özönlő hírek közt elbizonytalanodó anyám fejében. Fogalmam sem I volt, hogy az Idősek világ­napja volt. Persze nem is érdekel, hisz törődésből, szeretetből nem elég egy ma- kulányi, abból nekik egész _ 2016. JANUÁR 4., HÉTFŐ Nyék! Zsolt A gyereket nem, a gyereket soha... Fájt, hasított a hang, amelyen felberregett a csengő. Az ápo­lónő összerezzent - de nem azért, mert az éjszakai órákban az egész napi munkától már mindenre érzékenyen reagált fáradt teste. A lelkét rázta meg ez a csengő, amely ritkán szólalt meg, de amikor mégis, akkor tudta: sietni kell. Az éj leple alatt a kórház kerítésénél egy csecsemőt tett valaki a babamentő inkubátorba. Valaki lemondott a gyermekéről, s egy gombnyomással eldobott egy csodát. A kopott plédbe csavart csöppséget magához ölelve igyekezett vissza, a biztonságba, közben sajgón a lelke: látjuk-e a csodát, mely az első felsírással érint meg, hogy aztán e földi lét végéig ajándékozzon meg minket? Minden nap mással: az első mosol­lyal, amely senki másra nem ragyoghat úgy, mint az édesanyára: a „manónyelv" szócsírácskáival, majd az Jó volt újra elolvasni őket! A mai fiatalok sokkal ügye­sebben kezelik a modern, okos kütyüket, mint a szüleik, nagyszüleik, ami alapvetően nem probléma. A gond inkább az,hogy sem így, sem hagyomá­nyos módon nem olvasnak újságokat, szépirodalmat. Én nagyon szeretek olvasni. Gazdag szókinccsel meg­áldott, gyönyörű a magyar nyelv, erre már az iskolás éveim alatt ráébredtem a magyar nyelv és iroda­lomórákon. Szerintem az újságírók is így vannak ezzel. A Kelet-Magyaror- szág január 4-ei számában nagyon jó volt (újra)olvasni az újságírók legjobb jegyze­teit. Mint tudjuk, a jegyzet átmeneti műfaj, terjedelme rövid, mégis kiemelt sze­repe van a lapokban, mert az írónak itt van lehetősége személyesebb megszólalás­ra, véleménynyilvánításra. Gyakran erkölcsi, politikai kérdésekre világítanak rá, egy köznapi példa, történés felvetésével. Nos, ahogy azt én is tanultam: a téma az utcán hever. Az újságírók pedig nem mennek el mel­lette, beszámolnak a napi eseményekről, interjúkat, riportokat, fotókat, videókat készítenek! És ott vannak a jegyzetek... Én minden szó­ra odafigyelek, olykor több­ször is elolvasom nemcsak a jegyzeteket, hanem az egész lapot. Olvasni, tájékozódni kell - akár papírból, akár a monitor előtt ülve -, mert így tanul az ember! HAJZER ANDY, NYÍREGYHÁZA landolt a pénz, amit a vevő átutalt, hanem egy úgyne­vezett utalványon, amiről a megérkezés pillanatában leemelték a vételárat, persze névtelenül. Vajon mennyi embert sikerült már átverni, becsapni ilyen módon? Némi elővigyázatossággal, éber­séggel megelőzhető az ilyen átverés! SZ. LAJOS, NYÍREGYHÁZA Nem könnyű ma idősnek lenni Sok olyan idős emberrel talál­koztam már, akik kitaszított­nak érzik magukat a társada­lomból, pedig ők voltak azok, akik zsíros kenyéren élve, nélkülözve építették fel az országot a háború romjaiból. Úgy érzik, magukra hagyják őket, sőt, nem ritkán beléjük is rúgnak. Láttam rozoga vályogviskókban lakókat, akik az utcai kútról hordják ma is az ivóvizet. Az erdőkbe járnak rozsét szedni a fűtéshez, mert a havi 40-50 ezer forint nyugdíjukból csak vegetálnak. Ezek a gondok a vidéki falvak­ban, térségünkben fokozottan jellemzőek. Jobban oda kell figyelni az idősekre! HANSÁGI ANDRÁS Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Utazás a leendő nyugdíjam körül Magam elten szólok, de különbséget kellene tenni szellemi és fizikai munkát végzők között. NYÍRTELEK. Megígérték, meg­kaptam. Mármint postai úton a közeli nyugdíjszámításhoz a nyugdijfolyósító igazgató­ság kimutatását. Ezt látva, az ember elgondolkodik, hogy egy élet milyen gyorsan lepö­rög. Egyik szemem sír, a má­sik nevet. Forgatom ide-oda, hátha megtudom belőle: „Kedves Hadas úr, még X napot, évet kell dolgoznia Önnek ahhoz, hogy a hatályos jogszabályok szerint pihenhessen.” De ép­pen ez nem derül ki belőle... Tőlem felemelhetik a nyug­díj alsó korhatárát 80 évre is, de valamilyen munkavi­szony határt akkor is húzni kellene - hasonlóan a nők 40 évéhez - a férfiak esetében is. Az a személy, aki bizonyítot­tan ledolgozott minimum 40 évet, szerintem hadd döntse el, megy vagy marad-e, a cége vagy ő maga igényt tart-e még a munkára. Ha már az ezzel kapcsola­tos népszavazást elkaszálta nemrégiben az Alkotmánybí­róság, egy nemzeti konzultá­ciót azért megérne. Tudom, darázsfészekbe nyúlok ezzel. Az első körben kiértesített és 1955-1959 között születettek­nek mikor lesz esélye nyug­díjba vonulásra, és mire szá­míthatnak? Mindenki tegye a saját dolgát! A várható átlagéletkor ország­részenként változó, de a KSH szerint is a férfiaké 7-8 évvel rövidebb, mint a nőké. Bizta­tó, hogy többen születtek, de sajnos többen is haltak 2015- ben. A biztosítós tanácsadó nyugdíjguruk újabb válságot, prosperitást, globalizációt, migrációt, elvándorlást, ter­mészeti és mesterséges ka­tasztrófákat jósolnak, úgy lát­ják, nem jut már pénz a jövő nyugdíjasainak. Ha az édes- és termálvíz­készlettel, a megtermelhető minőségi magyar élelmiszer­rel, a földdel, a jól szervezett mezőgazdasággal, a képzett, tanult magyar munkaérővel és a turizmussal mint nemzeti kincseinkkel jól sáfárkodunk, és az ország mindenkori po­litikusai ezeket preferálják, szerintem optimistábban is lehetne számolni, saccolni. A gazdaságért a gazdagságért, Több mint 40 év alatt so­sem voltam betegállo­mányban. HASAS ATTILA a megnyugtató jövő kidol­gozásáért lehet frázisként a közösséget, az egységet, a né­pet emlegetni, de a felelősség elsősorban a politikáé (egész­ségügy, oktatáspolitika, szü­letésszabályozás, támogatási rendszer). Mindenki tegye a saját dolgát! Közel a hatvanhoz nem sze­retnék még nyugdíjba menni, de sajnálom a mai fiatalokat, akik elől még elveszem a munkalehetőséget. De med­dig? Ez a kérdés! Szerencsés embernek mondhatom ma­gam: több mint negyven év alatt sosem voltam betegál­lományban, és csak egyszer kellett önéletrajzot írnom. Ismerek jó pár embert, aki 40 vagy 50 valahány évesen, korkedvezményesen már rég­óta nyugdíjas. A hatvan éves kőművest, ácsot, burkolót, építőipari művezetőt, fizikai munkást se nagyon hordja kegyeiben a kaszás, nem be­szélve az egészségkárosodás okozta bajokról, ami a ke­mény meló következménye. Ha nyugdíjban is vannak, az rokkantsági, kevés pénzzel. Eltűnt egy teljes évem! A mai viszonyok mellett, aki megérte a nyugdíjkorhatárt, a havi minimuma lehetne any- nyi, mint az előzőekben emlí­tett szakmunkás kereset. így talán futná gyógyszerekre, el­látásra, nyugodt megélhetés­re, kertészkedésre, családra. Azt javaslom, mindenki jól nézze át a papírt, amikor nyugdíjkimutatást kap a kor­mányhivataltól! A hetvenes évekbeli egynapos plakát­ragasztásom és a hétnapos vagonkirakodásom ugyan patentül szerepel munkavi­szonyként, de például egy tel­jes évem „eltűnt”, nem látom a listán. A nyugdíjjáruléknál a magánnyugdijpénztár meg­szüntetése okán 14 éven ke­resztül csak a tizede látszik annak, amit levontak anno. Vajon jegyzik ezt még valahol? Fiatalon sem lustálkodtam A felsőfokú tanulmányokat külön, pótlólagosan kell iga­zolni. Úgy emlékszem, ez alatt sem lustálkodtam, nem volt sétagalopp, fejben dol­goztam, mint más az irodá­ban. A stresszre emlékszem, az biztos! A középiskolás 3 hónapos kőműves munkás termelési gyakorlatokat is hi­ába keresem a kimutatásban. Mindeközben rápillantok a hat hónapos fiú unokámra, el- mosolyodok, és majdnem elfe­lejtek mindent. Legalább any- nyi szép, dolgos időt kívánok neki, mint ami nekem mega­datott. Bizakodóan tekintek a jövőbe, mert hála Istennek, ilyen az alaptermészetem. HADAS ATTILA, NYÍRTELEK Vendégsorok Angyal Sándor Meggyónt a pápa Ilyen se volt még a történelemben: meggyónt a világ előtt a pápa! A Vatikán feje a „Kegyelem az Isten neve” című legújabb kötetében arról ír, hogy ő cseppet sem olyan ártatlan, mint azt sokan gondolnák. Bár jómagam refor­mátusként láttam meg a napvilágot, tiszteletben tartom a katolikus hívők vallásosságát. Kiváltképp elismeréssel gondolok Ferenc pápára, a puritán emberre, a szegények, az elesettek segítőjére. Az említett könyvében arról is be­szél, hogy olyan súlyos bűnök terhelik, amelyek miatt neki is börtönben lenne a helye. Jesszusom, Teremtőm, hová jutott ez a drága ember, aki a Vatikánban is szegényes körülmények között él, s nem jár páncélozott autókon, annál inkább autóbuszon vagy gyalo­gosan. Bizonyára így jutott el több börtönlátogatásra is. Ilyen alkalmakkor szokta mondani Őszentsége: „Nekem kellene itt lennem, mert meg- érdemlem. Én is elkövethet­tem volna azt, amit ők, semmi­képp nem vagyok jobb náluk”. Tavaly a pápa Philadelphiában járva is elment a rabok közé, ahol felháborodva konstatálta, hogy többen csak azért vannak a börtönben, mert nincs pén­zük óvadékra, miközben még tárgyalásuk sem volt. Ezek mellett a ma­gát bűnösnek valló Őszentsége bizony labdába se rúghat­na, bár úgy tudom, szereti a focit. Ha egyszer alkalmam nyílna találkozni a pápával, igye­keznék megnyugtatni, hogy az ő tapasztalatai igazak ugyan, de bizony mi mostanában elég sok esetről hallunk, amikor egyik vagy másik „felebarátunk” milliárdokat vesz el a közösből, lenyúlja a kisemberek nyugdíját, milliókért vásárol földet a szépségiparban dolgozó feleségének, eset­leg fillérekért juttatja szép helyen lévő többszobás ingatlan­hoz a barátját. És láss csodát, drága pápánk, ezek az urak még közel sem kerülnek azokhoz a börtönökhöz, el sem ítélik többségüket, s bár futná nekik óvadékra, még ezt is megspórolják. Úgyhogy, tessék megnyugodni, ezek mellett Ön labdába se rúgna, bár úgy tudom, szeretni tetszik a focit. sandor.angyal@kelet.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom