Kelet Magyarország, 2016. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-16 / 13. szám

2016. JANUÁR 16., SZOMBAT KELET MMHHHHI 1 Üzenet Zsoldos János hűséges olvasónktól: Amikor meghalunk, nem az marad utánunk, amit a síremlékművünkre vésnek, hanem az, amit mások életébe szőttünk. MICHELLE MORAN Postaládánkból Tiszteletet a karácsonyfának! A Kelet-Magyarország januári számában olvastam a karácsonyfák sorsáról szóló cikket. Nagyon szíven talált Zelei László mondata, miszerint „meg kell adni a tiszteletet a karácsonyfá­nak”. Valóban, olyan szomo­rú látvány, amikor alig múlik el az ünnep, s már kidobják a fákat az utcára! Ilyenkor min­dig visszagondolok a gyer­mekkoromra, édesanyám szavára: „Csak vízkereszt után szedjük le a karácsony­fát!”. Alig vártuk, hogy eljöjjön január 6-a, amikor a fa „kincseit” szétosztotta az öt gyermeke között. Igen, az a nap ünnep volt. Gondosan elraktuk a díszeket, és lélek­ben már vártuk az eljövendő karácsonyt. Nem tudom, ki, hogy van vele, én nagyon nehezen tudok megválni a kedves fenyőtől. Húzom az időt, hogy még sokáig díszítse a lakásunkat, szórja szét a szeretet fényét, ne csak karácsonykor, hanem még Horváth József né fotó: k m egy kicsit utána is. Akárhány­szor bemegyek a szobába, a fa látványa melegséggel tölti el a szívemet. Újraélem a karácsony, a szeretet ünne­pének a varázsát. Férjem, Horváth József a Karácsonyi ének című versében így fejezi ki szeretetét, tiszteletét a karácsonyfa iránt: „Karácso­nyi fenyők, meghoztátok lelkűnkbe Mária melegét, Názáreti Jézus örök em­ber-hitét, betlehemi királyok tömjénét, mirháját, hat-ma­rék aranyát, távoli fenyvesek boróka illatát”. HORVÁTH JÓZSEFNÉ, NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS, NYÍREGYHÁZA Mennyi? 50! - portré hűséges előfizetőinkről A Kelet arról ír, amiről az emberek beszélnek nyíregyháza. Az Oroson lakó Kertész József 1962 óta hű­séges előfizetője a Kelet-Ma- gyarországnak. Amikor életé­ről, családjáról, újságolvasási szokásairól faggattam, így fe­lelt: - Kezdetben minden nap megvásároltam a lapot. Ha­mar megszerettem, így in­kább előfizettem rá. Baktán születtem, gépszerelőnek tanultam, Nyíregyházán vol­tam katona, dolgoztam mind­két városban, és Ilonatanyán is.- Szinte mindent elolvasok a Keletben, a tematikus oldalak között a Kertész, a Gazdafi­gyelő és a sport a kedvencem. Közel érzem magamhoz, és nagy egyetértéssel szoktam olvasni a volt főszerkesztő, Angyal Sándor vendégsorait. A szememben ő a Kelet-Ma­gyarország álruhás Mátyás királya, aki mindmáig a nép között él, és arról ír, amiről az emberek beszélnek, legyen szó politikáról,' közéletről, egészségügyről, oktatásról, Kertész József a szerkesztőségünk­ben FOTÓ: PALICZ ISTVÁN áremelésekről, nyugdíjakról stb. - mesélte József, aki azt is elárulta: 1970-ben nősült, nagyon büszke óvodapeda­gógus lányára, Katalinra és gépjárműtechnikus fiára, Ti­borra, ahogy öt unokájára is, hiszen mindannyian megáll- ták a helyüket úgy a magán­életben, mint a tanulás és a munka világában. km-pi <§> Felpezsdítették a hangulatot Fergeteges hangulatot teremtett élő zenéjével a nyíregyhá­zi VOX együttes az Alvégesi Művelődési Házban rendezett pótszilveszteri mulatságon, a táncolni vágyó fiatalok és örök fiatalok legnagyobb örömére. fotó: jámbor istván A gyerekek nagyon megkedvelték az úszást fotó: olvasónktól Az egészséges élet záloga Olvasóink írják Törődés Nemrég a nyíregyházi Jósa András kórház betege voltam, Finna Péter volt a ke­zelőorvosom. Nem kertelve, mégis finoman közölte velem a betegségem súlyosságát, és elmondta, hogy műtétre számíthatok. Mint mindenki, természetesen én is megré­mültem ennek hallatán. A lelkiismeretes doktor a műtét után is naponta meglátoga­tott, s nemcsak úgy törő­dött velem, mint az orvos a betegével, hanem mint ember az emberrel. Ezúton is szeretném kifejezni neki a hálámat, nemcsak a magam, hanem az összes többi betege nevében is! K. ALEXANDRA Ne csak olvass, ártsd meg! Negyven évet töltöttem főis­kolai katedrán. Lehetőségem volt a fiatalok behatóbb meg­ismerésére, fejlődésük segíté­sére. Kezdő tanár koromban egy olvasás szociológus a tanulmányában az olvasás és szövegértés megalapozó fontosságára hívta fel a fi­gyelmemet. A hallgatóimat e szempontok szerint igyekez­tem tanítani és főleg nevelni. Gyakran meglepő hiányossá­gokat tapasztaltam, például 7-8 sor érthető felolvasása, majd szakmai értelmezése, adaptálása szinte megoldha­tatlan probléma volt egyesek számára. Általánosságban elmondható: akik naponta kellő időt fordítanak olvasás­ra, azoknak jó a helyesírásuk, gazdagabb a szókincsük, ma­gabiztosabbak, könnyebben és választékosabban fejezik ki Nem lehet elég korán elkezdeni a mozgást, ennek megalapozásához pedig elengedhetetlen az úszás. Ez az egészséges élet záloga, ellenállóbbak és fegyelmezettebbek lesznek azok a gyerekek, akik úszni járnak. Büszkék vagyunk arra, hogy tavaly ősztől a nyírbogáti Mesekeret Óvo­dában is sikerült beindítani magukat. Lényegében a kivá­ló kommunikációs képesség a sikeres élet egyik alapténye­zője. Talán furán hangzik, de én már az államvizsgáim előtt képes voltam ezek alapján „megjósolni”, kiből lesz idő­vel sikeres vállalkozó, vezető, és ki reked meg a közbenső szinten. Túl a 40. évfolyam­találkozón elmondhatom: a sejtéseim rendre beigazo­lódtak. Tény: jó magyarok is csak az olvasás, a szöveg­heti rendszerességgel az úszásoktatást, amelynek köszönhetően húsz gyer­mek tanulhat meg „vízen maradni”. Eleinte nagy volt az izgalom az óvodások körében, amikor zsibong­va leszálltak a buszról az uszoda előtt. Azóta is nagy örömmel készülnek az órákra az apróságok. A helyi önkormányzat minden értés, majd az ismeretek szelektív hasznosításával lehetünk. Minden más eset- • ben csupán gyermekeink, unokáink túlterhelt hátizsák­ja gyarapodik. Érdemes lenne a finn oktatási „csodát” tanulmányoznunk, hogy hogyan lettek világelsők, csupán heti 30 óraterhelés­sel! Meggyőződésem, hogy a lényeglátó oktatás a legjobb társadalmi beruházás! KISS ISTVÁN, NYUGDÍJAS alkalommal kisbusszal, térítésmentesen szállítja Nyírbátorba a gyerekeket, ami nagy segítség, hiszen így a szülőket nem terheli az útiköltség. A Nyírbogáti Óvodásokért Alapítvány kurátorai nemrégiben szép úszófelszereléssel lepték meg az apróságokat, köszö­net érte! GULYÁS JÁNOSNÉ, NYÍRBOGÁT Édesapám bölcseleté Az ember sok mindent megje­gyez, amit a szüleitől hall. Van, ami egész életén át végig kíséri. Nekem a 93 éves édes­apám szavai jutnak nagyon sokszor eszembe: „Fiam! A világon kétféle huncut ember van: aki a magáét hagyja, meg aki a másikét elkívánja!” Mennyire igaza volt! CSÁSTYU ANTAL Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. @ így kell járni, úgy kell járni., A borbányai Margaréta Nyugdíjas Klub tagjai és valamennyi velük táncoló vendég megmutatta, hogy kell járni a helyi mű­velődési házban, az új esztendő hajnalán! fotó: olvasónktól Az igazság az, hogy nincs igazság... A társadalom joggal várja el, hogy ne csak a piti fatolvajok bűnhőd­jenek a tetteikért. CSARODA, Nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak, fel­háborodjak vagy derüljek-e a híren, amikor olvastam: egy férfi a Demecser és Gégény közötti földterületről negy­ven kilogramm gallyfát lo­pott. Az illetőt egy polgárőr tetten érte, és azonnal érte­sítette a rendőrséget, így az elkövetőt hamarjában előállí­tották a rendőrőrsre. Micsoda hatalmas „bűncse­lekmény”, és micsoda rend­őri együttműködés! Nem tu­dom, mennyit érhet pontosan 40 kg gallyfa, de szerintem jóval ezer forint alatt van az értéke. Ezzel szemben nem, vagy alig hallunk olyan ügyek­ről, ahol milliárdok tűntek el, emberéletek forogtak koc­kán... Több híres, de inkább hírhedt eset is eszembe jutott. Ott volt például a Haj­dú-Bét ügy, amit több mint 10 év után jogerősen lezártak bűncselekmény hiányában. A több száz károsult közül néhányan öngyilkosok let­tek, mert kemény munkájuk ellenére földönfutóvá lettek! Felelős nincs, pedig több mil­liárd forint eltűnt, és embe­rek, családok százai mentek tönkre. így lesz a feketéből fehér Vörösiszap-katasztrófa: több, mint 5 éve történt, de még elsőfokú ítélet sincs, és per­sze felelős sem... Tíz embert megölt a falvakra özönvíz­ként zúduló vörösiszap, az államnak (vagyis a magyar Egyes jogi képviselők a kiskapuk kiskapuit is ismerik. DARVAS IVÁN adófizetőknek) pedig közel 40 milliárd forintjába került az újjáépítés, ehhez képest minden felelősségre vonható vezető szabadlábon van. K&H ügy: több, mint 10 éve történt, az eltűnt pénz jóval 10 milliárd felett van. A bank­vezér pedig ma is szabad­lábon. Questor, Postabank, Baumag és hadd ne soroljam tovább... A lényeg az egészben az, hogy milliárdos, több tízmil­liárdos, embereket megkáro­sító, sokszor halálba kergető bűnözők szabadon és vígan élnek! Röhögnek a markukba, meg a károsultak arcába! És megy tovább a lánc, már évti­zedek óta. A magyar igazság­szolgáltatásról csak annyit, hogy ami néha a bíróságokon történik, az sok esetben még a jogszolgáltatásnak sem felel meg, az igazságszolgáltatás­nak pedig a totális megcsúfo­lása! A jogszabályokat a jogal­kotók eleve úgy szerkesztik össze, hogy ahány ember ol­vassa, annyiféleképpen tudja értelmezni. Szóval van kiska­pu bőven, és a fejeseket védő jogi képviselők ezeknek a kis­kapuknak a kiskapuit is isme­rik. így lesz a feketéből fehér, a bűnözőből pedig ártatlan. Eljön az igazság pillanata Megnyugtató a tudat, hogy azért akadnak még lefülelt, felelősségre vonható, elítél­hető bűnösök, így például az, aki 40 kilogramm gallyfát lopott! Az ilyen elkövetőre keményen le kell sújtani, úgy kell neki, hát nem tanulta meg, hogy lopni nem szabad? Nos, így élünk mi, egyszerű magyar állampolgárok eb­ben a nagy szabadságban és demokratikus jogállamban a XXI. század második évtize­dében. Én azért bízom benne, hogy egyszer eljön az „igazság pil­lanata", a kérdés csak az, va­jon mikor? DARVAS IVÁN, CSARODA

Next

/
Oldalképek
Tartalom