Kelet Magyarország, 2015. december (72. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-30 / 304. szám

2015. DECEMBER 30., SZERDA REDET Üzenet Bartha Tünde őri olvasónktól: A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: ez az év boldogabb lesz. ALFRED TENNYSON Postaládánkból Ünnepi gondolatokban, színvonalas előadásokban és finom falatokban is bővelkedett az évzáró program fotó: olvasónktól Közös fotó készült a cukorbetegekért dolgozó szervezetek tagjairól a találkozón fotó: szabó Ákos ” civilek találkoztak Közösen nyitják az új esztendőt is A nagykárolyi testvéregye­sület tagjaival közösen zárta az évet december közepén a Nyugdíjas Értelmiségiek Egyesülete Nyírbátorban. Az elnök megnyitó gondolatai után Máté Antal polgár- mester külön megköszönte Madzig Istvánná és Tóth Lajosné tagtársak áldozatos munkáját a fogyasztóvédel­mi tanácsadás fogadó óráin. Nagy szeretettel köszön­töttük a 80. születésnapját ünneplő Eölyüs Mátyásnét, mindenki Klári nénijét, valamint 60. házassági év­fordulójuk alkalmából Nagy Zoltánt és feleségét, Klári­kát. Szívhez szóló, ünnepi verscsokrot nyújtott át a hallgatóságnak Nagy Béláné, Zupkó Marika, Lakatos Csabáné és Tóth Árpádné. A finom enni- és innivalók Vilmányiné Magdika és Csadóné Marika jóvoltából kerültek az asztalra, közben folyamatosan szólt az élőze­ne. Szakítottunk időt arra is, hogy elénekeljük a vendé­geknek Berettyánné Magdika csasztuskáját, ami nagy sikert aratott. Szerepléseink sorát betlehemes játékkal zártuk. Legközelebb a vendé­geink lesznek a házigazdák, február 3-án egy disznótorral egybekötött farsangi mulat­ságra vagyunk hivatalosak! TÓTH ÁRPÁDNÉ, NYUGDÍJAS ÉRTELMISÉGIEK EGYESÜLETE, NYÍRBÁTOR Olvasóink írják Fogadkozások Az interneten szörfözve bukkantam rá Janusz Leon Wisniewski gondolataira, melyekkel tökéletesen egyet­értek: „Új év. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiá­ja, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgy­sem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókú­rát elhalasztjuk „jobb időkre”, a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjsza­kán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdő­dik, hanem most kezdődik minden.” JÁSZAI ZSUZSANNA, NYÍRSZŐLŐS Iható, sőt, finom! Mi eddig soha sem ittunk ve­zetékes csapvizet. Hogy mi­ért, nem tudom. Azt hittük, nem jó, és meg sem kóstol­tuk. Nemrégiben elutaztunk, nem volt ásványvizünk, csak egy üres üveg, ezt engedtem tele a csapból. Megkóstoltam. Meg sem lehetett állapítani, hogy nem buborékmentes ásványvíz! Azóta csak ezt isszuk. Bizony, Nyírbátorban finom, iható a csapvíz, ne féljünk megkóstolni! Meg­szabadultunk az ásványvizes palackok cipelésétől és nem utolsó sorban a felesleges költségektől. Ismeretlenükl „Cukros Mint ismeretes, Kelet-Ma- gyarországon három aktív cukorbetegeket segítő egye­sület működik. A berety- tyóújfalui Édes Élet Cukor­betegen klub, a debreceni Hajdú Diabétesz Egyesület és a Cukorbetegek Nyíregy­házi Egyesülete. A szerve­zetek közös, a nyíregyházi erdei tornapályán megtar­tott találkozójára Debrecen­is köszönöm az ivóvizet előállítóknak ezt a kellemes „karácsonyi ajándékot”. KOVÁCSJÓZSEFNÉ Szeressünk, hogy szeressenek! Az időszámításunk hajnalán, vagy még előtte az emberek nagyon várták a Megváltót, a „Fény Fiát”. Időpontokat állítottak föl, számokkal, dátumokkal igyekeztek bői 51, Berettyóújfaluból 15 résztvevő érkezett, a hazaiakkal együtt így közel százan örülhettünk egymás társaságának. A nyíregyhá­ziak játékos vetélkedőket szerveztek, a debreceniek szellemi fejtörőre hívták az egyesületek tagjait. A vendéglátók két hatalmas üstben gulyáslevest főztek, és receptfüzetet, valamint ábrázolni, hogy a napciklus szerint mikor és hol fog meg­születni a Gyermek, akit Isten a mennyből küld, hogy jobbá tegye a Földön az embereket, mivel a sok harc, háború már elviselhetetlen volt. A római birodalom terjeszkedésével hősiesen szembeszálltak a kisebb népcsoportok, akiket akkor barbároknak neveztek. A Fényes Csillag, amelyik a Három Királyokat és a pász­torokat vezette Betlehembe, a szeretet előhírnöke volt. a helyi városvédő egyesü­let „Mesélő Nyíregyháza” sorozatának köteteit adták ajándékba. Elhatároztuk, hogy a hármas találkozót jövőre is meghirdetjük, hiszen mindig tudunk egy­másnak új ismereteket és élményeket nyújtani. RUBÓCZKY JÁNOS ELNÖK, CUKORBETEGEK NYÍREGYHÁZI EGYESÜLETE Gyorsan hire ment a Megváltó születésének. Az emberek leborulva imádták, ajándéko­kat vittek neki. Sokan várták a csodát, hittek benne. Az ellen­ségek közeledtek egymáshoz, a haragosok kibékültek, és gyakran ajándékozták meg egymást. Békesség volt az em­berek között. Töltse el szívün­ket napjainkban is a szeretet, mert a szeretet örök, és nem lehet elpusztítani. Szeretni és szeretve lenni jó! V.J., SÓSTÓHEGY <©> Gazdára talált az Év Támogatója díj Évzáró rendezvényt tartot­tak nemrégiben a má­tészalkai Idősek Kertjében, ahol az Év Támogatója díjat a Mátészalkai Idősekért Közalapítvány Kuratóriuma nevében dr. Cservenyák László kuratóriumi elnök a Rotary Club és Inner Wheel Club mátészalkai szerve­zetének, Erdélyi Ferenc és Vékonyné Virág Tünde soros elnököknek adta át. FOTÓ: SZABADOSNÉ ZSUZSA Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztői Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek inter­aktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, il­letve kereshetik az oldalak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük. Egymásra ítélve Nincs más út, a sikeres integráció kulcsa a tanu­lás és a munka. vásárosnamény. Hazánk leg­nagyobb feladatának nevezte a miniszterelnök a 800 ezer fős etnikum integrálását, hangsú­lyozva, hogy elsősorban nem problémának, hanem munka­erő-tartaléknak kell tekinteni őket. Többször megfigyeltem már az etnikum néhány tagját az utcán. Egy nyári tapaszta­lat: az anya még nem lehetett több 20 évesnél, a karján volt egy gyerek, egy másikat egy rozoga gyerekkocsiban tolta, egy nagyobbacska fiú pedig szaladt előttük, és sorba nyi- togatta fel a kukák fedelét, az anya pedig turkált benne, ma­Mennyiben fe­lelős az egyén, és mennyi­ben a társa­dalom? TOLDY KÁLMÁN radékokat keresve. Kérdezem én, mennyiben felelős ezért a helyzetért az egyén, és meny­nyiben a társadalom? Van-e kiút, felemelkedési lehetősége ezeknek a gyerekeknek, vagy sodródni fognak a kriminalizá­lódás felé? Süllyedés helyett felemelkedés Emlékszem, amikor még minden községben, így a mi­énkben is működött vöröske­resztes szervezet. Tanultak kötözést, újraélesztést, sorra nyerték a versenyeket, bevon­va a legnehezebben kezelhető gyermekeket is. Szerveztek véradást, „Tiszta udvar, ren­des ház” mozgalmat. A naményi ládagyár dolgo­zói - sokféle faipari termékkel együtt - millió szám gyártot­ták az almásládát, amibe aztán vagonok ezrei vitték „Szabolcs aranyát” a keleti piacra. Aztán vége lett, a helyi politika kö­zömbösen nézte végig a gyár hosszú agóniáját és pusztulá­sát. Vannak azonban jó példák is - napjainkban. Karcagon, Sok családi ház falán máig ott díszeleg a tábla, s rajta a felirat: „Tiszta udvar, rendes ház” illusztráció: internet a 4-es főútvonal mellett ta­lálható egy tekintélyes cég- birodalom központja, melyet nulláról indulva építtettek fel. Kockázott hagymával kezdték, mostanra az összes zöldség- és gyümölcsfélét termeltetik. Különösen műszakváltáskor tanulságos szétnézni, amikor beállnak a gyár elé a mun­kásszállító buszok. Szépen felöltözött emberek, akik élel­miszeripari üzem lévén, a mű­szak elején és végén átmennek a fehér-fekete öltözőn, közben a zuhanyzón. Az ott dolgozók legalább 40 százaléka az etni­kumhoz tartozik. Ezek az em­berek keményen ledolgozzák a műszakot a szalag mellett, s kapnak havi 200 ezer forin­tot. Műszak után igyekszenek haza a családjukhoz, ők nem sodródnak a kriminalizálódás felé! Nincs tehát más út: tanu­lás és munka. A megoldáshoz tartozik az is, hogy a renitensekkel szem­ben a hatóságok sokkal szigo­rúbban járjanak el a „táská- zás”, az „öregezés” és hasonló bűncselekmények terjedése miatt! TOLDY KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY Vendégsorok Angyal Sándor Celebnyugdíj Gyakorta elhangzik így, karácsony és szilveszter között, hogy ki mit vár, remél az új esztendőtől. Ha én önmagamat kérdezném erről, olyan hosszú lenne a sor, hogy inkább bele sem kezdek. Legfeljebb egy-két példát említenék, úgy­mint az élelmiszerek meg a gyógyszerek árának csökkenté­sét, a gazdagok magasabb, a szegények alacsonyabb adózta­tását, a közpénzből fényesen élők számának csökkentését, a kórházak jobb ellátását, az oktatásra fordított pénz növelé­sét, a munkásemberek minimálbérének emelését. Ja, hogy minderre forrás is legyen, néhány tíz- és százmilliárd- dal kevesebb pénzt kellene elszórni stadionépítésekre. Tovább is van, mondjam még? Magunkról, nyug­díjasokról majdnem meg­feledkeztem, pedig mint köztudott: 2016 januárjától a kormányzat 1,6 százalék­kal emeli a járandóságokat, követvén az állítólag alig érzékelhető inflációt. Nyilván a több százezer magyar nyug­díjas ingerküszöbével, érzékszervével lehet valami gond, mert ők nem ezt tapasztalják a piacon meg az áruházak­ban. Vannak olyan ismertebb nyugdíjasok - őket újabban a celeb jelzővel szoktuk illetni -, akik hangot is adtak a méltatlankodásuknak. Olvashattuk a híradásokban, hogy ez az 1,6 százalékos emelés az aranytorkú énekes Korda György esetében 456, Som Lajosnak 760, Aradszky Lászlónál 768, de még Zalat- nay Saroltánál is csupán 896 forintos emelést jelent, ami felér egy megszégyenítéssel. Jobb fellépőhelyeken eny- nyiért még egy jó kávét sem adnak. Bár nem féltem őket, hiszen a korábban zsebre vágott nyugdíjjárulékot sem fizették rendesen, és vígan élnek tóparti, nem is kis kasté: lyukban, de ez a fillérezés mégiscsak blama a művészetük fényében. Hogy mennyit kapnak akkor a valóban.minimál nyugdíjasok, azt most ne kérdezzük. Még elrontanánk az újévváró jókedvüket. Vannak olyan is­mertebb nyugdíja­sok, akik nyilváno­san hangot adtak a méltatlankodásuk­nak. sandor.angyal@kelet.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom