Kelet Magyarország, 2015. december (72. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-21 / 298. szám
2015. DECEMBER 21., HÉTFŐ KELET A tai qi a meditációból ered, Miló András a saját kertjében a Buddha-szobor mellett is sort keríthet erre a műveletre fotó: pusztai Sándor Interjú: Milő András, harcművészed mesterrel, úszó* és bokszbíröval, búvároktatóval Nem ministrál ott, ahol nagymisét mondott Beszélgető partner Bodnár Tibor Úszóból bokszoló, aztán harcművész lett Miló András, aki a lányait is elindította a küzdősportbeli sikerek felé. NYÍREGYHÁZA. Miló András, mint... Mi is? Mindjárt kiderül, de maradjunk annyiban, hogy sifu, azaz mester. Mestere több sportágnak, leginkább a harcművészeteknek. És megkerülhetetlen jelensége a nyíregyházi sportéletnek, immár évtizedek óta. A névjegykártyáján mi van feltüntetve foglalkozásként? MILÓ ANDRÁS: Fel van sorolva minden. Búváredző, kung- fumester, a Magyar Kung- fu-szakszövetség stílusvezető mestere, a világszövetség közép-európai főinstruktora, úszó- és ökölvívó versenybíró. Ezekből mind nemzetközi szintű vizsgám van. Miközben a civil foglalkozása... miló ANDRÁS: Fogtechnikus. A sportágak közül melyik volt az első és mi jelentette az indíttatást? Ml >ANt A felmenőim is sportoltak, a nagyapám pankrációs volt, az apám bokszoló és úszó, mindkettőben nemzetközi eredményekkel is rendelkezett. Ahogy Hofi is mondta, ha egy gyerek nekidől a kredencnek, akkor nem mindegy, hogy az Új magyar lexikon vagy a lekvárosüveg esik a fejére... Úgyhogy nekem közegem volt a sport. Az úszás és a bunyó is apáról fiúra szállt, én is úszni kezdtem a Bujtoson. Most a tó melletti házamban beszélgetünk, itt állt nagymamám víkendháza, a tó pedig akkor fürdőként funkcionált, körben azokkal a kabinokkal, amelyek még most is megtalálhatók Sóstón. Fedett uszoda nem volt Nyíregyházán, télen is kellett csinálni valamit, így amikor nagyobbacska lettem, elkezdtem bokszolni. Több sportághoz is kötődik, ám ha Nyíregyházán kiejtik a nevét, a sportszeretők azért a harcművészetekre asszociálnak. Ezeket ön honosította meg szűkebb hazájában? miló ANDRÁS: Amikor fiatal voltam a bunyón kívül hí- re-hamva sem volt más küzdősportnak. Akkoriban jöttek be a Bruce Lee-filmek, majd egyre több helyen jelent meg Magyarországon a karate. A háború után, majd 1956-ban külföldre disszidált roknok nagyobb gyermekei járogat- tak haza, és ők az angol hadseregnél voltak dzsúdó-ok- tatók. Itthon tartózkodtak egy-két hónapot, velünk edzettek, és elkezdtek bennünket cselgáncsra oktatni. Utána a gyerekek kitalálták, hogy kick-boxolni akarnak, így hát elmentünk Károly Istvánhoz, azaz Csimpihez, akivel sokáig közös klubunk is volt. Ma már külön utakat járunk, de jó barátságot ápolunk, segítünk egymásnak, ahol csak tudunk. A lányom Csimpinél edzett, és mivel a kick-boxban lehetett dobásokat alkalmazni, megkért, hogy segítsek be a dzsudó- tudásommal az edzésekbe, mint szülő. Ugyanakkor nekem az igazi, tradicionális harcművészet tetszett. Az mégis milyen? MILÓ ANDRÁS: Mint a tai qi, misztikus és szép. Úgy hozta az élet, hogy a Szovjetunió szétomlása előtti öt-hat évben többet voltam „Rusz- kiban”, mint itthon, ott találkoztam a tai qi-val, és végül Rigában vizsgáztam le mesterfokozotra. A harcművészeti bíráskodás révén ösz- szehaverkodtam az oroszokkal, és bár tanulni Ungvárra jártam, vizsgázni el kellett menni a mai lett fővárosba. Utána aztán többször voltam jókor jó helyen, mert előbb Ungváron, majd Kijevben is szerveztünk bírói tanfolyamokat, onnan már csak egy Névjegy Sifu Miló András Született: Nyíregyháza, 1950. szeptember 8. Iskolai végzettségei: fogtechnikus, Testnevelési Főiskola edzői szak ökölvívás, könnyűbúvár és kungfu sportágakban. Titulusai: kungfu edző, örökös nemzetközi bíró ökölvívásban, nemzetközi bíró úszásban, búvárúszásban és kungfuban, több nemzetközi harcművészeti szervezet magyarországi főinstruktora, képviselője. ___________ Társadalmi funkciói: a Magyar Kungfu-szakszövetség stílusvezető mestere, a Harcművészeti Egyesületek Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei szövetségének elnöke. Elismerései: Hűséggel a nép egészségéért érdemérem, Honvédelmi miniszteri elismerés. ______________________________ Alkotásai: Tai Qi Boxing (Start Kiadó, 1999), Távolkeleti mozgásformák (Kovácsi Kiadó, 2001), a Távolkeleti mozgásformák hatása idősebb korban (Debreceni Egyetem Egészségügyi kari jegyzetek). Több szakmai cikk jelentős harcművészeti kiadványokban, a Magyar Budo Magazinnak a mai napig kungfu-rovatvezetője. Bokros teendői mellett ötven éve tudósít is lépés volt Moszkva. Amikor pedig jött a peresztrojka, kitalálták, hogy legyen a bírói bizottság vezetője olyan, aki semleges. Ez lettem én. Jó világ volt, egy-két forintért lehetett venni itthon a rubelt, ami kint még mindig dollárárban volt. Közben azért itthon is megszereztem a szükséges edzői végzettségeket, és végül megalapítottam a ma is működő egyesületemet a Tai Qi Boxing SE-t. Mi a tai qi lényege? MILÓ ANDRÁS: Az ember sokkal többre képes vészhelyzetben, amikor a belső erőt kell mozgósítani, ez tudományos tény. A qi a mindent mozgató energia az emberi szervezetben, ami tudatosan nevelhető, tanítható. A tai qi-nak a formagyakorlat része ezért nem más, mint mozgásban végzett meditáció. A küzdelmi rész pedig arról is szól, hogy az ellenfél erejébe belenyúlva azt saját magunk javára használjuk fel. A versenyformája teljesen más, hiszen az egyes harcművészeti ágak átjárhatók, a kungfu szövetség egységesítette a szabályokat, nyilván azért is, mert annyi szakirányban, amennyi létezik, képtelenség lenne bajnokot hirdetni. A lányai is tanítványai voltak, Rita és Viktória közül utóbbi az ismertebb. Hogy élte meg a sikereit és apaként azt, hogy ezek mellett azért egy-két pofonba is bele kellett néznie? MILÓ ANDRÁS: Rita is nyert világkupát kick-boxban, de tizenegyszeres kungfu világbajnokként és főként az első női profi ökölvívó világbajnokként azért kétségtelenül Viki az ismertebb. Ő most Budapesten él, edzősködik, vannak komoly tanítványai, sztárbokszolói, de megtalálta őt a celebvilág is. Tény, sokat látjuk őt a tévében vagy óriásplakátokon. Az ökölvívás úgy lépett be az életébe, hogy a kungfu- és kick-box-sikereit látva, az én egykori edzőm, Mester Gyula bácsi vetette fel, hogy próbálkozzunk meg a bunyóval is, ami női vonalon akkor tört be itthon is. Elmentünk Szegedre a Boszorkány-kupára, amit egyből megnyert és a legtechnikásabb versenyzőnek járó különdíjat is hazahozta. Megtetszett neki is, jöttek a sikerek, szép lassan pedig teljesen átállt az ökölvívásra, és Nagy Lajos edző irányítása mellett vált profi versenyzővé. Visszatérve önre, döntően utánpótláskorú versenyzőkkel éri el a sikereket. Ezek szerint nehéz megtartani ezeket a sportolókat a felnőttkorba átlépve? MILÓ ANDRÁS: Azért voltak felnőtt világbajnok tanítványaim is, mostanra pedig én léptem vissza. Hogy komoly felnőtt sportolókkal komoly versenyeken vegyek részt, ahhoz már öreg vagyok. Azok a gálák este tízkor-tizenegykor kezdődnek, olyankor jobb szeretek már ágyban lenni. Meg kell tanulni visszalépni, arról meg nem beszélve, hogy ahol nagymisét tartottam, oda már nem megyek el ministrálni... Azért csak elismerik a munkáját, erre utal a legutóbb a Ko- budo Kempo Szövetség kapott életműdíja is. MILÓ ANDRÁS: Hú, az nagyon jól esett. Annak idején, amikor beindult ez a stílusirány, meghívtak egy versenyükre bennünket, jól éreztük magunkat. Megszerettem. Az ő világszövetségi szabályzatuk úgy szól, hogy a negyedik dán feletti dánokat osztogató dankollégiumban kell lennie egy más stílus mesterének is, és megtiszteltek azzal, hogy rám voksoltak. Ha úgy tetszik, én vagyok a külső mester, és ezt a munkámat ismerték el ezzel a díjjal. Elég az ön számára, hogy egy nap huszonnégy órából áll? MILÓ ANDRÁS: Most már elég. A búvárkodást ugyanúgy csinálom, a csapatunk is megvan hozzá, tengeri túrákra is kimegyünk, ha baj van, akkor segítünk is, mint máskor. A civil hivatásomat már nem gyakorlom, a harcművészetnek élek, amíg örömömet lelem benne. nyíregyháza. Miközben lapunkban folyamatosan lát- j hatnak írásokat a Kelet-Ma- gyarországot ötven éve I előfizető olvasókról, Miló András személyében olyasvalakire találtunk, aki fél évszázada tudósítja a megyei napilapot. Ez is adta a beszélgetés egyik apropóját.- Öt-hatéves korom óta Heringh Tibi bácsinál úsztam, miként Balczó Andrásnak, | nekem is ő volt az első edzőm j - így Miló András. - Remek ember volt, imádtuk, szerettük. Csak bokros teendői mellett néha elfelejtette leadni az újságnak az eredményeinket, márpedig mi, gyerekek azért nyíregyháza. Miló Andrásnak huszonhét világbajnok tanítványa van, nevük egy zászlóra is fel van hímezve. Minden rosszindulat nélkül felmerül az emberben: ezek tényleg olyan versenyeken szerzett címek, amelyeken az indulók a földkerekség minden részét képviselték?- Azt azért tudni kell, megvannak a szigorú kritériumai annak, hogy egy verseny miként lehet világbajnokság, hány földrészről kell érkeznie a versenyzőknek. Hatalmas viszont szerettük volna látni a nevünket a lapban. Az újságíró Tóth Árpád távolabbi rokonom volt annál, mint amennyire jó viszonyt ápolt vele a család, és erre hivatkozva Tibi bácsi engem bízott meg, hogy írjam meg a cikkeket, így legalább már nem noszogattuk az öreget ezügy- ben. Úgyhogy elkezdtem bevinni az írásokat, eredményeket. Kezdetben az úszásról, aztán a küzdősportokról és a búvárkodásról is. Ez tart a mai napig, csak most már itthonról is meg tudom oldani. A magunk részéről nem is tudunk mást mondani erre csak azt, köszönet érte. mezőnyök jönnek össze és az előbb is említett átjárhatóság miatt a kungfu-világbajnok- ságon mondjuk ott van a kem- pós mezőny is. Jó, nincsenek annyian, mint teszem azt egy atlétikai világbajnokságon, de azért igen is van értéke ezeknek a címeknek. Megbecsülése annyira nincs nálunk, Magyarországon, mint máshol külföldön, de ez már más téma, és azt gondolom, nem is azok hibája, akik a küzdősportokban dolgoznak - beszélt a témáról a mester. Azért itt is rangot jelent világbajnoknak lenni
