Kelet Magyarország, 2015. október (72. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-02 / 231. szám

2015. OKTÓBER 2., PÉNTEK KELET Üzenet ^ Fibiné Deme Ágnes nyíregyházi olvasónktól: Ha elcsendesülsz, hallhatod lelked mélyéről a támogató’- hangot. Más nincs is melletted most, de nem is kell! MÜLLER PÉTER Postaládánkból Ajándékot kaptak a kis nebulók FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Repülni tanulnak a kis fecskék Bár a fecskék már elrepültek, a Csarodai Herman Ottó Ál­talános Iskolában 25 kis elsős fecske itt maradt. Ők most kezdik bontogatni szárnyai­kat, próbálgatják a hangokra bontást, a vonalelemek írását. A 2. osztályosok Vargáné Laczkó Zsuzsanna tanítónő vezetésével kitűzőt készí­tettek nekik. A kis nebulók kérdéseket tettek fel az iskolai életről, s a tanteremben elrej­tett almákra írt feladatokat is ügyesen oldották meg. Megta­nulták az Eresz alól fecskefia... kezdetű dalocskát és játékát. A kis fecskék büszkén viselik a kitűzőt, szépen írnak az ajándékba kapott ceruzával, és gyakran játszanak a jojóval. Reméljük, hogy tanév végére mindegyiküknek sikerül megtanulnia a „repülést”, s a 2. osztályban biztonságosan szárnyalhatnak majd. LUKÁCSNÉ GÁLL ZSUZSÁNN A Olvasónk ltja A találkozó résztvevői FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Emlékekkel feltöltődve köszöntünkéi A Nyírtelek-dózsaszőlői Álta­lános Iskola 1965-ben végzett diákjai nemrégiben tartották 50 éves osztálytalálkozójukat a Nyírteleki Általános Iskola Herman Ottó tagintézmé­nyében. A 46 fős osztályból 19-en jöttek el. A találkozón sajnos 15 osztálytársunk, valamint Orosz Lászlóné osztályfőnökünk és Firtkó István igazgató már nem tudott részt venni. Róluk, valamint a többi elhunyt pe­dagógusról gyertyagyújtással, s egyperces néma felállással emlékeztünk meg. Szere­tettel gondoltunk a még élő tanárainkra is: Dráviczki Sán­dorra, Dráviczki Sándornéra, Mélykúti Jánosnéra, akik idős koruk és egészségi állapotuk miatt maradtak távol. Az ezt követő beszélgetésen felidéz­tük az öt évtized fontosabb történéseit, beszámoltunk a munkánkról, meséltünk a családunkról. A jó hangulat­ban elfogyasztott finomságok után emlékekkel feltöltve köszöntünk el egymástól, az újabb találkozás reményében. HUDÁKTIBORNÉ @ Jobb ízű a falat, ha... Jobb ízű a falat, ha... szabadtéren, jó társaságban készül a lecsó! A nyíregyházi Konzervgyári Nyugdíjas Egyesület tagjai az erdei tornapályán csillogtatták meg gasztronómiai tudá­sukat nemrégiben. fotó: olvasónktól Olvasóink írják Tető alá hozták a piacot, de sajnos befolyik az eső Sokan megörültünk, amikor lefedték Nyíregyházán a jósavárosi piacot. Úgy látszik, a kivitelezők nem végeztek elég alapos munkát, hiszen szeptember 21-én, a nagy esőzéskor a régiségpiac el­adóira és vásárlóira nemcsak a szabad ég alatt, hanem a fedett részen is folyt a víz! A helypénzt fizető kereskedők és a vevők is szeretnék, ha orvosolnák ezt a problémát az illetékesek. K. GYULA Csak egy ötlet... Napjaink traumája az újkori népvándorlás. A média gon­doskodik arról, hogy szemta­núi legyünk emberi tragédiák­nak. Mindennap rekordokat dönt az életüket mentő és a jobb életre vágyakozó ember- cunami, amelynek epicentru­ma a háborúk és a nélkülözé­sek térségeiben található. Az itt generált menekültáradat számára Európa csupán egy kis szigetecske. Sajnos a közös nemzetközi akaratra minimá­lis az esély, hazánk konstruk­tív cselekedeteit pedig divat lett bírálni. (Egészen addig, amíg a menekültáradat a bírálókat el nem éri). A nem­zetek, államok önös reakciói kimerülnek abban, hogy a bajt továbbexportálják, így e rövidlátás kódolja a kontinen­sünk sorsát! Sajnos, az EU-s honatyák csak kvótaillúziókat fabrikálnak, mi meg tehetetle­nül nézünk az egyre sötétedő jövőnkbe. Egyértelmű: a tör­ténések legnagyobb áldozatai, Minden generáció jól érezte magát az ünnepi programon FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Nevezetes rajzok születtek Egyesületünk, a Bátori Nőegylet megalakulásának kilencedik évfordulóját ünnepeltük nemrégiben egy iskolák közötti gyermekrajz­versennyel. A résztvevők testvérvárosaink, Szilágy­somlyó és Nagykároly isko­láiból, valamint a Nyírbátori Református Általános Iskolá­ból és a helyi magyar-angol két tannyelvű és művészeti iskolából kerültek ki. A rajzverseny témája Nyírbá­tor nevezetességei voltak. A gyermekek közel 80 darab kis remekművel rukkoltak ki. Gratulálunk az iskolák vezetőinek, felkészítőtaná­rainak és a versenyzőknek. CSATÁRI BALÁZSNÉ vesztesei a gyerekek. Ember­ként, szülőként összeszorul a szívünk a kimerült apróságok láttán, de mi van azokkal az árva gyerekekkel, akik pénz és élelem nélkül bombatölcsé­rek között vegetálnak? Ők az igazi vesztesek! Őket mentsük meg, ez legyen az elsődleges cél! Célszerű lenne például a Szíriából származó állampol­gárok és az aktivisták közre­működésével „begyűjteni” a szerencsétlen árvákat, akiket magyar szülők fogadhatnának örökbe. Ez az ötlet egyébként egy gyermektelen házaspár fejéből pattant ki, akik vissza­fojtott (s)óhajokkal élik „üres” életüket. KISS ISTVÁN Mert a szeretet soha el nem fogy A közösségteremtő krisztusi szeretet ezúttal is működött. Szeptember 25-én Baktaló- rántházán, a Városi Szabadidő Centrum parkjában rendez­te meg a helyi református egyházközség a Szeretetintéz- mények találkozóját, amelyre a megye számos pontjáról érkeztek vendégek, mintegy félezren. Képviseltette magát többek között Kótaj, Pátroha, Nyírbogdány, Tornyospálca, Nyírkárász, Petneháza, Bak- talórántháza, Ófehértó, Leve­lek, Nyírmada, Pusztadobos, Ibrány, Nyíribrony és Nyírtét is. Olyan idősek, fogyatékkal élők is velünk ünnepeltek, akiket a szeretetszolgálat gondozói látnak el. Dr. Kovács Kálmán tiszteletes megnyitó­ja után köszöntők hangoztak el, majd istentisztelet követ­kezett. Az egyházközségek hívei versekkel, énekekkel és kabaréjelenetekkel szórakoz­tatták egymást. Az embereket az eső sem űzte el a helyszín­ről. A finom ebédet nóták, népdalok, operettslágerek fűszerezték. A helyi önkor­mányzat sátrakat kölcsönzött, melyeknek óriási hasznát vettük a csapadékos időjárás miatt. Örömmel töltött el ben­nünket, hogy újra láthattuk egymást. VERESS ANDRÁSNÉ Levelesládánkból Aranydiplomások találkoztak A nyíregyházi Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet 1985-ben végzett hallgatói tartottak 50 éves évfolyam-találkozót szeptemberben a megyeszék­helyen. Az egykori hallgatók aranyoklevelet vettek át a főiskola évnyitó ünnepélyén, majd a 28 nyugdíjas tanító megemlékezett dr. Adriányi László igazgatóról, a szere­tett igazgatóhelyettesről, mindenki Berta nénijéről, dr. Lengváry Józsefnéról, az intézet 30 tagú kiváló tantes­tületéről és öt elhunyt évfo­lyamtársról. Ez az összejö­vetel az emlékek találkozója volt, melyen felidézték azt a három felejthetetlen diáké­vet, amit a Bethlen Gábor ut­cai intézetben töltöttek, ahol színvonalas oktatást kaptak, s így korszerű, gyakorlatias tudással léphettek a pedagó­guspályára. Ady Endre szava­ival búcsúztak, mint mindig: „Én iskolám, köszönöm most neked...”. RUSZ PÉTERNÉ, HORVÁTH LÁSZLÓ, MIHÁLYOVSZKY MÁRTA Ady Endre szavaival búcsúztak, mint mindig: „Én iskolám, köszönöm most neked...” fotó: olvasónktól Búcsú az egykori iskolaigazgatómtól A 88 éves korában el­hunyt Kálmán Sámuel örök nyomott hagyott az őt ismerők emléke­zetében. TISZASZALKA, Samu bácsi - ahogyan mi hívtuk - Tisza- szalkán volt igazgató, sok-sok éven keresztül. 1970-ben is­mertem meg, amikor Tiszaa- donyba kerültem. Közös volt a tanácsunk, a termelőszö­vetkezet is, s tudtuk, hogy elkövetkezik az akkor divatos iskolakörzetesítés is. Tiszaszalkával 1977-ben lett közös iskolánk. Akkorára megépült ott a négytanter­mes új iskola is. Az intézmény neve is megváltozott: Tisza- szalka-Tiszavid-Tiszaadony Körzeti Általános Iskolára ke­resztelték. Samu bácsi boldog volt, hogy az adonyi felső tagozat már Tiszaszalkán tanulha­tott. Első nagyobb beszélge­tésünk akkor volt, amikor a szülési szabadságom letelte után munkára jelentkeztem. A papírokat nézegetve azt mondta: „Jó, hogy visszajön dolgozni, hiszen a gyes 1980. február 18-áig járna!” Nagyszerű vezető volt Akkor olyan messzinek, tá­volinak tűnt nekem ez az év­szám! Arra kértem Samu bá­csit, hogy ne kelljen átjárnom a pici gyermek mellett Tisza- szalkára, inkább tantárgycso­portos oktatásban, a 3-4. osz­tályban magyart tanítanék. „Nagyszerű, kolléganő, én is erre gondoltam!” - felelte, így maradtunk Nagy Istvánné Jucika nénivel mint igazgató- helyettessel, Bodnár Miklós- né Ancika nénivel itt pedagó­gusok. Samu bácsi hetente több­ször átjött hozzánk. Gyakran járt órát látogatni, máskor csak beszélgetni szülőkkel, gyerekekkel, tanárokkal. Na­gyon tiszteltük, szerettük őt. Jó vezető volt. Ha prob­lémánk támadt, azonnal a legjobb megoldást kereste. Munkakapcsolatunk akkor vált szorosabbá, mikor Nagy Istvánné nyugdíjas lett, s én vettem át a tagiskola-vezetői posztot. Nagyon jó együttműködés volt a mienk is. Együtt készí­tettünk munka- és nevelési tervet, sokat táboroztunk, ki­rándultunk az iskolával. Részt vettünk minden versenyen (például vöröskeresztes, ka­tasztrófavédelmi, akadályver­senyek, öttusabajnokságok, futballkupák, ének-, irodalmi színpadok, Váci Mihály-sza- valóversenyek). Rengeteg társadalmi mun­kát végeztünk: a Nemzeti Színházért, a gergelyiugor­Szeretném leróni a tisz­teletemet az emléke előtt. PÉTER JULI nyai standért. Gyűjtöttünk vasat, papírt, mindent, amire az országnak szüksége volt, és sok-sok elismerést hoz­tunk haza a szakmai verse­nyekről. Későn tudtam meg a rossz hírt Tiszaszalka kiemelt iskola lett a térségben betöltött szakmai tekintélye miatt. Nem telt el olyan év, hogy ne lett vol­na szakmai továbbképzés az iskolában. Kálmán Sámuel neve fogalommá vált Bereg oktatási életében, munkássá­gával örök nyomott hagyott a Tiszaszalkán és a környező községekben élő emberek szí­vében. Halálának híre későn jutott el hozzám, így a teme­tésére nem tudtam elmenni, de ezúton szeretném leróni tiszteletemet az emléke előtt. Tóth Karcsi bácsi (Mátyus) és Nagy Istvánné (Tiszaadony) is elment már. Most ott pihen régi vezetőim mellett peda­góguspályám harmadik igaz­gatója is. PÉTER JULI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom