Kelet Magyarország, 2015. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-31 / 203. szám
2015. AUGUSZTUS 31., HÉTFŐ KELET Üzenet Szőke Sándor, nyíregyházi olvasónktól: A nevelés a felnőttek szervezett védekezése az ifjúság ellen. MARK TWAIN Köszönet A hívőtársaim azonnal a segítségemre siettek NYÍREGYHÁZA. AugUSZtUS 9-én, vasárnap reggel a 8 órakor kezdődő istentiszteletre siettem Nyíregyházán, a Kálvin téri református templomba. Még alig kezdtük el énekelni az első éneket, amikor éreztem, hogy szédülök, és nagyon zsibbadnak az ujjaim. Ahogy erőmből telt, igyekeztem kimenni, de már félúton többen megfogtak, leültettek, vizet adtak. Egy asszony, akinek nevét sajnos nem tudom, legyezett, hogy levegőhöz jussak és jobban legyek. Mint később megtudtam, a segítségemre siető férfi testvér dr. Adorján Gusztáv, a megyei kórház főigazgatója volt, mellette pedig a többi presbiter állt. Végül mentőt hívtak hozzám. Hívőtársam, Váczi An- talné utánam jött a kórházba, hogy a segítségemre legyen. Mindenkinek szeretném megköszönni az önzetlen és odaadó segítségét. Isten áldását kívánom az életükre, munkájukra, családjukra! PAPP LAJOSNÉ, NYÍREGYHÁZA <§> Iparkodtak mindent szemügyre venni A Kisvárdai Ipartestület az idén is élménydús nyári kirándulást szervezett a tagságának, ezúttal Dél-Erdélybe utazhattak a családtagjaikkal. A négynapos vakáció alatt iparkodtak minden fontos látványossághoz eljutni. fotó: farkas mihály Összeálltunk egy csoportképre a Sóstói Múzeumfaluban fotó: olvasónktól Jövőre is találkozni fogunk Olvasóink írják Kobozzák el a felelősök pénzét! Hónapok óta várom, hogy végre megszólaljanak az illetékesek a Quaestor-ügyben. Mostanában végre történik valami, de abban sincs köszönet. Ha arra gondolok, hogy a korábban megjelent sajtó- közleményekben nagy vörös betűkkel hirdették: „Negyed- százada töretlen a bizalom!- Quaestor Nyíregyházán és a megyében!” - elönt a méreg. Mindezt a ragyogó, mosolygós fiókvezető fényképével „adták el”. Óriási siker! - harsogták, és ígértek mindenfélét. Ezek után ki ne rohant volna az évtizedeken át stabil, előnyös megtakarításokat ígérő, sikeres céghez betenni a kis vagyonkáját? Sajnos én is beleestem ebbe a csapdába. Nálunk egy születésnapi ünneplést követően jött a dráma, kiderült, oda a pénzünk, becsődölt a híres cég. Ami még inkább rosszul' esett, hogy a helyi vezetőket sem tájékoztatták a cég valós helyzetéről. Miért nem húzták le a rolót? Legalább szegény szabolcsi embereket ne csapták volna be! Mindenkinek, akinek köze van ehhez az ügyhöz, és szerepe abban, hogy idáig jutottunk, annak Tarsoly úr mellett a helye, teljes vagyonelkobzás mellett, mert ők biztosan megakadályozhatták volna ezt a gazdasági tragédiát! NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Ők is áldozatok! A Kelet-Magyarország egyik számában olvashattunk a vásárosnaményi Beregi MúÖtvenöt éve érettségizett osztályunk a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban. Az utóbbi időben már nem 5 évente szervezzük meg a találkozóinkat, hanem szinte minden esztendőben összejövünk. Az idei, kerek évforduló még nagyobb hangsúlyt zeumban megnyílt „Málenkij robot” című tárlatról. A tudósításban szerepelt, hogy „a tárlat a kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának állít emléket”. Nos, a Csonka-Be- regből, amely a Tisza vonalától a jelenlegi ukrán határig terjed, ugyanúgy elhurcolták a 18-50 év közötti embereket, mint Kárpátaljáról, de a tárlatban, erről nem tesznek említést! Miért? Mert mi nem Kárpátalja vagyunk, hanem Bereg vármegyének az a 15 százaléka, amelyet Trianon utána párizsi „modern kori” adott az együttlétünknek. Nagy örömmel vettünk részt a nyári programon: a Sóstói Múzeumfaluban sétálgattunk, nézelődtünk, a múzeum templomában hallgattunk istentiszteletet, ahol megemlékeztünk az elhunytakról is. Ezt követően az egyik osztálytársunk területrablók meghagytak I Magyarországnak? 1945 őszén kicsin múlt, hogy nem lettünk Szovjetunió, a mostani I Ukrajna része, de ettől még nem vagyunk Kárpátalja! Szintén szégyen: a Csonka Bereg településeinek halottai az elhurcoltak szolyvai emlékművén sem szerepelnek. Miért? A jelenlegi Ukrajna ott élő magyarjai sokkal nehe- I zebb körülmények között is , tudtak emléktáblát elhelyezni halottaiknak, akik a szovjet önkény áldozatai voltak, de Csonka-Bereg vezetői erre családi házánál kerti partin vettünk részt, ahol jót beszélgettünk, nevettünk a gimnáziumban elkövetett egykori csínyeken. Közben természetesen elfogyott a finom enni- és innivaló is. Ragyogóan éreztük magunkat, jövőre is találkozunk! CHRENKÓ ISTVÁN nem áldoztak pénzt. Vannak I ugyan a községekben II. világ- háborús emlékművek, de az nem ugyanaz, mert ez a magyarság egységét képviselné! A kárpátaljai magyar éppen olyan, mint a csonka-beregi. A történelmet lehet félremagyarázni, meghamisítani, a megtörténtek fordítottját tanítani a gyerekeknek, de az igazság egyszer úgyis kiderül és ledőlnek a hazugság szobrai! A kommunizmus borzalmai éppen úgy ki fognak derülni, mint a náci rémtettek! DARVAS IVÁN, CSARODA Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Vendégsorok Angyal Sándor Miszter Herót Nem változott semmi? Csak akkor lépnek gyorsan, ha már vér folyik? Nem lett volna szabad megtörténnie A tetemét felhívta a m-.i- ..ni . .. szakemberek figyelmét ; ’ 41Ü a hiányosságokra, és új - ' pontosabb munkára ÓSXtÚnÖI Imbetiinuiautáu* Az -tra-k irta**rl * srt polgárok \ gycMMŰátén Egy életen át hordozza a lelki sebeket ' mjndw ti v# Talán valahol lyukas vagy „foltot átengedő” a védelemre szánt jogháló... NYÍREGYHÁZA. Olvastam a Ke- let-Magyarországban a közelmúltban egy cikket „Nem kellett volna megtörténnie” címmel. Ehhez kapcsolódva szeretném elmondani véleményemet azzal a szándékkal, hogy nyomatékosan felhívjam a társadalom, az azt szolgálni, védeni akaró intézményi, hivatali szervek, valamint a jogállamunkban élő lakosságunk és az azt hitelesen tájékoztatni akaró média figyelmét arra: nem elég a jót akarni, hirdetni, deklarálni Fejlemények Ahogy arról lapunk augusztus 11-ei számában beszámoltunk, tovább nyomoz a rendőrség a bezárva tartott kislány ügyében, s akár nyolc évet is kaphatnak a kislétai szülők. A11 éves kislányt legalább egy éven keresztül egy fűtetlen, két négyzetméteres helyiségben tartották bezárva szülei Kislétán. Az eljárás során további adatgyűjtés szükséges, ezért a nyomozás határidejét október 13-áig meghosz- szabbították. A szabadlábon védekező szülőket sanyargatással és személyi szabadság megsértésével gyanúsítják. írott vagy kimondott szavakkal, végre valódi segítséget nyújtó tettek, intézkedések kellenek! Olyanok, amelyek eredménye nem a büntetéssel való fenyegetés vagy sújtás, hanem a krízishelyzeteket megelőző, esetleg a már bekövetkezett krízis-, konfliktushelyzet megoldásához való segítségadás. A szóban forgó családon belüli krízisesetet minden arra hivatott szerv a lehető leggondosabban próbálta megelőzni, orvosolni, gondozni, a tragédia mégis bekövetkezett. Miért? Mert módja volt rá az elkövetőnek! Miért? Mert talán valahol lyukas vagy „foltot átengedő” a védelemre szánt jogháló! Persze, hogy mindkét szülőnek próbál egyenrangú lehetőségeket garantálni a jog, ez így helyes és igazságos, de az anya hiába tett a tragédia előtt figyelemfelhívó kijelentést, a segítő „szervek” ezt valószínűleg csak túldramatizált megnyilatkoztatásnak tekintették. (Talán többször előfordult már ilyen a sokéves praxisukban, ám most valódi volt a jajkiáltás!) Elfogadtak mint jelzőpartnert A cikk többször és nyomatékosan kéri az ilyen helyzetben lévők környezetében élők problémajelzéseit. Nos, én megtettem. Időben és minden lehetséges fórumon. Együttműködő és tényfeltáró voltam, valós és bizonyítható észrevételeket tettem. A kezdeti fenntartásokat követően el is fogadtak mint „jelzőpartnert”, majd végül engem is és a bajban lévőt is kifárasztotta a túl bürokratikus, nehézkes, hézagos működésű rendszer. Túlbürokratizált a rendszer A feleket békíteni akaró hivatalok munkatársai és a jogsegélyt adók sajnos csak azt érték el, hogy a bántalmazottat és bántalmazóját a gyámügy meghallgatta névtelen bejelentésre hivatkozva. Most a bántalmazott félve várja a határozatot, s már nem mond el semmit, mi történik vagy hangzik el a házuk falai között. Mielőbb megoldást, szabályozást kell találni, mert ha nem, akkor csak a régi - „csak ha vér folyik” - szabály marad érvényben, vagy a gyámügy fenyegető intézkedései. A bántalmazottak legnagyobb réme a gyámügy, ezért inkább további tűrésbe menekül, elhallgatja az igazságot. Félő, hogy a kálváriát már egyszer majdnem végigjárt bántalmazott nem fog többé segítséget kérni senkitől, semmilyen formában, s így teljesen kiszolgál- tatottá válik bántalmazójának. EGY NAGYMAMA Mondja az egyik betelefonálós tévéműsorban az indulatos úr, hogy nagyon unja már azt a munkatársat, aki reggel, délben és este is produkálja magát a képernyőn. „Ha csak meglátom, máris herótom van tőle, legszívesebben kikapcsolnám a készüléket.” Megtudtam, hogy a magyar nyelvben akkor van herótunk, „ha valamivel torkig vagyunk, amikor utáljuk az egészet, amiből elegünk van, de nagyon”. Hát, kérem tisztelettel, ezek szerint én tetőtől talpig egy Miszter Herót lennék, legfeljebb az vigasztal, hogy nem vagyok egyedül. Mert engem és a hozzám hasonló nemzettársaimat sok minden taszít a herót bűzös mocsarába. A magamfajta kisemberek rémségesen unják, hogy például a bulvárlapok napokon át ugyanazokról az agyonszépített női celebekről közölnek kitárulkozó képeket és írnak felvizezett sztorikat a kétnaponta változó szerelmeikről. Torkig vagyunk már azoktól a közszereplőktől is, akik csak a maguk képét szeretik látni több változatban, főleg avatásoknál, szalagvágáskor. Utálat környékez bennünket, ha a rádióadásokban ugyanaz a hadarás szóvivő mondja a nagy semmit, mert mindent összehord, csak a feltett kérdésre nem válaszol. Elegünk van, de nagyon, a milliókat bezsebelő „pillanatművészekből”, a több százezres táskáikból, a vagyont érő karóráikból, a méregdrága tengeri nyaralásukból. No és a gátlástalanul gazdagodó ügyeskedőkből, akik életükben nem dolgoztak végig egy tisztességes napot, mégis az úri negyedben tengetik az életüket. Felemlíthetnénk még a magyar focira elszórt milliárdokat, a külföldről zsákbamacskaként vásárolt „csodacsatárokat”, de minek? Ez van nálunk, miközben a rezsicsökkentés és a családsegítés azért valamit javít egyesek helyzetén. Ám akik gyógyszerre szorulnak, azoknak - az ár miatt - a kapszulák beszedése után sem szűnik a herótjuk. Életükben nem dolgoztak végig egy tisztességes napot, mégis az úri negyedben tengetik az életüket.. sandor.angyal@kelet.hu
