Kelet Magyarország, 2015. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-18 / 193. szám

2015. AUGUSZTUS 18., KEDD Olvasóink iiiák Kilencvenhat évesen hunyt el Lehmann Vilmos, a nyíregy­házi, Szabolcs utcai kereske­delmi szakközépiskola volt tanára 96 esztendős korában visszaadta lelkét a Teremtő­nek. A megbecsült pedagó­gust, akinek megyénkben sok tanítványa és tisztelője él, augusztus 12-én az óbudai temetőben, római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. ZSOLDOS JÁNOS, AZ ISKOLA VOLT TANÁRA Mindenki egyért, egy mindenkiért! FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM Elveszítettem a kulcscsomómat ® Amíg az iskola el nem választ... A négy barátnő, Fanni, Zsuzsi, Kitti és Mesi más-más isko­lában tanul, így tanév közben csak ritkán találkoznak. A kö­zelmúltban viszont tudatosan egy felé vitt az útjuk: remekül szórakoztak a 11. Bogáti Forgatagon. fotó: km Olvasói kommentár Tanulj, aztán boldogulj máshol! Palicz István újságíró hétfőn megjelent jegyzetének min­den szavával egyetértek! Örü­lök, hogy végre valaki le mer­te írni ezeket a sorokat. Nem fogják ezért megkövezni? Hi­szen demokráciában élünk... A családommal, gyermeke­immel abba a társadalmi kör­be tartozom, akik nem „se- gílyekért” kilincselnek (nem is kapnánk), hanem tesznek a boldogulásukért. Valóban szégyen és gyalázat, piszko­sul igazságtalan, ami ma ha­zánkban zajlik! Nem csoda, hogy én és a korosztályom- beli szülők is azt sulykoljuk a csemetékbe: ha boldogan és kiegyensúlyozottan akarsz élni, akkor keményen tanulj, főleg idegen nyelvet, aztán menj el ebből az országból! Bár igazság szerint nem kell Jegyzet Palicz István Marhaság Tudják, kiknek a legfájdalma­sabb évről évre a tanévkezdés? Véleményem szerint, nem azoknak a magukat hátrányos helyzetűnek valló, potyaleső, igen nagy családos apáknak és anyáknak, akik állandóan panaszkodnak, sírnak, kémek, követelnek, s mindeközben semmit nem tesznek a sorsuk jobbra fordulásáért. Sokkal inkább azoknak, akik szüle­ezt külön nyomatékosítani számukra, pontosan látják ők mindazt a keserves kínlódást, amit napról napra teszünk ér­tük és magunkért... TÖRŐCSIK LÁSZLÓ A múlt hét péntek délután Nyiregyházáról Demecserbe vitt az utam. Vagy egyik, vagy a másik városban elveszítet­tem a kulcsaimat. Igen költsé­ges lenne lemásoltatni őket, zárakat cserélni, ezért kérem a becsületes megtalálót, aki rálelt valahol a Katonasuli feliratú nyakszalagot viselő kulcscsomómra, adja le a talált tárgyak osztályán, Nyír­egyházán, vagy juttassa el a Kelet-Magyarország szerkesz­tőségébe! NÉV, cIm a szerkesztőségben A farkas és a kismalac Biztosan sokan ismerik ezt a mesét. Tudják, a farkas elő­ször az egyik lábát kérte bee­reszteni, aztán sorba mind- I egyiket, és mi lett a vége? Megette a kismalacot! Félő, hogy így fogunk járni a Veolia Energia esetében is. Először szép, meggyőző ígéretek Volt sütnivalója a családnak... „Mama, kérlek, segíts! Kaptam egy nagy adag halat, de nem tudom, hogyan kell befűszerezni és megsütni. Eljönnél, megtanítanál rá?” Ezzel a kéréssel fordult hozzám a napokban az egyik unokám, amelyre egy maholnap 80 esztendős nagymama, akármilyen fáradt, beteges is, ugye, nem mondhat nemet. Miközben hozzájuk tartottunk, változ­tatott az útiterven, és kis idő múlva egy festői szépségű helyen találtam magam Kemecsén. Az egyik ajtó mögül hirtelen előbukkantak a gyermekeim, unokáim, és felcsendült Halász Judit örökzöld dala, a Boldog születésnapot. Mondanom sem kell, patakokban folytak a könnyeim a megható- dottságtól, a meglepetés és viszontlátás örömétől. Csodálatos estét töltöttünk együtt, az ügyesen és fon­dorlatosán kitervelt családi eseményről nem hiányzott a szülinapi torta és az élőzene sem. Míg élek, nem felej­tem el ezt a szívmelengető élményt! Nagyszerű érzés volt fürdőzni a gyermekeim és unokáim őszinte szerete- tében, törődésük, amellyel körbevesznek, folyamatosan erőt ad a mindennapokban. Ahogy csak erőmből telik, én is igyekszem segíteni őket. Hétvégén például végre kisütöm azokat a halakat... VINCELLÉR FERENCNÉ OLGIKA, NYÍREGYHÁZA hangzanak el, aztán ki tudja, mi lesz? Én egy kicsit félek ettől az erőműtulajdon-vál- tástól. Azt mondják, zökke­nőmentesen lesz minden, és a fűtés napi működését nem fogja befolyásolni a tulajdon- váltás. Akarva-akaratlanul eszembe jut, hogy mi történt a cukorgyárakkal: zökkenő- mentesen ment egyik kézből a másikba, az eredményt pedig tudjuk, a cukor ára felment, ettük a tőkéscukrot. Annyi sok, jó szakemberünk van, ők nem tudnák biztonságo­sabban, gazdaságosabban működtetni a hőszolgáltatást? De bizony képesek rá, hiszen velük fogja végrehajtatni a terveket a francia tulajdonú társaság, miközben az ötletek, a találmányok mind magyar szakemberektől származnak. Attól félek, észre sem vesz- szük, és szép lassan csapdába kerülünk. Ők fogják diktálni a hőfogyasztás árát, mi pedig eldönthetjük, hogy fizetünk vagy megfagyunk. Vajon miért akarja megvetni a lábát nálunk a francia Veolia? Mert busás haszonra kíván szert tenni a magyar szakemberek tudásával! Szomorú és elkese­rítő, hogy nem hazai szakem­bergárda kapott esélyt arra, hogy kézbe vegye a dolgokat! HARSÁNYIISTVÁNNÉ, RAKAMAZ Vendégsorok Angyal Sándor Jóvátehetetlen Sári Ernő hűséges olvasónktól: / Ha az állattal szemben az a humánus, hogy elaltatják, mikor nagyon szenved, akkor az eutaná­zia miért bún? Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-1A óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális probléma- felvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. <@> Mindig ott vannak, ahol történik valami Remekül érezték magukat a Konzervgyári Nyugdíjas Egye­sület tagjai az Erdei tornapályán rendezett megyei nyugdíjas találkozón. fotó: juhász lászlóné Mit érez a keményen dolgozó kisember? Már a hetvenes évek­ben nagyobb volt a dol­gozók reáljövedelme a jelenleginél! VÁSÁROSNAMÉNY. Divat lett politikusi körökben - a többi lózung mellett - hivatkozni a keményen dolgozó kisember­re. Megkérdezhetnék az érin­tettektől is, vajon ők hogyan látják a korábbi és jelenlegi helyzetüket. A rendszerváltás előtt nem elsősorban cirkuszt, hanem kenyeret adtunk a munka­társainknak. Akkor nemcsak megélni lehetett a bérből, hanem építkezett mindenki, adott hozzá a vállalat kamat­mentes hitelt, és nyolcvan órányi majdnem ingyenes fu­vart az építőanyagok kiszállí­tásához. Volt persze rendez­vény is, de nem méregdrága együttesekkel, május elsején és augusztus húszadikán a Tisza-parti üdülőben. (Meg­győződésem, hogy a celebek sztárgázsijának ma is lenne közös főzés-sütésre, a csapatépítésre jobb helye, mégpedig a szegé­nyek körében.) Köténybe bújt könyvelők Az üdülőt döntően társa­dalmi munkában építettük, volt, hogy egyszerre kétszá­zan ebédeltek ott. Az öltözőt takarító házaspár hordta el a vállalati ebédlőből a több száz vendég után maradt étel­maradékot, ezen felhizlaltak ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: KM-ARCHÍV évente 5-6 disznót, majd eb­ből ajánlottak fel kettőt a ren­dezvényekhez. A főzést és tálalást fehér köténybe bújt könyvelők, bér- számfejtők végezték, remekel­tek a lányok, asszonyok! Eljött a dolgozók túlnyomó része, mindenki kapott egy kiadós ebédet, amit a szakszervezet megtoldott egy-egy üveg sör­rel, szóval mindenld jól érezte magát, és működött a csapa­tépítés. Most pedig, miután látja a dolgozó a VlP-sátrak- ra kiakasztott táblát - „Csak meghívottaknak!” - két dolog­ra gondolhat. Az egyik, hogy egyenlőség van, de vannak egyenlőbbek, másrészt, hogy itt a helyi oligarchák köszönik meg a nagy politikusoknak a közpénzből nekik juttatott milliókat, tízmilliókat. Számszakilag alátámasztot­ta Bogár László közgazdász professzor, egyetemi tanár, hogyan is érezheti magát a keményen dolgozó kisember! Kimutatta: már a hetvenes években, reálértéken mérve magasabb volt a dolgozók jö­vedelme a jelenleginél! TOLDI KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY A rendszer- váltás előtt elsősorban kenyeret ka- pottamelós. W TOLDI KÁLMÁN jfe Ilyenkor, nyáron, különösen a csúcsokat döntő kánikula idején gyakoribb a baleset vagy a tragédia, mint az év más szakában. Egy ember elvesztése is nagy fájdalom a rokon­ságnak, az ismerősöknek, hátha még egy teljes család ma­rad az úttesten élettelenül egy karambol során! Ezen belül is felerősödik bennünk a megütközés, ha arról kapunk hírt, hogy ártatlan gyermekek az áldozatok a strand meden­céjében, az égő lakásban, de azt is megéltük már, hogy a fel-felsíró bébit halálra verte éjszaka a kocsmából hazatérő apa, mert idegesítette a csöppség hangja. Úgyszintén el­szorult a szívünk, amikor arról értesültünk, hogy megyénk egyik településén egy kislányt csaknem rabként zártak be a lakás piszkos helyiségébe, ott tartották étlen-szomjan, míg a többi négy csemete szaladgált az udvaron. A forróság, különösen ha szűnni nem akaró anyagi, megélhetési gondok, netán gyógyíthatatlan betegségek is tetézik, bizony elvonja az em­berek figyelmét az elővigyá­zatosságtól, és máris megér­kezik a kritikus helyzet, ami a tragédiák előszobája. Ám nem mindig efféle nehézsé­gek vezetnek a jóvátehetetlen bajhoz! Ott van például annak az anyukának az esete, aki Türelmetlen volt, előzésbe kezdett. Néhány pillanat múlva mindketten holtan terültek el az országúton. megengedhette magának, hogy a családi autó mellé divatos motorbiciklit is vegyen magának. Szólt is a gyönyörű, 12 éves lányának, üljön mögé, és gázt adott a gépnek. Türelmetlen volt, előzésbe kezdett, és frontálisan ütközött egy autóval. Néhány pilla­nat múlva mindketten holtan terültek el az országúton. Eredetileg arról a dél-franciaországi esetről akartam írni, amikor egy nyaralni induló család Lorion környékén az út menti parkírozóban felejtette három gyermekük egyikét, s mindezt csak akkor fogták fel, amikor a rendőrség utánuk szólt vagy 150 kilométerre... Ennek a francia kislánynak szerencsére a haja szála sem görbült, de nekem feláll a szőr a hátamon az efféle felelőtlenségtől. sandor.angyal@kelet.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom